Julius Streicher

Korai életút

Streicher a bajorországi Fleinhausenben született. Általános iskolai tanár volt.

Streicher 1913-ban Nürnbergben feleségül vette Kunigunde Rothot, egy pék lányát.

A következő évben kitört az első világháború. Streicher belépett a német hadseregbe. A háború alatt elnyerte a Vaskeresztet. Mire a háború 1918-ban véget ért, Streicher már hadnagy volt.

Streichernek és feleségének két fia született: Lothar (született 1915-ben) és Elmar (született 1918-ban).

Nácizmus

1919-ben Streicher aktívan részt vett a Schutz- und Trutz-Bund nevű antiszemita szervezetben. 1920-ban az újonnan alakult Német Szocialista Párt (Deutschsozialistische Partei) felé fordult. Ez a politikai párt szinte ugyanazokat az eszméket vallotta, mint a náci párt. Streicher antiszemitábbá akarta tenni. A Német Szocialista Párt tagjainak többsége ezt nem akarta, ezért Streicher és követői 1921-ben átmentek a "Német Munkaközösségbe" (németül: Deutsche Werkgemeinschaft).

A Német Munkaközösség össze akarta fogni a különböző antiszemita csoportokat Németországban. Streicher 1922-ben egyesítette követőit Adolf Hitleréivel. Ezzel majdnem megduplázódott a náci párt létszáma. Ez egyben Hitlert is hálássá tette Streicher iránt élete végéig.

Streicher részt vett az 1923-as müncheni sörcsarnok-puccsban. Ugyanebben az évben indította el a Der Stürmer című rasszista újságot. Ő volt a lap szerkesztője is. Streicher arra használta az újságot, hogy mély gyűlöletet szítson minden és mindenki ellen, aki zsidó. Legnépszerűbb megjelenésekor, 1935-ben mintegy 480 000 ember olvasta a Der Stürmert.

Az újságban Streicher azzal érvelt, hogy a zsidók segítették elő a Németország 1920-as évekbeli pénzproblémáit. Ezek a problémák közé tartozott a munkanélküliség, az infláció és a gazdasági depresszió (nem volt elég pénz a gazdaságban). Azt állította, hogy a zsidók rabszolgává tették a fehér embereket, és felelősek a németországi prostituáltak több mint 90 százalékáért.

A náci párt újjáalakulása után Streicher frankföldi Gauleiter (kerületi vezető) lett. 1933 után gyakorlatilag ő irányította Nürnberg városát. A "Nürnberg királya" és a "frankföldi fenevad" becenevet kapta.

1940-ben a náci vezetők elvették Streicher összes állását és hatalmát a náci pártban. Ezt azért tették, mert:

• Botrányt okozott azzal, hogy a kristályéjszaka után zsidó tulajdonokat lopott el.
• Valótlan történeteket terjesztett Hermann Göringről.
• Több támadást vezetett más kerületi vezetők ellen
• Szexelt olyan nőkkel, akik nem a felesége voltak, anélkül, hogy megpróbálta volna eltitkolni.

Streicher azonban jó viszonyban maradt Adolf Hitlerrel egészen Hitler 1945. április 30-i öngyilkosságáig.

Május 7-én Németország megadta magát, és ezzel véget ért a háború Európában. Két héttel később, május 23-án Streicher az amerikaiak fogságába esett. Néhány nappal letartóztatása előtt feleségül vette korábbi titkárnőjét, Adele Tappét. Első felesége, Kunigunde Streicher 1943-ban halt meg 30 év házasság után.

A nácik a kristályéjszakán számos zsidó üzletet és zsinagógát pusztítottak el. Streicher bajba került, mert a Kristályéjszaka után ellopta a zsidók tulajdonát.

Tárgyalás és kivégzés

Julius Streichert a nürnbergi háborús bűnökkel foglalkozó perben bűnösnek találták emberiesség elleni bűnökben. Halálra ítélték 1946. október 1-jén.

Streicher a második világháború alatt nem volt katonatiszt. Nem vett részt a holokauszt, Lengyelország lerohanásának vagy a szovjet inváziónak a tervezésében sem. De mivel a zsidók gyűlöletének és kiirtásának oly nagymértékű támogatására buzdított, az ügyészek úgy döntöttek, hogy emberiesség elleni bűncselekmények miatt bíróság elé állítják.

Streicher utolsó szavai 1946. október 16-án a következők voltak: "Heil Hitler" és "A bolsevikok egy napon felakasztanak!". Állítólag azt is kiáltotta, hogy "Purim Fest 1946!". Úgy gondolta, hogy a zsidók új ünnepet fognak kezdeni azon a napon, amikor őt és náci társait felakasztják, ahogyan ők is Purimot kezdtek Hámán kivégzésének emlékére.

Streicher kivégzése nem a tervek szerint zajlott. A legtöbb szemtanú szerint inkább lassú fojtogatással halt meg, mint gyors nyaktöréssel. Ez más nácikkal is megtörtént. Ez a Nürnbergben alkalmazott akasztási mód miatt történt. A hóhérnak végül talán meg kellett ölnie Streicher-t, aki még jóval az akasztás után is nyögött és lengett a kötélen.

Kapcsolódó oldalak

• A holokauszt
• Antiszemitizmus
• Propaganda