A Medal of Honor kitüntetettek listája

Amerikai polgárháború

Fő cikkek: Az amerikai polgárháborús Medal of Honor kitüntetettek listái: A-F, G-L, M-P, Q-S és T-Z

Az amerikai polgárháború (1861-1865) az Egyesült Államok (az Unió) és a Jefferson Davis vezette, újonnan alakult Amerikai Konföderációs Államok déli államai között ki nem hirdetett háború volt. A Medal of Honor kitüntetést ebben a konfliktusban alapították; 1522 kitüntetést adományoztak (32 posztumusz) a harcban tanúsított bátorságért és vitézségért. Az összes odaítélt Becsületrend közel felét a polgárháborúban tanúsított cselekedetekért adták át.

Indián háborúk

Az indiánháborúk kifejezés az Egyesült Államokban általánosan használt elnevezés a gyarmati vagy szövetségi kormányok és az Észak-Amerikában a fehér telepesek megérkezése előtt élő indián lakosság közötti konfliktusok sorozatára. E konfliktus során 426 katonának adományozták a Medal of Honor kitüntetést, 13-nak posztumusz, a harcban tanúsított bátorságáért és vitézségéért.

Spanyol-amerikai háború

A spanyol-amerikai háború (spanyol: Guerra Hispano-Estadounidense, desastre del 98, Guerra Hispano-Cubana-Norteamericana vagy Guerra de Cuba ) 1898 áprilisában kezdődött katonai konfliktus Spanyolország és az Egyesült Államok között. Az ellenségeskedések az év augusztusában szüneteltek, és decemberben aláírták a párizsi békeszerződést. A háború azután kezdődött, hogy elutasították azt az amerikai követelést, hogy Spanyolország békés úton oldja meg a kubai függetlenségi harcot, bár az Egyesült Államokban erős terjeszkedési hajlam motiválhatta a kormányt, hogy Spanyolország megmaradt tengerentúli területeit vegye célba: Kuba, Puerto Rico, a Fülöp-szigetek, Guam és a Karolina-szigetek.

A spanyolbarát "Voluntarios" által kirobbantott havannai zavargások adtak okot az Egyesült Államoknak arra, hogy a USSMaine hadihajót küldje be. Ez az amerikai fellépés nagy nemzeti érdekeket jelzett. Az amerikai nép körében feszültséget keltett a USS Maine felrobbantása, valamint a "sárga újságírás", amely Spanyolországot kiterjedt atrocitásokkal vádolta, és ezzel felizgatta az amerikai közvéleményt. A háború az Egyesült Államok döntő tengeri győzelmei után ért véget a Fülöp-szigeteken és Kubában. A párizsi szerződés 109 nappal a háború kitörése után véget vetett a konfliktusnak, és az Egyesült Államok tulajdonába adta a korábbi spanyol gyarmatokat, Puerto Ricót, a Fülöp-szigeteket és Guamot.

Fülöp-szigeteki-amerikai háború

A Fülöp-szigeteki háború az Egyesült Államok és az Első Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti fegyveres katonai konfliktus volt, amelyet 1899 és legalább 1902 között vívtak, és amely a Fülöp-szigetek amerikai megszállása elleni filippínó politikai harcból eredt. Bár a konfliktust 1902. július 4-én hivatalosan befejezettnek nyilvánították, az amerikai csapatok 1913-ig folytatták az ellenségeskedést a Fülöp-szigeteki hadsereg maradványai és más ellenálló csoportok ellen, és egyes történészek ezeket a nem hivatalos hosszabbításokat a háború részének tekintik.

A Fülöp-szigeteki-amerikai háborúban tanúsított tevékenységükért 86 férfi kapta meg a Becsületrendet: 70-en a hadseregből, 10-en a haditengerészetből, 6-en pedig a tengerészgyalogságból. Négy kitüntetés posztumusz volt. A kitüntetettek között volt Webb Hayes, az egykori amerikai elnök, Rutherford B. Hayes fia, valamint a tengerészgyalogság két prominens tisztje, Hiram I. Bearss és David Dixon Porter. Bearss az ellenséges vonalak mögötti nagy hatótávolságú felderítő járőrök vezetéséről vált ismertté, és később ezredesként megsebesült az I. világháborúban. Porter előkelő katonai családból származott, és vezérőrnaggyá emelkedett. José B. Nísperos, a Fülöp-szigeteki cserkészek tagja, akit azért tüntettek ki, mert sebesülése után tovább harcolt, az első ázsiai kitüntetett volt, aki megkapta a Medal of Honor kitüntetést.

Boxer Rebellion

A boxermozgalom vagy boxerlázadás, amely Kínában 1899 novembere és 1901. szeptember 7-e között zajlott, a kínai Jobb és Harmonikus Ököl Társaság tagjainak felkelése volt a kereskedelem, politika, vallás és technológia területén jelentkező külföldi befolyás ellen, amely a mandzsu uralom (Csing-dinasztia) utolsó éveiben zajlott Kínában. A Jobb és Harmonikus Ököl Társaságának tagjait a nyugatiak egyszerűen csak bokszolóknak nevezték az általuk gyakorolt harcművészetek és tornagyakorlatok miatt. A felkelés idegenellenes, antiimperialista parasztalapú mozgalomként indult Észak-Kínában. Támadták a külföldieket, akik vasutakat építettek és megsértették a feng shuit, valamint a keresztényeket, akiket felelősnek tartottak Kína idegen uralmáért. 1900 júniusában a bokszolók megszállták Pekinget, és megöltek 230 nem kínait. A felkelés részeként több tízezer kínai keresztényt - katolikusokat és protestánsokat egyaránt - öltek meg, főként Shandong és Shanxi tartományokban. Cixi özvegy császárné kormánya nem volt segítőkész, és diplomaták, külföldi civilek, katonák és néhány kínai keresztény a követség negyedébe vonult vissza, ahol ötvenöt napig kitartottak, amíg egy többnemzetiségű koalíció 20 000 katonát nem küldött a segítségükre. A kínai kormány kénytelen volt kártalanítani az áldozatokat és számos további engedményt tenni. Az 1900-as válságot követően végrehajtott reformok megalapozták a Csing-dinasztia végét és a modern Kínai Köztársaság megalapítását.

A Boxer-lázadás idején 59 amerikai katona kapta meg a Medal of Honor kitüntetést tetteiért. Ebből négyet a hadsereg, huszonkettőt a haditengerészet tengerészei, a maradék harminchármat pedig tengerészgyalogosok kaptak. Harry Fisher volt az első tengerészgyalogos, aki posztumusz kapta meg a kitüntetést, és az egyetlen posztumusz kitüntetett ebben a konfliktusban.

Veracruz Egyesült Államok általi megszállása, 1914

Az 1914. április 9-i Tampico-ügyre válaszul az Egyesült Államok hat hónapig tartotta megszállva Veracruz mexikói kikötőjét. Az incidensre a Mexikó és az Egyesült Államok közötti rossz diplomáciai kapcsolatok közepette került sor, amelyek a folyamatban lévő mexikói forradalomhoz kapcsolódtak.

Josephus Daniels haditengerészeti miniszter elrendelte, hogy 56 Becsületrendet adományozzanak a Veracruz elfoglalásában részt vevőknek, ami a legtöbb kitüntetés, amit egyetlen akcióért kaptak korábban vagy azóta. Összesen 63 Becsületrendet kaptak a megszállás során végzett tevékenységükért; 1 hadsereg, 9 az Egyesült Államok tengerészgyalogságának tagjai és 53 a haditengerészet személyzete.

I. világháború

Az I. világháború, más néven az első világháború és a Nagy Háború egy globális katonai konfliktus volt, amely elsősorban Európában zajlott 1914-1918 között. Több mint 40 millió áldozatot követelt, köztük körülbelül 20 millió katonai és polgári halottat. Több mint 60 millió európai katonát mozgósítottak 1914-1918 között. A háború közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 1914. június 28-án Gavrilo Princip, Ausztria-Magyarország boszniai szerb állampolgára és a Fekete Kéz tagja meggyilkolta Ferenc Ferdinánd főherceget, az osztrák-magyar trónörököst. Ausztria-Magyarország Szerbia elleni megtorlása szövetségek sorát indította el, amelyek a hadüzenetek láncreakcióját indították el. Egy hónapon belül Európa nagy részén nyílt háború dúlt.

Ebben a háborúban 119 férfi kapta meg a kitüntetést, közülük 33-an posztumusz.

II. világháború

A második világháború, vagy más néven a második világháború egy globális katonai konfliktus volt. A konfliktusok két különálló konfliktusból egyesültek. Az első 1937-ben kezdődött Ázsiában, a második kínai-japán háborúként; a másik 1939-ben kezdődött Európában, Lengyelország német és orosz megszállásával. Ez a globális konfliktus a világ nemzeteinek többségét két ellentétes katonai szövetségre osztotta: a szövetségesekre és a tengelyhatalmakra. Több mint 100 millió katona mozgósításával járt, ami a történelem legelterjedtebb háborújává tette, és a résztvevőket a "totális háború" állapotába helyezte, eltörölve a polgári és katonai erőforrások közötti különbséget. Ez a nemzet gazdasági, ipari és tudományos képességeinek teljes aktivizálását eredményezte a háborús erőfeszítések céljaira. Több mint 60 millió embert, többségükben civileket öltek meg, ami az emberiség történetének leghalálosabb konfliktusává tette. A háború világméretű pénzügyi költségeit 1944-ben egy billió amerikai dollárra becsülik, ami a legköltségesebb háborúvá teszi mind a tőkekiadásokat, mind az emberéletek elvesztését tekintve.

A konfliktus során 464 amerikai katona kapta meg a Becsületrendet, közülük 266-an posztumusz. Összesen 42 Becsületrendet - a második világháború alatt odaítélt kitüntetések 9%-át - mindössze két esemény során tanúsított tevékenységért adományoztak: 15-öt a Pearl Harbor elleni japán támadás során békeidőben tanúsított tevékenységért, 27-et pedig az Iwo Jima-i csatában tanúsított tevékenységért. Összesen 21-et (a második világháborús kitüntetések 4,5%-át) a 442. ezredes harccsoport 100. gyalogos zászlóaljának kizárólag japánokból álló amerikai 100. gyalogos zászlóaljának tagjai kaptak, hat különböző hadjárat számos csatájában tanúsított tevékenységükért. Ezenkívül az Egyesült Államok Parti Őrségének tagja kapta az egyetlen Becsületrendet, amelyet valaha is adományoztak az ebben a háborúban végrehajtott akciókért.

Koreai háború

A koreai háborút az 1950-es dél-koreai invázió robbantotta ki, amikor az észak-koreai hadsereg 1950. június 25-én dél felé vonult, hogy megpróbálja újraegyesíteni az 1948 óta hivatalosan megosztott Koreai-félszigetet. A konfliktus ezután az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió bevonásával kibővült. A fő ellenségeskedések az 1950. június 25-től az 1953. július 27-én aláírt koreai fegyverszüneti megállapodásig tartó időszakban zajlottak.

Dél-Koreában a háborút gyakran nevezik "6-25"-nek, vagy 6-25-ös háborúnak (koreaiul: 6-25 전쟁), a konfliktus kezdetének dátumától, vagy hivatalosabban Hanguk Jeonjaeng, szó szerint "koreai háború". Észak-Koreában, bár általánosan koreai háborúként ismert, hivatalosan haza felszabadító háborúnak nevezik. A háború első napjaiban Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke "rendőri akciónak" nevezte az ENSZ válaszlépéseit. A háborút néha "az elfelejtett háborúnak" is nevezik, mivel a 20. század egyik olyan jelentős konfliktusa, amely kevesebb figyelmet kap, mint az azt megelőző II. világháború és az azt követő, ellentmondásos vietnami háború. Kínában a konfliktust Amerika ellenállásának és Korea megsegítésének háborúja néven ismerték, de ma általában "koreai háborúnak" nevezik.

A háború alatt 135 Becsületrendet adtak át bátor helytállásért, ebből 97-et posztumusz.

Vietnam háború

A vietnami háború, más néven a második indokínai háború, Vietnamban pedig az amerikai háború 1959-től 1975. április 30-ig tartott. A "vietnami konfliktus" kifejezést gyakran használják az 1959 és 1975. április 30. között lezajlott eseményekre. A háborút a kommunisták által támogatott Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak-Vietnam) és az Egyesült Államok által támogatott Vietnami Köztársaság (Dél-Vietnam) között vívták. A vietnami háború alatt 246 Becsületrendet kaptak, ebből 154-et posztumusz. A hadsereg katonái kapták a legtöbbet, 160-at, ezt követte 57-en a tengerészgyalogság, 16-an a haditengerészet, a maradék 13-at pedig a légierő. A háború első kitüntetését Roger Donlon kapta, amiért több sebesült katonát mentett meg és nyújtott elsősegélyt, valamint egy csoportot vezetett egy ellenséges erő ellen. A háború első afroamerikai kitüntetettje Milton L. Olive, III volt, aki mások megmentéséért áldozta fel magát, amikor testével megfojtott egy gránátot. Riley L. Pitts egy ellenséges erő elleni puskatűzzel és gránátokkal végrehajtott támadás után esett el, és ő volt a háború első afroamerikai rendfokozatú tisztje, aki megkapta a kitüntetést. Thomas Bennett lelkiismereti tiltakozó volt, aki szanitécként végzett tevékenységéért kapta meg a kitüntetést; három káplán kapta meg a kitüntetést, köztük Vincent R. Capodanno, aki a tengerészgyalogságnál szolgált, és akit Grunt Padre néven ismertek.

Békeidő

A Medal of Honor kitüntetést békeidőben elkövetett tettekért is el lehetett nyerni, például olyan konfliktusokért, amelyekben az Egyesült Államok semleges, valamint a háborús övezeten kívüli, nem harci cselekményekkel kapcsolatos incidensekért. A kitüntetést 209 katona érdemelte ki ilyen módon. Az Egyesült Államok haditengerészetének 15 tengerésze és egy tengerészgyalogos kapta a kitüntetést az 1941. december 7-én Pearl Harbor, illetve Midway ellen a japánok által 1941. december 7-én végrehajtott támadások során "szemben álló külföldi erő(k)" (az "ellenség" kifejezéstől eltérő kifejezés, amely két vagy több, háborúban álló fél között alkalmazandó) elleni cselekedetekért. A legtöbb ilyen kitüntetést az Egyesült Államok haditengerészetének tagjai kapták, mert megmentettek vagy megkíséreltek megmenteni valakit a vízbefulladástól. A mások megmentéséért kitüntetettek között volt Trinidad másodosztályú tűzoltó, aki 2010 óta az egyetlen ázsiai-amerikai tengerész, aki megkapta a Medal of Honor kitüntetést. Az életmentésért kapott kitüntetéseken kívül egy Medal of Honor kitüntetést kapott William Halford, aki 31 napon át hajózott egy kis csónakban, hogy segítséget szerezzen a USS Saginaw hajó többi tagjának, akik egy szigeten rekedtek. Három felfedezőt is kitüntettek a Kongresszus külön törvényei alapján. Charles Lindbergh az Atlanti-óceán első megállás nélküli szólórepüléséért, valamint Floyd Bennett és Richard Evelyn Byrd az első sikeresnek tartott, levegőnél nehezebb repülésért az Északi-sarkra és vissza. Az egyik kitüntetett, Adolphus W. Greely egész életen át tartó katonai szolgálatáért kapta.

Külföldi

Bár a jelenlegi törvények (pl. az Egyesült Államok törvénykönyvének 10. címe (az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság tagjaira vonatkozóan) 1918-tól kezdődően kifejezetten kimondja, hogy a kitüntetettnek az amerikai fegyveres erők kötelékében kell szolgálnia a kitüntetést indokoló hősies cselekedet végrehajtása idején, mégis történtek kivételek. E ritka kivételektől eltekintve a Becsületrendet csak az amerikai fegyveres erők tagjai kaphatják meg, bár az amerikai állampolgárság nem előfeltétel. Hatvanegy kanadai, aki az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgált, kapta meg a Medal of Honor kitüntetést, többségüket az amerikai polgárháborúban tanúsított tevékenységükért. 1900 óta mindössze négy kanadai kapott kitüntetést. A vietnami háborúban Peter C. Lemon volt az egyetlen kanadai, aki megkapta a Medal of Honor kitüntetést.

A Medal of Honor kitüntetést több ismeretlen katona is megkapta: a brit Ismeretlen Harcosnak az Egyesült Királyságban Pershing tábornok adta át 1921. október 17-én; később az amerikai Ismeretlen Katona 1921. november 11-én viszonzásul megkapta a Viktória-keresztet, Nagy-Britannia legmagasabb vitézségi kitüntetését. A Medal of Honor kitüntetést kapta még a romániai Ismeretlen Katona, a Diadalív alatt nyugvó franciaországi Ismeretlen Katona, a belgiumi Ismeretlen Katona és a II. vittorio Emanuele emlékművében nyugvó olaszországi Ismeretlen Katona.