John Joseph "Black Jack" Pershing tábornok (1860. szeptember 13. – 1948. július 15.) az Egyesült Államok hadseregének egyik leghíresebb parancsnoka. Ő vezette az amerikai expedíciós erőket az első világháborúban, és élete során egyedüliként kapta meg élve az Egyesült Államok hadseregének valaha viselt legmagasabb rangját, a hadseregek tábornoka (General of the Armies) címet. (Ezt a rangot később a kongresszus visszamenőleges hatállyal 1976-ban George Washington-nak is megadta, de Washington szolgálati ideje alapján előnyt élvezett.) Pershingnek az amerikai hadseregben az első tiszti szolgálati száma volt: O-1. A második világháború nagy parancsnoki nemzedéke — például George C. Marshall, Dwight D. Eisenhower, Omar N. Bradley és George S. Patton — Pershinget tekintette mentorának és példaképének.
Korai élet és katonai pálya
Pershing Missouri államban, Laclede közelében született, egyszerű családban. Kiváló eredménnyel felvételt nyert az Egyesült Államok Hadsereg Akadémiájára (West Point), ahonnan 1886-ban végzett. Kezdetben lovascsapatoknál szolgált, részt vett a határvidéki feladatokban és az úgynevezett „indiai háborúk” utáni időszak katonai tevékenységeiben. Korai karrierjében tapasztalatokat szerzett a törzsi hadviselésben, a lovassági taktikában és a hadsereg szervezésében.
Különböző háborúk és expedíciók
Pershing szolgált a spanyol–amerikai háború és az azt követő filippínó–amerikai konfliktus idején is, ahol hadműveleti és adminisztratív feladatokat látott el. 1916–1917-ben a mexikói hadjárat élére állt, amikor az amerikai erők a punitive expedition keretében Pancho Villa ellen vonultak Mexikó területére — ez a hadművelet fontos tapasztalatokat adott az amerikai csapatoknak a gyors hadmozdulatok, a híradás és a logisztika terén.
Az amerikai expedíciós erők (AEF) parancsnoka az I. világháborúban
Amikor az Egyesült Államok 1917-ben belépett az első világháborúba, Pershinget nevezték ki az amerikai expedíciós erők (American Expeditionary Forces, AEF) parancsnokává. Határozottan ragaszkodott ahhoz, hogy az amerikai alakulatok önálló, amerikai parancsnokság alatt harcoljanak, ne oszlassák szét őket más nemzetek hadseregei alárendeltségében. Vezetésével az AEF jelentős szerepet játszott a nyugati fronton végső ellenséges offenzívák megállításában és a közös támadásokban 1918-ban. Parancsnoksága alatt a hadsereg szervezetét, kiképzését és ellátását is továbbfejlesztették.
Későbbi élet, tisztségek és művek
Az első világháború után Pershing magas rangot kapott: az 1919-es előléptetéssel az Egyesült Államok hadseregeinek tábornoka lett, ez a legmagasabb katonai rang az amerikai haderőben. Később, 1921 és 1924 között rövid ideig az Egyesült Államok haderejének vezérkari főnökeként (Chief of Staff) is szolgált, tovább formálva a hadsereg szervezetét és képességeit a két világháború közötti időszakban. Életútját később részletesen megírta emlékirataiban, a My Experiences in the World War című, többkötetes munkában (megjelent 1931 körül), amely fontos forrás az első világháború amerikai részvételéről.
Személyes vonások, megítélés és örökség
Pershing kemény, fegyelmezett vezető hírében állt; becenevét, a „Black Jack”-et részben afrikai-amerikai egységek parancsnokaként töltött szolgálata, részben pedig kemény személyisége adta. Karrierje alatt számos amerikai és külföldi kitüntetést és tiszteletet kapott. Hozzájárult az amerikai hadsereg modernizálásához, szervezetének és doktrínájának fejlesztéséhez, és jelentős hatása volt a későbbi parancsnoki generációkra. Halála után a katonai és nemzeti emlékezet része maradt; hagyatéka ma is megjelenik a katonai vezetés és a katonai oktatás területén.
Halála és temetése
Pershing 1948. július 15-én hunyt el. Temetése és emlékének ápolása reprezentálta az amerikai katonai közösség tiszteletét egy olyan parancsnok iránt, aki meghatározó szerepet játszott az Egyesült Államok XX. századi katonai történetében.
Források és további olvasmányok: Pershing életéről és katonai pályájáról számos monográfia, hadtörténeti tanulmány és saját emlékirat szolgál részletes információval.
