Meztelencsigák
A csiga egy általános kifejezés a csigás puhatestűekre, amelyeknek nincs héjuk, vagy csak egy kis belső héjuk van.
A csigák több különböző családba tartoznak, amelyek közé tartoznak a héjas csigák is. A csigák olyan csigafélék, amelyeknek a héja elég nagy ahhoz, hogy az állat visszahúzódjon belsejébe. A szárazföldi csigák családjai nem állnak nagyon közeli rokonságban, annak ellenére, hogy hasonlóan néznek ki. A héj nélküli csigatípus a konvergens evolúció példája, ezért a "csiga" kategória nem taxonómiai kategória.
A "csiga" elnevezést a levegőben lélegző szárazföldi csigákra használják, míg a tengeri formákat általában tengeri csigáknak nevezik. Azokat a szárazföldi csigákat, amelyeknek a héja túl kicsi ahhoz, hogy elrejtse a testet, néha félcsigáknak nevezik.
Testrészek és viselkedés
A szárazföldi csigákhoz hasonlóan a legtöbb csigának négy "tapogató" vagy csáp van a fején. A felső kettő (az "optikai csápok") látják a fényt, és a végükön szemgödrök vannak, míg az alsó kettő (az "érzékelő csápok") a szaglásra szolgálnak. A csápok visszahúzhatóak, és ha elvesztik őket, képesek újranőni.
A csiga tetején, a feje mögött található a köpeny nevű testrész, alatta pedig a nemi szervek nyílása és a végbélnyílás. A köpeny egyik oldalán (szinte mindig a jobb oldalon) van egy légzőnyílás, amely nyitott állapotban könnyen látható, de zárt állapotban nehezen észrevehető. A köpeny belsejében egyes fajoknál egy nagyon kicsi, lapos héj található.
A csigák alját "lábnak" nevezik. Más csigákhoz hasonlóan a csiga is úgy mozog, hogy a talpán lévő izmok ritmikus hullámokban összehúzódnak. Ugyanakkor egy nyálkaréteget választ ki, amelyen halad, ami segít megelőzni a láb sérülését. A talp széle körül található a "lábszegély".
Egyes csigafajok a hideg telekkel rendelkező helyeken a föld alatt telelnek, más fajoknál azonban a kifejlett egyedek ősszel elpusztulnak.
A csiga testrészei
