Edward Drinker Cope — amerikai paleontológus, a Cope-szabály megalkotója

Cope Alfred és Hanna Cope első fia volt. Apja komoly kvéker volt, és az apja, Thomas P. Cope által indított hajózási vállalkozást vezette. Az üzlet 1821-ben indult. Szülei elvitték őt kertekbe, múzeumokba és állatkertekbe. Megtanították őt írni, olvasni és rajzolni.

9 éves korában kezdett el iskolába járni. Amikor 12 éves volt, szülei elküldték egy kvéker internátusba. 15 évesen biológiát (természetrajzot) tanult, és gyakran látogatta a philadelphiai Természettudományi Akadémiát. Volt egy természettudományi múzeumuk.

Hazai leveleiből kiderül, hogy úgy érezte, a mezőgazdasági munka nem neki való. ^p15 Cope apja rávette, hogy 14-15 éves korában nyári munkát vállaljon egy farmon. Amikor 16 éves lett, már nem küldték bentlakásos iskolába, mert az apja azt akarta, hogy farmer legyen. ^p100 Az apja azt akarta, hogy többet mozogjon, ezért vett neki egy farmot. Cope bérbe adta a földeket a gazdáknak, és a farmokon dolgozott.

18 éves korában kezdett részmunkaidőben dolgozni a Természettudományi Akadémián. Órákat vett. Az apja fizette őket. Az apja mégis azt mondta, hogy gazdálkodnia kell. Egészen 23 éves koráig az apjának írt leveleiben folyamatosan azt írta, hogy nem akar földműves lenni, és hogy tudós akar lenni. ^{100. o.}

Két évig dolgozott a Természettudományi Akadémián, és tagja lett. ^{21. o} Néha a Smithsonian Intézetbe kellett látogatnia, ahol találkozott Spencer Bairddel, aki mindent tudott a halakról és a madarakról. ^{107. o Az} Amerikai Filozófiai Társasághoz is csatlakozott. Az Akadémia és a Társaság folyóiratokat adott ki, és elfogadták a cikkeit.

1861-ben, 21 éves korában a szalamandrák osztályozásáról írt. A szalamandra kétéltű. ^p835 Ezután összehasonlító anatómiaórát vett a Pennsylvaniai Egyetemen egy híres tanárnál. Cope ezután megkérdezte az apját, hogy megtanulhatna-e németül és franciául, hogy németül és franciául olvashasson tudományos könyveket és regényeket. ^{101. o}

Európai utazások

Az amerikai polgárháború elején Cope megpróbált munkát kapni egy tábori kórházban. Aztán 22 éves korában valahogyan segíteni akart a felszabadított feketéknek. Abban az évben, 1863-ban szakítottak menyasszonyával, és ő szomorú volt. Írországba, Angliába és Európába utazott. Utazása során híres tudósokkal találkozott. ^{26-30. o.}

Németországban találkozott először riválisával, a tudós Othniel Charles Marsh-szal. ^p11 1864. február 11-én ezt írta apjának: "Időben hazaérek, hogy ... ... elkapjon az új behívó. Ezt nem fogom sajnálni ... bizonyos személyek . . elég aljasak lennének ahhoz, hogy azt mondják, azért mentem Európába, hogy elkerüljem a háborút". ^p138

Cope még a polgárháború vége előtt hazatért Philadelphiába. Feleségül vett egy kvéker lányt, akit ismert, Annie Pimet. A lány egy farmon élt, és az esküvőt az ő házában tartották.

Cope dolgozatokat írt halakról, bálnákról, és egyet egy fosszilis farkú békáról. ^p835 Cope apja pénzt adott a Haverford College nevű kis kvéker főiskolának. A főiskola tiszteletbeli mesterdiplomát adott Cope-nak, és felvette zoológiát tanítani. ^p48

Cope tudományos utakon járt az amerikai nyugaton, és ezeken az utakon leveleket írt szüleinek, feleségének és lányának. Azt mondta apjának, hogy a tanítás túl sok idejét veszi el ahhoz, hogy tudományos felfedezéseket tegyen. ^{143/6. o.} Felmondott a főiskolán. Ezután feleségével és lányával Haddonfieldbe költözött, hogy közelebb legyen a New Jersey nyugati részén található kövületrétegekhez.

A New Jersey állambeli Haddonfieldben voltak márgásgödrök, ahol 1858-ban William Foulke felfedezett egy dinoszaurusz csontvázat, amelyet Dr. Leidy, a Philadelphiai Természettudományi Akadémia munkatársa Hadrosaurus foulkii névvel illetett. ^p151/8 Cope további fosszíliákat talált az ottani márgásgödrökben. Például 1868-ban leírta az Elasmosaurusplatyurust és a Laelapsot. Edward Cope barlangi expedíciókra is járt; az utolsó barlang, amelyet felkeresett, az 1871-ben Indianában található Wyandotte-barlang volt. ^p151/5

A 30-as éveiben a kvéker rengeteg tudományos munkát írt, amelyek megjelentek. Charles Sternberg szerint a kansasi fosszilis mezőkön Cope-nak "súlyos rémálomrohama volt ... minden állat, amelynek napközben nyomát találtuk, éjjel játszott vele ... néha a fél éjszakát ebben a kimerítő álomban töltötte". ^p167

Cope az Egyesült Államok nyugati részén is keresett kövületeket. 1872-ben eocén kőzeteket tárt fel. A kőzetek 55-38 millió évesek voltak. Abban az évben túl sokat dolgozott, és összeomlott. ^1873-ban Colorado északkeleti részén a Titanothere rétegeket (rétegeket) tanulmányozta. 1873-ban a Titanothere rétegeket tanulmányozta. A Titanothere egy nagy, kihalt növényevő állat volt. ^p183/194

A Wheeler-felmérés

1874-ben Cope önkéntesként jelentkezett a Wheeler-felmérésre. Ezeket a geológiai térképezési utakat George Montague Wheeler vezette. Ők térképezték fel az Egyesült Államoknak a 100. hosszúsági körtől nyugatra fekvő részeit. ^{p200 A} 100. hosszúsági kör nyugatra az Egyesült Államok száraz nyugati és csapadékos keleti részei közötti határvonal.

1874-ben Cope a Wheeler Survey során fedezte fel a Puerco-formációt Új-Mexikóban. ^p200 A Puerco-formáció egy 500 láb vastag puha kőzetréteg volt a felső Puerco-folyó mentén, az új-mexikói Cuba közelében. Zöld és fekete márga volt (amely műtrágyakészítéshez használt vegyi anyagokat tartalmazott). Később valaki fosszíliákat talált egy hasonló formációnál, onnan nyugatra, egy másik megyében. Cope szerint olyan volt, mintha azok a fosszíliák az általa felfedezett Puerco-formációból származnának. Az ő szikláját hosszú idő alatt áshatta ki a folyó, és úgy nézett ki, mintha már régóta ott lett volna. Ez olyasmi volt, amit az általa ismert tudósok még nem láttak előtte. A Wheeler-felmérés részeként vásárolhatott a közértekben. A felfedezését be tudta juttatni a felmérés által közzétett jelentésekbe. A felmérés egyik útjára magával vitte a feleségét és a lányát is, és egy házat bérelt számukra. Önkéntesként saját maga fizette az útiköltségét. ^p63

Függetlenség

Amikor Cope 35 éves volt, apja meghalt, és negyedmillió dollárt hagyott rá. ^p837 A következő évben, 1876-ban Cope a New Jersey állambeli Haddonfieldben lévő almáskert melletti házukból feleségével és lányával visszaköltözött a pennsylvaniai Philadelphiába - ezúttal egy sorházba a városban. Két lakást vásárolt, és a szomszédos lakást paleolabornak használta a kövületgyűjteménye számára. Abbahagyta a terepmunkát, hogy bepótolja az írást. Csapatokat bérelt fel, hogy kövületeket keressenek neki. És segített a Philadelphiai Centenáriumi Kiállításnak a fosszíliák bemutatásában. 1877-ben képes volt megvásárolni az American Naturalist felét.

Olyan gyorsan publikált, hogy riválisa, Marsh professzor kétségbe vonta, mikor találták meg Cope kövületeit. 1878 augusztusában, 38 évesen Cope a Brit-szigetekre hajózott, hogy részt vegyen egy tudományos kongresszuson Dublinban, Írországban. Ezután Franciaországba hajózott, hogy részt vegyen egy ottani kétnapos tudományos kongresszuson. Az egyik kongresszuson elhatározta, hogy vásárol néhány doboz argentin fosszíliát, talán a philadelphiai múzeum számára.

Amikor Cope visszatért, két évnyi gyűjtőmunka várt rá Lucas embere által. Ebben egy Camarasaurus, egy sauropoda is benne volt. ^p42

Cope bemutatta (akkori) barátját, Marsh-t a márgagödör tulajdonosának, Albert Vorhees-nek, amikor mindketten meglátogatták a helyszínt. Később rájött, hogy Marsh Cope háta mögött elment, és magánmegállapodást kötött Vorhees-szel: minden kövületet, amelyet Vorhees emberei találtak, visszaküldtek Marshnak New Havenbe. ^p35.

1868-ban Marsh professzor szerint Cope a dinoszaurusz koponyáját a farokrészbe helyezte. Ez az Elasmosaurus volt, egy hosszú nyakú plesiosaurus. Kiderült, hogy Marshnak igaza volt, és Cope-ot megalázták.

A viszály Cope egész hátralévő életében tartott. Mindketten kevésbé lettek gazdagok, mert megpróbálták megakadályozni, hogy a másik emberei kövületek után ássanak. Mindketten kritizálták a másik munkáját a New York Heraldban. Egy másik alkalommal Marsh megpróbálta megakadályozni Cope-ot abban, hogy cikkeit és könyveit publikálják, ezért Cope két fosszíliakutatót bérelt fel Marsh-tól. ^p257

1889-ben a U.S. Geological Survey leállította a Cope-nak nyújtott támogatásokat. Marsh rábeszélte John Wesley Powellt, hogy kérje meg Cope-ot, hogy adja át a Survey-nek a Cope által még 1874-ben talált példányokat. ^{p233/7 249} Cope nem akarta átadni a kövületeket a Survey-nek, mert amikor megtalálta őket, önkéntesként, saját maga fizette az útját. Ezért a New York Heraldhoz fordult. ^p245/9 Az első cikk 1890. január 12-én jelent meg. Cope szerint Marsh alulfizette a munkásait, és azt mondta, hogy néhány dolgot, amit Marsh írt, valójában mások írtak. Azt is mondta, hogy Powell rosszul költötte az adópénzt, és hibákat követett el a kövületek osztályozásában. ^p404 Később egy másik cikk az ő oldalukat adta elő. ^p206 A cikkek hatására a Survey elvesztette a kövületkutatásra szánt támogatását. Marshot kirúgták a Survey-től. Cope-ot pedig majdnem kirúgták a Pennsylvaniai Egyetemről. ^p329/334 Cope azon tűnődött, hogy az emberek "hazugnak" tartják-e őt. ...féltékenység és csalódottság vezérelte". Úgy tűnt, sajnálja, hogy Marshot kirúgták, és ezt írta Henry Osborn paleontológusnak: "Azt hiszem, Marshot a Monoclonius sphenocerus szarvára nyársalták fel. ^p408

Cope 1882-ben írt egy tanulmányt egy Edaphosaurus nevű fosszilis pelycosaurusról. Úgy nézett ki, mint egy gyík, hatalmas uszonyokkal a hátán. 1886-ban Cope professzor elbocsátotta a kövületászait, és elkezdte eladni a nagy kövületgyűjteményének egy részét múzeumoknak. Abban az évben még negyven tudományos jelentést írt a leleteiről. ^p242

1889-ben beszámolt a Coelophysisről, egy karcsú dinoszauruszról a felső triászból. Ez a kis ragadozó az egyik legkorábbi talált dinoszaurusz. Ugyanebben az évben ő váltotta az előző évben elhunyt Joseph Leidyt a Pennsylvaniai Egyetem zoológiaprofesszoraként.

1892-ben az akkor 52 éves Cope a Texas Geological Survey-től költségtérítést kapott terepmunkára. Mivel anyagi helyzete javult, képes volt kiadni az Észak-Amerika Batrachiáiról szóló hatalmas művét, amely a kontinens békáiról és kétéltűiről valaha készült legrészletesebb munka volt,^p350 és az 1115 oldalas The Crocodilians, Lizards and Snakes of North America (Észak-Amerika krokodiljai, gyíkjai és kígyói) című művét.

Az 1890-es években a publikációs aránya évi átlagosan 43 cikkre emelkedett. ^p350 Utolsó nyugati expedíciójára 1894-ben került sor, amikor Dél-Dakotában dinoszauruszok után kutatott, valamint Texas és Oklahoma nevezetességeit kereste fel.

1895-ben Cope újra felbérelte Sternberget, aki tudott a dinoszauruszokkal kapcsolatos rémálmairól, hogy kövületek után kutasson neki. ^p358

Cope múzeumoknak adott el kövületeket. Például 1895-ben a New York-i American Museum of Natural History megvásárolta a mintegy 10 000 fosszilis emlősből álló gyűjteményét.

Cope három másik gyűjteményt 29 000 dollárért adott el. Bár gyűjteménye még mindig több mint 13 000 példányt tartalmazott, Cope fosszíliakészlete sokkal kisebb volt, mint Marsh gyűjteménye, amelynek értéke meghaladta az egymillió dollárt.

Cope halála

1896-ban Cope megbetegedett, és 1897. április 12-én meghalt. Barátai elmesélték, hogyan emlékeztek rá. Ezután megtartották a végrendeletének felolvasását. Az American Journal of Science című folyóiratban gyászjelentés jelent meg Cope-ról. A The Naturalist hosszabbat közölt. A Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában pedig évekkel később.

Edward D. Cope kvéker volt. Életrajzírója, Henry Osborn írta: "Ha Edward... (voltak) kétségei a... Bibliával kapcsolatban... nem (közölte) azokat a családjának írt leveleiben, de aligha lehet kétséges... hogy osztozott a korszak szellemi nyugtalanságában". Cope konzervatív volt a nők munkavállalásával vagy szavazati jogával kapcsolatban. Úgy vélte, hogy a férjnek kell gondoskodnia a feleségéről, és hogy a férjes asszonyok ugyanúgy szavazzanak, mint a férjük. ^p176

Emlékezetes, hogy nem szerette a néger akcentust, és úgy vélte, hogy ha "egy faj nem fehér, akkor eredendően majomszerűbb". ^{26. o., 169. o., 176. o}.

Bár lánya, Julia elégette számos magániratait, barátai közül sokan írtak róla. Charles R. Knight, egykori barátja szerint Cope nyelvezete olyan mocskos volt, hogy "fénykorában [Cope] egyetlen nő sem volt biztonságban öt mérföldes körzetben". ^p109.

Az emberek szerint Cope nagy energiával és aktivitással rendelkezett, és mindig érdekes, kedves és segítőkész volt. Mások azt mondták, hogy temperamentumos volt, és azt mondták, hogy "harcias paleontológus" volt. Egyesek szerint azok kedvelték, akik akkor éltek, amikor ő. ^p202

Az evolúcióval kapcsolatos nézetek

Cope szerint Charles Darwin The Voyage of the Beagle című könyvében "túl sok a geológia".

Élete során Cope evolúcióval kapcsolatos nézetei megváltoztak. ^p250 Eredeti nézete, amelyet az On the Origin of Genera (1868) című tanulmányában ismertetett, úgy vélte, hogy bár Darwin természetes szelekciója befolyásolhatja az élőlények felszíni tulajdonságainak megőrzését, a természetes szelekció önmagában nem magyarázza a nemzetségek kialakulását.

Cope hite egyre inkább a folyamatos és haszonelvű evolúcióra helyezte a hangsúlyt, amelyben kevésbé vesz részt a Teremtő. ^p259 Ő lett az egyik alapítója a neo-lamarckista gondolkodásmódnak, amely szerint az egyének képesek az életük során szerzett tulajdonságokat átadni az utódoknak. Bár a nézetről bebizonyosodott, hogy helytelen, Cope korában elterjedt volt a paleontológusok körében. ^p68 1887-ben Cope kiadta saját Origin of the Fittest: Esszék az evolúcióról című könyvét, amelyben részletesen kifejtette a témával kapcsolatos nézeteit. Határozottan hitt a használat és a használaton kívüliség törvényében - abban, hogy az egyed az idő múlásával lassan, az idő előrehaladtával annyira előnyben részesíti egy anatómiai testrészét, hogy az a nemzedékek során egyre erősebbé és nagyobbá válik. Ez az elmélet azért bukik meg, mert a használat és a használaton kívüliség nem befolyásolja az ivarsejtek genetikai kódját, ami a halála utáni nemzedékek során vált világossá.