Oliver Cromwell (1599. április 25. - 1658. szeptember 3.) angol katonai és politikai vezető volt, aki meghatározó szerepet játszott a 17. századi angol polgárháborúkban és azok utáni berendezkedésben. Leginkább arról ismert, hogy Angliát köztársasággá tette és vezette az Angol Nemzetközösséget, ugyanakkor neve máig megosztó az Cromwelli népirtásnak nevezett, az írországi hadjárat során történtekkel kapcsolatban.

Korai élet és politikai előélet

Cromwell az angol középosztályhoz és kisnemességhez tartozó családban született Huntingdonban. Fiatalon jogot tanult és helyi közigazgatási feladatokat látott el. A parlament tagjaként először a 1620-as és 1640-es években tűnt fel, és fokozatosan vált ismertté katonai és politikai képességei miatt. Kezdetben nem volt a radikálisok között, de a király és a parlament közötti konfliktus elmélyülésével egyre határozottabban a parlament oldalára állt.

Hadseregi szerep és a polgárháborúk

Cromwell egyik legfontosabb érdeme, hogy új típusú hadsereget szervezett és vezényelt: a híres New Model Army-t. Ebben a hadseregben nagy hangsúlyt kapott a katonai fegyelem, a teljesítmény és a vallási elkötelezettség. Vezető szerepet játszott fontos csatákban, például a Marston Moor (1644) és a Naseby (1645) ütközetekben, amelyek alapvetően döntötték el a királypárti erők sorsát. A polgárháborúk során a parlament oldalán állva hozzájárult I. Károly elfogásához, majd 1649-ben a király elítéléséhez és kivégzéséhez vezető folyamatokhoz.

Pride-purge, a parlament feloszlatása és a protektorátus

A háborúk után az 1648-as eseményekben (Pride kivonulása) a hadsereg eltávolította azokat a képviselőket, akik a király javára szavazhattak. Cromwell és szövetségesei ettől kezdve meghatározó szerepet játszottak a közéletben. Bár kezdetben támogatta a parlamentet a király elleni küzdelemben, később konfliktusba került a civil hatalommal: végül katonailag oszlatta fel azokat az összetételeket, amelyekkel nem értett egyet. 1653-ban elfogadta az ún. Instrument of Governmentet, amely az első angol alkotmányos jellegű dokumentumnak tekinthető, és ekkor vette fel a protektorátus (Lord Protector) címet. A későbbi alkotmányrevíziók, például a Humble Petition and Advice (1657) újragondolták hatalmát; felajánlották számára a királyi címet is, amit ő elutasított, hogy elkerülje a királyi legitimitással járó ellentmondásokat.

Valláspolitika és belső intézkedések

Cromwell maga is puritán volt, és uralma alatt a vallási kérdések központi szerepet kaptak. Szélesebb körű vallási toleranciát hirdetett a protestáns szek­ták között — különösen azok számára, akik nem fenyegették a közrendet — ugyanakkor a katolikusokat és bizonyos más csoportokat korlátoztak vagy kirekesztettek. Uralkodása alatt reformokat próbált bevezetni a jogrend, az adminisztráció és a hadsereg működésében; a közigazgatás centralizálódott, a hadsereg és a közigazgatás érdemi szerepet kapott az ország irányításában.

Írországi és skót hadjáratok

Cromwell katonai kampányokat vezetett Írországban és Skóciában is. Az 1649–1650-es írországi expedíció különösen vitatott: több ostrom, például Drogheda és Wexford esetén a csapatok súlyos megtorlásokat alkalmaztak a védők és a civilek ellen. Ezek az események vezettek ahhoz, hogy mai napig éles viták folynak a tettek jogi és morális megítéléséről, és egyes történészek a cselekményeket erősen elítélik, mások a korabeli háborús gyakorlat kereteiben értékelik. A hadjáratok után nagyszabású földosztás és betelepítés (plantation) kezdődött, ami hosszú távon is átalakította Írország társadalmi és földtulajdoni viszonyait.

Nemzetközi kapcsolatok és gazdaság

A protektorátus idején Anglia külpolitikája aktív volt: a tengerhatalmi törekvések megerősödtek, és a hollandokkal több alkalommal is összetűzésbe került (első angol–holland háború 1652–1654). Cromwell politikája ösztönözte a kereskedelmet és a gyarmatosítást, amely hosszabb távon hozzájárult Anglia gazdasági és tengeri hatalmának növekedéséhez. Ugyanakkor katonai költségek és belső konszolidációs igények is jelentős terheket róttak az országnak.

Halál, utóhatás és megítélés

Cromwell 1658. szeptember 3-án hunyt el. Halála után fia, Richard Cromwell került rövid időre a protektorátus élére, de nem rendelkezett apja tekintélyével és hatékonyságával; végül 1660-ban visszaállították a monarchiát. A restauráció után Cromwell emlékét és testét politikailag támadások érték: holttestét kiásták és posztumusz kivégezték, valamint a Westminster Abbey-ből eltávolították. Megítélése máig kettős: egyesek a modern brit republikánus gondolkodás és a katonai szakértelem megtestesítőjeként tisztelik, mások zsarnokságot, vallási elnyomást és kegyetlenséget látnak benne.

Örökség

Cromwell alakja a politikai és történeti emlékezet fontos és ellentmondásos része. Hozzájárult a parlamenti kormányzat és a professzionális hadsereg kialakulásához, valamint a brit tengeri és kereskedelmi ambíciók megerősödéséhez. Egyben a vallási és etnikai konfliktusok, illetve a katonai hatalom politikai szerepének súlyos megmutatkozásai is fűződnek nevéhez. A történészek továbbra is vitatkoznak azon, hogy tettei mennyiben voltak szükségszerűek a kor politikai válsága közepette, és mennyiben tekinthetők visszaéléseknek vagy bűnöknek.