A Becsületrendet az amerikai polgárháború idején hozták létre. Ez a legmagasabb katonai kitüntetés, amelyet az Egyesült Államok kormánya adományoz a fegyveres erők tagjainak. A kitüntetettnek saját életét kockáztatva, a kötelesség teljesítésén túlmenően kell kitűnnie az Egyesült Államok ellensége elleni harcban. A kitüntetés jellegéből adódóan általában a kitüntetett halála után (posztumusz) adják át.

Az Egyesült Államok elnöke az Egyesült Államok Kongresszusa nevében a kitüntetés 1861-es létrehozása óta 3471 Becsületrendet adományozott a nemzet katonáinak, tengerészeinek, légierőinek, tengerészgyalogosainak és parti őrségének. Az ezeket a tetteket kiemelő kitüntetéseket archívumokban őrizték, némelyik több mint 100 évig, és csak szórványosan nyomtatták ki. 1973-ban az Egyesült Államok szenátusa elrendelte a kitüntetések összeállítását és kinyomtatását a Committee on Veterans' Affairs, U.S. Senate, Medal of Honor recipients: 1863-1973 (Washington, D.C.: Government Printing Office, 1973). Ezt a könyvet később frissítették és 1979-ben újranyomták.

Történeti és jogi háttér

A Becsületrend története a polgárháború korába nyúlik vissza: a haditengerészet változatát 1861-ben, a hadsereg változatát 1862-ben hozták létre. Kezdetben szélesebb körben osztották, majd az évtizedek során a kritériumok szigorodtak. A mai kritériumok nagy részét törvény szabályozza (pl. a United States Code 10. címében), amely szerint a kitüntetésre javasolt tettel szemben „feltűnő hősiesség” (conspicuous gallantry) és az adott cselekmény elkövetése idején a fegyveres erőkben való szolgálat követelménye áll.

Kritériumok, kivételek és gyakorlati szabályok

  • Alapelv: a kitüntetés csak olyan cselekedetért adható, amely meghaladja a kötelesség teljesítését és kockáztatja az életet.
  • Szolgálatban kell állni: a jogi szabályozás szerint a hősies aktus végrehajtásakor a jelöltnek az Egyesült Államok fegyveres erőiben kell szolgálnia, de történtek kivételek.
  • Kivételek: például Charles Lindbergh a kitüntetést civil pilótaként kapta meg, miközben később az amerikai hadsereg légierejének tartalékos tagja volt; az ilyen esetek ritkák és különleges körülményeket tükröznek.
  • Posztumusz díjazás: a rendkívüli veszély és az ebből következő gyakori halálozás miatt sok kitüntetés posztumusz kerül átadásra.

Megjelenés és változatok

A Becsületrendnek több, a fegyvernemekre szabott változata létezik: az Egyesült Államok Hadserege, a Tengerészet (amelyet a tengerészgyalogosok és – bizonyos esetekben – a parti őrség tagjai is kaphatnak), valamint a Légierő saját mintával rendelkezik. A kitüntetés jelvénye és szalagja könnyen felismerhető: a medal jellegzetes világoskék szalagja fehér csillagokkal, és maga a medál díszes, a szolgálattól függő részletekkel.

Jelentősebb kitüntetettek és különleges esetek

A hadsereg első Becsületrendjét Jacob Parrott közlegény kapta az amerikai polgárháború idején a Nagy Mozdonyüldözésben játszott szerepéért. Az első afroamerikai kitüntetett William Harvey Carney volt, aki annak ellenére, hogy arcon, vállon, karon és lábon lőtték, nem engedte, hogy az amerikai zászló a földet érje. Az egyetlen női Medal of Honor kitüntetett Mary Edwards Walker, a polgárháború sebésze. Kitüntetését 1917-ben számos más, nem harci kitüntetéssel együtt visszavonták, de Jimmy Carter elnök 1977-ben visszaállította.

Érdekességként 1921. október 17-én Pershing tábornok a Becsületrendet átnyújtotta a brit Ismeretlen Harcosnak; viszonzásul az amerikai Ismeretlen Katona 1921. november 11-én megkapta a Viktória-keresztet. Az ilyen nemzetközi cserék ritkák, de a háborús emlékezés és a két ország közötti katonai tisztelet jelei voltak.

Nemzetiség és szolgálat — ki kaphatja meg?

Bár az amerikai állampolgárság nem feltétlen előfeltétele a kitüntetésnek, a Becsületrendet szinte kivétel nélkül az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgáló személyek kapják. Például hatvanegy kanadai, aki az Egyesült Államok fegyveres erőiben szolgált, részesült a kitüntetésben; a legtöbben az amerikai polgárháborúban tanúsított tevékenységükért kapták. 1900 óta mindössze négy kanadai kapta meg a Becsületrendet, és a vietnami háborúban Peter C. Lemon volt az egyetlen kanadai kitüntetett.

Revokációk, helyreállítások és nyilvántartás

A Becsületrend körül történelme során voltak viták, revokációk és későbbi helyreállítások. 1917-ben például több olyan kitüntetést is visszavontak, amelyeket nem harci vagy ma már nem elfogadhatónak tekintett hasonló tettekért adtak. A legismertebb eset erre Mary Edwards Walker visszaállítása volt 1977-ben. A kitüntetések hivatalos nyilvántartását és a kitüntetettek listáját több intézmény vezeti; az 1973-as szenátusi összeállítást később frissítették, és a források alapvető szerepet játszanak a történelmi kutatásban.

Kitüntetéshez kapcsolódó előjogok és emlékezés

  • A Becsületrendet viselők különleges elismerést és bizonyos juttatásokat kapnak: például életjáradékokat, egészségügyi és temetési előnyöket, valamint rangon felüli tiszteletet a katonai közösségen belül.
  • A kitüntetések átadására általában ünnepélyes ceremóniák keretében kerül sor; a posztumusz kitüntetéseket a családtagok veszik át.
  • A Medal of Honor kitüntetettek emléke gyakran szobrokban, emlékparkokban és katonai múzeumok kiállításaiban él tovább.

Források és további kutatás

A Becsületrenddel kapcsolatos hivatalos adatok és a kitüntetettek életrajzai több forrásból érhetők el: a Kongresszus és a Szenátus által készített kiadványok, a Medal of Honor társaság (Congressional Medal of Honor Society), valamint katonai archívumok. Az 1973-as, majd 1979-es kiadvány jelentős rendezett gyűjtemény volt; azóta a listák és a kutatások folyamatosan frissülnek az újonnan felfedezett adatok és a jogi helyreállítások alapján.

A Becsületrend története és a kitüntetettek listája nem csupán katonai elismerés, hanem a személyes áldozat, bátorság és haza iránti elkötelezettség dokumentuma is — azokra az egyénekre emlékeztet, akik életüket kockáztatták és sokszor adták is a legmagasabb árat.