Consul

Polgári közigazgatás

A konzulok összehívhatták a szenátust, és elnököltek annak ülésein. Minden konzul egy hónapig a szenátus elnöke volt. Emellett bármelyik római gyűlést összehívhatták és elnökölhettek. Így a konzulok vezették a választásokat és bocsátották szavazásra a törvényhozási intézkedéseket. Ha egyik konzul sem tartózkodott a városban, polgári feladataikat a praetor urbanus (városi prefektus) látta el.

Minden konzult minden nyilvános megjelenésénél tizenkét lictor kísért, akik a hivatal pompáját mutatták, és testőrként szolgáltak. Minden lictor egy-egy fasces-t, azaz egy baltát tartalmazó rúdköteget tartott a kezében. A rudak a korbácsolás, a fejsze pedig a halálbüntetés hatalmát jelképezte. A városon belül a lictorok levették a fejszéket a fascusokról, hogy jelezzék, hogy egy polgárt nem lehet tárgyalás nélkül kivégezni. A demokratikus gyűlésbe való belépéskor a lictorok leengedték a fascust, hogy jelezzék, hogy a konzulok hatalma a néptől (populus romanus) ered.

Katonai hatalmak

Róma falain kívül a konzulok hatalma sokkal nagyobb volt, mivel az összes római légió főparancsnokaként ők voltak a főparancsnokok. Ebben a funkciójukban a konzulok teljes imperiummal (hatalommal) voltak felruházva.

Amikor a szenátus rendelete alapján légiót rendeltek el, a konzulok végezték a sorozást. A hadseregbe való belépéskor minden katonának hűségesküt kellett tennie a konzuloknak. A konzulok felügyelték a Róma szövetségesei által biztosított csapatok összegyűjtését is.

A városon belül a konzul megbüntethetett és letartóztathatott egy polgárt, de halálbüntetés kiszabására nem volt hatásköre. Hadjárat közben azonban a konzul bármilyen büntetést kiszabhatott bármely katonára, tisztre, polgárra vagy szövetségesre, akit jónak látott.

Minden konzul egy általában két légiónyi hadsereget irányított, katonai tribunusok és egy quaestor segítségével, akinek pénzügyi feladatai voltak. Abban a ritka esetben, amikor a két konzul együtt vonult fel, egy-egy napra felváltva mindegyikük a parancsnokságot viselte. Egy tipikus konzuli sereg körülbelül 20 000 fős volt, és két polgári és két szövetséges légióból állt. A köztársaság első éveiben Róma ellenségei Közép-Itáliában voltak, így a hadjáratok néhány hónapig tartottak.

Ahogy Róma határai a Kr. e. 2. században egyre jobban kiterjedtek, a hadjáratok egyre hosszabbak lettek. Róma háborús társadalom volt, és nagyon ritkán nem vívott háborút. Így a konzultól hivatalba lépésekor a szenátus és a nép elvárta, hogy hadseregével Róma ellenségei ellen vonuljon, és terjessze ki a római határokat. Katonái elvárták, hogy a hadjárat után zsákmánnyal térjenek haza. Ha a konzul elsöprő győzelmet aratott, csapatai imperátorként üdvözölték, és diadalmenetet kérhetett.

A konzul saját belátása szerint vezethette a hadjáratot, és korlátlan hatalommal rendelkezett. A kampány után azonban felelősségre lehetett vonni a rossz cselekedetei miatt.

Állapot a birodalmi időszakban

A Római Birodalomban a konzulok csupán átvitt értelemben képviselték Róma köztársasági örökségét. A konzulátusnak akkoriban sokkal kevesebb hatalma és tekintélye volt, mivel a császár volt a legfőbb vezető. A konzulok azonban gyakran magas rangúak és fontosak voltak saját jogon. Néhányukat a császár utódjává nevezték ki. A császárok is gyakran nevezték ki magukat konzulnak.

A hivatal (jelentősen átalakítva) egészen a Kr. u. 9. század elejéig fennmaradt.