II. Mária (1662–1694) — Anglia, Skócia és Írország királynője
II. Mária (1662–1694) — erős protestáns királynő Anglia, Skócia és Írország élén; a dicsőséges forradalom vezére, Vilmos-szal közös uralom és határozott államvezetés.
II. Mária (1662. április 30. – 1694. december 28.) Anglia, Skócia és Írország uralkodó királynője volt 1689-től haláláig. Protestáns volt, és trónjára a dicsőséges forradalom (1688–1689) után lépett, amely római katolikus apja, II. és VII. Jakab trónfosztását eredményezte. Férjével, III. és II. Vilmossal közösen uralkodott: a történettudományok általában „Vilmos és Mária” uralkodásáról beszélnek. A gyakorlatban Vilmosnak több politikai és katonai irányító szerepe volt, de Mária jelentős hatalommal bírt, különösen akkor, amikor Vilmos hadjárat miatt külföldön tartózkodott: ilyenkor egyedül kormányzott, és határozott, hatékony kormányzást folytatott. Aktívan részt vett az anglikán egyház ügyeiben, mint annak formális vezetője és védelmezője.
Korai élete és családi háttere
Mária 1662. április 30-án született a londoni Szent Jakab-palotában. Apja Jakab, York hercege volt, anyja első felesége, Lady Anne Hyde. Édesanyja családja közeli kapcsolatban állt a trón környezetével: anyai nagyapja Edward Hyde, Clarendon 1. grófja volt, aki II. Károly főtanácsadójaként is szolgált. A Hyde családból csak Mária és fiatalabb nővére, Anne, érték meg a felnőttkort.
A yorki herceg 1668 körül áttért a római katolicizmusra, de lányaival protestáns hitben nevelkedett. Anyja 1671-ben meghalt, az apa 1673-ban újra megnősült, második felesége a katolikus Modenai Mária (Mary Beatrice d'Este) lett. Mária ifjúkorában közeli baráti levelezést folytatott udvarhölgyével, Frances Apsley-vel, ám ez a kapcsolat nem vált sokrétű személyes viszonnyá.
Házasság Vilmos herceggel és élet Hollandiában
15 éves korában Lady Mary eljegyezte első unokatestvérét, a protestáns Vilmost, az orániai herceget (Mária királyi hercegnő és II. Vilmos nassaui herceg fia). II. Károly eredetileg nem szorgalmazta a frigyet: a király inkább a francia udvarral való közeledést látta előnyösnek, és Máriát a francia trónörököshöz, a Lajos dauphinhoz szerette volna adni. A parlament nyomására végül jóváhagyta a házasságot, és Mária 1677. november 4-én Londonban férjhez ment Vilmoshoz; a kortárs beszámolók szerint Mária a szertartás során végig sírt.
A házasság után Mária Hollandiába költözött és ott élt mint Vilmos felesége. A hollandok kedvelték élénk, barátságos természetéért, és Mária is mély szeretettel viseltetett férje iránt. Ugyanakkor a házasság sok nehézséget rejtett: több terhesség vetéléssel vagy vetéléssel / halvaszüléssel végződött, így a párosnak nem született élő utódja. Vilmos időnként ridegen viselkedett, hosszabb ideig tartott viszonya volt Mary egyik udvarhölgyével, Elizabeth Villiersszel (viszonya volt), bár a későbbiekben a kapcsolat Mária felé is melegebbé vált.
Trónra lépés, uralkodás és politikai szerep
A dicsőséges forradalom nyomán 1688 végén Vilmos partra szállt Angliában; II. Jakab menekülésével és a politikai helyzet megváltozásával a parlament 1689-ben felajánlotta a koronát Vilmosnak és Máriának. A királyi hatalom korlátozását kimondó fontos törvények – köztük a 1689-es Bill of Rights – megerősítették a protestáns monarchia és a parlament jogait, továbbá biztosították a protestáns utódlást. Vilmos és Mária 1689. április 11-én koronáztatták meg Westminsterben.
Közös uralkodásuk alatt Vilmos elsősorban külpolitikai és katonai vezető volt: vezette az angol–holland koalíciót a francia nagyhatalom ellen a Habsburgok és más európai hatalmak oldalán (a Nagy Szövetségben), míg Mária belpolitikai stabilitásra, egyházi ügyekre és a kormányzás mindennapi ügyeire összpontosított. Amikor Vilmos hadjáratra ment (például Írországba, ahol 1690-ben a Boyne-i csata is zajlott), Mária határozottan irányította a kormányzatot Angliában: rendeleteket fogadott el, pénzügyeket hagyott jóvá, és a belbiztonság fenntartásában is fontos szerepe volt.
Mária az anglikán egyház ügyében is aktív volt; mint az egyház de facto védelmezője többször tárgyalt püspökökkel és egyházi vezetőkkel, és személyes vallásosságáról ismerték. Uralkodásuk alatt került sor a vallásszabadságot szűkebb körben elismerő 1689-es Toleration Act megalkotására, amely bizonyos protestáns felekezeteknek biztosított engedményeket (a katolikusok azonban továbbra is korlátozásokkal szembesültek).
Jellem, népszerűség és politikai kapcsolatok
Mária személyét általában határozottnak, vallásosnak és kötelességtudónak írták le. Ugyanakkor házassága és gyermektelensége miatti személyes bánata sokakat megindított, és népszerűsége Angliában meglehetősen nagy volt. Politikailag gyakran együttműködött férjével, de nem csupán báb volt: saját politikai döntéseket hozott és jelentős befolyással bírt a kormányzati ügyekben, különösen Vilmos távolléteiben.
Halála és öröksége
Mária 1694. december 28-án hunyt el a campania és a források szerint megfertőződött járványos betegségtől: a kortárs és modern kutatások szerint kanyaróval vagy fekete himlővel (smallpox) kapcsolatos szövődmények okozták a halálát. Halála után férje, Vilmos egyedül maradt az uralkodói feladatokkal egészen 1702-ig, amikor Mária húga, Anne került a trónra. Mária temetésere és elhelyezésére a Westminster-apátságban került sor, ahol több uralkodó sorsa végső nyughelyre talált.
Mária szerepét a brit történetírás többnyire együtt értékeli Vilmoséval: uralkodásuk során megerősödött a protestáns monarchia és a parlament hatalma, elindult az az alkotmányos átalakulás, amely a modern brit parlamentáris monarchia alapjait lefektette. Emellett Mária személyes példája és pietyása hozzájárult ahhoz, hogy egyes társadalmi rétegek körében népszerű és tiszteletreméltó uralkodóként tartsák számon.
A dicsőséges forradalom
Amikor II. Károly 1685-ben törvényes gyermek nélkül meghalt, a York herceg lett II. Jakab király Angliában és Írországban. Skóciában is ő lett VII. Jakab. Megpróbált vallásszabadságot biztosítani a nem anglikánoknak. Ezt úgy érte el, hogy királyi rendelettel érvénytelenné tette a parlament törvényeit. A közvéleménynek ez nem tetszett. Több protestáns politikus és nemes már 1687-ben tárgyalásokat kezdett (megbeszélések útján próbált megegyezésre jutni) Mária férjével. 1688 májusában Jakab arra kényszerítette az anglikán lelkészeket, hogy olvassák fel az engedékenységi nyilatkozatot. Az Indulgencia-nyilatkozat egy olyan nyilatkozat volt, amely vallásszabadságot biztosított azoknak, akik nem értettek egyet az anglikán egyházzal. Ez sokkal kevésbé tette őt népszerűvé. A protestánsok még jobban féltek, amikor felesége, Mária Modenai Mária 1688 júniusában fiút szült - James Francis Edwardot. Féltek, mert a fiú - Máriával és Annával ellentétben - római katolikusnak nevelkedett volna. Egyesek azt állították, hogy a fiút titokban ágymelegítő serpenyőben vitték be a királynő szobájába a halva született baba helyett. Erre a történetre nem volt erős bizonyíték, de Mária nyilvánosan kételkedett a fiú törvényességében. Gyanús kérdések listáját küldte el nővérének, Annának a fiú születésével kapcsolatban.
Június 30-án a Halhatatlan Hét titokban megkérte Vilmost, aki Máriával Hollandiában tartózkodott, hogy sereggel jöjjön Angliába. Vilmos, aki féltékeny volt Mária pozíciójára és hatalmára, először nem akart menni. Mária azonban közölte Vilmossal, hogy őt nem érdekli a politikai hatalom. Azt mondta, hogy "nem akar több lenni, mint a felesége, és mindent megtesz, ami hatalmában áll, hogy a férfit örökös királlyá tegye".
Vilmos beleegyezett a támadásba. Kijelentette, hogy Jakab újszülött fia a "színlelt walesi herceg". Egy listát is adott arról, hogy mit akar az angol nép, és azt mondta, hogy ő csak azt akarja, hogy "egy szabad és törvényes parlament gyűljön össze". A holland hadsereg, amelyet októberben egy vihar visszavert, november 5-én szállt partra. Az angol hadsereg és haditengerészet átállt Vilmoshoz. Ebben az időben az angol nép bizalma Jakab iránt nagyon alacsony volt. Meg sem próbálták megmenteni királyukat. December 11-én a király megpróbált elmenekülni, de nem sikerült. December 23-án ismét megpróbált elszökni. Ez a második kísérlet is sikerült, és Jakab Franciaországba szökött. Ott élt száműzetésben haláláig.
Bár Mária szomorú volt apja letétele miatt, Vilmos megparancsolta neki, hogy boldognak tűnjön, amikor Londonba érkeztek. Emiatt az emberek azt hitték, hogy Mary rideg az apjával szemben. Jakab is úgy gondolta, hogy a lánya hűtlen hozzá. Ez mélyen megbántotta Máriát.
1689-ben az orániai herceg által összehívott konventi parlament összeült, hogy megvitassák, mit kellene tenniük. Orániai Vilmos kényelmetlenül érezte magát a helyzete miatt. Királyként akart uralkodni, nem csupán egy királynő férjeként. A közös monarchiára egyetlen példa volt a tizenhatodik századból. Ez I. Mária királynő és Fülöp spanyol herceg volt. Amikor összeházasodtak, megegyeztek, hogy Fülöp herceg viseli a királyi címet. II. Fülöp azonban csak felesége életében volt király. Neki sem volt sok hatalma. Vilmos a felesége halála után is király akart maradni. Néhány fontos ember azt javasolta, hogy Mária legyen az egyedüli uralkodó. De Mária, aki hűséges volt férjéhez, elutasította.
1689. február 13-án a parlament elfogadta a Jognyilatkozatot. Ebben a nyilatkozatban kimondta, hogy Jakab azzal, hogy 1688. december 11-én megpróbált elmenekülni, lemondott a kormányról, így ekkor még senki sem volt király. Normális esetben Jakab legidősebb fia, James Francis Edward lett volna az örökös. A parlament azonban helyette Vilmosnak és Máriának ajánlotta fel a koronát, mint közös uralkodóknak. De hozzátették, hogy "a királyi (királyi) hatalom kizárólagos és teljes gyakorlása csak az említett narancshercegben és az említett herceg és hercegnő nevében, közös életük során kizárólag az említett narancsherceg és hercegnő által gyakorolható és végrehajtható". A nyilatkozatot később kibővítették, hogy minden katolikust kivegyenek belőle. Ennek oka az volt, hogy "a tapasztalat azt találta (fedezte fel), hogy e protestáns királyság biztonságával és jólétével összeegyeztethetetlen (nincs összhangban), hogy egy pápista herceg kormányozza".
Vilmost és Máriát 1689. április 11-én együtt koronázták meg a Westminster-apátságban. A koronázásokat általában a canterburyi érsek végezte. William Sancroft, az akkori érsek azonban úgy érezte, hogy II. Jakab eltávolítása helytelen volt. Ezért helyette a londoni püspök, Henry Compton koronázta meg őket. A koronázás napján a skóciai birtokok konventje végre kimondta, hogy Jakab többé nem Skócia királya. Vilmosnak és Máriának felajánlották a különálló skót koronát. Ennek oka az volt, hogy a két királyságot csak az 1707-es Acts of Union (Uniós törvények) értelmében egyesítették. Május 11-én elfogadták.
Skóciában még ennek kimondása után is erős volt Jakab támogatása. John Graham of Clevehouse, Dundee vikomtja sereget állított fel, és július 27-én győzelmet aratott Killiecrankie-nál. Dundee serege azonban nagy veszteségeket szenvedett, és a csata kezdetén súlyosan megsebesült. Ezzel véget vetett a Vilmossal szembeni egyetlen hatékony ellenállásnak, és a felkelést gyorsan leverték. A következő hónapban nagy vereséget szenvedett a dunkerdei csatában.
Szabály
1689 decemberében a parlament elfogadta az angol történelem egyik legfontosabb dokumentumát. Ez volt a Bill of Rights. Ez az intézkedés számos jogot adott a parlamentnek és a népnek. Többek között kimondta, hogy az uralkodó nem szegheti meg a parlament által elfogadott törvényeket, nem követelhet adót, ha a parlament nem ért egyet, nem állíthat hadsereget békeidőben, ha a parlament nem ért egyet, és nem büntetheti a képviselőház tagjait a viták során elhangzottakért.
III. Vilmos vagy II. Mária halála után a másiknak kellett tovább uralkodnia. Aki utánuk uralkodó lesz, az bármelyikük gyermeke lehetett volna. A gyermekek után Mária nővére, Anna és gyermekei következnének. Utolsóként pedig III. Vilmos bármelyik gyermeke, aki azutáni házasságából származhatott.
1690-től Vilmos gyakran tartózkodott távol Angliától, először Írországban harcolt a jakobiták ellen. Amíg férje távol volt, Mária gondoskodott a kormányról. Határozott uralkodó volt, és saját nagybátyját, Henry Hyde-ot, Clarendon 2. grófját börtönbe küldte, amiért megpróbálta visszahelyezni II. Jakabot a trónra. 1692-ben hasonló okokból kirúgta és börtönbe záratta John Churchillt, Marlborough 1. hercegét. Ez sokkal kevésbé tette őt népszerűvé. Ez megrongálta a nővérével, Annával való kapcsolatát is. Anne-re nagy hatással volt Churchill felesége, Sarah. Sarah-val együtt jelent meg az udvarban és támogatta Churchillt, ami nagyon feldühítette Máriát. Követelte, hogy Anne tüntesse el Sarah-t. Mary ezután nem látogatta meg Anne-t a terhessége alatt. Miután a baba megszületett, Mary mégis meglátogatta Anne-t, de azzal töltötte az idejét, hogy szidta Anne-t a Sarah-val való barátsága miatt. A nővérek soha többé nem látták egymást.
Vilmos 1692-re leverte az ír jakobitákat, de folytatta az Angliától távolabbra irányuló hadjáratait, hogy Hollandiában háborút kezdjen Franciaország ellen. Amikor Vilmos távol volt, Mária a saját nevében, de az ő tanácsára cselekedett. Amikor Angliában tartózkodott, Mária soha nem kapcsolódott be a politikai ügyekbe, ahogyan arról a Bill of Rights-ban megállapodtak. Az egyházi ügyekbe azonban bekapcsolódott, és minden egyházi ügy az ő kezén keresztül ment.
Mária 1694. december 28-án halt meg himlőben a Kensington-palotában. A Westminster-apátságban temették el. Halálakor Henry Purcellt kérték fel, hogy írja meg a gyászzenét, melynek címe Music for the Funeral of Mary Queen. Vilmos egyre jobban függött Máriától, és nagyon szomorú volt, amikor meghalt. A beszámolók szerint azt mondta, hogy "a legboldogabb emberből" most "a legnyomorultabb teremtmény lesz a földön".
Legacy
II. Mária halála után III. Vilmos uralkodott tovább királyként. Anna hercegnő utolsó élő gyermeke, Vilmos, Gloucester hercege 1700 júliusában halt meg. A parlament belátta, hogy Vilmosnak nem lesz több gyermeke. Emiatt elfogadta az 1701. évi telepítési törvényt. Anna után a korona legközelebbi protestáns rokonára, Szofia hannoveri választóhercegnőre és annak protestáns örököseire szállt volna. Amikor III. Vilmos 1702-ben meghalt, utóda Anna lett. Utóda Szofia választóhercegnő fia, I. György lett.
Mary 1693-ban pénzt adott a William and Mary College-nak (a mai Williamsburgban, Virginia államban). Ő indította el a greenwichi Királyi Tengerészkórházat is.
Modern ábrázolások
- Az 1969-es minisorozatban, Az első Churchillek, Mary-t Lisa Daniely alakítja.
- Az 1992-es Orlando, Mary című filmben Sarah Crowden alakítja Mary-t
- Az 1995-ös Anglia, az én Angliám című filmben Mary-t Rebecca Front alakítja.
- A 2005-ös The League of Gentlemen's Apocalypse című filmben Mary-t Victoria Wood alakítja.
Címer, stílusok, kitüntetések és címerek
Címek és stílusok
- 1662. április 30. - 1689. február 13.: Őfelsége Lady Mary
- 1677. november 4. - 1689. február 13.: Őfelsége, az orániai hercegnő
- 1689. február 13. - 1694. december 28.: Őfelsége, a királynő
III. Vilmos és II. Mária "Vilmos és Mária, Isten kegyelméből, Anglia, Franciaország és Írország királya és királynője, a hit védelmezői stb." néven kezdték meg uralkodásukat. 1689. április 11-én Skócia államai uralkodóként ismerték el őket. Ettől kezdve Vilmos és Mária "Vilmos és Mária, Isten kegyelméből, Anglia, Skócia, Franciaország és Írország királya és királynője, a hit védelmezői stb." néven nevezték magukat.
Fegyverek
A király és a királynő által használt fegyverek a következők voltak: (Franciaország esetében), valamint gúla három oroszlán passzánttal őrködő, halványan álló, halványan álló oroszlán (Anglia esetében); II. vagy egy bátor oroszlán egy gúla alakú flory-counter-flory füzéren belül (Skócia esetében); III. azúrkék egy argentinnal felhúzott orr hárfa (Írország esetében); összességében egy azúrkék címerpajzs és egy bátor oroszlán orr (az Oranje-Nassaui Ház esetében).
Kérdések és válaszok
K: Ki volt II. Mária?
V: II. Mária 1689-től haláláig Anglia, Skócia és Írország királynője volt. Protestáns volt, és a dicsőséges forradalom után lett királynő, amely római katolikus apja, II. és VII. Jakab trónfosztásához vezetett.
K. Hogyan lett Mária királyné?
V: Mária a dicsőséges forradalom után lett királynő, amely római katolikus apja, II. és VII. Jakab megbuktatásához vezetett.
Q: Milyen uralkodó volt?
V: Mária erős, határozott és hatékony uralkodó volt. A hatalom nagy részét férjének adta, de a férfi nagymértékben függött tőle.
K: Kik voltak Mária szülei?
V: Mária apja Jakab, York hercege volt, édesanyja pedig első felesége, Lady Anne Hyde. Nagybátyja II. Károly volt, nagyapja pedig anyai ágon Edward Hyde, Clarendon 1. grófja, aki sokáig Károly főtanácsadója volt.
K. Kit akart Károly, hogy Mária feleségül vegyen?
V: Károly kezdetben azt akarta, hogy Mária Louis de Dauphinhez, a francia trón örököséhez menjen feleségül, mert azt akarta, hogy Anglia barátságban legyen Franciaországgal, és egy katolikus trónutódot is akart a trónra. A parlament nyomására azonban később beleegyezett, hogy hozzámenjen Vilmoshoz, az orániai herceghez.
Mikor házasodtak össze?
V: Mary és William 1677. november 4-én kötöttek házasságot Londonban. Mária állítólag végig sírt a szertartás alatt.
K:Milyen volt a kapcsolatuk?
V: Mary mélyen szerette William-et, de házasságuk gyakran boldogtalan volt a vetélések és halvaszülések miatt.William-nek hosszú viszonya volt Elizabeth Villiers-szel, Mary egyik várandós anyjával, de végül újra összemelegedett vele.
Keres