Negatív visszajelzés
A negatív visszacsatolás a kibernetika egyik alapfogalma; ez a szabályozás és az irányítás alapja. Fontos a mérnöki tudományokban és a fiziológiában. A biológiában és a fiziológiában a negatív visszacsatolás homeosztázis néven ismert.
Negatív visszacsatolásról akkor beszélünk, amikor egy rendszer kimenete a rendszer bemenetének változásával szemben hat. Ennek az az eredménye, hogy a változások kisebbek lesznek, és a rendszert korlátok között tartják. A klasszikus példa egy központi fűtési rendszer, amely lekapcsol, amikor egy (megfelelően elhelyezett) hőmérséklet-érzékelő elér egy előre beállított értéket. A negatív visszacsatolás része a termosztát.
Homeosztázis
Az élő rendszerek gyakorlatilag minden aspektusa homeosztázissal jár, és a betegség akkor következik be, ha e rendszerek bármelyike meghibásodik. Példák: vérnyomás, glükózszint, májfunkciók, sejtosztódás stb.
A homeosztázist Claude Bernard, majd Walter Bradford Cannon határozta meg 1926-ban, 1929-ben és 1932-ben: egy nyitott vagy zárt rendszer azon tulajdonsága, amely szabályozza belső környezetét, és törekszik egy stabil, állandó állapot fenntartására. A fogalom a milieu interieur fogalmából származik, amelyet Claude Bernard alkotott és 1865-ben publikált.
Ha a rendszer általános visszacsatolása negatív, akkor a rendszer általában stabil lesz.
