Operation Entebbe

Hijacking

1976. június 27-én az Air France AF-139-es járatát négy palesztin ember eltérítette. A repülőgép utasainak egyharmada zsidó volt. A gépeltérítők közül ketten a Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) tagjai voltak. A másik kettő a németországi Baader-Meinhof banda tagja volt. A gépeltérítők Entebbe felé kényszerítették a gépet.

A gép június 28-án hajnali 3 órakor szállt le Entebbében. A gépeltérítőkhöz még három ember csatlakozott. Délben az utasokat egy régi terminálépületbe szállították. Idi Amin, diktátor és Uganda elnöke a repülőtérre ment, hogy találkozzon a túszokkal. Közölte velük, hogy azon dolgozik, hogy kiszabadítsa őket. Azt mondta, hogy az ugandai hadsereg ott van, hogy segítsen megvédeni őket. Másnap a gépeltérítők azt mondták, hogy ha nem engedik ki a börtönökből a többi 53 terroristát, akkor elkezdik megölni a túszokat. Ebből az 53 emberből 13-an franciaországi, nyugat-németországi, kenyai és svájci börtönökben voltak. A másik 40 Izraelben volt. A gépeltérítők azt mondták, hogy a foglyokat július 1-jén 14 óráig kell szabadon engedni.

Június 29-én az Izraeli Védelmi Erők (IDF) megbeszélést tartottak a túszok kiszabadítására irányuló rajtaütésről. Ezzel kapcsolatban 3 fő probléma merült fel. Az első probléma az volt, hogy Uganda 2000 mérföldre volt. Az a tény, hogy a repülőgép egy francia cég tulajdonában volt, szintén problémát jelentett. A harmadik fő probléma az volt, hogy az utasoknak csak egyharmada volt zsidó. És ezek közül nem mindegyikük volt izraeli.

Másnap kiderült, hogy Idi Amin valójában nem a túszok kiszabadításán dolgozott. Hanem a PFLP támogatásán dolgozott. Ez további problémákat okozott a mentőakciónak. Most már az ugandai hadsereg miatt is aggódniuk kellett a repülőtéren. A túszok nagy részét július 1-jén engedték szabadon. A gépeltérítők még mindig fogva tartottak 106 utast, akik mind izraeliek vagy zsidók voltak. A kiszabadult túszokat Párizsba és Londonba repítették. Az izraeli kormány közölte, hogy kiszabadítják az Izraelben fogva tartott foglyokat. Emiatt a gépeltérítők beleegyeztek, hogy július 4-ig nem kezdik meg a túszok megölését. Yonatan Netanyahu alezredest bízták meg a megmaradt túszok kiszabadítására irányuló izraeli misszió vezetésével. Másnap megkezdődött a kiképzés a küldetésre. Ehhez felhasználták azokat az információkat, amelyeket a kiszabadított utasoktól kaptak. Egy régi, Entebbében készült házi filmet használtak fel, hogy jobban megismerjék a repülőtér elrendezését.

A rajtaütés

Július 3-án dél után nem sokkal négy C-130-as szállt fel Izraelből a mentőakcióra induló csapatokkal. Az Entebbe felé vezető útvonalat gondosan megválasztották, hogy az orosz hajók vagy az egyiptomi radarok ne vegyék észre őket. Este 11 órakor a repülőgép elérte Entebbét. Egy fekete Mercedes és 2 Land Rover vezette a csapatokat a repülőtérre. A járművek megegyeztek azokkal, amelyeket Amin közismerten használt. A Mercedesen ugandai zászlók voltak, és mind a 35 kommandós ugandai egyenruhát viselt. Amikor a túszokat fogva tartó épület közelébe értek, két őrszem megállította őket. Netanjahu azt mondta a járműveknek, hogy lassítsanak. Amikor a két őrszem lőtávolságon belülre ért, a katonái hangtompítós fegyverekkel lelőtték őket. Az egyik őrszemet eltalálták és megölték. A másik nem halt meg. Amikor megpróbálta használni a fegyverét, az izraeli csapatok gyorsan megölték őt AK-47-esekkel. Ez nagy zajt okozott, és a gépeltérítők tudták, hogy most valami történik. A meglepetés erejét elveszettnek hitték. A csapatok gyorsan az épülethez vonultak. Az épületen kívül lévő terrorista berohant az épületbe és azt kiabálta: "Az ugandaiak megőrültek - ránk lőnek!". A meglepetés ereje még mindig megvolt. A terroristák nem vették észre, hogy izraeli katonák támadnak rájuk.

Outcome

Az izraelieknek körülbelül 10 percbe telt, mire kiürítették az épületet. Az egész rajtaütés mindössze 99 percig tartott. Az ugandai katonák és mind a hét terrorista meghalt. A 106 utas közül hárman haltak meg. 102-t kimentettek. Az egyik túszt nem találták meg. Netanjahut mellkason lőtték, és az izraeli katonák közül még 10-en megsebesültek. Netanjahu volt az egyetlen halott. Az izraeliek legalább 8 orosz gyártmányú MIG vadászgépet is megsemmisítettek. Ez Uganda légierejének egynegyede volt.

A túszokat ezután a kenyai Nairobiba szállították. Ott a sérültek egy részét izraeli orvosok kezelték. Legalább két embert egy ottani kórházba szállítottak. A megmentett túszokat ezután visszavitték Izraelbe. Később kiderült, hogy az egyik nőt, az eltűnt túszt orvosi okokból vitték el a repülőtérről. Őt később az ugandaiak megölték. Holttestét csak 1979-ben adták vissza Izraelnek.

Bár hivatalosan Entebbe hadműveletként ismert, gyakrabban nevezik Jonatán hadműveletnek, amelyet Yonatan Netanjahuról neveztek el.