A plesioszauruszok a nagytestű, húsevő tengeri hüllők egy rendje voltak. Életmódjuk elsősorban a nyílt óceánokhoz és partközeli vizekhez igazodott, testfelépítésük pedig jól alkalmazkodott a vízi mozgáshoz. A csoport a 245 millió évvel ezelőtt (mya) és 65 mya közötti időszakban virágzott, majd a K/T (ma K–Pg) kihalási esemény során tűntek el a földtörténetből.

Felfedezés és elnevezés

Az első részleges plesioszaurusz-maradványról szóló feljegyzés 1719-ből származik, amikor William Stukeley leírta a leletet. Charles Darwin dédapja, Robert Darwin of Elston is beszámolt a korai felfedezésekről. A legismertebb korai kutató Mary Anning volt, aki az angliai Dorset "jura partvidékén" talált rá 1820/21 telén egy viszonylag teljes elasztikus testű példányra — eredetileg koponya nélkül. Két évvel később, 1823-ban Anning egy másik példányt talált már koponyával együtt. A leletek alapján William Conybeare tiszteletes adta a Plesiosaurus nevet a csoport egyik korai képviselőjének.

Testfelépítés és életmód

A plesioszauruszok jellegzetességei közé tartozott a széles, hengerded vagy lapított test, két-két nagy lapátszerű úszóvégtag, és rövid farok. A nyak hossza fajonként nagyon változó volt: egyes csoportok rendkívül hosszú, keskeny nyakat viseltek, míg mások rövid, masszív nyakkal és nagy fejjel rendelkeztek. Ezek a variációk különböző zsákmányszerzési stratégiákhoz igazodtak.

Főbb anatómiai és élettani jellemzők:

  • nagy, lapát-szerű mellső és hátsó végtagok, amelyekkel "úszó-repulziót" hoztak létre;
  • változó nyakhossz — a hosszú nyak feltételezhetően kisebb, fürge halak és rákfélék kifogására szolgált, a rövid nyak pedig nagyobb zsákmány megtörésére alkalmas fejet hordozott;
  • fogazat: hegyes, kúp alakú fogak, amelyek a zsákmány megragadására és tartására voltak alkalmasak;
  • nagy légző- és úszóizmok; modern kutatások szerint hatékony négylapátos úszómozgást fejlesztettek ki, amely komplex aerodinamikai és hidro-dinamikai szabályozást igényelt.

Étrend és viselkedés

Étrendjük főleg halakból, kalmárokból és más tengeri gerinctelenekből állt. A hosszú nyakú formák valószínűleg lassabban közelítették meg a zsákmányt, és hirtelen csapásokkal ragadták meg; a rövidnyakú, nagyfejű plioszauruszok (a plesioszauruszok egy fejlettebb alcsoportja) nagyméretű vadakat is zsákmányolhattak. Vannak fosszilis bizonyítékok (például táplálékmaradványok és bébi-példányok) arra, hogy egyes fajok élő utódokkal (viviparitas) szaporodhattak, azaz a fiatalokat már a vízben hozták világra.

Elterjedés, időbeli előfordulás és kihalás

A legkorábbi plesioszaurusz-maradványok a középső triász időszakból származnak,128 és a csoport a jura és a kréta korszakban is igen elterjedt és változatos volt. Fosszíliáikat világszerte megtalálták, különösen parti üledékekben, ahol a korabeli sekély tengeri környezet feltárta a maradványokat. A csoport a 65 millió évvel ezelőtti K/T kihalási eseménykor halt ki, amikor sok más tengeri és szárazföldi csoporttal együtt eltűntek a földi ökoszisztémákból.

Fontos csoportok és példafajok

A plesioszauruszok között két fő morfológiai irányzat különíthető el: a hosszú nyakú, kis fejet viselő plesiosauroidok és a rövid nyakú, nagy fejet hordozó pliosauroidok (közkeletűen pliosauridok). Ismert és gyakran említett képviselők: a névadó Plesiosaurus, a rendkívül hosszú nyakú Elasmosaurus, valamint a nagytestű, karcsú-izmos plioszauruszok, mint például a Kronosaurus.

Miért fontosak a kutatásban?

A plesioszauruszok vizsgálata segít megérteni a tengeri gerincesek adaptációit, az úszás biomechanikáját és a különböző táplálkozási stratégiák evolúcióját. Ráadásul a fosszíliák gyakran jól konzerválódnak, ezért információt szolgáltatnak őskörnyezeti viszonyokról, éghajlatváltozásokról és a tengeri táplálékhálózatok felépítéséről a jura és kréta időszakokban.

Összefoglalva: a plesioszauruszok sokféle testalkatot és életmódot képviselő tengeri hüllők voltak, melyek nagy szerepet játszottak a középső triásztól a kréta végéig tartó tengeri ökoszisztémákban. Felfedezésük és tanulmányozásuk továbbra is fontos információkkal szolgál a földtörténeti tengeri életekről.