Szvit — zenei műfaj: definíció, története és híres példák
Ismerd meg a szvit fogalmát, történetét és híres példáit — Bach, Händel, Csajkovszkij és többek legendás tánctételei egy cikkben.
A zenében a szvit (magyarosan kb. „szvit”, francia eredetije: suite) egymás után játszható, általában tánctételekből álló zeneműegyüttes. A francia "suite" szó szó szerint „sorozatot”, azaz egymást követő darabokat jelent. A szvit eredetileg táncokból állt, de a műfaj az évszázadok során bővült és át is alakult különböző formákban.
Alapvető jellemzők és felépítés
A barokk szvit tipikus felépítése általában a következő tánctételekből állt: allemande, courante, sarabande és gigue. Gyakran előfordult, hogy a szvit elején egy bevezető rész állt, amelyet prelúdiumnak vagy nyitánynak neveztek. A tánctételek általában ugyanabban a hangnemben maradnak, és sok esetben bináris formában (A–A–B–B) szerveződnek. A szvitbe néha további táncok kerültek, például menüett, gavotte, passepied vagy bourrée.
Történeti fejlődés: barokk és később
A 17. században a szvit az udvari és hangszeres zene fontos műfaja lett. Sok jelentős komponista írt szviteket: Bach és Händel számos példát adtak a műfajra. Bach például írt francia, angol és egyéb billentyűs szviteket, illetve partitákat partitának nevezett változatokat is; emellett kíséret nélküli hegedűre és szóló csellóra is készített szvit- vagy partita-forma műveket. Händel nagyzenekari szviteket is komponált: legismertebb példái a Vízimuzsika és a Zene a királyi tűzijátékhoz, amelyek valójában tánctételekből és kürtőzött nyitányokból álló gyűjtemények.
Korábbi korszakok, például a reneszánsz idején is léteztek táncokból álló sorozatok (pavane, gallarda stb.), de a „szvit” kifejezés elterjedése inkább a 17. század közepére tehető. A 18. század közepétől a komponisták figyelme fokozatosan a szimfónia és a versenyművek felé fordult, így a tipikus barokk szvit komponálása háttérbe szorult.
19–20. századi megújulás és átalakulás
A műfaj a 19. század végétől újabb szerephez jutott: gyakran készítettek szvitet operákból és balettekből, hogy a legnépszerűbb táncokat és dallamokat hangversenyen is elő lehessen adni. Így született például Csajkovszkij „Diótörő-szvite” című gyűjteménye, amely A diótörő balett legismertebb tételeit foglalja egybe.
A 20. században egyes zeneszerzők a „szvit” megnevezést tágabb értelemben használták: olyan művekre is, amelyek tételei közös témát, programot vagy karaktert tartalmaztak. Ilyen például Gustav Holst „A bolygók” című műve, amelyet néhányan szvitként is említenek, mivel minden tétel egy-egy bolygóról szól. Az impresszionista korszak képviselői közül néhányan, például Ravel és Debussy, zongoraszviteket és kisebb ciklusokat írtak (Ravel például a Le Tombeau de Couperin egyes tételei szvit-jellegűek; Debussy több zongoradarab-gyűjteménye is hasonló összefüggést mutat).
Forma és elnevezések
A szvit és a hozzá hasonló elnevezések között van átfedés: a partita és a suite gyakran felcserélhető kifejezések a barokk hangszerirodalomban. François Couperin például szviteit sajátos módon nevezte Ordres-nek, míg Bach egyes billentyűs műveit Partitáknak hívta. A hangszereléstől és a céltól függően beszélhetünk billentyűs-, kamarai- vagy zenekari szvitekről, illetve balett- vagy opera-szvitek koncertezésre átdolgozott változatairól.
Példák és kiemelkedő művek
- Bach: Francia szviteket, Angol szviteket és Partitákat billentyűs hangszerekre; szólóhegedű- és csellószvitek/partiták.
- Händel: Vízimuzsika, Zene a királyi tűzijátékhoz — nagyzenekari tételgyűjtemények.
- Csajkovszkij: „Diótörő-szvit” — a balett legnépszerűbb tételei átdolgozva koncertre.
- Gustav Holst: A bolygók — gyakran „szvitként” említik egységes tematikus felépítése miatt.
- Ravel és Debussy: 20. századi zongoradarab-gyűjtemények és szvitszerű ciklusok.
Összefoglalás
A szvit olyan többtételes zenei forma, amely eredetileg táncok sorozataként alakult ki a 17–18. században, de később átértelmeződött: megőrizve tételes szerkezetét, alkalmazták balettek és operák kivonataként, valamint programzenei vagy karakteres egységek megfogalmazására is. A műfaj gazdag története és változatos alakjai miatt a szvit a zenetörténetben sokoldalú és népszerű forma maradt.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a lakosztály?
V: A szvit rövid, egymás után játszható zenedarabok gyűjteménye. A darabok általában tánctételek.
K: Mit jelent a francia "suite" szó?
V: A francia "suite" szó azt jelenti, hogy dolgok "sorozata", azaz egyik dolog követi a másikat.
K: Kik írtak szviteket a 17. században?
V: A 17. században sok zeneszerző, például Bach és Händel írt szviteket.
K: Milyen típusú táncok szerepeltek általában ezekben a szvitekben?
V: Ezek a szvitek táncok gyűjteményei voltak, általában egy allemande, egy courante, egy sarabande és egy gigue. Néha más táncok, például menüett, gavotte, passepied vagy bourree is szerepeltek benne.
K: Minden szvit tartalmazott tánctételeket?
V: Nem, néhány szvit nem tartalmazott tánctételeket, hanem inkább egy bevezetőt, amelyet prelúdiumnak vagy akár nyitánynak is nevezhettek.
K: Mikor hagyták abba a zeneszerzők a szvitek írását?
V: Az 1750-es évekre a zeneszerzők felhagytak a szvitek írásával, és inkább a szimfóniák és a versenyművek felé fordultak.
K: Mikor használták újra a "szvit" kifejezést a zeneszerzők?
V: A 19. század végén kezdték újra használni a "szvit" szót azok a zeneszerzők, akik olyan operákat vagy baletteket írtak, amelyekben sok népszerű tánctétel szerepelt, és amelyeket zenekarra akartak átdolgozni, hogy koncerteken is játszhassák.
Keres