John Blow – angol zeneszerző, orgonista és Henry Purcell mestere (1649–1708)
John Blow (1649–1708) — angol zeneszerző és orgonista, Henry Purcell mestere; meghatározó alak a barokk angol zene és a királyi kórus zenetörténetében.
John Blow (született Newark-on-Trent, Nottinghamshire, 1649. február 23-án keresztelték; meghalt Westminster, London, 1708. október 1.) angol zeneszerző és orgonista. Jelentős hatással volt az angol egyházzenei és drámai zeneszerzés fejlődésére. Legismertebb növendéke Henry Purcell volt, akit korának legnagyobb angol zeneszerzőjeként tartanak számon.
Élete
Blow Newark-on-Trentben született. Gyermekkorát a Chapel Royal kórusában töltötte, ahol korán megismerkedett a kórusművészettel és az egyházi zenei gyakorlatokkal. Már fiatalon komponálni kezdett himnuszokat és anthemeket; egyik korai együttműködése a "Club Anthem" volt, amelyet három másik kórista fiúval jegyzett: Pelham Humfrey, Michael Wise és William Turner, akik felnőttként mind híres zeneszerzőkké váltak. A korabeli naplóíró Samuel Pepys egyszer Blow énekhangját is hallotta, ám akkor az már megtört volt; Pepys naplója szerint a fiú "kellemetlen hangot" adott ki.
1668-ban Blow a Westminster Apátság orgonistája lett. 1674-ben a Királyi Kápolna (Chapel Royal) úriemberévé avatták. Pelham Humfrey halála után Blow átvette több feladatát: a királyi udvar kisebb kórusáért felelt (ezt akkoriban "rendkívüli zeneszerzőnek" is nevezték), és kinevezték a Chapel Royal kórusgyermekinek mestereivé — ezt a beosztást élete végéig betöltötte. Növendékei közül sokan váltak jelentős zeneszerzővé, többek között William Croft, Jeremiah Clarke és Daniel Purcell. Henry Purcell hangja ekkorra már szintén megtört, és Purcell Blow tanítványa lett.
1673 szeptemberében feleségül vette Elizabeth Braddockot; tíz évvel később felesége egy gyermek szülése közben meghalt. 1676-ban Blow a Westminster Apátság három orgonistájának egyike lett, 1677-ben pedig megkapta a "Doctor of Music" címet. Úgy tudni, hogy 1680 körül lemondott a Westminster Apátság orgonistai posztjáról, hogy fiatal tanítványa, Henry Purcell vehesse át a helyét.
1685-ben már II. Jakab magánzenészei közé tartozott; Jakab király koronázására hosszabb himnuszt komponált, amelyet a korabeli források "God spake sometime in visions" címmel említenek. 1687-ben a Szent Pál-székesegyház karnagya lett: a kórus ekkor az 1666-os londoni nagy tűzvész utáni rekonstrukciót követően alakult újjá. Michael Wise eredetileg karnagyként nevezték ki, de halála után Blow kapta meg a feladatot. 1695-ben a westminsteri Szent Margit-templom orgonistája lett; Henry Purcell 1695-ös halála után Blow ismét visszakerült a Westminster Apátságban betöltött állásába.
1699-ben Blowot nevezték ki a Királyi Kápolna (Chapel Royal) zeneszerzőjévé — ez az első alkalom, hogy valakit hivatalosan ezzel a címmel illettek. Források szerint 1700 után munkássága komponistaként visszafogottabbá vált. 1708. október 1-jén hunyt el, és a Westminster Apátság északi mellékhajójában temették el, Henry Purcell közelében.
Zenei munkássága és öröksége
Blow munkássága a késői barokk angol egyházi zene és a korabeli színpadi darabok fontos részét képezi. Számos himnusz, anthem, service (a napi istentiszteletekhez írt mise- és kantátaszerű darabok), valamint odes és kisebb zongorás, orgonás művek fűződnek a nevéhez. Emellett Blow drámai műveket is írt; legismertebb színpadi munkája a Venus and Adonis, amelyet gyakran az angol korai opera egyik előfutáraként említenek.
Zenei stílusát a jól formált kontrapunktus, a tiszta szövegkezeltetés és a kórus és szólisták váltakoztatására épülő verse anthemek jellemzik. Blow nagy hangsúlyt fektetett a liturgikus szöveg érthetőségére és az elegáns dallamvezetésre, ugyanakkor mestere volt az összetettebb polifón hangzásnak is. Művei jelentős hatást gyakoroltak a kortársakra és következő nemzedékekre, különösen tanítványára, Henry Purcell-re, akinek zenei nyelvét és dramaturgiai érzékét Blow tanításai is formálták.
Blow tanítói tevékenysége révén közvetlen befolyást gyakorolt az angol zenei életre: növendékei közül többen a későbbi angol egyházzene és zongorairodalom meghatározó alakjai lettek. Műveiből sok fennmaradt, és rendszeresen előadják őket kórusok és barokkegyüttesek; különösen az anthemek és egyházi szolgálatok alkotják mai napig a repertoár fontos részét.
Összefoglalva: John Blow jelentős szereplője volt a 17–18. századi angol zenei életnek: kiváló pedagógus, elismert karnagy és orgonista, valamint termékeny komponista, akinek munkássága hozzájárult az angol barokk kórus- és színpadi zene kialakulásához és fejlődéséhez.
John Blow
A zenéje
Blow nagy mennyiségű zenét komponált. Ugyanolyan zenét írt, mint Henry Purcell, azzal a különbséggel, hogy Purcell triószonátákat is írt, valamint sok színházi zenét. Blow nagy mennyiségű egyházi zenét írt. Tizennégy misét és több mint száz himnuszt ismerünk Blow-tól. Írt még más vokális zenét, például ódákat, és csembalózenét, és csak egy színpadi művet: Vénusz és Adonisz.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt John Blow?
V: John Blow angol zeneszerző és orgonista volt, aki nagy hatással volt az angol zenére.
K: Hol nőtt fel John Blow?
V: John Blow a nottinghamshire-i Newark-on-Trentben nőtt fel.
K: Mivel foglalkozott John Blow gyerekkorában?
V: Fiúként John Blow a Chapel Royal (a királyi templom kórusa) kórusában énekelt. Fiatalon himnuszokat is kezdett komponálni.
K: Ki volt az egyik legjobb tanítványa?
V: John Blow egyik legjobb tanítványa Henry Purcell volt, aki korának legnagyobb angol zeneszerzője lett.
K: Milyen munkákat vett át Pelham Humfrey halála után?
V: Pelham Humfrey halála után John Blow két állást is átvett: egy kis kórust vezetett a királyi udvarban ("rendkívüli zeneszerzőnek" nevezték), és ő lett a Királyi Kápolna gyermekeinek mestere is.
K: Hány orgonista volt a Westminster Apátságban, amikor ő ott dolgozott?
V: Amikor a Westminster Apátságban dolgozott, három orgonista volt, beleértve őt magát is.
K: Milyen címet kapott 1699-ben?
V: 1699-ben John Blow megkapta a "Composer to the Chapel Royal" címet, amelyet korábban soha nem adtak neki.
Keres