Te Deum — a keresztény himnusz: eredet, szerzők és liturgikus jelentés
Te Deum — a keresztény himnusz titkai: eredete, szövege, lehetséges szerzői (Augustinus, Ambrus, Nikétasz), liturgikus és teológiai jelentése történeti áttekintéssel.
A Te Deum egy keresztény himnusz, amelynek eredeti szövege latin volt. Nevét az első szavakról kapta: Te Deum laudamus (Dicsérünk téged, Uram). Valószínűleg a 4. vagy 5. század körül íródott; a legrégebbi fennmaradt kéziratok többsége a késő antik és kora középkori időszakból származik. A himnusz keletkezésére és szerzőségére vonatkozóan sok a vita: egyes források hippói Augustinust vagy Ambrust nevezték meg szerzőként, mások pedig Nikétasz, Remesiana püspökének tulajdonítják. Vannak olyan kutatók is, akik szerint a szöveg több, korábbi himnusz összeillesztésével jött létre: egyik részében az Atya Istenhez szóló dicséret, másik részében a Fiúhoz intézett ének bontakozik ki — a második rész kezdetét a hagyományban gyakran a Tu rex gloriae, Christe formula jelzi. A himnusz végéhez kapcsolódó kérések (Salvum fac populum tuum kezdetű sorok) részben a Zsoltárok könyvének verseiből erednek, és valószínűleg később kapcsolódtak hozzá.
Eredet, szerzőség és szövegszerkezet
A szerzőség körüli bizonytalanság részben a himnusz stílusbeli és teológiai sokszínűségének következménye. A teológiailag jelentős részek és a liturgikus részek egymásba fonódnak: a himnusz egyszerre költői elragadtatás és hitvallás. A szöveg szerkezetileg nagyjából a következő egységekre bontható:
- Bevezetés és dicséret — az Isten megszólítása és dicsérete: Te Deum laudamus.
- A mennyei és földi dicséret felsorolása — a mennyei teremtmények hierarchiájától (angyalok, kerubok, szeráfok) az apostolokon, vértanúkon és szenteken át az egyházig és az egész emberiségig mindenki megszólítása.
- Krisztusra irányuló hitvallás — Krisztus születésének, szenvedésének és feltámadásának megemlítése, amely a hitvallás tartalmát idézi fel.
- Imádságos kérdések — bűnbocsánatért, védettségért és az örök üdvösség reményéért intézett kérések; e részekhez kapcsolódnak a Salvum fac populum tuum típusú zsoltáridézetek.
Teológiai és liturgikus jelentés
A Te Deum szoros párhuzamot mutat az Apostoli Hitvalláshoz: rövid, tömör hitvallási és krisztológiai kijelentéseket tartalmaz, miközben a mennyei liturgia képeit idézi meg. Már a mű elején konkrétan megnevezi az Istent, majd felsorolja mindazokat, akik Istent dicsérik és tisztelik, így a himnusz egyszerre ünneplő és katechetikus jellegű. A zárórész imaformái az egyéni és közösségi megtérés, bűnbánat és bizalom kifejeződései: kegyelmet kér a múlt bűneiért, védelmet a jövőbeli veszedelem ellen, és kéri a végső újraegyesülést a mennyei közösséggel.
Liturgikus használat és alkalmak
A Te Deum hagyományosan fontos helyet foglal el a keresztény liturgiákban. A római katolikus hagyományban régebben gyakran az énekes hivatalok (pl. himnuszok vagy egyes zsolozsmák) részeként, ünnepi záróéneként hangzott el; ma is használják nagyobb hálaadó vagy vezeklő alkalmakon, koronázásokon, állami eseményeken és ünnepi istentiszteleteken. Más keresztény felekezetek — köztük az anglikán és a protestáns hagyományok — is ismerik és használják a himnuszt, gyakran a hálaadó és ünnepi istentiszteleteken.
Zenei feldolgozások és előadásmód
A Te Deum a zeneszerzők kedvelt szövege volt; számos híres reneszánsz, barokk és romantikus kori zeneszerző komponált rá nagyformátumú kórus- vagy kórus–zenekari művet. Különösen ismert példák közé tartoznak Marc-Antoine Charpentier népszerű barokk feldolgozásai, illetve későbbi romantikus megfogalmazások, például Hector Berlioz vagy Anton Bruckner művei. A himnuszt hagyományosan latinul éneklik, de készültek sok nyelvű fordítások és adaptációk is: hangzására és funkciójára tekintettel előadásai lehetnek egyszerű kórusművek, gregorián dallamok vagy nagy létszámú zenekarral kísért oratóriumszerű művek.
Nyelvi és kulturális hatás
A latin eredetin túl a Te Deum számos nyelvre lefordították, köztük magyarra is, és így beépült a helyi liturgikus gyakorlatba. Kulturális értelemben a himnusz az egyházi hálaadás egyik legfontosabb kifejezőeszköze: használják egyházi ünnepeken, istentiszteleteken, valamint világi ünnepségeken is, ahol a közösségi hála és megemlékezés kifejezésére szolgál.
Összefoglalva: a Te Deum több mint másfél évezredes, sokrétegű örökség — liturgiai imádság, hitvallás és zenei inspiráció forrása — amely a keresztény egyházak közös kincsévé vált.
Zene
Tonus Sollemnis - gregorián ének
Sokan írtak zenét a szöveghez. Például Bruckner, Verdi, Berlioz, Dvořák, Haydn, Britten és Mozart, hogy csak néhányat említsünk. Antonio Vivaldi írt egy feldolgozást a Te Deumra (RV 622), de ez mára elveszett. Charpentier megzenésített prelúdiuma (H.146 Hugh Wiley Hitchcock katalógusában) Európában jól ismert, mivel az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének főcímzenéjeként használják, leginkább az Eurovíziós Dalversenyen. Sir William Walton Coronation Te Deum című műve II. Erzsébet királynő 1952-es koronázására készült. Más angol nyelvű Te Deumokat is írtak, például William Byrd, Thomas Tallis, Henry Purcell, George Frideric Händel három művét (Utrecht Te Deum, Dettingen Te Deum és Queen's Te Deum), valamint Edward Elgar Op. 34-es művét. A karizmatikusok körében népszerű Michael Keating atya változata. Mark Hayes nemrég írta meg saját Te Deum-változatát, John Rutter brit zeneszerző pedig kettőt komponált, az egyiknek csak a hagyományos "Te Deum", a másiknak a "Winchester Te Deum" a címe. Igor Stravinsky a szöveg első 12 sorát Az árvíz részeként 1962-ben megzenésítette.
Latin és angol szöveg
| Latin szöveg | A Book of Common Prayer angol fordítása (1662) |
| Te Deum laudamus: te Dominum confitemur. Te aeternum Patrem omnis terra veneratur. Tibi omnes Angeli; tibi caeli et universae Potestates; Tibi Cherubim et Seraphim incessabili voce proclamant: Sanctus, Sanctus, Sanctus, Sanctus, Dominus Deus Sabaoth. Pleni sunt caeli et terra maiestatis gloriae tuae. Te gloriosus Apostolorum chorus, Te Prophetarum laudabilis numerus, Te Martyrum candidatus laudat exercitus. Te per orbem terrarum sancta confitetur Ecclesia, Patrem immensae maiestatis: Venerandum tuum verum et unicum Filium; Sanctum quoque Paraclitum Spiritum. Tu Rex gloriae, Christe. Tu Patris sempiternus es Filius. Tu ad liberandum suscepturus hominem, non horruisti Virginis uterum. Tu, devicto mortis aculeo, aperuisti credentibus regna caelorum. Tu ad dexteram Dei sedes, in gloria Patris. Iudex crederis esse venturus. Te ergo quaesumus, tuis famulis subveni: quos pretioso sanguine redemisti. Aeterna fac cum sanctis tuis in gloria numerari. Salvum fac populum tuum, Domine, et benedic hereditati tuae. Et rege eos, et extolle illos usque in aeternum. Per singulos dies benedicimus te; Et laudamus Nomen tuum in saeculum, et in saeculum saeculi. Dignare, Domine, die isto sine peccato nos custodire. Miserere nostri domine, miserere nostri. Fiat misericordia tua, Domine, super nos, quemadmodum speravimus in te. In te, Domine, speravi: non confundar in aeternum. | Dicsérünk téged, Istenem elismerjük, hogy te vagy az Úr Az egész föld imád téged az örökkévaló Atya. Hozzád kiált minden angyal hangosan az egek és a bennük lévő összes hatalmak. Hozzád kiáltanak a kerubok és szeráfok szüntelenül Szent, szent, szent, szent, Úr, Sabaoth Istene; ég és föld. tele vannak a te dicsőséged fenségével. Az apostolok dicső társasága dicsér téged. A próféták szép közössége dicsér téged. A mártírok nemes serege dicsér téged. A Szent Egyház az egész világ elismer téged; a végtelen fenség atyja; a te becsületes, igaz és egyetlen Fiad; a Szentlélek, a vigasztaló. Te vagy a dicsőség királya, Krisztus. Te vagy az Atya örökkévaló Fia. Amikor magadra vetted, hogy megszabadítsd az embert, nem utáltad a Szűz méhét. Mikor legyőzted a halál élezetét, megnyitottad a mennyek országát minden hívő előtt. Te Isten jobbján ülsz az Atya dicsőségében. Hisszük, hogy eljössz, hogy bíránk legyél. Ezért kérünk téged, segítsd meg szolgáidat, akiket drága véreddel megváltottál. Add, hogy a te szentjeiddel együtt számláltassanak az örök dicsőségben. Ó, Uram, mentsd meg népedet és áldd meg örökségedet. Kormányozd őket és emeld fel őket örökre. Napról napra magasztalunk téged; és imádjuk a te nevedet, mindörökké, világ vég nélkül. Add, Uram, hogy ezen a napon bűn nélkül tarts meg minket. Uram, könyörülj rajtunk, könyörülj rajtunk. Uram, világosodjék meg rajtunk a te irgalmasságod, mert benned bízunk. Uram, benned bíztam, hadd ne essek soha kétségbe. |
Kérdések és válaszok
K: Mi az a "Te Deum"?
V: A "Te Deum" egy keresztény himnusz, amely nevét eredeti latin szövegének első néhány szava után kapta: "Te Deum laudamus" (Dicsérünk téged, Uram).
K: Mikor íródott?
V: Valószínűleg a 4. vagy 5. század körül íródott.
K: Ki írta?
V: A legtöbben azt mondják, hogy Hippói Ágoston vagy Ambrus írta. Egyesek szerint Nikétasz, Remesiana püspöke írta. Mások szerint a himnusz két (vagy több) korábbi himnuszból származik.
Kérdés: Milyen kérések vannak a himnusz végén?
V: A himnusz végén lévő (a "Salvum fac populum tuum" kezdetű) kérések a Zsoltárok könyvéből származó versekből származnak, amelyeket később adtak hozzá az eredeti himnuszhoz.
K: Hogyan kapcsolódik a Te Deum a teológiához?
V: A Te Deum teológiailag közel áll az Apostoli Hitvalláshoz. Egyszerre rendelkezik a mennyei liturgia költői szemléletével és hitvallással.
K: Miről énekel a Te Deum? V: A Te Deum Isten dicsőítéséről énekel, és megnevez minden embert, aki tiszteli Őt, a mennyei teremtményektől a már a mennyben lévő keresztényeken át a világ templomaiban élőkig. Krisztus születéséről, szenvedéséről és megdicsőüléséről is énekel, és kegyelmet kér a múltbéli bűnökre és védelmet a jövőbeli bűnökkel szemben, valamint reményt a keresztényekkel való egyesüléshez a mennyben.
Keres