Paleozoikum: a földtörténet korszaka (541–252 millió év) – definíció

Paleozoikum (541–252 millió év): a kambriumi robbanástól a perm-triász tömeges kihalásig — élet fejlődése, szárazföld meghódítása, Pangea és ősi fajok izgalmas története.

A paleozoikum a Fanerozoikum (a látható élet korszaka) három nagy időszaka közül a legrégebbi. Neve a görög eredetű elemekből származik, és nagyjából „ősi életet” jelent. A korszak körülbelül 541 és 252 millió évvel ezelőtt (mya) tartott, és a legnagyobb ismert kihalási eseménnyel, a perm-triász kihalási eseménnyel ért véget.

A paleozoikum kezdetét a tengerbiológiai sokféleség gyors növekedése jelzi: a kambriumi robbanás során az ősi tengerekben rövid geológiai idő alatt ezrekre nőtt az új életformák száma. Ezen a hosszú időszakon belül alakultak ki számos ma is ismert állat- és növénycsoport elődei: a legtöbb gerinctelen törzs, a halak, a későbbi hüllők elődei, a rovarok és a szárazföldi növények.

A paleozoikum során történt továbbá az élet szárazföldi meghódítása, több kontinens összetorlódása és a végére kialakuló Pangea szuperkontinens összeállása, valamint legalább két nagyobb jégkorszak. A Föld akkoriban gyorsabban forgott, így a nappalok rövidebbek voltak, és a Hold a maihoz képest közelebb volt, ami erősebb árapályhatásokat eredményezett.

A paleozoikum hat korszaka

1. Kambrium (kb. 541–485,4 mya): A kambriumban történt a kambriumi robbanás, amikor a tengeri élet bámulatosan diverzifikálódott: kialakultak a legtöbb ma ismert gerinctelen törzs képviselőinek ősei (páncélos állatok, trilobiták, korai puhatestűek, csalánozók stb.). A tengerekben kialakuló ökoszisztémák komplexebbé váltak, megjelentek az első gazdaszervezetek és ragadozó–zsákmány kapcsolatok.
2. Ordovícium (kb. 485,4–443,8 mya): Az ordovíciumban tovább nőtt a tengeri biodiverzitás (például korallok, típusos brachiopodák, tengeri csillagok). A korszak végén egy nagy, rövid idejű lehűlés és tengerszint-csökkenés okozta kihalási hullám történt (az Ordovícium–Szilur határnál), amely jelentős fajvesztéssel járt.
3. Szilur (kb. 443,8–419,2 mya): A szilurban a tengerélet helyreállt, és megjelentek az első szárazföldi növények és ízeltlábúak (apró növényborítások, pókszerű és rovarszerű állatok). A korai gerincesek (halak) fejlődése folytatódott, és stabilabb, melegebb klíma jellemezte sok időszakát.
4. Devon (kb. 419,2–358,9 mya): A devon gyakran a „halak koraként” emlegetik: ekkor fejlődtek ki a főbb halfajták, és megjelentek a páncélos halak, a porcos és a csontos halak csoportjai. A szárazföldi növényzet elterjedt – kialakultak az első fás növények és erdők –, és ennek következtében megjelentek a gerincesek első szárazföldi rokonai, a korai négylábúak (tetrápodák) elődei. A devon végén többszörös kihalási események (a késő-devoni kihalás) csökkentették a tengeri biodiverzitást.
5. Karbon (kb. 358,9–298,9 mya): A karbon időszaka jellemző a kiterjedt mocsaras erdőkre, amelyekből a későbbi széntelepek származnak (innen az elnevezés: szénkő = carboneous). Megjelentek a magasabb rendű rovarok és az első igazán fejlett erdei ökoszisztémák. A légköri O2-szint jelentősen megnövekedett, ami hozzájárult a nagy méretű ízeltlábúak kialakulásához. A karbonban jelentek meg az első valódi hüllő elődök is, és a kontinensek tektonikai mozgásai során nagyrészt elrendeződött a későbbi Pangea kialakulásához vezető pálya.
6. Perm (kb. 298,9–251,9 mya): A perm időszakra jellemző a kontinensek további egyesülése, végül a Pangea kialakulása, valamint a klíma fokozatos kiszáradása a belső területeken. A hüllők és a szinapszidok (a „emlősök elődei”) sokfélesége nőtt. A perm végén következett be a legnagyobb ismert tömeges kihalás, a perm-triász kihalási esemény, amelyben a tengeri és szárazföldi fajok jelentős része eltűnt; ennek okai között fontos szerepet játszhatott nagy vulkáni tevékenység (pl. a szibériai csapok kitörései), a klíma szélsőséges változása, óceánikus anoxia és üvegházhatású gázok nagy mennyiségének felszabadulása.

Jelentőség és következmények

A paleozoikum alapozta meg a mai élővilág főbb csoportjait és ökológiai alapstruktúráit: ekkor jöttek létre a szárazföldi növényzet alapjai, az első szárazföldi gerincesek és fontos gerinctelen törzsek. A korszak lezáró nagy kihalása radikálisan átalakította az életet, és megteremtette a feltételeket a következő nagy korszak, a mezozoikum (a dinoszauruszok kora) felemelkedéséhez.

Összefoglalva: a paleozoikum (541–252 mya) a földtörténet egyik legfontosabb időszaka volt: a biológiai sokféleség robbanása, a szárazföldi élet meghódítása, a nagy tektonikus átrendeződések és legalább két jelentős jégkorszak jellemezték, s egyszersmind a Föld életének alapvető átalakulásai ekkor történtek meg.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a paleozoikum korszak?

K: Mit jelent a neve?

K: Mennyi ideig tartott?

K: Mikor ért véget?

K: Mi volt a legnagyobb kihalási esemény ebben az időszakban?

K: Hány korszak van a fanerozoikumban?

Keresés betűvel