Konvergens evolúció

Példák

• Szárnyak: a rovarok, madarak, denevérek és pteroszauruszok szárnyai bizonyos mértékig hasonlóak. Mindegyikük vékony és erős, és nagy felületű. A szárnyak mechanikusan szabályosan mozgathatók, hogy felhajtóerőt hozzanak létre; és így tovább. A szárnyak mindegyik esetben külön fejlődtek ki, így formájuk bizonyos fizikai szükségszerűségeket tükröz. A három nagyobb állat mindegyike rendelkezik szigeteléssel és hőszabályozással, és ezáltal magas anyagcserével. Ez szükséges a repüléshez is, amely nagy mennyiségű energiát igényel.
• Szemek: A konvergens evolúció egyik leghíresebb példája a fejlábúak (pl. a tintahalak), a gerincesek (pl. az emlősök) és a cnidariák (pl. a kagylók) kameraszeme. Utolsó közös ősüknek egyszerű fényérzékelő foltja volt, de számos folyamat vezetett e szerkezet fokozatos finomodásához a fejlett kameraszemig. A szerkezetek hasonlósága a legtöbb tekintetben, a szerv összetett jellege ellenére, jól szemlélteti, hogy létezhetnek olyan biológiai kihívások, amelyekre optimális megoldás létezik.
• Nektárevők: Az énekesmadarak négy csoportja különböző családokból, különböző országokban, a nektárfogyasztásra specializálódott. Ezek a kolibrik (Trochilidae; Amerika), a napmadarak (Nectariniidae; Dél-Afrika), a mézevők (Meliphagidae; Ausztrália) és a mézesmadarak (Drepanididae; Hawaii).^p224 Hasonló alkalmazkodásuk van, mivel mindegyikük a nyelvükkel a virágok közepéből származó nektárt fogyasztja.
• Az ó- és újvilági keselyűk különálló, bár rokon családokból származnak. Az óvilági keselyűk az Accipitridae családba tartoznak, amelybe a sasok, sárkányok, ölyvek és sólymok is tartoznak. Az óvilági keselyűk kizárólag látás alapján találják meg a tetemeket. Az újvilági keselyűk a Cathartidae családba tartoznak, és a látás mellett a szaglást is használják. Mindkettő nagy, szárnyaló madár, amelyek az elhullott tetemekre specializálódtak. Erős csőrük, hosszú, toll nélküli nyakuk, erős gyomorsavuk, kiterjedt termésük van, hogy evés közben tárolják a táplálékot stb. Ezek a tulajdonságok egymástól függetlenül fejlődtek ki.
• A nagy, gyorsan mozgó vízi állatok alakja inkább torpedó alakú: a tonhalak, cápák, delfinek, gyilkos bálnák, ichtioszauruszok mind hasonló alakúak. Ez az áramvonalas forma csökkenti a vízben való mozgásuk során a légellenállást. Egyesek (ichthyoszauruszok, cápák) uszonyai a testükön azonos helyeken helyezkednek el. Ezt az alakot nagyon különböző kiindulópontokból érték el.
• A szablyafogú macska életmódja legalább ötször alakult ki egymástól függetlenül az emlősök között.

A konvergens evolúcióra rendkívül sok példa van: ez az evolúció egyik fontos jellemzője.

Parallelophyly

A paralelofília az a speciális eset, amikor két vagy több, közeli közös őstől származó vonal egymástól függetlenül szerzi meg ugyanazt a karaktert. A kelet-afrikai Tanganyika-tóban élő cichlidák hat különböző vonalon alakították ki ugyanazt a táplálkozási módszert. A szálkás szemek rendszertelenül és egymástól függetlenül fordulnak elő az acalyptera legyeknél. Egyértelműen örökölték az ilyen szemek genetikai képességét. Ez a képesség csak egyes vonalakban szelektálódik. ^{p62, 225}