A méh a női test reproduktív rendszerének központi szerv. Két legfontosabb szerepe a pete megtermékenyítése utáni beágyazódás befogadása és a magzat fejlődésének biztosítása a terhesség alatt. A méh körte alakú, a medencében helyezkedik el: elöl a húgyhólyag, hátul a végbél található. Nyugalmi állapotban a méh átlagos tömege körülbelül 50–70 gramm, de a méret és a tömeg egyénenként eltérő, illetve jelentősen megnő a terhesség során.
Anatómiai felépítés
A méh három fő részből áll: a fundus (alap), a corpus (testen) és a cervix (méhnyak). Falát három réteg építi fel:
- Perimetrium – a külső seróza réteg.
- Miometrium – a vastag izomréteg, amely a kontrakciókért (szüléskor és menstruációs görcsök esetén) felelős.
- Endometrium – a belső nyálkahártya, azaz a méhnyálkahártya, amely ciklikusan változik.
A méhnyálkahártya és a menstruációs ciklus
A ösztrogén és a progeszteron nevű hormonok szabályozzák az endometrium változásait. Az ösztrogén hatására a méhnyálkahártyát gazdag vérellátás és mirigyváladék tölti fel, így az endometrium felkészül a beágyazódásra; ez a folyamat a hormonális ciklus proliferatív és szekréciós fázisaihoz kötődik. Amennyiben nincs megtermékenyítés, a felhízott nyálkahártya leválik és vérzés formájában távozik a méhből — ez a menstruáció. A ciklus hossza általában 21–35 nap között változik, a 28 nap tekinthető átlagosnak, de ez egyénenként eltérő lehet.
Beágyazódás és terhesség
A megtermékenyített petesejt a petefészekből a petevezetéken jut a méhbe, ahol a megfelelő helyen beágyazódik az endometriumba. A beágyazódást követően az endometrium speciális, tápanyagokban gazdag szövetté alakul (decidua), és megkezdődik a placentaképződés. A méh jelentős átalakuláson megy keresztül a terhesség alatt: a miometrium izomsejtjei megnyúlnak és megvastagodnak, a véráramlás erősen fokozódik, a méh térfogata és súlya sokszorosára nő, hogy biztosítsa a magzat fejlődését és a magzatvíz termelését.
Működés a szülésnél és a szülés utáni változások
A szülés során a miometrium ritmusos összehúzódásai (kontrakciók) segítik a méhnyak kitolódását és a magzat kilökődését. A kontrakciókat a szervezetben többek között az oxitocin nevű hormon serkenti. Szülés után a méh fokozatosan visszaalakul eredeti méretéhez (involúció), és a méhnyálkahártya helyén a születést követően regenerációs folyamatok zajlanak.
Élettani és kóros állapotok
A méhet érintő gyakori problémák közé tartoznak:
- Miómák (fibroidok) – jóindulatú izomdaganatok, melyek vérzészavarokat és nyomási panaszokat okozhatnak.
- Endometriózis – a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül nő, erős fájdalmat és termékenységi problémákat okozhat.
- Adenomyosis – a méh belső izomrétegében endometriumszerű szövet található, fájdalmas menstruációval járhat.
- Polypok, gyulladások és ritkábban rákos elváltozások.
Diagnosztika és kezelés
A méh állapotát vizsgálják nőgyógyászati ultrahanggal (hasi és hüvelyi ultrahang), hysteroscopiával (méhtükrözés), endometriumbiopsziával, valamint szükség szerint MRI-vel. Kezelési lehetőségek: gyógyszeres terápia hormonokkal, műtéti beavatkozások (hysteroscopia, myomectomia, endometrium abláció vagy súlyos esetben hysterectomia), valamint reprodukciós módszerek termékenységi problémák esetén.
Miért fontos orvoshoz fordulni?
Forduljon orvoshoz, ha rendszertelen vagy nagyon erős vérzése, tartós alhasi fájdalma, szokatlan hüvelyi vérzése vagy termékenységi problémái vannak. Rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok segítenek a korai felismerésben és a hatékony kezelés megtervezésében.
Megjegyzés: a méh és a hozzá kapcsolódó szervek egészsége elengedhetetlen a normál reprodukciós funkcióhoz és általános jóléthez; ezért fontos a tájékozódás és a rendszeres szűrővizsgálatokon való részvétel.


