Szvit (zenemű)
A zenében a szvit (ejtsd: "édes") rövid, egymás után játszható zenedarabok gyűjteménye. A darabok általában tánctételek. A francia "suite" szó jelentése "dolgok sorozata", azaz egyik dolog követi a másikat.
A 17. században számos zeneszerző, például Bach és Händel írt szviteket. Ezek táncok gyűjteményei voltak: általában egy allemande, egy courante, egy sarabande és egy gigue. Néha más táncok is szerepeltek benne, például menüett, gavotte, passepied vagy bourree. Néha az első tétel nem tánctétel, hanem bevezetés volt. Ezt nevezhették prelúdiumnak vagy akár nyitánynak is. Bach néhány szvitjét partitának nevezték. François Couperin francia zeneszerző Ordres-nek nevezte szvitjeit.
Bach szviteket írt zenekarra, amelyeket "nyitányoknak" nevezett. Händel két nagyon híres tánctétel-gyűjteményt írt zenekarra: Vízimuzsika és Zene a királyi tűzijátékhoz. Ezek is szvitek, bár nem ezt a címet kapták. Emellett 22 szvitet írt billentyűs hangszerekre, Bach pedig "Francia szviteket", "Angol szviteket" és "Partitákat" írt billentyűs hangszerekre, valamint partitákat kíséret nélküli hegedűre és szviteket kíséret nélküli csellóra.
Korábbi zeneszerzők, például a reneszánsz zeneszerzők is írtak szviteket, de a "szvit" szót csak a 17. század közepéig használták. Az 1750-es évekre a zeneszerzők már nem írtak szviteket. Őket inkább a szimfónia és a versenyművek érdekelték,
A 19. század végén kezdték újra használni a "lakosztály" szót. Azok a zeneszerzők, akik sok népszerű tánctételt tartalmazó operát vagy balettet írtak, gyakran készítettek ezekből a tételekből zenekari feldolgozást, hogy azt koncerteken is játszhassák. Csajkovszkij megírta a "Diótörő-szvitet", amely "A diótörő" című balettjének legnépszerűbb táncait tartalmazza. Néhány zeneszerző a "szvit" szót olyan darabokra használta, amelyeknek a tételei közös témát tartalmaznak: Gustav Holst "A bolygók" című művét nevezte szvitnek, mivel minden tétel egy-egy bolygóról szól. Az impresszionista korszak francia zeneszerzői, például Ravel és Debussy szviteket írtak zongorára.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lakosztály?
V: A szvit rövid, egymás után játszható zenedarabok gyűjteménye. A darabok általában tánctételek.
K: Mit jelent a francia "suite" szó?
V: A francia "suite" szó azt jelenti, hogy dolgok "sorozata", azaz egyik dolog követi a másikat.
K: Kik írtak szviteket a 17. században?
V: A 17. században sok zeneszerző, például Bach és Händel írt szviteket.
K: Milyen típusú táncok szerepeltek általában ezekben a szvitekben?
V: Ezek a szvitek táncok gyűjteményei voltak, általában egy allemande, egy courante, egy sarabande és egy gigue. Néha más táncok, például menüett, gavotte, passepied vagy bourree is szerepeltek benne.
K: Minden szvit tartalmazott tánctételeket?
V: Nem, néhány szvit nem tartalmazott tánctételeket, hanem inkább egy bevezetőt, amelyet prelúdiumnak vagy akár nyitánynak is nevezhettek.
K: Mikor hagyták abba a zeneszerzők a szvitek írását?
V: Az 1750-es évekre a zeneszerzők felhagytak a szvitek írásával, és inkább a szimfóniák és a versenyművek felé fordultak.
K: Mikor használták újra a "szvit" kifejezést a zeneszerzők?
V: A 19. század végén kezdték újra használni a "szvit" szót azok a zeneszerzők, akik olyan operákat vagy baletteket írtak, amelyekben sok népszerű tánctétel szerepelt, és amelyeket zenekarra akartak átdolgozni, hogy koncerteken is játszhassák.
