Robert Hooke FRS (Wight-sziget, 1635. július 18. - London, 1703. március 3.) angol természettudós, építész és polihisztor. Hooke fontos szerepet játszott a tudomány születésében a 17. században mind kísérleti, mind elméleti munkásságával. Robert Boyle és Christopher Wren munkatársa, Isaac Newton riválisa volt. Hooke vezető szerepet játszott az 1666-os londoni nagy tűzvész utáni újjáépítési tervekben.

Hooke-ról nem maradt fenn portré.

Életpálya röviden

Hooke szegényebb családból származott, de fiatalon jó képességei révén kitűnt; tanulmányokat folytatott Westminsterben és Oxfordban, majd Robert Boyle mellett dolgozott, ahol fontos szerepe volt a kísérleti módszerek és a laboratóriumi eszközök fejlesztésében. A londoni Royal Society korai tagja és 1662-től a társaság kísérleti tevékenységének vezetője (Curator of Experiments) lett, ahol rendszeres demonstrációkat és kísérleteket tartott. Élethivatásszerűen foglalkozott megfigyeléssel, mérési módszerekkel és műszaki megoldásokkal.

Tudományos munkásság és fő eredmények

  • Micrographia (1665): leghíresebb műve, amelyben mikroszkópos megfigyeléseit részletes rajzokkal és magyarázatokkal közölte. E munkában írta le a parafa szerkezetét és használta először a „cellula” (magyarul: sejt) kifejezést a növényi struktúrák jellemzésére.
  • Hooke-törvény: a rugalmas testekben kialakuló tömegközeli erőről megfogalmazott törvény, amely szerint az erő arányos a megnyúlással. E megállapítás alapvető lett az anyagtudomány és a mechanika számára.
  • Mikroszkópia és optika: jelentősen javította a mikroszkópok és egyéb optikai eszközök kialakítását, részletes felvételeket és rajzokat készített rovarokról, növényi szövetekről és más mikroszkopikus tárgyakról.
  • Mechanika és csillagászat: Hooke fontos elméleti felvetéseket tett a gravitáció és a bolygómozgás mechanikájával kapcsolatban: fogalmazott meg központi erőről és arról, hogy az erő a távolság növekedésével csökkenhet. Ezen elképzelések később vitát idéztek elő Isaac Newton-nal.
  • Geológia és paleontológia: Hooke felismerte, hogy a kövületek maradványokból állnak, és hogy egyes felszíni formák hosszú földtörténeti folyamatok eredményei; ezzel hozzájárult a fosszíliák biológiai eredetének elfogadásához.

Építészet és műszerkészítés

Hooke a tudomány mellett gyakorlati építészeti és mérnöki munkákat is végzett. Christopher Wren-nel együttműködve részt vett a londoni újjáépítési tervek készítésében az 1666-os tűz után, térképezési és szerkezettervezési munkákat végzett. Több műszaki eszköz, szerkezet és szerelvény (például a Hooke-csatlakozóként ismert univerzális csukló) fejlesztését is neki tulajdonítják. Emellett számos mechanikai szerkezetet és pontos mérőeszközt tervezett, melyek elősegítették a kísérleti munkát.

Viták és örökség

Hooke-ot élete során és halála után is több vita övezte: voltak súrlódások kollégáival, különösen Isaac Newton-nal az univerzális gravitáció és a bolygómozgások leírásának elsőbbsége kapcsán. A tudománytörténetben hangsúlyozzák, hogy Hooke jelentős, gyakran előremutató ötleteket vetett fel, de azok matematikai bizonyításában és kifejtésében gyakran elmaradt a kortársak egy részétől. Ennek ellenére munkássága erősen befolyásolta a kísérleti természettudomány fejlődését.

Főbb művek és emlék

  • Micrographia (1665) – a legismertebb és legnagyobb hatású műve.
  • Több sor jegyzet és előadás (kísérleti előadások a Royal Society számára), illetve kisebb tanulmányok különböző fizikai és mérnöki témákban.

Összességében Robert Hooke a kísérleti módszer, a pontos megfigyelés és a gyakorlati találmányok híres alakja volt a 17. században. Sok elmés megállapítása és találmánya alapvető hatású volt a későbbi tudományos fejlődésre, még ha a tudománytörténetben szerepe időnként háttérbe is szorult nagyobb riválisai mellett.