Hormon
A hormonok az endokrin rendszer kémiai hírvivői. A hormonok azok a jelek, amelyek az idegrendszerrel együtt a szervezet belső működését szabályozzák. Minden többsejtű szervezetnek vannak hormonjai. Az adott hormonra reagáló sejtek speciális receptorokkal rendelkeznek az adott hormon számára. Amikor egy hormon a receptorfehérjéhez kötődik, elindul egy jelátviteli mechanizmus. Azt a sejtet vagy szövetet, amely megkapja az üzenetet, "célpontnak" nevezzük. A hormonok csak a megfelelő receptorokkal rendelkező sejtekre hatnak.
Sokféle sejt képes üzenetet küldeni. Vannak olyan sejtek, amelyek fő feladata a hormonok előállítása. Ha sok ilyen sejt van együtt, akkor mirigynek nevezzük őket. A mirigyek olyan sejtcsoportok, amelyek valamit előállítanak és kibocsátanak (a sejten kívülre juttatják). Sok mirigy állít elő hormonokat.
Az "endokrin" azt jelenti, hogy közvetlenül a vérbe választódik ki. A legtöbb belső elválasztás endokrin mirigyekből származik. Az ellentétes szó az "exokrin", ami csatornán vagy csövön keresztül történő kiválasztást jelent. Néhány hormont exokrin mirigyek termelnek, és néhány exokrin váladék a testen kívülre szabadul fel. A verejtékmirigyek és a nyálmirigyek példák az exokrin mirigyekre, amelyek termékei a testen kívülre kerülnek.
Az első hormon felfedezésére 1902-ben került sor. A hormon a szekretin volt. A "hormon" szót 1905-ben használták először.
Az adrenalin hormon kémiai szerkezete (adrenalin)
Műveletek
A hormonok sok mindent csinálnak. Szabályozzák az anyagcserét. Az anyagcsere az élőlényekben lezajló kémiai és energetikai reakciókat jelenti. A hormonok okozzák a sejtek és az egész szervezetek növekedését és pusztulását. A hormonok elindítják és szabályozzák a szexuális fejlődést is. Például az ösztrogén és a progeszteron hormonok hatására a lányok pubertáskorba lépnek. A hormonok segítenek fenntartani a szervezet homeosztázisát. A homeosztázis azt jelenti, hogy a szervezetben állandó állapotot tartunk fenn, például a hőmérsékletet, a víz- és sómennyiséget, valamint a cukor mennyiségét. Az egyik mirigy által kibocsátott hormonok más mirigyeket is utasíthatnak arra, hogy különböző hormonokat termeljenek.
A hormonok típusai
A legtöbb gerincesben négyféle hormon létezik. Aszerint csoportosítják őket, hogy milyen vegyi anyagokból állnak elő.
- Szteroid hormonok - ezek koleszterinből készülnek. A szteroid hormonok közé tartoznak például az ösztradiol és a tesztoszteron nemi hormonok, valamint a kortizol stresszhormon.
- Eikozanoidok: ezek lipidhormonok - lipidekből, azaz zsírokból előállított hormonok. Ezek többnyire olyan hormonok, amelyek üzeneteket küldenek a hormonokat előállító sejt közelében.
- Aminosavból származó. A melatonin az agyban, a tiroxin pedig a szervezet szinte minden sejtjében hat. E hormonok közül sok neurotranszmitter, olyan hormonok, amelyeket az egyik idegsejt egy másik idegsejtnek küld.
- Peptidek, polipeptidek és fehérjék - a kis peptidhormonok közé tartozik a TRH és a vazopresszin. A több tucat vagy több száz aminosavból álló peptideket fehérjéknek nevezzük. A fehérjehormonok közé tartozik például az inzulin és a növekedési hormon. Az összetettebb fehérjehormonok szénhidrát-oldalláncokat hordoznak, és glikoprotein hormonoknak nevezzük őket. A luteinizáló hormon, a tüszőstimuláló hormon és a pajzsmirigy-stimuláló hormon példák a glikoprotein hormonokra.
A hormonok szabályozása
A biológiában a szabályozás valaminek az irányítását jelenti. A hormonok szabályozása tehát azt jelenti, hogy szabályozzuk, hogy mennyi hormon termelődik és szabadul fel a sejtekből.
Negatív visszajelzés
A hormonszabályozás többnyire negatív visszacsatolással történik. A negatív visszacsatolás során egy hormon hatást vált ki. A hormont termelő sejtek észlelik ezt a hatást, és a hormon termelése megszűnik.
A negatív visszacsatolásra jó példa az inzulin nevű hormon. Az inzulint a hasnyálmirigy termeli. Az inzulint a hasnyálmirigy a glükózfogyasztás hatására szabadítja fel. A vérben lévő glükóz mennyisége megemelkedik, és a hasnyálmirigy érzékeli a növekedést. Ezután inzulint választ ki a vérbe. Az inzulin növeli a glükózfelvételt a célsejtekben. A glükóz egy részét a sejtek felhasználják, de egy része glikogénné alakul át és tárolódik. A sejtek glükózfelvétele csökkenti a vércukorszintet. Ezt a csökkenést a hasnyálmirigy észleli, és válaszul leállítja az inzulin kiválasztását a véráramba. Ahogy csökken a vér inzulinszintje, úgy csökken a sejtek glükózfelvétele is.
Ez a negatív visszacsatolás tehát segít fenntartani a normál vércukorszintet, és megakadályozza a szélsőséges változásokat.
A hormonoknak három fő típusa van. A szteroid hormonok nem polárisak, és nincs szükségük receptorra. A második típus a peptidhormonok. A harmadik a tirozinból származó hormonok. Ilyen például a pajzsmirigy által termelt T3 és T4 hormonok.
Ellentétes szabályozó hormonok
Gyakran két hormon szabályozza ugyanazt a terméket, az egyik növeli, a másik csökkenti a célértéket. A vércukorszint nagyon fontos a szervezet számára, és több hormon is szabályozza. Más hormonok is emelik vagy csökkentik a vércukorszintet. Ha a glükózszint túl alacsony, a szervezet olyan hormonokat szabadít fel, amelyek az inzulin ellenkezőjét teszik. Ezek nem azt mondják a test sejtjeinek, hogy vegyenek fel glükózt a vérből. Azt mondják a sejteknek, hogy a glükózt tegyék vissza a vérbe. Az ilyen, más hormonokkal ellentétesen ható hormonokat ellenszabályozó hormonoknak nevezzük. Az inzulin ellenszabályozó hormonjai a glükagon és az adrenalin.
Pozitív visszajelzés
A szervezetben a legfontosabb dolgokat negatív visszacsatolás és ellenszabályozó hormonok tartják homeosztázisban. Néhány dolgot azonban más módon szabályoznak. Az egyik ritka mód a pozitív visszacsatolás. A negatív visszacsatolásnál a hormon hatására egy mirigy leállítja a hormonok termelését. Pozitív visszacsatolásban ennek az ellenkezője történik. A hormon hatása arra készteti a mirigyet, hogy még több hormont termeljen.
A pozitív visszacsatolásra példa az a hormon, amely a szülést okozza (amikor a csecsemők megszületnek.) Az oxitocin az a hormon, amely ezt okozza. Ezt a hormont az agyalapi mirigy állítja elő. Amikor a baba elkezd kijönni, megfeszíti a méhnyak (a méh alja) izmait. A méhnyakban lévő idegek üzenetet küldenek az agyalapi mirigynek. Ez az üzenet hatására az agyalapi mirigy több oxitocint bocsát ki. Az oxitocin hatására a méh izmai összehúzódnak, vagyis összenyomódnak. Ez a méhnyak nagyobb megnyúlását okozza. Ez a megnyúlás aztán azt üzeni az agyalapi mirigynek, hogy még több oxitocint termeljen. Így az oxitocin szintje tovább emelkedik, amíg a méh összenyomódása vagy összehúzódása ki nem kényszeríti a babát.
Összehasonlítás a neurotranszmitterekkel
A hormonok és a neurotranszmitterek között egyértelmű különbségek vannak:
- Egy hormon nagyobb térben és időben képes hatni, mint egy neurotranszmitter.
- A hormonális jelek a keringési rendszerben bárhová eljuthatnak, de az idegi jelek már meglévő idegpályák mentén haladnak.
- Az idegi jelek sokkal gyorsabban (milliszekundumokban) továbbíthatók, mint a hormonális jelek (másodpercekben, percekben vagy órákban). Az idegi jelek akár 100 méter/másodperc sebességgel is továbbíthatók.
- Az idegi jelátvitel egy mindent vagy semmit (digitális) hatás, míg a hormonális jelátvitel egy olyan hatás, amely folyamatosan változtatható. A hormonkoncentrációtól függ
Receptorok
A legtöbb hormon a sejtmembránokhoz vagy a sejten belüli receptorokhoz kötődve indítja el a sejtválaszt. Egy sejtnek több különböző receptortípusa is lehet, amelyek ugyanazt a hormont ismerik fel, de különböző jelátviteli utakat aktiválnak, vagy egy sejtnek több különböző receptora is lehet, amelyek különböző hormonokat ismernek fel, és ugyanazt a biokémiai utat aktiválják.
Balra : egy szteroid (lipid) hormon (1) belép a sejtbe (2) kötődik egy receptorfehérjéhez (3) mRNS-szintézist okoz, ami a fehérjeszintézis első lépése. Jobbra: a fehérjehormonok (1) receptorokhoz kötődnek, amelyek (2) egy transzdukciós útvonalat indítanak el. (3) a sejtmagban transzkripciós faktorok aktiválódnak: megindul a fehérjeszintézis. Mindkét ábrán a a hormon, b a sejtmembrán, c a citoplazma és d a sejtmag.
Kémiai osztályok
A hormonokat funkcionálisan, nem pedig szerkezetileg határozzák meg. Különböző kémiai szerkezetűek lehetnek. A hormonok többsejtű szervezetekben (növények, állatok, gombák, barna- és vörösmoszatok) fordulnak elő. Ezek a vegyületek egysejtű szervezetekben is előfordulnak, és jelzőmolekulaként működhetnek,
Peptid hormon
A peptidhormonok rövid aminosavláncú hormonok.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mik azok a hormonok?
V: A hormonok az endokrin rendszer kémiai hírvivői. Olyan jelek, amelyek az idegrendszerrel együtt a szervezet belső működését szabályozzák. Minden többsejtű szervezetben vannak hormonok.
K: Hogyan működnek a hormonok?
V: Amikor egy hormon egy sejt receptorfehérjéhez kötődik, elindít egy jelátviteli mechanizmust. Azt a sejtet vagy szövetet, amely ezt az üzenetet kapja, "célpontnak" nevezzük. A hormonok csak olyan sejtekre hatnak, amelyek rendelkeznek a megfelelő receptorokkal.
K: Mi az az endokrin mirigy?
V: Az endokrin mirigy olyan sejtek csoportja, amelyek valamit előállítanak és felszabadítanak (a sejten kívülre juttatják). Sok mirigy állít elő hormonokat, és a legtöbb belső elválasztás endokrin mirigyekből származik.
K: Mi az az exokrin mirigy?
V: Az exokrin mirigy olyan mirigy, amely egy csatornán vagy csövön keresztül választ ki, nem pedig közvetlenül a véráramba, mint az endokrin mirigyek. Az exokrin mirigyek közé tartoznak például a verejtékmirigyek és a nyálmirigyek, amelyek termékei a testen kívülre kerülnek.
K: Ki fedezte fel először a hormonokat?
V: A hormonok első felfedezését 1902-ben egy tudós tette, aki a szekretint hormonként azonosította. A "hormon" szót 1905-ben használták először.
K: Minden sejt képes üzeneteket küldeni?
V: Igen, sokféle sejt képes üzeneteket küldeni a receptorfehérjéikhez kötődő hormonokon keresztül, és más sejtek vagy szövetek jelzésére szolgáló mechanizmusokat indítanak el a testi funkciók belső beállítása érdekében.
