Az Entebbe hadművelet, más néven Jonatán hadművelet (izraeli elnevezéssel gyakran Operation Thunderbolt), egy izraeli túszmentő akció volt, amelyet 1976. július 4–5-én hajtottak végre az ugandai Entebbében. Az akció hátterét az adta, hogy az Air France egyik repülőgépét 1976. június 27-én eltérítették: a gépet túszokkal a fedélzetén Kelet-Afrikába irányították, és végül Entebbében szállt le. A túszejtők — palesztin és európai szélsőséges csoportok tagjai — azt követelték, hogy az szabadságharcosok az Izraelben és négy másik országban fogva tartott foglyok szabadon bocsátását érjék el. Bár a túszok egy részét korábban szabadon engedték, 106 izraeli állampolgárt és zsidó utast továbbra is fogva tartottak. Az izraeli különleges erők 1976. július 4-én merész mentőakciót terveztek és hajtottak végre a megmaradt 106 utas kiszabadítására; az akció során végül 102 túszt sikerült megmenteni. A küldetést vezető Yonatan Netanyahu alezredes volt az egyetlen izraeli különleges műveleti katona, aki életét vesztette.

Az elrablás és a túszok helyzete

Az eltérítés során a túszejtők a gép egy részét Entebbébe kényszerítették, ahol az ugandai hatóságok — az akkori diktátor, Idi Amin támogatásával — lehetővé tették, hogy a túszok egy része a repülőtér mellett lévő terminálépületben tartózkodjon. A túszok közül a nem izraeli állampolgárokat rövid időn belül elengedték; a maradékot politikai követelésekkel tartották fogva. A túszok körülményei, a kialakuló feszült helyzet és a fenyegetések tovább fokozódtak, ami Izrael gyors és határozott beavatkozását tette szükségessé.

Tervezés és előkészületek

Az izraeli vezetés — titkosszolgálatok és a különleges erők együttműködésével — precíz felderítést és részletes tervet dolgozott ki. A műveletet a Sayeret Matkal különleges alakulat kapta, és a végrehajtásban több más egység is részt vett. Az akció célja a gyors, meglepetésszerű behatolás, a túszok biztonságos kimentése és az eltérítők semlegesítése volt, minimális izraeli veszteséggel. A tervezés során nagy hangsúlyt kapott a hírszerzés, a repülőtéri környezet pontos feltérképezése, a logisztika (hosszú távú repülés C-130 Hercules szállítógépekkel), valamint a kimenekítési útvonalak biztosítása.

A művelet lebonyolítása

Az éjszakai rajtaütés meglepetésszerűen és rendkívüli gyorsasággal zajlott: izraeli erők több katonai szállítógéppel Entebbe repülőterére érkeztek, a helyi védelmi erőket lerázva. A tervek között szerepelt több álcázási elem is a megtévesztésre; a rajtaütés célja a túszok gyors lokalizálása, az eltérítők és a velük együttműködő ugandai katonák semlegesítése, majd a túlélő túszok helikopterekre vagy repülőgépekre történő biztonságos evakuálása volt. A művelet során a parancsnok, Yonatan Netanyahu alezredes a helyszínen irányította az akciót és életét vesztette a harcokban. Az eltérítők és a művelet során többször összecsapó ugandai katonák közül sokan meghaltak, míg a túszokat – nagyrészt – sikerült kimenteni. Egyik túsz, aki a művelet előtti események során kórházba került (Dora Bloch), később, a rajtaütés után az ugandai hatóságok által meggyilkolták.

Következmények és jelentőség

Az Entebbe hadművelet mind politikailag, mind katonailag nagy visszhangot váltott ki. Izrael nemzetközi elismerést kapott a túszok megmentéséért és a gyors reagálásért, ugyanakkor a művelet az egyetlenoldalú beavatkozás egy független ország területén miatt vitákat is provokált az államok szuverenitásának kérdéséről. A beavatkozás komoly csapást mért a túszejtő csoportokra és példát állított az államok által végrehajtott antiterrorista műveletek hatékonyságára.

A művelet személyes és közéleti hatása is jelentős volt: Yonatan Netanyahu és a műveletben részt vevő katonák hősiessége nagy karriertörténeti és emlékezetpolitikai jelentőséget kapott Izraelben. Az Entebbe-akció továbbra is az egyik legismertebb és legtöbbet elemzett túszmentő művelet a modern katonai és terrorellenes történetekben.

Források és további olvasmányok

A téma részletes története számos könyvben, dokumentumfilmben és elemzésben megtalálható; a művelet taktikája, a hírszerzési munkák és a politikai döntéshozatal különösen gazdag forrásanyagot szolgáltat a katonai stratégiák és a nemzetközi jog tanulmányozásához.