Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (ADR; azerbajdzsániul: Azərbaycan Demokratik Respublikası), más néven Azerbajdzsáni Népköztársaság (azerbajdzsániul: Azərbaycan Xalq Cümhuriyyəti) volt az első sikeres kísérlet egy demokratikus és világi köztársaság létrehozására a muszlim világban (a Török Köztársaság előtt). Az ADR-t 1918. május 28-án alapította az 1917-es orosz forradalommal kezdődő Orosz Birodalom összeomlása után az Azerbajdzsáni Nemzeti Tanács Tifliszben (Grúzia). Határai északon Oroszországgal, északnyugaton a Grúz Demokratikus Köztársasággal, nyugaton az Örmény Demokratikus Köztársasággal, délen pedig a Perzsa Birodalommal (Iránnal) voltak. Lakossága 2,86 millió fő volt. Ganja volt a köztársaság ideiglenes fővárosa, mivel a de jure fővárosnak számító Baku bolsevik ellenőrzés alatt állt.
Az ADR szerint a kormányzás parlamentáris rendszer volt, amelyben az általános, szabad és arányos képviselet alapján választott parlament, a Milli Majlis (Azerbajdzsáni Nemzetgyűlés) volt a legfőbb politikai intézmény, az államhatalom legfőbb politikai intézménye, és a Minisztertanács volt felelős előtte. Fatali Khan Khoyski lett az első miniszterelnök. A parlamentben a többséggel rendelkező Musavat politikai párton kívül a parlamentben helyet kaptak még az Ehrar, az Ittihad, a muszlim szociáldemokraták, valamint az örmény (a 120 képviselői helyből 21), az orosz, a lengyel, a zsidó és a német kisebbség képviselői. Néhány képviselő pániszlamista és pántürkista ideológiákat támogatott.
A parlament fontos eredményei közé tartozott, hogy a nők szavazati jogot kaptak, így Azerbajdzsán lett az első muzulmán nemzet, amely a nőknek a férfiakkal egyenlő politikai jogokat biztosított. Ettől az eredménytől eltekintve Azerbajdzsán korábban hajtotta végre ezeket a reformokat, mint az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Az ADR másik fontos eredménye a Bakui Állami Egyetem létrehozása volt, amely az első modern típusú egyetem volt, amelyet Azerbajdzsánban alapítottak.
Történelmi háttér és megalakulás
Azerbajdzsán megalakulása az 1917-es orosz forradalom és az Orosz Birodalom felbomlásának közvetlen következménye. A térségben különböző helyi és idegen hatalmi törekvések zajlottak: bolsevik szervezetek, helyi nacionalisták, valamint az 1918 tavaszán és nyarán a Központi Hatalmak (különösen az Oszmán Birodalom) és a brit erők befolyása is meghatározó volt. Az ADR kikiáltását megelőzően a helyi politikai szereplők — élükön a Musavat párttal és olyan vezetőkkel, mint Mammad Amin Rasulzade — szervezték meg az új állam intézményeit, hogy a széteső orosz struktúrák helyén önálló közigazgatást és diplomáciát hozzanak létre.
Kormányzás, belpolitika és intézmények
A köztársaság parlamentáris rendszerre törekedett: a Milli Majlis megalkotta az alapvető törvényeket, létrejött a Minisztertanács, és működtek a közigazgatási szervek. A politikai élet pluralista volt: a Musavat mellett több kisebb párt és képviselet vett részt a döntéshozatalban, ideértve nemzetiségi és vallási kisebbségek képviselőit is. A kormányzat fontos feladatának tekintette az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás megszervezését, továbbá jogi alapok lefektetését a polgári és gazdasági élet számára.
Gazdaság, olaj és társadalom
A terület gazdaságának gerincét a bakui olajipar jelentette: Baku volt a térség egyik legfontosabb kőolaj-kitermelő központja, ami mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges jelentőséget adott az országnak. Az ADR kormánya próbálta szabályozni és adóztatni az olajkitermelést, fejleszteni a vasút- és közlekedési hálózatot, valamint támogatni az oktatást és a közegészségügyet. A társadalom etnikailag és felekezetileg vegyes volt; a köztársaság kormánya kisebbségi jogokat és képviseletet biztosított a parlamentben.
Területi viták és biztonsági kihívások
A köztársaság rövid fennállása alatt komoly biztonsági problémákkal nézett szembe. Fegyveres összecsapások zajlottak a szomszédos Örmény Demokratikus Köztársasággal a határok és területek (így különösen Hegyi-Karabah, Zangezur és más határvidékek) miatt. Emellett belső rendfenntartási és polgári biztonsági kérdések, valamint a forrásokért folyó verseny – különösen az olaj körüli érdekek – állandó feszültséget eredményeztek.
Külkapcsolatok és elismerés
Az ADR igyekezett nemzetközi elismerést szerezni és diplomáciai kapcsolatokat kiépíteni. Kapcsolatokat tartott fenn a környező államokkal, diplomáciai képviseleteket nyitott, és tárgyalt a nagyhatalmakkal is annak érdekében, hogy szuverenitását és területi integritását biztosítsa. Ugyanakkor a nagyhatalmi játékok és a régió stratégiai jelentősége miatt a külső támogatás ingadozó volt.
Az állam bukása és a szovjetizálás
Az ADR függetlensége rövid életűnek bizonyult. A Vörös Hadsereg 1920 áprilisában katonai intervencióval megszállta az országot, és 1920. április 28-án kikiáltotta az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot, ezzel véget vetve a köztársaság önálló létezésének. A szovjet hatalomátvétel után sok politikai vezetőt letartóztattak, kivégeztek vagy száműztek; mások emigrációba kényszerültek, ahol folytatták politikai vagy kulturális tevékenységüket.
Örökség és emlékezet
Bár az ADR csak két évig létezett, a modern azeri államiságban betöltött szerepe mérföldkő: elsőként próbált meg világi, demokratikus intézményeket létrehozni a muszlim világban, és a nők politikai jogainak biztosítása különösen jelentős tett volt. Az 1918-as deklaráció és az ADR intézményes eredményei fontos inspirációt jelentettek az 1991-es függetlenségi folyamatban is. Azerbajdzsánban máig emlékeznek az ADR-re: május 28-át (a Köztársaság Napját) hivatalos ünnepként tartják számon, és a korszak politikusai — köztük Mammad Amin Rasulzade — nemzeti hősként jelennek meg a közbeszédben.
Összességében az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság rövid, de sűrű időszaka jelentős politikai, társadalmi és kulturális változásokat indított el a térségben, és öröksége ma is része az azeri nemzeti identitásnak.