Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456): az ókori görög tragédia újítója

Aiszkhülosz (Kr. e. 525–456) – az ókori görög tragédia újítója: hat fennmaradt mű, Marathón és drámai forradalom a színpadon. Fedezze fel életét és alkotásait.

Aiszkhülosz (Kr. e. 525–Kr. e. 456) ókori görög költő és drámaíró volt. Körülbelül 70–90 színdarabot írt, ám tragédiái közül csak hat maradt fenn teljes egészében; ezek a legfontosabb forrásaink az ő munkájáról és a korai görög tragédia fejlődéséről. Aiszkhülosz volt a három klasszikus görög tragédiaköltő közül a legidősebb; társai Szophoklész és Euripidész voltak.

Arisztotelész szerint Aiszkhülosz több szereplőt is belevett a darabjaiba. Korábban a szereplők főként a kórusszal váltottak monológokat vagy párbeszédeket, de Aiszkhülosz bevezette azt a gyakorlatot, hogy a szereplők közvetlenül egymáshoz szóljanak. Ez megkönnyítette a szereplők közötti dráma és konfliktusok megjelenítését, és gazdagabb, többrétegű dialógusokat tett lehetővé. Az ő nevéhez köthető a második (deuteragonista) és a harmadik (tritagonista) szereplő rendszeres használata a színpadon, ami alapvetően átalakította a tragédia szerkezetét.

Egyik legismertebb darabja, A perzsák, a görögországi perzsa invázióról szólt, és külön érdekessége, hogy Aiszkhülosz maga is harcolt ezekben a háborúkban. A darab értékes történelmi forrás—különösen a perzsa háborúk görög szemléletére vonatkozóan—mivel kortársi tapasztalatokon és a közösség emlékezetén alapul. A háború olyan fontos volt a görögök és Aiszkhülosz számára, hogy a sírjára írt felirat csak arról szól, hogy milyen szerepet játszott a görögök győzelmében a marathóni csatában. Az általa írt színdarabokról nem esik szó.

Az ő fennmaradt hat teljes műve a következőket tartalmazza: az Oresteia-trilógia (azon belül Agamemnón, Küblószok — általánosan ismert mint Az áldozatot vivők vagy A kivonulók — és Eumenidák), továbbá A perzsák, Hét thébai ellen és Prométheusz megkötözve (ennek szerzősége néha vitatott). Az Oresteia különösen fontos, mert bemutatja a személyes bosszúállásból kialakuló jogrend és polgári igazságszolgáltatás fejlődését.

Stílusában Aiszkhülosz nagy, ünnepélyes chorusokat és erőteljes, mitikus–vallási témákat alkalmazott. Művei gyakran foglalkoznak az isteni igazságszolgáltatással, a sors és az emberi felelősség kérdéseivel, valamint a kollektív és egyéni bűn következményeivel. Használta a maszkokat, jelmezeket és a színpadi gépezeteket (pl. deus ex machina esetenként), amelyek erőteljes szimbolikus hatást tettek lehetővé.

Aiszkhülosz drámai újításai mély hatást gyakoroltak a későbbi tragédiaköltőkre és magára a görög színjátékkultúrára. Nevéhez fűződik a tragédia dramaturgiai bővítése (több színész bevezetése), a trilógia-műfaj kidolgozása és a kórus szerepének gazdagabb, prózai párbeszédekkel való összefonása. Munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a dráma ne csak vallási rítus, hanem irodalmi és erkölcsi vita helyszíne is legyen.

Élete végén Szicíliában élt, és a róla szóló legendák szerint különös körülmények között halt meg: egyes források szerint egy sas vagy sas-szerű madár levette fejére ejtett héjat vagy teknőt, amelytől súlyos sérülést szenvedett. Aiszkhülosz öröksége azonban tovább él műveiben, és az ókori dráma fejlődésének egyik kulcsfigurájaként tartják számon.

A darabok

A görög dráma az istenek, elsősorban Dionüszosz, a bor istene tiszteletére rendezett ünnepekkel kezdődött. Aiszkhülosz életében a drámai versenyek a tavaszi Dionüsziák részévé váltak. Az ünnep egy nyitó felvonulással kezdődött, majd a dithürambusokat éneklő fiúk versenyével, végül pedig két drámai versennyel. Az első versenyen három drámaíró három tragikus darabot mutatott be, majd egy-egy rövidebb komédia következett. Ezt követte egy második, öt komikus drámaíró versenye, és mindkét verseny győzteseit egy bírói csoport választotta ki.

Aiszkhülosz életében számos ilyen versenyen vett részt. Csak hat tragédiája maradt fenn épségben: A Perzsák, a Hét Théba ellen, a Suppliánsok, valamint az Oresteia néven ismert trilógia, amely az Agamemnon, a Libabonciások és az Eumenidák című három tragédiából áll. Létezik a Prométheusz megkötözve című darab is, de ezt valószínűleg valaki más írta. A fennmaradt darabok mindegyike első díjat nyert a városi Dionüsziákon. Egy könyv, az Alexandrian Life of Aeschylus (Aiszkhülosz alexandriai élete) szerint 13 alkalommal nyerte el a Városi Dionüszia első díját. Szophoklész 120 darabjából 18-szor nyert, Euripidésznek pedig csak öt győzelem jutott mintegy 90 darabjából.

• A perzsák (Persai) (472 BC)
• Hét Thébai ellen (Hepta epi Thebas) (i. e. 467)
• A Suppliants (Hiketides) (463 BC?)
• Oresteia három színdarabból álló sorozat (458 BC)
• Agamemnon
• Az italhordozók (Choephoroi)
• Az Eumenidák

Az athéni Dionüszosz Színház modern képe, ahol Aiszkhülosz számos darabját játszották.

A görög drámára és kultúrára gyakorolt hatása

Amikor Aiszkhülosz írni kezdett, a színház új volt. Néhány drámaíró, mint például Theszpisz, nagyobb szereposztást alakított ki, hogy a kórussal beszélgetni tudó színész is szerepeljen benne. Aiszkhülosz egy második színészt is hozzáadott, ami nagyobb drámaiságot tett lehetővé; a kórus pedig kevésbé lett fontos. Azt mondják, hogy ő volt az első, aki a szkenográfiát, vagyis a jelenetdíszítést alkalmazta, bár Arisztotelész szerint az első Szophoklész volt. Aiszkhülosz a jelmezeket is több részlettel egészítette ki, és a színészeit cothurni nevű, platformos csizmát viseltette, hogy a közönség jobban lássa őket. Amikor az Eumenidák első előadásában a színpadra léptek, a fúriák kórusa olyan ijesztő külsejű volt, hogy a kisgyerekek elájultak, az öregemberek vizelni kezdtek, a terhes nők pedig vajúdni kezdtek.

Színdarabjai a görög dráma szigorú stílusában íródtak. Versben íródtak, és a színpadon nem lehetett erőszakot elkövetni. A daraboknak az athéni hétköznapi élettől távol kellett játszódniuk, vagy úgy, hogy az istenekről szóltak, vagy úgy, hogy - mint A perzsák - egy távoli helyen játszódtak. Aiszkhülosz művei erős erkölcsi és vallási hangsúlyt kaptak. Az Oresteia-darabok az embernek az univerzumban az istenekhez viszonyított helyzetéről, az istenek törvényeiről és az istenek büntetéséről szóltak.

Ötven évvel Aiszkhülosz halála után a komikus drámaíró, Arisztophanész A békák című művében méltatta őt. A darab egyik szereplője Aiszkhülosz, aki azt mondja, hogy a Théba elleni Hét című darabja "mindenkit, aki nézi, arra késztetett, hogy szeresse a harcosságot" (1022. sor); perzsáival pedig azt mondja, hogy "megtanította az athéniakat arra, hogy mindig arra vágyjanak, hogy legyőzzék ellenségeiket" (1026-7. sor). Azt mondja, hogy színdarabjai segítették az athéniakat abban, hogy bátrak és erényesek legyenek (1039. sor).

Oresztész mozaikja, Aiszkhülosz trilógiájának, az Oresztésziának főszereplője.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Aiszkhülosz?

K: Hány darabot írt Aiszkhülosz?

K: Hány Aiszkhülosz tragédiája maradt fenn teljes egészében?

K: Ki volt a három legnagyobb görög tragédiaíró?

K: Mit mondott Arisztotelész Aiszkhülosz darabjairól?

K: Miről szólt Aiszkhülosz egyik darabja?

K: Mit írtak Aiszkhülosz sírjára?

Keresés betűvel