Lamarckizmus
A lamarckizmus (más néven lamarcki evolúció) az evolúcióval kapcsolatos hipotézis. Az evolúció azt próbálja megmagyarázni, hogyan változnak a fajok az idők folyamán. Ma az evolúció egyetlen széles körben elfogadott elmélete az, amelyet Charles Darwin elképzelései alapján dolgoztak ki.
A lamarckizmust Jean-Baptiste de Lamarck dolgozta ki. Elképzeléseit bizonyos mértékig Erasmus Darwin, Charles Darwin nagyapjának eszméire alapozta. A lamarckizmus szerint az egyének nemcsak azt örökítik tovább, amit szüleiktől kaptak, hanem néhány olyan dolgot is, amit életük során tapasztaltak. Példaként a zsiráfokat hozta fel. A zsiráfok, amelyeknek hosszú nyakuk van, sokkal rövidebb nyakú ősökből fejlődhettek ki. Az volt az elképzelése, hogy a felnőtteknek ki kellett nyújtaniuk a nyakukat, hogy elérjék a leveleket a magas ágakról. Ezért gondolta, hogy a gyerekek hosszabb nyakat örököltek. Ezt az elképzelést a szerzett tulajdonságok öröklődésének nevezik.
Bár Darwin nem szakított teljesen ezekkel az elképzelésekkel, a természetes szelekcióra vonatkozó jellegzetes elképzelése az egyedek relatív túlélésére és szaporodási sikerére vonatkozik. A jobban alkalmazkodott formák átlagosan több utódot hagynak hátra. Ez megváltoztatja az allélok arányát a populációban.
Gregor Mendel felfedezte az öröklődés néhány alapvető szabályát. A mendeli öröklődés ezen szabályai teljesen ellentmondanak Lamarck hipotézisének, de összhangban vannak a természetes szelekcióval. Ez a magyarázat arra, hogy Lamarck elképzeléseit ma már nem tekintik az evolúció megalapozott magyarázatának. Amiben Lamarck és Darwin egyetért, az az, hogy az evolúció valóban lezajlott.
Lamarck elmélete
A "lamarckiizmus" kizárólag a szerzett tulajdonságok öröklődésével való azonosítását egyesek túlzott leegyszerűsítésnek tartják, amelyet a tankönyvekben ismételten felelevenítenek. Stephen Jay Gould azt írta, hogy a 19. század végi evolucionisták "újraolvasták Lamarckot, félredobták a beleit... és a mechanika egyik aspektusát - a szerzett tulajdonságok öröklődését - olyan központi jelentőségűvé emelték, amilyennel Lamarck számára soha nem rendelkezett". Úgy érvelt, hogy "a lamarckizmusnak Lamarck gondolkodásának erre a viszonylag kis és nem megkülönböztetett szegletére való korlátozása több mint téves elnevezésnek kell, hogy minősüljön, és valóban lejáratja egy ember emlékét és sokkal átfogóbb rendszerét". Gould a "lamarckizmus" tágabb, Lamarck általános evolúciós elméletével összhangban álló meghatározását szorgalmazta.
Amint azonban olyan tudós történészek, mint Michael Ghiselin és Stephen Jay Gould rámutattak, e nézetek egyike sem Lamarck eredeti nézete. Éppen ellenkezőleg, Lamarck hozzájárulása egy szisztematikus elméleti keret volt az evolúció megértéséhez. Úgy látta, hogy az evolúció két folyamatot foglal magában;
- Le pouvoir de la vie (a komplexifikáló erő) - amelyben a folyadékok természetes, alkímiai mozgása a szövetekből kivájja a szerveket, ami a szerv használatától vagy használaton kívüliségétől függetlenül egyre bonyolultabb szerkezethez vezet. Ez az organizmusokat az egyszerű formáktól az összetett formák felé terelné.
- L'influence des circonstances (adaptív erő) - amelyben a karakterek használata és elhagyása a szervezeteket a környezetükhöz való alkalmazkodáshoz vezette. Ezáltal a szervezetek oldalirányban letérnének az egyszerűtől az összetettig vezető útról, és a környezetükre specializálódnának.
Lényegében a környezet változása a szükségletek (besoins) változását eredményezi, ami a viselkedés változását, a szervek használatának és fejlődésének változását, az idő múlásával a forma változását - és így a faj fokozatos átalakulását (változását).
A modern álláspont szerint a két "erő" egyike sem létezik; Lamarcknak tulajdonítható az evolúció első, teljesen kidolgozott leírása. Az evolúció kialakulásával kapcsolatos elképzelései azonban teljesen tévesek.
A zsiráf nyakának evolúcióját gyakran használják példaként a lamarckizmus magyarázatában.
Kérdések és válaszok
K. Mi a lamarckizmus?
V: A lamarckizmus (más néven lamarcki evolúció) egy hamis hipotézis az evolúcióról. Jean-Baptiste de Lamarck javasolta, és azt próbálja megmagyarázni, hogyan változnak a fajok az idők folyamán.
K: Miben különbözik az általánosan elfogadott evolúciós elmélettől?
V: Ma az evolúció általánosan elfogadott elmélete a Charles Darwin elképzeléseiből kialakított evolúciós elmélet. A lamarckizmus szerint az egyének nemcsak olyan dolgokat örökölnek, amelyeket szüleiktől kapnak, hanem olyanokat is, amelyeket életük során tapasztaltak. Ezt az elképzelést a szerzett tulajdonságok öröklődésének nevezik, és különbözik Darwin természetes szelekcióról alkotott elképzelésétől, amely az egyén relatív túlélésére és szaporodási sikerére vonatkozik.
Ki volt Erasmus Darwin?
V: Erasmus Darwin Charles Darwin nagyapja volt, és Jean-Baptiste de Lamarck is felhasználta néhány gondolatát, amikor az evolúcióról szóló hipotézisét megfogalmazta.
K: Milyen példával illusztrálta Lamarck a hipotézisét?
V: Hipotézisének illusztrálására a zsiráfok példáját használta. Azt feltételezte, hogy a felnőtteknek ki kellett nyújtaniuk a nyakukat, hogy elérjék a leveleket a magas ágakról, és ezért a gyerekek hosszabb nyakat örököltek, mint az őseik.
K: Hogyan kerül ellentmondásba a mendeli öröklődés Lamarck hipotéziseivel?
V: Gregor Mendel felfedezte az öröklődés néhány alapvető szabályát, amelyek teljesen ellentétesek Lamarck hipotéziseivel, de ehelyett összhangban vannak a természetes szelekcióval. Ez megmagyarázza, hogy Lamarck elképzeléseit miért nem tartják már az evolúció jó magyarázatának.
K. Miben ért egyet mindkét elmélet?
V: Mindkét elmélet egyetért abban, hogy az evolúció a történelem egy bizonyos pontján bekövetkezett.
