John Wilkes Booth — Abraham Lincoln merénylője: életrajz és tények
John Wilkes Booth — részletes életrajz és tények: a Lincoln-merénylet háttere, Booth motivációi, üldözése és halála egy lebilincselő, hiteles összefoglalóban.
John Wilkes Booth (1838. május 10. – 1865. április 26.) amerikai színész volt, aki 1865. április 14-én Washingtonban lelőtte Abraham Lincoln amerikai elnököt; Lincoln másnap, 1865. április 15-én elhunyt. Booth a marylandi Harford megyei Bel Airben született angol bevándorló szülők gyermekeként, apja Junius Brutus Booth a kor neves színészei közé tartozott. John Wilkes Booth sikeres színpadi színész volt, ismert tehetségéért és karizmatikus megjelenéséért; közben azonban erősen konzervatív és a amerikai polgárháború idején a Konföderációt támogatta. Haragudott Lincolnra, többek között azért, mert az elnök politikája a rabszolgaság felszámolását és az egykori rabszolgák jogainak bővítését szolgálta. Booth eredetileg emberrablásban gondolkodott, hogy a Konföderációt szolgálja, végül azonban a merénylet mellett döntött abban a reményben, hogy a cselekmény felkelti a déli ellenállást. Az Egyesült Államok katonái tíznapos–kettőnapos intenzív keresés után Booth-ot végül 12 nappal a merénylet után egy virginiai farmon megtalálták és megölték.
Korai élet és családi háttér
Booth családja erősen kötődött a színházhoz: apja, Junius Brutus Booth, és testvérei, köztük a híres színész Edwin Booth, meghatározó alakjai voltak az amerikai színjátszásnak. John Wilkes Booth már fiatalon színre lépett, gyorsan népszerűvé vált a közönség körében, különösen főleg a romantikus hősszerepekben. Magánéletéről és politikai nézeteiről ismert volt, hogy határozottan déli szimpatizáns; a polgárháború éveiben egyre radikálisabb meggyőződéseket vallott az Unió és Lincoln ellen.
Színészi pálya és politikai nézetek
Booth pályafutása során széles közönségréteget ért el, de a háború alatt politikai nézetei egyre inkább befolyásolták cselekedeteit. A Konföderáció iránti elkötelezettsége, a faj és az államok jogai iránti ragaszkodása vezetett oda, hogy szélsőséges megoldásban gondolkodjon Lincoln eltávolítására. Kapcsolatokat ápolt délbarát körökkel, és olyan emberek társaságát kereste, akik hajlandók lettek volna erőszakos cselekményre is.
A merénylet előkészítése és a konspiráció
Booth eredetileg elrablást tervezett, hogy Lincoln váltságdíj fejében elérje a konföderáció kedvezőbb helyzetét. A terveket és megbeszéléseket titokban tartotta, de több társát is bevonta a tervbe. A konspirátorok közé tartoztak többek között:
- Lewis Powell (más néven Payne) – William Seward külügyminiszter merényletkísérletében vett részt;
- David Herold – Booth menekülésében és a hajtóvadászat során vele volt;
- George Atzerodt – aki Herbantelnanci feladatot kapott, hogy megölje a alelnököt, de végül nem hajtotta végre;
- Mary Surratt – a konspirátorok találkozóhelyének tulajdonosa, akit később a cselekményben való részvételéért elítéltek.
A terv végeredménye az volt, hogy Booth április 14-én, miközben Lincoln a Ford Színházban (Ford's Theatre) nézte a Our American Cousin című darabot, belőtt a elnöki páholyba és agyonlőtte az elnököt. Booth ezután a színpadra ugrott, állítólag kiáltotta: Sic semper tyrannis („Így mindig a zsarnokkal”), majd megsebesült lábbal elmenekült a helyszínről.
A merénylet és következményei
A lövés után Lincoln-t a színház melletti Petersen House-ba vitték, ahol másnap reggel meghalt. Egyidejűleg más tagok a konspirációból megtámadták azokat a vezetőket, akiket Booth eltávolítani akart: Lewis Powell majdnem megölte William Sewardot, George Atzerodt azonban nem hajtotta végre a József Andrew Johnson elleni merényletet szánt feladatát. A merénylet azonnali sokkot és hatalmas felháborodást váltott ki az uniópárti közvéleményben, és politikailag is alapvetően befolyásolta az ország jövőjét és a helyreállítás (Reconstruction) menetét.
Fogatóvadászat és Booth halála
A hatóságok azonnal hatalmas hajtóvadászatot indítottak. Booth menekülése során Marylanden és Virginian keresztül bujkált, társai – köztük David Herold – segítségével. Végül 1865. április 26-án egy rövidített, Garrett nevű farmon (a viriginiai tulajdonban álló gazdaság közelében) megtalálták. A többség által elfogadott beszámolók szerint a helyszínre érkező katonák beszorították Booth-ot egy pajtába; az esemény során egy Union-szolgálatban lévő katonatiszt, Boston Corbett, lőtt rá, és Booth súlyosan megsérült. Néhány órával később a sebei következtében meghalt (jegyzik meg, hogy egyes részletek a pontos körülményekről vitatottak, például hogy önmaga végzett-e magával vagy a lövés okozta halált). Booth életének utolsó napjait és halálát az Egyesült Államok kormánya és a tömeges közvélemény is élesen követte.
Eljárás a konspirátorokkal és jogi következmények
A merénylet után több résztvevőt katonai tribunál elé állítottak. Többen – köztük Mary Surratt, Lewis Powell, David Herold és George Atzerodt – elítélést követően felakasztásra kerültek 1865 nyarán. Másokat hosszabb börtönbüntetésre ítéltek; néhányukat később részben vagy teljesen szabadlábra helyezték, miután a politikai és jogi helyzet enyhült. A merénylet és az azt követő eljárások számos jogi és erkölcsi kérdést vetettek fel, különösen a katonai bíróságok szerepéről és a polgári eljárások lehetőségéről egy ilyen, a nemzet számára katasztrofális esemény esetén.
Örökség és történelmi jelentőség
John Wilkes Booth cselekedete örökre beírta magát az amerikai történelembe: Lincoln meggyilkolása nemcsak egy politikai vezető elvesztését jelentette, hanem hosszú távú hatással volt az Egyesült Államok rekonstrukciós politikájára és a nemzeti emlékezetre is. Lincolnot mártírként tisztelték, Booth pedig a történelem egyik legismertebb merénylőjeként maradt meg emlékezetünkben. A merényletet körülvevő személyes, politikai és jogi kérdések a mai napig tárgykörök tárgyát képezik a történeti kutatásokban.
Fontos tények röviden:
- Született: 1838. május 10., Bel Air, Maryland;
- Híres színész, a Konföderáció támogatója;
- Lincolnot 1865. április 14-én lőtte le; az elnök másnap meghalt;
- Booth-ot 1865. április 26-án egy virginiai farmon megtalálták és megölték;
- A konspiráció több tagját elítélték; a merényletnek mély politikai és társadalmi következményei voltak.
John Wilkes Booth
Booth politikai tevékenysége
Booth az 1850-es években politikailag aktív lett, csatlakozott a Know-Nothing Party-hoz, egy olyan csoporthoz, amely azt akarta, hogy kevesebb bevándorló jöjjön az Egyesült Államokba. Booth határozottan támogatta a rabszolgaságot. 1859-ben csatlakozott ahhoz a virginiai társasághoz, amely segített John Brown elfogásában, miután a Harpers Ferry elleni rajtaütésen részt vett. Booth végignézte Brown kivégzését.
A polgárháború alatt Booth a Konföderáció titkos ügynökeként dolgozott. Montrealban gyakran találkozott a titkosszolgálat vezetőivel, Jacob Thompsonnal és Clement Clayjel.
Lincoln elnök elleni sikertelen összeesküvések
1864 nyarán Booth elkezdett terveket szőni Abraham Lincoln elrablására. A terv szerint Lincolnt délre, Richmondba kellett volna vinni, ahol addig tartották volna fogva, amíg el nem cserélik konföderációs hadifoglyokra. Booth barátokat és ismert déli szimpatizánsokat toborzott küldetéséhez, köztük azt a nyolc személyt, akiket az 1865-ös katonai bizottság elé állított. Néhányan, akik ellenálltak meggyőző erőfeszítéseinek, mint például Samuel Chester színész, a perben kulcsfontosságú koronatanúk lettek.
1865. március 4-én Booth részt vett Lincoln második elnöki beiktatásán, amint az aznap készült fényképeken is látható. Március 15-én Booth és a legtöbb összeesküvő társa a Ford Színháztól három háztömbnyire lévő étteremben találkozott, hogy megtervezzék az emberrablást. Nem sokkal később Booth megtudta, hogy az elnök március 17-én a Still Waters Run Deep című előadás matinéján vesz részt a Washington külvárosában lévő Campbell kórházban. Úgy döntött, hogy ez tökéletes alkalom lenne az emberrablásra, és - John Surratt szerint - Booth kidolgozott egy tervet, hogy útban a színdarab felé megállítsa Lincoln kocsiját. Booth terveit azonban meghiúsította, amikor az elnök megváltoztatta terveit, és úgy döntött, hogy inkább a 140. indianai ezredhez beszél, és átad egy elfogott zászlót.
Booth következő terve az volt, hogy elrabolja az elnököt egy jövőbeli előadáson a Ford Színházban (ahol a színésznek több barátja is volt). Ez a terv nem nyerte el néhány összeesküvője támogatását, akik megvalósíthatatlannak minősítették.
Lincoln meggyilkolása
A konföderációs főváros, Richmond eleste (április 4.) és a konföderációs erők Lee tábornok általi nagyszabású megadása (április 9.) után Booth úgy döntött, hogy emberrablás helyett Lincoln ellen követ el merényletet. Booth egykori barátja, Louis Weichmann szerint Booth azután hozhatta meg a döntést az elnök meggyilkolásáról, hogy április 11-én meghallotta Lincoln beszédét, amelyben a feketék választójogát szorgalmazta. Weichmann arról beszélt, hogy Booth-szal együtt nézte meg az elnök beszédét:
"Még soha nem láttam Lincoln urat közelről, és tudtam, hogy magas ember, de semmi sem készíthetett volna fel a látványára. Hosszú árnyéka volt. És a karjai, amikor az oldalán voltak, a térdeihez közel értek. Nagyon szakszerűen mondta, hogy soha nem lesz választójog, amely az emberek külsejében mutatkozó különbségeken alapul. Erre Booth kettőnkhöz fordult, és azt mondta: - Ez nigger állampolgárságot jelent. Most már Istenemre mondom, hogy át fogom tenni!"
1865. április 14-én, amikor a washingtoni Ford's Színházban a postáját vette át, Booth megtudta, hogy Lincoln aznap este ott fog részt venni egy színdarabban a feleségével. Booth jól ismerte a darabot. Booth találkozott összeesküvőtársaival, és kidolgozott egy tervet, hogy megöli Lincoln elnököt, Johnson alelnököt, Seward külügyminisztert és esetleg Grant tábornokot - mindezt aznap este negyed 11 körül. Aznap délután Booth előkészített egy kémlelőnyílást az elnöki párt által használt erkélyszobába. A színdarab alatt Booth csendben belépett az őrizetlen erkélyszobába. Este negyed 11-kor, a darab egy olyan mondatát követve, amelyről tudta, hogy nevetést vált ki, Booth közvetlen közelről pisztolyt lőtt Lincoln tarkójába. Booth úgy menekült meg, hogy az erkélyről a színpadra ugrott, ahol diadalmasan kiabált a közönségnek. Az ugrás közben eltörte a lábát, de a hátsó ajtón keresztül a lovára menekült.
A halálosan megsebesült Lincolnt átvitték az utcán a Petersen-házba, ahol másnap reggel meghalt. Az egyik összeesküvő valóban késsel támadt Seward külügyminiszterre 14-én éjjel, de Seward túlélte a támadást. Az összeesküvő, aki Johnson alelnök megtámadását tervezte, nem hajtotta végre a tervet.
Booth egy bűntársával Marylanden keresztül délre, Virginiába menekült. Egy katonai csapat április 26-án érte utol. Bűntársa megadta magát, de Booth visszautasította. Az elfogása során leadott lövésekbe halt bele. Booth azt kiáltotta: "Nem fognak élve elfogni!". A golyó a tarkóján találta el Booth-t a bal füle mögött, áthaladt a nyakán, és kiment a pajtába. A merénylőből olyan mély fájdalomsikoly tört elő, mintha hirtelen fojtogatták volna, és fejjel a földre zuhant. Corbett és a többi szolidáris megjegyezte, hogy a költői vagy kozmikus igazságosság érzése az volt, hogy Lincoln és Booth fejét mindkettőjüket a fej ugyanazon a pontján lőtték meg. Booth sérülése pedig nem volt kevésbé súlyos, mint Lincolné: a golyó három csigolyát is átütött, és részben elvágta a gerincvelőjét, megbénítva őt. Állapotuk is eltérő volt, ahogy Mary Clemmer Ames összegezte: "A golyók majdnem ugyanazon a helyen hatoltak be mindkettőjük koponyájába, de a trillás különbség mérhetetlenül nagy különbséget jelentett a két ember szenvedésében. Lincoln úr nem volt tudatában minden fájdalomnak, míg merénylője olyan kifinomult kínokat szenvedett, mintha kerékbe törték volna". Egy katona vizet öntött a szájába, amit azonnal kiköpött, képtelen volt lenyelni. A golyó okozta seb megakadályozta, hogy a folyadékból bármit is lenyeljen. Booth gyenge hangon vizet kért, Conger és Baker pedig adott neki. Megkérte őket, hogy fordítsák meg és fordítsák arccal lefelé. Conger ezt rossz ötletnek tartotta. Akkor legalább fordítsanak az oldalamra - könyörgött a merénylő. Megtették, de Conger látta, hogy a mozdulat nem enyhíti Booth szenvedését. Ezt Baker is észrevette: "Úgy tűnt, hogy rendkívüli fájdalmat érez, valahányszor megmozdították... és többször elismételte: "Öljetek meg"." Napkeltekor Booth továbbra is kínzó fájdalmakkal küzdött. Pulzusa gyengült, miközben légzése egyre nehezebbé és szabálytalanabbá vált. Kínjában, végtagjait mozgatni sem tudva, megkért egy katonát, hogy emelje az arca elé a kezét, és miközben rájuk nézett, azt suttogta: "Haszontalan ... Haszontalan." Ezek voltak az utolsó szavai. Néhány perccel később Booth levegőért kezdett kapkodni, miközben a torka tovább duzzadt, majd egy remegés és egy gurgulázás következett, és a teste megremegett, mielőtt Booth megfulladt - szó szerint megfulladt.
Corbett azt állította, hogy nem állt szándékában megölni Booth-t, hanem csupán egy rokkant sebet akart ejteni rajta, de vagy célzott rosszul, vagy Booth mozdult meg abban a pillanatban, amikor Corbett meghúzta a ravaszt.
Kérdések és válaszok
K: Ki követett el merényletet Abraham Lincoln amerikai elnök ellen?
V: John Wilkes Booth gyilkolta meg Abraham Lincoln amerikai elnököt 1865. április 14-én Washingtonban.
K: Hol született John Wilkes Booth?
V: John Wilkes Booth a marylandi Harford megyei Bel Airben született angol bevándorló szülők gyermekeként.
K: Mi volt John Wilkes Booth foglalkozása?
V: John Wilkes Booth nagyon ismert színpadi színész volt, aki az amerikai polgárháború idején a Konföderációt támogatta.
K: Miért követett el merényletet Abraham Lincoln ellen?
V: Haragudott Lincolnra, amiért támogatta a volt rabszolgák szavazati jogát, és azt remélte, hogy a megmaradt konföderációs csapatokat a végéhez közeledő háború folytatására buzdíthatja.
K: Mennyi időbe telt, mire az Egyesült Államok katonái a lövöldözés után utolérték?
V: Lincoln lelövése után tizenkét napba telt, mire az Egyesült Államok katonái utolérték és megölték egy virginiai farmon.
K: Volt-e más indíték is Abraham Lincoln meggyilkolása mögött, azon kívül, hogy a konföderációs csapatokat akarta összevonni?
V: Igen, bosszút akart állni Abraham Lincolnon, amiért támogatta a volt rabszolgák szavazati jogát.
Keres