Egysejtű élőlények: definíció, prokarióták és eukarióták
Fedezd fel az egysejtű élőlények definícióját és a prokarióták vs. eukarióták alapvető különbségeit: sejtmag, organellák és sejtszerkezet könnyen érthetően.
Az egysejtűek olyan szervezetek, amelyek egyetlen sejtből állnak. Méretük általában néhány mikrométertől néhány száz mikrométerig terjed, de előfordulnak ennél kisebb és jóval nagyobb egysejtűek is. Szinte minden élőhelyen megtalálhatók: édesvízben, tengerekben, talajban, szélsőséges környezetekben (forró források, sós tavak) és más élőlények belsejében vagy felszínén. Ökológiai szerepük kiemelt: fontosak a tápanyagok körforgásában, a lebontásban, a fotoszintézisben, valamint sok kölcsönhatás (szimbiózis, parazitizmus) részesei. Gyakran használják őket kutatásban és ipari alkalmazásokban (pl. élesztők erjesztésre, baktériumok biotechnológiára).
- A prokarióták, a baktériumok és az archaea sejtjei nem rendelkeznek sejtmaggal és egyszerű sejtszerkezettel.
- Az eukariótáknak van sejtmagjuk, és összetettebb sejtszerkezetük.
A prokarióta és az eukarióta közötti különbségek jelentősek. Az eukariótáknak van sejtmagjuk és különböző, organelláknak nevezett szubcelluláris szerveik, míg a prokariótáknak nincs.
Prokarióták — szerkezet és életmód
Prokarióták (baktériumok és archaea) egyszerű felépítésű sejtekből állnak: nincs körülhatárolt sejtmagjuk, örökítőanyaguk általában egyetlen, gyűrűs DNS-molekula (kromoszóma), továbbá gyakran kisebb, körkörös DNS-szakaszok, az ún. plazmidok találhatók bennük. Sejtfaluk összetétele változó (pl. baktériumoknál peptidoglikán, archaeáknál más molekulák), és a riboszómák mérete kisebb (70S), mint az eukariótákban.
Szaporodásuk jellemzően osztatlan (bináris) hasadással történik, de genetikai változatosságot hoznak létre horizontális génátvitellel (transzformáció, transzdukció, konjugáció). Anyagcseréjük rendkívül változatos: vannak fotoszintetizáló baktériumok (pl. kékbaktériumok / cianobaktériumok), chemolithotrófok, aerob és anaerob heterotrófok. Néhány archaea extrém körülményekhez alkalmazkodott (pl. metanogének, halofil archaea).
Példák: Escherichia coli (modellebaktérium), Streptococcus, valamint az archaea körei, amelyek fontosak a biokémiai kutatásokban és az ipari alkalmazásokban.
Eukarióták — sejtmag és organellumok
Eukarióta egysejtűeknél a legfontosabb jellemző a jól körülhatárolt sejtmag és a membránnal határolt organellák, mint a mitokondriumok, a endoplazmatikus retikulum vagy a kloroplasztiszok (fotoszintetizáló fajoknál). Ezek miatt a sejtszerkezet általában összetettebb, a sejtfunkciók elkülönítettek és specializáltak.
Egysejtű eukarióták közé tartoznak a protiszták (pl. amőbák, csillósok mint a Paramecium), egysejtű algák (pl. Chlamydomonas, dinoflagelláták) és egyes gombák (pl. az élesztők, Saccharomyces cerevisiae), amelyek fontosak mind természetes ökoszisztémákban, mind ipari folyamatokban. Mozgást különböző struktúrák biztosítják: ostorok, csillók vagy álsejtlábak (pseudopódiumok).
Az eukarióta egysejtűeknél gyakoriak a bonyolult viselkedési formák (pl. táplálékfelvétel válogatása, zsákmányszerzés) és reprodukciós stratégiák (irányított osztódás, ivaros folyamatok — pl. konjugáció, gameták egyesülése bizonyos csoportokban).
Szerepük a Földön és az ember mellett
- Ökológiai szerepek: primer termelők (fotoszintetizáló egysejtű algák), lebontók, nitrogénkötők, fontos résztvevők a tápanyagkörforgásban.
- Egészség: egyes egysejtűek kórokozók lehetnek (pl. bizonyos baktériumok, egysejtű paraziták), míg mások a bélflóra hasznos tagjai.
- Ipar és kutatás: élesztők, baktériumok használata élelmiszeriparban, gyógyszerfejlesztésben, biotechnológiában; modellek sejttudományhoz és genetikai kutatásokhoz.
- Őstörténet és evolúció: a prokarióták a legtöbb mai sejtes élet ősei; az eukarióták kialakulásában fontos szerepet játszhatott az endoszimbiózis (a mitokondriumok és kloroplasztiszok eredetének elmélete).
Azonosítás és vizsgálati módszerek
A tanulmányozásukhoz régi és új módszereket egyaránt használnak: fény- és elektronmikroszkópia, tenyésztéses módszerek, biokémiai vizsgálatok, valamint molekuláris technikák (DNS-szekvenálás, 16S rRNS/18S rRNS alapú azonosítás, metagenomika). A klaszifikáció modernizálódott: a klasszikus morfológiai elvek mellett ma már a molekuláris filogenetika meghatározó.
Összefoglalás
Az egysejtűek rendkívül sokszínű és alapvető fontosságú élőlénycsoportot alkotnak. Bár egyetlen sejtből állnak, szervezettségük és életmódjuk változatos: a prokarióták egyszerűbb felépítésűek és hatalmas metabolikus rugalmasságot mutatnak, míg az eukarióta egysejtűek bonyolultabb sejtarchitektúrával és speciális sejtszervekkel rendelkeznek. Mindkét csoport meghatározó szerepet játszik a bioszférában, az emberi életben és a tudományos kutatásban.
A Valonia ventricosa , egy algafajta, a legnagyobb egysejtű fajok közé tartozik. Átmérője elérheti az 5 centimétert.
Megfigyelések
Majdnem minden egysejtű élőlény mikroorganizmus, de összetett mikroszkóp segítségével eukariótákat és számos prokariótát is megfigyelhetünk. A baktériumok csak sötét pontokként jelennek meg. Az egysejtűek megfigyelés céljából történő összegyűjtéséhez egy fedőpapírt helyezhetünk a tóvíz felszínére, és egy éjszakára otthagyhatjuk. Másnap reggelre számos egysejtű organizmus egész kolóniákat növeszt a fedőpapír alján. Gyorsan szaporodnak: a kolóniák mérete 30 perc és néhány óra alatt megduplázódhat.
Egysejtű szervezetek mindenhol megtalálhatók. A legrégebbi életformák 3,8 milliárd évvel ezelőtt, ha nem régebben léteztek. Különböző stratégiákat követnek a túlélés érdekében: fotoszintézis (cianobaktériumok), kemotrófia (számos archaea) és heterotrófia (amőbák). Néhány egysejtű élőlénynek flagellái, kis farkaik vannak, amelyeket a mozgáshoz használnak, vagy lobopodok, a sejtváz (citoszkeleton) meghosszabbításai, amelyek pacalszerű karok formájában jelennek meg. A flagellák egysejtű őseinknél egészen az állatokig előfordulnak, ahol zászlós spermiumokként jelennek meg.
A hat eukarióta szupercsoport közül négy kizárólag egysejtűekből áll. Az egysejtűek mérete változó: a legkisebb baktériumok átmérője mindössze egy mikron harmada (300 nanométer), a titániumos plazmodiumos nyálkás penészgombákig terjed, amelyek átmérője elérheti a 20 cm-t is. A legnagyobb egysejtű szervezetek sejtmagjainak milliói lehetnek szétszórva a sejtburkon. A legkisebb egysejtűek némelyikének megfigyeléséhez elektronmikroszkópra van szükség, míg a legnagyobbak mikroszkóppal vagy bármi más, a képeket feljavító eszközzel láthatók.
Kapcsolódó oldalak
- Az élet idővonala
- Többsejtű szervezetek
- Mikroorganizmus
Keres