Oliver Cromwell

Korai életút

Cromwell huntingdoni úriemberként indult. Először a huntingdoni gimnáziumban tanult. Apjával rossz volt a viszonya. A Cambridge-i Egyetem Sidney Sussex College-ba járt. Ez egy új, kis kollégium volt, ahol lehetősége nyílt arra, hogy új puritán eszméiről beszéljen. Azonban soha nem szerzett diplomát, mert apja 1617-ben meghalt, miközben tanult.

Az angol polgárháború

1628-ban Cromwell parlamenti képviselő és puritán lett, és támogatta a parlamentet a királlyal folytatott vitájában. Amikor kitört a háború, a király hadserege erősebb és jobban felkészült volt, mint a parlament hadserege. Cromwell látta ezt, és elhatározta, hogy kiképzi az embereket, hogy jobban tudjanak harcolni. Hamarosan az általa kiképzett "Új Modell Hadsereg" csatákat kezdett nyerni. Ennek eredményeként a Parlament megnyerte a háborút. A háború végére Cromwell nagyon erős lett.

A Nemzetközösség: 1649-1653

A következő években Oliver Cromwell két hadjáratot folytatott az ír katolikusok leigázására (1649-1650), és a dunbari és a worcesteri csatában (1650-1651) szétzúzta a skót royalistákat, akik kikiáltották II Károly királyt. , a kivégzett uralkodó elsőszülöttjét.

A csonka parlament

A király kivégzése után kikiáltották a köztársaságot, amelyet Angol Nemzetközösségnek neveztek el. Az ügyek irányítására államtanácsot neveztek ki, amelynek tagjai között volt Cromwell is. Az igazi hatalmi bázisa a hadseregben volt.

Írország átvétele

1652-ben Cromwell elfoglalta Írországot. Sok történész úgy véli, hogy Cromwell etnikai tisztogatást követett el az ír katolikus nép ellen. Cromwell azt akarta, hogy az ír katolikusok költözzenek ki Kelet-Írországból északnyugatra. E történészek szerint Cromwell és hadserege mészárlásokkal, éheztetéssel és kivégzéssel való fenyegetéssel kényszerítette az íreket a távozásra. Frances Stewart történész szerint 600 000 ír - az ír lakosság 43%-a - halt meg e politika következtében.

A Protektorátus: 1653-1658

Az alsóház keményen próbálta ellenőrizni a hadsereget, de nem tudta: 1653-ban Cromwell feloszlatta az alsóházat, átadta a törvényhozói hatalmat 139 bizalmi embernek, és felvette az Anglia, Skócia és Írország lordprotektora címet, az uralkodóénál szélesebb hatáskörrel. Hivatali ideje alatt átszervezte az államháztartást, a kereskedő polgárság jólétének biztosítása érdekében előmozdította a kereskedelem liberalizálását, kihirdette a navigációs törvényt (1651), amellyel Hollandiára kényszerítette az angol tengeri felsőbbrendűséget, legyőzte az Egyesült Tartományokat (1654), elragadta Jamaicát Spanyolországtól (1655), üldözte a katolikusokat, és Angliát az európai protestáns országok élére állította.

Az új alkotmány, az úgynevezett Instrument of Government Cromwellt életfogytiglani lordprotektorrá tette. Hatalma volt a parlamentek összehívására és feloszlatására.

1657-ben a parlament felajánlotta Cromwellnek a koronát. Cromwell hat hétig gondolkodott az ajánlaton. Aztán elutasította, és ünnepélyesen újra "Lord Protector"-ként (nagyobb jogkörrel, mint amennyit korábban ezzel a címmel kaphatott) a Westminster Hallban beiktatták a hivatalába.

Cromwell feltehetően maláriában szenvedett (valószínűleg az írországi hadjárat során kapta el először). A Whitehallban halt meg 1658. szeptember 3-án, a dunbari és worcesteri nagy győzelmek évfordulóján.

Cromwell halála után

Halálakor (1658. szeptember 3.) azonban a köztársaság a káosz időszakába merült, amely a monarchia helyreállításával ért véget, amikor a parlament (1660) II. Károly személyében helyreállította a monarchiát. Az új uralkodó óvatossága ellenére nem habozott elrendelni az apja halálos ítéletét aláíró férfi holttestének exhumálását, levágni a fejét és a londoni Towerben kitenni.

Lord Protectorként fia, Richard követte őt. Bár Richard nem volt teljesen tehetségtelen, nem volt hatalmi bázisa sem a parlamentben, sem a hadseregben, és 1659 tavaszán lemondásra kényszerült, amivel a protektorátus véget ért. Egy évvel később a parlament visszaállította II. Károlyt királynak.

Amikor a királypártiak visszatértek a hatalomba, Cromwell holttestét kiásták, láncra verték és lefejezték. Állítólag a feje hónapokig elveszett, amíg egy katona meg nem találta. A koponyáját jelképesen körbeadták, amíg Tyburnben el nem temették.