Kagyló
A kagyló egy tengerben élő puhatestű. Tengeri csigafélék közé tartozik. A "kagyló" végén lévő ch-t lehet keménynek vagy lágynak ejteni.
Sok más csigafélének is van kagylóval közös neve. Ezek azonban nem valódi kagylók, a Strombidae családba tartoznak. Ilyen például a lókagyló (Pleuroploca gigantea). A Strombus nemzetség a valódi kagylókból áll.
Bár a legtöbb Strombid faj kihalt, legalább 65 faj még létezik. Ezek közül a legtöbb az Indo-csendes-óceánban, míg hat a Karib-térségben él. Az élő kagylófajok közé tartozik a kagylókirálynő (Strombus gigas) és a nyugat-indiai harci kagyló (Strombus pugilis).
Sok kagyló, például a kagylókirálynő, a meleg trópusi vizekben található tengeri fűágyak között.
A Strombus gigas az UNEP CITES veszélyeztetett fajokról szóló listájának II. függelékében szerepel, és a nemzetközi kereskedelme erősen korlátozott[1].
Anatómia
A kagylók héja spirálisan épített. A fajoktól (vagy a rendellenes növekedési mintáktól) függően a héj növekedése lehet szinisztrális (balkezes) vagy dextrális (jobbkezes).
A kagylóknak hosszú szemszára, hosszú és keskeny nyílása, valamint az elülső végükhöz közeli bemélyedéssel ellátott szifoncsatornája van. Ezt a bemélyedést nevezzük stromboid rovátkának. Lábuk is van, amely hegyes, sarló alakú, szarvas operculumban végződik. Az ivarérettség elérésekor a kagylóhéjon egy kitüremkedő ajak nő.
A kagylók jellegzetes ugráló mozgást végeznek, hegyes, sarló alakú, szarurigójukat használják előrehaladásra. A tojásokat hosszú, zselatinos szálakba rakják.
Emberi felhasználás
A héj belsejében lévő állatot nyersen, például salátákban, vagy főzve, például fritőzben, chowderben, gumbóban és hamburgerben fogyasztják. A kelet-ázsiai konyhában a húst gyakran vékony szeletekre vágják, majd párolják vagy kevergetve sütik. A kagylóhúst gyakran összetévesztik a Scungillivel is, amely pontosabban kagylóhús.
A kagylóhéjakat néha díszítésre, dekoratív ültetőedényként és kámeakészítésre használják. Más puhatestűek kagylóhéjához hasonlóan a porcelánok összetevőjévé őrlik. A klasszikus maja művészetben a kagylókat sokféleképpen használják, többek között festék- és tintatartóként az elit írnokok számára, kürtként vagy trombitaként, valamint kézifegyverként (a harcosok úgy tartják, hogy a kezüket a nyílásba dugják).
Egyes országokban a megtisztított kagylóhéjakat vagy csiszolt darabjait - főként turistáknak - szuvenírként vagy ékszerként árulják. Engedély nélkül azonban az export a CITES-szabályok megsértésének minősül, és letartóztatáshoz vezethet [2]. Erre leginkább a turista hazájába való visszatéréskor, a vámkezelés során kerülhet sor. Az Egyesült Királyságban a kagylók a 9. leggyakrabban lefoglalt importtermék. [3]
A kagylóhéjakat alkalmanként építőanyagként használják, akár tégla helyett, akár hulladéklerakóba kerülő ömlesztett anyagként.
A legkorábbi karibi őslakosok is fegyverként használták. []
Floridai harci kagyló, Strombus alatus
A kagylóhéjon játszva
A kagylóhéjakból néha nyers kürtöket készítenek úgy, hogy a kagyló kis csúcsát eltávolítják, hogy szájpadot alkossanak. Ilyen hangszereket használnak a csendes-óceáni szigeteken és Ázsia számos részén. Bár a kagylóhéj nem rendelkezik a rézfúvós hangszerek hangterjedelmével és hangminőségével, mégis érdekes hangszeren játszani. Mivel a kagylónak nincs szócsöve vagy szelepe, a kagylójátékban a szájpadlás kritikus fontosságú. A legtöbb kagyló természetesen csak egy hangot játszik, de a hangmagasság manipulálásával több hang is megszólaltatható. A kéz behelyezése és az ujjak elhelyezése szintén megváltoztatja a kagyló hangmagasságát. A kagylót a sellők és a sellők hangszerének tartják. Steve Turre a kagyló vezető újítója. Néha klasszikus művekben is megtalálható, például a "La Noche de Los Mayas", azaz "A maják éjszakája" című szimfonikus műben, amelyet 1939-ben mutattak be Jacob Watkins ütőhangszeres és kagylós hangszerrel.
Vallási szimbolika
Hindu hagyomány
A kagylóhéj a hinduk egyik legfontosabb imatárgya, amelyet mindenféle trombitaszóra használnak. A megőrzés istene, Visnu, állítólag egy különleges kagylót, a Panchajanyát tartja a kezében, amely az életet jelképezi, amint az életet adó vizekből jött ki. Dhruva történetében az isteni kagyló különleges szerepet játszik. Az ősi India harcosai kagylóhéjat fújtak, hogy harcot hirdessenek, ahogyan azt a Mahábhárata, a híres hindu eposzban, a kurukshetrai háború kezdetén is láthatjuk. A kagylóhéj a hindu szimbolikus és vallási hagyományok mély része. A mai napig sok hindu használja a kagylót vallási gyakorlatának részeként, és az istentisztelet során meghatározott pontokon fújja meg, szertartásos harangok kíséretében.
Lásd még: Krishna
Buddhista hagyomány
A buddhizmus is beépítette a kagylót a szimbolikájába. Lásd: Buddhista szimbolizmus.
Egy hindu pap kagylót fúj egy puja alatt
Irodalom
William Golding A legyek ura című művében gyakoriak a "The Conch"-ra való utalások. A regényben egy kagylóhéjjal hívják össze a többi fiút. Ezt az tartja a kezében az, aki a gyűléseken beszél, szimbolikusan a demokráciát és a rendet képviselve. Amikor Roger, Jack hadnagya összetöri a kagylót, ez annak a jele, hogy a civilizált rend összeomlott, és Jack uralma megkezdődött.
Média
|
|
| ||||
| Problémák a fájl meghallgatásával? Lásd a médiasegítséget. | |||||
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kagyló?
A: A kagyló egy tengerben élő puhatestű.
K: Milyen csigafajta a kagyló?
A: A kagyló egy tengeri haslábú csiga.
K: Hogyan ejtik a "kagylót"?
V: A "conch" végén lévő ch-t lehet keménynek vagy lágynak ejteni.
K: Minden olyan csigaféle, amelynek a nevében szerepel a "kagyló" szó, valódi kagyló?
V: Nem, sok más csigafélének a nevében is szerepel a "kagyló" szó, de ezek nem valódi kagylók a Strombidae családban.
K: Mi a Strombus nemzetség?
V: A Strombus nemzetség a valódi kagylókból áll.
K: Minden Strombid faj kihalt?
V: Nem, még legalább 65 faj létezik, bár a legtöbbjük az Indo-csendes-óceánban, hat pedig a Karib-térségben.
K: Melyek az élő valódi kagylófajok?
V: Néhány élő kagylófaj közé tartozik a királynő kagyló és a nyugat-indiai harci kagyló.
