A Szentivánéji álom William Shakespeare egyik legismertebb és legnépszerűbb vígjátéka. A darab írásának pontos dátuma nem teljesen egyértelmű, de általánosan elfogadott, hogy 1595-ben vagy 1596-ban keletkezett; első nyomtatott kiadása 1600-ból való, majd 1623-ban jelent meg a First Folióban, Shakespeare műveinek gyűjteményében. A korai nyomtatások szövegkritikai kérdései miatt ma is tárgyalják a darab eredeti formáját és a különböző szövegváltozatok viszonyát.
Cselekmény röviden
A darab cselekménye több szálon fut össze: négy fiatal athéni szerelmes, egy ügyetlen amatőr színjátszókból álló műkedvelő társulat (a "munkások"), Thészeusz herceg és Hippolyta, valamint Oberon király és Titánia királyné tündérudvara. A történet nagyrészt éjszaka játszódik egy Athén melletti erdőben, ahol a természet és a mágia összefonódik, és a szerelmesek összezavarodnak a tündérek tréfái miatt.
Röviden a főbb fordulatok: Oberon és Titánia veszekedése miatt Oberon parancsot ad Pucknak (Robin Goodfellow) egy varázslatos virágszérum szerzésére, amelytől aki megpiszkálja szemét, az legközelebb látott teremtménybe bolondul bele. A varázslat hibás alkalmazása következtében a szerelmesek érzelmei felcserélődnek, sőt az egyik munkás, Nick Bottom fejét Puck asszonylónak (szamárfejűnek) változtatja — ezzel humort és abszurditást visz a darabba. Végül Puck kijavítja a félreértéseket, s a darab egy nagy, ünnepi esküvői jelenettel és a "Pyramus és Thisbe" nevű játék eljátszásával zárul.
Főbb szereplők
- Thészeusz, Athén hercege
- Hippolyta, az amazon királynő, Thészeusz jegyese
- Oberon, a tündérkirály
- Titánia, a tündérkirálynő
- Puck (Robin Goodfellow), Oberon csintalan szolgája
- Hermia és Lysander, szerelmesek
- Helena és Demetrius, szerelmespár, akiknek viszonya a darab során bonyolódik
- a "munkások" (mechanicals), köztük Nick Bottom, akik a vacsorán előadandó játékot próbálják
Források és keletkezés
Shakespeare több forrásból merített ötleteket és motívumokat: említik köztük Plutarkhosz, Apuleius, Ovidius, Geoffrey Chaucer és Edmund Spenser műveit. Puck alakjának részleteit Reginald Scot The Discoverie of Witchcraft (1584) című munkájából merítette. A darab keletkezésével kapcsolatban felmerült az a feltételezés is, hogy Shakespeare egy arisztokrata esküvőre írt darabot: szóba jöhet Elizabeth Vere (Lord Burghley unokája) 1595-ös, vagy Elizabeth Carey (Sir George Carey lánya) 1596-os esküvője körüli ünnepség.
Témák, motívumok és nyelvezet
A Szentivánéji álom központi témái közé tartozik a szerelem mulandósága és irracionalitása, az álmok és a valóság határainak elmosódása, valamint a átváltozás és a zavarás humora. Shakespeare a darabban egyszerre használ prózát és verset: a tündérvilágot és a lírai pillanatokat költői, ritmikus sorokkal emeli ki, míg a komikus, hétköznapi jelenetekhez prózát alkalmaz. A darab utolsó monológja — Puck híres záróbeszéde — közvetlen kapcsolatot teremt a színpad és a közönség között, és a megbocsátás, a játékosság hangját hangsúlyozza.
Előadástörténet és átdolgozások
A darabból számos színpadi és filmes átdolgozás készült. Több alkalommal adaptálták filmes formába; egyik filmváltozatban Mickey Rooney alakítja a tündér Puckot. A mű zenei, balett- és operai feldolgozásai is jelentősek: Benjamin Britten operát írt a darab alapján, George Balanchine és Frederick Ashton baletteket készítettek belőle, Felix Mendelssohn pedig több zenét komponált a darabhoz, köztük egy "nyitányt" (amelyet ifjabb korában, 1826-ban írt) és a híres "Menyegzői indulót" az 1842-es kísérőzene részeként.
Jelentőség és fogadtatás
A Szentivánéji álom helye a világirodalomban kiemelkedő: Shakespeare egy könnyed, mégis mély filozófiai és esztétikai játékot alkotott, amely könnyed szórakoztatás és finom irónia révén vizsgálja az emberi érzelmeket. A darab állandóan népszerű a színpadokon, mert rugalmasan alakítható kortárs közegbe, és szereplői egyaránt vonzóak a klasszikus és modern előadások számára.
A mű ma is gyakran szerepel iskolai, amatőr és professzionális repertoárokban, és a tündérek, a varázslat és a szerelmi bonyodalmak képeiben újra és újra megfogalmazódik a szerelem és az illúziók örök kérdése.
