Medal of Honor az Egyesült Államok hadseregének tagjai számára adományozható legmagasabb kitüntetés. Rendkívüli bátorságért és saját élet kockáztatásával végrehajtott hőstettekért ítélik oda, „a kötelességen felüli” szolgálat elismeréseként. Első alkalommal az amerikai polgárháború idején, 1863-ban adták át.
Az érmet a hagyomány szerint a hadsereg, a tengerészet és más fegyveres erők tagjai kaphatják meg, a kitüntetés odaítélésének folyamata hosszadalmas vizsgálatot és több szintű jóváhagyást igényel; végső soron az elismerést a hadsereg nevében a fehér ház adja át, gyakran a President részvételével, és az érmet gyakran posztumusz is odaítélik. A Medal of Honor-ral járó elismerés nemcsak dicsőség, hanem különleges juttatásokkal és előjogokkal is jár a kitüntetettek számára (például szociális és egészségügyi kedvezmények, temetési és emlékezési jogok).
Eddig több mint 3 400 különböző személy kapta meg a Medal of Honor-t; sok kitüntetett azonban posztumusz lett díjazott, mivel a hőstettek gyakran életveszélyes körülmények között történtek.
- Jacob Parrott — az első, aki 1863-ban megkapta az érmet (amerikai polgárháborús cselekményekért).
- Mary Walker — az első és egyetlen nő, aki megkapta a Medal of Honor-t; a polgárháborús szolgálatáért ítélték oda. (Megjegyzés: Walker érme később 1917-ben visszavonásra került, majd 1977-ben visszaállították.)
- Dakota L. Meyer — az egyik legfiatalabb élő díjazottként tartják számon; érdemeit Afganisztánban végrehajtott önfeláldozó tetteiért ismerték el.
- Leslie H. Sabo Jr. — számára posztumusz adományozták a kitüntetést; hivatalosan 2012-ben ismerték el az 1970-ben tanúsított hőstettét.
A Medal of Honor megjelenése és részletei áganként eltérhetnek, de mindegyik változat az óriási bátorság és áldozat szimbóluma. Ritka, de előfordult, hogy valakit többször is kitüntettek; a megtiszteltetés súlya és a rá irányuló közfigyelem miatt, ahogy a Vietnamban szolgált nyugalmazott vezérőrnagy, Patrick Brady megfogalmazta, a kitüntetést „nehezebb viselni, mint kiérdemelni”.
