Robert Hooke — az angol polihisztor, természettudós és építész (1635–1703)

Robert Hooke — angol polihisztor, természettudós és építész; kulcsszereplő a 17. századi tudományban, Newton riválisa és a londoni nagy tűz utáni újjáépítés tervezője.

Robert Hooke FRS (Wight-sziget, 1635. július 18. - London, 1703. március 3.) angol természettudós, építész és polihisztor. Hooke fontos szerepet játszott a tudomány születésében a 17. században mind kísérleti, mind elméleti munkásságával. Robert Boyle és Christopher Wren munkatársa, Isaac Newton riválisa volt. Hooke vezető szerepet játszott az 1666-os londoni nagy tűzvész utáni újjáépítési tervekben.

Hooke-ról nem maradt fenn portré.

Életpálya röviden

Hooke szegényebb családból származott, de fiatalon jó képességei révén kitűnt; tanulmányokat folytatott Westminsterben és Oxfordban, majd Robert Boyle mellett dolgozott, ahol fontos szerepe volt a kísérleti módszerek és a laboratóriumi eszközök fejlesztésében. A londoni Royal Society korai tagja és 1662-től a társaság kísérleti tevékenységének vezetője (Curator of Experiments) lett, ahol rendszeres demonstrációkat és kísérleteket tartott. Élethivatásszerűen foglalkozott megfigyeléssel, mérési módszerekkel és műszaki megoldásokkal.

Tudományos munkásság és fő eredmények

• Micrographia (1665): leghíresebb műve, amelyben mikroszkópos megfigyeléseit részletes rajzokkal és magyarázatokkal közölte. E munkában írta le a parafa szerkezetét és használta először a „cellula” (magyarul: sejt) kifejezést a növényi struktúrák jellemzésére.
• Hooke-törvény: a rugalmas testekben kialakuló tömegközeli erőről megfogalmazott törvény, amely szerint az erő arányos a megnyúlással. E megállapítás alapvető lett az anyagtudomány és a mechanika számára.
• Mikroszkópia és optika: jelentősen javította a mikroszkópok és egyéb optikai eszközök kialakítását, részletes felvételeket és rajzokat készített rovarokról, növényi szövetekről és más mikroszkopikus tárgyakról.
• Mechanika és csillagászat: Hooke fontos elméleti felvetéseket tett a gravitáció és a bolygómozgás mechanikájával kapcsolatban: fogalmazott meg központi erőről és arról, hogy az erő a távolság növekedésével csökkenhet. Ezen elképzelések később vitát idéztek elő Isaac Newton-nal.
• Geológia és paleontológia: Hooke felismerte, hogy a kövületek maradványokból állnak, és hogy egyes felszíni formák hosszú földtörténeti folyamatok eredményei; ezzel hozzájárult a fosszíliák biológiai eredetének elfogadásához.

Építészet és műszerkészítés

Hooke a tudomány mellett gyakorlati építészeti és mérnöki munkákat is végzett. Christopher Wren-nel együttműködve részt vett a londoni újjáépítési tervek készítésében az 1666-os tűz után, térképezési és szerkezettervezési munkákat végzett. Több műszaki eszköz, szerkezet és szerelvény (például a Hooke-csatlakozóként ismert univerzális csukló) fejlesztését is neki tulajdonítják. Emellett számos mechanikai szerkezetet és pontos mérőeszközt tervezett, melyek elősegítették a kísérleti munkát.

Viták és örökség

Hooke-ot élete során és halála után is több vita övezte: voltak súrlódások kollégáival, különösen Isaac Newton-nal az univerzális gravitáció és a bolygómozgások leírásának elsőbbsége kapcsán. A tudománytörténetben hangsúlyozzák, hogy Hooke jelentős, gyakran előremutató ötleteket vetett fel, de azok matematikai bizonyításában és kifejtésében gyakran elmaradt a kortársak egy részétől. Ennek ellenére munkássága erősen befolyásolta a kísérleti természettudomány fejlődését.

Főbb művek és emlék

• Micrographia (1665) – a legismertebb és legnagyobb hatású műve.
• Több sor jegyzet és előadás (kísérleti előadások a Royal Society számára), illetve kisebb tanulmányok különböző fizikai és mérnöki témákban.

Összességében Robert Hooke a kísérleti módszer, a pontos megfigyelés és a gyakorlati találmányok híres alakja volt a 17. században. Sok elmés megállapítása és találmánya alapvető hatású volt a későbbi tudományos fejlődésre, még ha a tudománytörténetben szerepe időnként háttérbe is szorult nagyobb riválisai mellett.

Hooke eredményei

Fizika

Kontinuum mechanika

Törvények Konzerválás Energia Tömeg Momentum Egyenlőtlenségek Clausius-Duhem (entrópia)

Szilárd mechanika Stressz Deformáció Kompatibilitás Véges törzs Infinitesimal strain Rugalmasság (lineáris) Plaszticitás Hajlítás Hooke törvénye Anyaghiba elmélet Törésmechanika Érintkezési mechanika (súrlódás)

Fluidmechanika Folyadékok Statika - Dinamika Arkhimédész elve - Bernoulli elve Navier-Stokes-egyenletek Poiseuille-egyenlet - Pascal törvénye Viszkozitás (newtoni - nem newtoni) Felhajtóerő - Keveredés - Nyomás Folyadékok Felületi feszültség Kapilláris hatás Gázok Atmoszféra Boyle törvénye Charles törvénye Gay-Lussac törvénye Kombinált gáztörvény Plazma

Reológia Viszkoelaszticitás Reometria Reométer Intelligens folyadékok Magnetorheológiai Elektrorheológiai Ferrofluidok

Tudósok Bernoulli Boyle Cauchy Charles Euler Gay-Lussac Hooke Pascal Newton Navier Stokes

·         v ·         t ·         e

Felfedezte Hooke rugalmassági törvényét. Megtervezte és megrendelte a távcsövek és mikroszkópok gyártását, és mindkét műszert használta is. E munkájáról 1665-ben a Micrographia című könyvében számolt be. Ő volt az első ember, aki biológiai sejteket látott. Rajzokat készített a Naprendszer égitestjeiről, és ő tette az első kísérleteket egyes csillagok távolságának mérésére.

Robert Hooke-ot 1662-ben nevezték ki a Királyi Társaság első kísérleti kurátorává, és a Királyi Társaság titkárává emelkedett. Felelősséget vállalt a heti üléseken végzett kísérletekért. Ezt a pozíciót több mint 40 évig töltötte be.

1664-ben Hooke-ot a londoni Gresham College geometriai professzorává és a mechanika cutleri előadójává is kinevezték.

1680. július 8-án Hooke megfigyelte az üveglemezek rezgésmódjához kapcsolódó csomóponti mintázatokat. Egy íjjal végigfuttatott egy liszttel borított üveglap szélén, és látta, hogy a csomóponti mintázatok megjelennek. . ^p101

Hooke alapvető munkákat végzett a gravitáció és a bolygók mozgása terén. Örökre meg volt győződve arról, hogy Newton és a világ becsapta őt az elismeréssel ^p389

Természettudomány

Természettudományi (biológiai és geológiai) munkásságáról is ismert volt. Mikroszkóphasználatáról 1665-ben Micrographica című könyvében számolt be. Ő volt az első, aki biológiai sejteket látott, és ő használta először a "sejt" szót a sejtek leírására.

1668-ban a Royal Society előtt tartott előadásában felismerte, hogy ismeretlen tengeri állatok fosszilis kagylóhéjai arra utalnak, hogy egyes fajok kihaltak.

Építészet

Hooke a maga idejében London városának földmérőjeként és Christopher Wren fő asszisztenseként szerzett hírnevet. Hooke segített Wrennek újjáépíteni Londont az 1666-os nagy tűzvész után.

Dolgozott a Greenwichi Királyi Obszervatóriumon és a hírhedt Bethlem Királyi Kórházon (amely "Bedlam" néven vált ismertté) is. Hooke számos más épületet is tervezett, köztük a Royal College of Physicians (1679) épületét.

Hooke Christopher Wren-nel való együttműködésének része volt a Szent Pál-székesegyház, amelynek kupolája a Hooke által tervezett építési módszert alkalmazza. Hooke részt vett a Pepys-könyvtár tervezésében is, amely Samuel Pepys naplóinak kéziratait, a londoni nagy tűzvészről szóló, leggyakrabban idézett szemtanúi beszámolót tartalmazza.

A Nagy Tűzvész utáni újjáépítés során Hooke javasolta London utcáinak újratervezését széles sugárutakkal és sugárutakkal ellátott rácsos mintázat alapján, amely mintát később Párizs, Liverpool és számos amerikai város felújításakor is alkalmaztak. Ezt a javaslatot a tulajdonjogokkal kapcsolatos viták hiúsították meg, mivel az ingatlantulajdonosok titokban eltolták a határaikat. Hooke-ra sok ilyen vita rendezésében volt kereslet, köszönhetően földmérői képességeinek és választottbírói tapintatának.

A Willen templom, Milton Keynes.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Robert Hooke?

K: Hol és mikor született?

K: Mikor halt meg?

K: Milyen munkát végzett?

K: Kik voltak a munkatársai?

Keresés betűvel