Aiszkhülosz

Korai élet

Aiszkhülosz Kr. e. 525 körül született egy Eleuszisz nevű kisvárosban, amely Athéntól mintegy 27 kilométerre északnyugatra fekszik. A dátumot úgy állapították meg, hogy negyven évet számoltak vissza a Nagy Dionüsziában aratott első győzelmétől számítva. Családja gazdag volt, apja, Euphorion pedig az Eupatridák, az attikai ókori nemesség tagja volt. Pauszaniasz írta, hogy Aiszkhülosz egy szőlőskertben dolgozott, amíg Dionüszosz isten meg nem látogatta álmában. Az isten megparancsolta neki, hogy írja meg az első tragédiákat. Első darabját Kr. e. 499-ben mutatták be, amikor még csak 26 éves volt.

A perzsa háborúk

Kr. e. 490-ben a Dareiosz vezette perzsa sereg partra szállt Görögországban, és megpróbálta elfoglalni azt. Aiszkhülosz és testvére, Cinegeirosz Athénból csatlakozott a sereghez, és a maratoni csatában harcoltak a perzsák ellen. Az athéniaknak sikerült legyőzniük a sokkal nagyobb perzsa sereget. Ezt a csatát, amely megállította Dareioszt, az egész görög városállamban ünnepelték. Cinegeirosz a csatában halt meg. Kr. e. 480-ban I. Xerxész perzsa megpróbálta elfoglalni Görögországot. Aiszkhülosz harcolt ellenük a szalamiszi csatában és a plataiai csatában i. e. 479-ben. Legrégebbi fennmaradt darabja, a Kr. e. 472-ben bemutatott A perzsák a szalamiszi csata idején játszódik. Ez a darab nyerte el a Dionüszia első díját.

Az eleuszi misztériumok

Aiszkhülosz egyike volt azon görögöknek, akik csatlakoztak az elleusziniai misztériumokhoz. Ez Démétér vallási kultusza volt, és a szülővárosában, Eleusziszban alapult. A csoport tagjai misztikus és titkos tudást tanultak. A tagok halálbüntetés terhe mellett megesküdtek, hogy senkinek semmit sem mondanak a misztériumokról. Arisztotelész azt írta, hogy egyesek szerint Aiszkhülosz a színpadon mutatta be a szekta néhány titkát. Más írók szerint egy feldühödött tömeg megpróbálta Aiszkhüloszt a helyszínen megölni, de ő elmenekült. Később Aiszkhülosz azt mondta, hogy nem tudta, hogy megmutatta volna a titkokat. Csak a perzsa háborúkban végzett bátor szolgálata mentette meg a haláltól.

Későbbi életút

Aiszkhülosz az i. e. 470-es években kétszer is járt Szicíliában. Hieron, a sziget keleti részén fekvő nagy görög város, Szürakuszai zsarnoka hívta meg. Az egyik ilyen utazás alkalmával írta meg Aetna asszonyait, a Hierón által alapított város tiszteletére. Perzsáit is újra színpadra állította. Kr. e. 473-ra Aiszkhülosz volt a Dionüszioszok évenkénti favoritja, szinte minden versenyen első díjat nyert. Kr. e. 458-ban tért vissza utoljára Szicíliába, Gela városába látogatott el, ahol Kr. e. 456-ban vagy 455-ben meghalt. Azt mondják, hogy egy teknősbéka végzett vele, amely az égből esett le, miután egy sas elejtette. Ez a történet valószínűleg csak legenda. Aiszkhülosz művét annyira tisztelték az athéniak, hogy halála után az ő tragédiáit volt szabad csak újra előadni a későbbi versenyeken. Fiai, Euphorion és Euæon, valamint unokaöccse, Philoklész is írtak színdarabokat.

A darabok

A görög dráma az istenek, elsősorban Dionüszosz, a bor istene tiszteletére rendezett ünnepekkel kezdődött. Aiszkhülosz életében a drámai versenyek a tavaszi Dionüsziák részévé váltak. Az ünnep egy nyitó felvonulással kezdődött, majd a dithürambusokat éneklő fiúk versenyével, végül pedig két drámai versennyel. Az első versenyen három drámaíró három tragikus darabot mutatott be, majd egy-egy rövidebb komédia következett. Ezt követte egy második, öt komikus drámaíró versenye, és mindkét verseny győzteseit egy bírói csoport választotta ki.

Aiszkhülosz életében számos ilyen versenyen vett részt. Csak hat tragédiája maradt fenn épségben: A Perzsák, a Hét Théba ellen, a Suppliánsok, valamint az Oresteia néven ismert trilógia, amely az Agamemnon, a Libabonciások és az Eumenidák című három tragédiából áll. Létezik a Prométheusz megkötözve című darab is, de ezt valószínűleg valaki más írta. A fennmaradt darabok mindegyike első díjat nyert a városi Dionüsziákon. Egy könyv, az Alexandrian Life of Aeschylus (Aiszkhülosz alexandriai élete) szerint 13 alkalommal nyerte el a Városi Dionüszia első díját. Szophoklész 120 darabjából 18-szor nyert, Euripidésznek pedig csak öt győzelem jutott mintegy 90 darabjából.

• A perzsák (Persai) (472 BC)
• Hét Thébai ellen (Hepta epi Thebas) (i. e. 467)
• A Suppliants (Hiketides) (463 BC?)
• Oresteia három színdarabból álló sorozat (458 BC)
• Agamemnon
• Az italhordozók (Choephoroi)
• Az Eumenidák

Az athéni Dionüszosz Színház modern képe, ahol Aiszkhülosz számos darabját játszották.

A görög drámára és kultúrára gyakorolt hatása

Amikor Aiszkhülosz írni kezdett, a színház új volt. Néhány drámaíró, mint például Theszpisz, nagyobb szereposztást alakított ki, hogy a kórussal beszélgetni tudó színész is szerepeljen benne. Aiszkhülosz egy második színészt is hozzáadott, ami nagyobb drámaiságot tett lehetővé; a kórus pedig kevésbé lett fontos. Azt mondják, hogy ő volt az első, aki a szkenográfiát, vagyis a jelenetdíszítést alkalmazta, bár Arisztotelész szerint az első Szophoklész volt. Aiszkhülosz a jelmezeket is több részlettel egészítette ki, és a színészeit cothurni nevű, platformos csizmát viseltette, hogy a közönség jobban lássa őket. Amikor az Eumenidák első előadásában a színpadra léptek, a fúriák kórusa olyan ijesztő külsejű volt, hogy a kisgyerekek elájultak, az öregemberek vizelni kezdtek, a terhes nők pedig vajúdni kezdtek.

Színdarabjai a görög dráma szigorú stílusában íródtak. Versben íródtak, és a színpadon nem lehetett erőszakot elkövetni. A daraboknak az athéni hétköznapi élettől távol kellett játszódniuk, vagy úgy, hogy az istenekről szóltak, vagy úgy, hogy - mint A perzsák - egy távoli helyen játszódtak. Aiszkhülosz művei erős erkölcsi és vallási hangsúlyt kaptak. Az Oresteia-darabok az embernek az univerzumban az istenekhez viszonyított helyzetéről, az istenek törvényeiről és az istenek büntetéséről szóltak.

Ötven évvel Aiszkhülosz halála után a komikus drámaíró, Arisztophanész A békák című művében méltatta őt. A darab egyik szereplője Aiszkhülosz, aki azt mondja, hogy a Théba elleni Hét című darabja "mindenkit, aki nézi, arra késztetett, hogy szeresse a harcosságot" (1022. sor); perzsáival pedig azt mondja, hogy "megtanította az athéniakat arra, hogy mindig arra vágyjanak, hogy legyőzzék ellenségeiket" (1026-7. sor). Azt mondja, hogy színdarabjai segítették az athéniakat abban, hogy bátrak és erényesek legyenek (1039. sor).

Oresztész mozaikja, Aiszkhülosz trilógiájának, az Oresztésziának főszereplője.

Releváns oldalak

• Az ókori Görögország színháza