Nagy Heródes

Hatalomra jutás

Heródes i. e. 73-75 körül született. Az idumai Antipatrosz és felesége, Ciprus, egy arab sejk lánya volt a fia. Heródes nagyapja és apja is politikai tisztségviselő volt Júdeában. Mindketten szoros kapcsolatban álltak a rómaiakkal. Amikor Antipatrosz a Kr. e. 48-ban lezajlott farsalusi csata után Julius Caesar segítségére sietett, Caesar Antipatoszt tette meg Júdea helytartójává. Kr. e. 47-ben Antipatrosz a legidősebb fiát, Phaszaelt tette meg Jeruzsálem helytartójává. Heródest Galilea helytartójává tette. Kormányzóként Heródes az ellenséges lázadások leküzdésével nyerte el a rómaiak kegyeit. Ugyanakkor a Nagy Szanhedrin elmarasztalta tetteit.

Júdea királya

Heródes barátságban állt Octavianusszal és Marcus Antoniusszal, akik i. e. 40-ben a római szenátus Heródest jelölték ki Júdea következő királyának. Heródes a Jupiter-templomhoz utazott, hogy hálát adjon Róma isteneinek. Amikor a júdeai királyt Kr. e. 37-ben lefejezték, Heródes lett a tényleges király.

Heródes első királyi éveiben Marcus Antonius és Kleopátra kapcsolata lehetővé tette, hogy az egyiptomi királynő folyamatosan kis részeket vegyen el Heródes királyságából. Amikor Octavianus i. e. 31-ben az actiumi csatában legyőzte Antoniust és Kleopátrát, Heródes új szövetséget kötött Octavianussal. Hírnevet szerzett kemény adóiról, de képes volt fenntartani a békét a térségben. Drága ajándékokat küldött Rómába, de nem kellett adót fizetnie. Kr. e. 30-ra visszaszerezte az összes területet, amelyet Kleopátra és a hasmoneusok elvettek. Uralkodását kiterjesztette Észak-Galileára, és több területet újratelepített. Az Athénnak adott pazar ajándékok és az olimpiai játékok támogatása révén növelte Júdea státuszát a mediterrán világban.

Eredmények

Heródes a kifinomult király tökéletes példájának tekintette magát, még akkor is, ha a bibliai írók zsarnoknak látták. Teljesen belemélyedt a görög-római történelembe, kultúrába és filozófiába. Ezzel egyidejűleg elkezdte elhanyagolni az államügyeket és a halakha (zsidó törvények) tanulmányozását. Az uralkodáshoz szüksége volt a farizeusok beleegyezésére, ezért többféle módon próbálta elnyerni a jóváhagyásukat. Soha nem nyerte meg őket teljesen. Amikor Caesarea Maritimát (i. e. 22-10) építtette pártfogója, Augustus császár tiszteletére, a városait díszítő pogány szimbólumok felháborították a zsidó vezetőket. Ötévente gladiátorok közötti küzdelmeket rendezett, és orgiákkal ünnepelt, ami még jobban felháborította a zsidó vezetőket. Kr. e. 20-ban Heródes a második templom, más néven Heródes templomának felújítása felé fordította figyelmét. Bár Heródes azt akarta, hogy a templom a zsidó hit megkoronázó emlékműve legyen, görög építészeket alkalmazott. Engedélyezte, hogy a templom udvarán uzsorások működjenek, ami sok zsidót feldühített.

Legnagyobb vallási botránya az volt, hogy kiásta Dávid király sírját, hogy megtalálja a kincset, amelyet állítólag tartalmazott. Más projektjeire nagy összegeket költött, és úgy gondolta, hogy a sír titkos kirablásával hasznot húzhat az ott talált kincsekből. A sír kinyitásakor azonban nem talált kincset.

Újjáépítette Maszada és Heródium erődítményeit. A Kr. e. 31-ben bekövetkezett súlyos földrengés után új piacot, új amfiteátrumot és új épületet építtetett a Szanhedrin számára. Új királyi palotát épített magának. Javította Jeruzsálem vízellátását is.

Háztartási élet

Heródesnek állítólag kilenc felesége is lehetett, és lehet, hogy egyszerre több feleséget is elvett. Számos ágyasa volt. Heródest, úgy tűnik, paranoia gyötörte. Folyamatosan azt hitte, hogy összeesküvések és összeesküvések vannak a királyi hatalmának megdöntésére. Lehet, hogy túl gyakran nősült és túl sok fia született. Heródes aggódott, hogy mindegyikük összeesküvést szőtt, hogy átvegye a helyét. Összesen három fiát ölette meg. Gyanakodni kezdett kedvenc felesége, Mariamme testvérére, és vízbe fojtatta egy vízilabdajátékban. Megölette Mariamme nagyapját, és végül magát Mariamme-ot is.

Mivel Heródes felismerte, hogy hamarosan meghal, elrendelte, hogy Júdea összes vezető emberét hívják össze egy nagy arénába. Amint a király meghal, mindannyiukat meg kellett ölni. Ezzel akarták megakadályozni, hogy mások megünnepeljék a halálát. Heródes valószínűleg krónikus vesebetegségben, üszkösödésben és valószínűleg más betegségekben szenvedett, amelyek miatt mentálisan kiegyensúlyozatlanná vált.