Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (1918–1920) — első muzulmán köztársaság
Fedezze fel az 1918–1920-as Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság történetét: az első muzulmán, világi és demokratikus állam, nők választójogával, parlamenti reformokkal és Bakival.
Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (ADR; azerbajdzsániul: Azərbaycan Demokratik Respublikası), más néven Azerbajdzsáni Népköztársaság (azerbajdzsániul: Azərbaycan Xalq Cümhuriyyəti) volt az első sikeres kísérlet egy demokratikus és világi köztársaság létrehozására a muszlim világban (a Török Köztársaság előtt). Az ADR-t 1918. május 28-án alapította az 1917-es orosz forradalommal kezdődő Orosz Birodalom összeomlása után az Azerbajdzsáni Nemzeti Tanács Tifliszben (Grúzia). Határai északon Oroszországgal, északnyugaton a Grúz Demokratikus Köztársasággal, nyugaton az Örmény Demokratikus Köztársasággal, délen pedig a Perzsa Birodalommal (Iránnal) voltak. Lakossága 2,86 millió fő volt. Ganja volt a köztársaság ideiglenes fővárosa, mivel a de jure fővárosnak számító Baku bolsevik ellenőrzés alatt állt.
Az ADR szerint a kormányzás parlamentáris rendszer volt, amelyben az általános, szabad és arányos képviselet alapján választott parlament, a Milli Majlis (Azerbajdzsáni Nemzetgyűlés) volt a legfőbb politikai intézmény, az államhatalom legfőbb politikai intézménye, és a Minisztertanács volt felelős előtte. Fatali Khan Khoyski lett az első miniszterelnök. A parlamentben a többséggel rendelkező Musavat politikai párton kívül a parlamentben helyet kaptak még az Ehrar, az Ittihad, a muszlim szociáldemokraták, valamint az örmény (a 120 képviselői helyből 21), az orosz, a lengyel, a zsidó és a német kisebbség képviselői. Néhány képviselő pániszlamista és pántürkista ideológiákat támogatott.
A parlament fontos eredményei közé tartozott, hogy a nők szavazati jogot kaptak, így Azerbajdzsán lett az első muzulmán nemzet, amely a nőknek a férfiakkal egyenlő politikai jogokat biztosított. Ettől az eredménytől eltekintve Azerbajdzsán korábban hajtotta végre ezeket a reformokat, mint az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Az ADR másik fontos eredménye a Bakui Állami Egyetem létrehozása volt, amely az első modern típusú egyetem volt, amelyet Azerbajdzsánban alapítottak.
Történelmi háttér és megalakulás
Azerbajdzsán megalakulása az 1917-es orosz forradalom és az Orosz Birodalom felbomlásának közvetlen következménye. A térségben különböző helyi és idegen hatalmi törekvések zajlottak: bolsevik szervezetek, helyi nacionalisták, valamint az 1918 tavaszán és nyarán a Központi Hatalmak (különösen az Oszmán Birodalom) és a brit erők befolyása is meghatározó volt. Az ADR kikiáltását megelőzően a helyi politikai szereplők — élükön a Musavat párttal és olyan vezetőkkel, mint Mammad Amin Rasulzade — szervezték meg az új állam intézményeit, hogy a széteső orosz struktúrák helyén önálló közigazgatást és diplomáciát hozzanak létre.
Kormányzás, belpolitika és intézmények
A köztársaság parlamentáris rendszerre törekedett: a Milli Majlis megalkotta az alapvető törvényeket, létrejött a Minisztertanács, és működtek a közigazgatási szervek. A politikai élet pluralista volt: a Musavat mellett több kisebb párt és képviselet vett részt a döntéshozatalban, ideértve nemzetiségi és vallási kisebbségek képviselőit is. A kormányzat fontos feladatának tekintette az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás megszervezését, továbbá jogi alapok lefektetését a polgári és gazdasági élet számára.
Gazdaság, olaj és társadalom
A terület gazdaságának gerincét a bakui olajipar jelentette: Baku volt a térség egyik legfontosabb kőolaj-kitermelő központja, ami mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges jelentőséget adott az országnak. Az ADR kormánya próbálta szabályozni és adóztatni az olajkitermelést, fejleszteni a vasút- és közlekedési hálózatot, valamint támogatni az oktatást és a közegészségügyet. A társadalom etnikailag és felekezetileg vegyes volt; a köztársaság kormánya kisebbségi jogokat és képviseletet biztosított a parlamentben.
Területi viták és biztonsági kihívások
A köztársaság rövid fennállása alatt komoly biztonsági problémákkal nézett szembe. Fegyveres összecsapások zajlottak a szomszédos Örmény Demokratikus Köztársasággal a határok és területek (így különösen Hegyi-Karabah, Zangezur és más határvidékek) miatt. Emellett belső rendfenntartási és polgári biztonsági kérdések, valamint a forrásokért folyó verseny – különösen az olaj körüli érdekek – állandó feszültséget eredményeztek.
Külkapcsolatok és elismerés
Az ADR igyekezett nemzetközi elismerést szerezni és diplomáciai kapcsolatokat kiépíteni. Kapcsolatokat tartott fenn a környező államokkal, diplomáciai képviseleteket nyitott, és tárgyalt a nagyhatalmakkal is annak érdekében, hogy szuverenitását és területi integritását biztosítsa. Ugyanakkor a nagyhatalmi játékok és a régió stratégiai jelentősége miatt a külső támogatás ingadozó volt.
Az állam bukása és a szovjetizálás
Az ADR függetlensége rövid életűnek bizonyult. A Vörös Hadsereg 1920 áprilisában katonai intervencióval megszállta az országot, és 1920. április 28-án kikiáltotta az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot, ezzel véget vetve a köztársaság önálló létezésének. A szovjet hatalomátvétel után sok politikai vezetőt letartóztattak, kivégeztek vagy száműztek; mások emigrációba kényszerültek, ahol folytatták politikai vagy kulturális tevékenységüket.
Örökség és emlékezet
Bár az ADR csak két évig létezett, a modern azeri államiságban betöltött szerepe mérföldkő: elsőként próbált meg világi, demokratikus intézményeket létrehozni a muszlim világban, és a nők politikai jogainak biztosítása különösen jelentős tett volt. Az 1918-as deklaráció és az ADR intézményes eredményei fontos inspirációt jelentettek az 1991-es függetlenségi folyamatban is. Azerbajdzsánban máig emlékeznek az ADR-re: május 28-át (a Köztársaság Napját) hivatalos ünnepként tartják számon, és a korszak politikusai — köztük Mammad Amin Rasulzade — nemzeti hősként jelennek meg a közbeszédben.
Összességében az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság rövid, de sűrű időszaka jelentős politikai, társadalmi és kulturális változásokat indított el a térségben, és öröksége ma is része az azeri nemzeti identitásnak.
Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság vége, 1920
1920 márciusára világossá vált, hogy Szovjet-Oroszország megtámadja és megszállja Azerbajdzsánt. A szovjet bolsevik vezető, Vlagyimir Lenin szerint az inváziót az indokolta, hogy Szovjet-Oroszország nem tudna megélni a bakui olajmezők nélkül, amelyek akkoriban a világ legnagyobb olajmezői voltak, a világ olajkészleteinek több mint felével. A Moszkvában elterjedt vélemény szerint az orosz bolsevikoknak "segíteniük" kellett a bakui proletariátust (munkásokat) az "ellenforradalmi nacionalisták", vagyis az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kormányának és államának megdöntésében.
Egy súlyos politikai válságot követően 1920. április 1-jén lemondott az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság ötödik miniszteri kabinetje. 1920. április 25-én a szovjet-orosz 11. Vörös Hadsereg átvonult Azerbajdzsánba, és április 27-én bevonult Bakuba. Követelték az azerbajdzsáni parlament bezárását, és saját bolsevik kormányt állítottak fel Nariman Narimanov vezetésével. A vérontás elkerülése érdekében a parlamenti képviselőknek bele kellett egyezniük a követelésbe, és az ADR hivatalosan 1920. április 28-án megszűnt, utódállamként átadva helyét az Azerbajdzsáni Szovjet SzocialistaKöztársaságnak (Azerbajdzsáni SZSZK). A Vörös Hadsereg Bakuban nagyon kevés ellenállásba ütközött az azerbajdzsáni hadsereg részéről, amely a karabahi fronton volt lekötve. Azerbajdzsán első kommunista kormánya szinte kizárólag a Hummat és az Adalat politikai pártok baloldali politikai frakciójához tartozó őslakos azerbajdzsániakból állt.
1920 májusában Ganjában nagy lázadás tört ki a megszálló szovjet-orosz 11. Vörös Hadsereg ellen, amely a muszavistákat akarta visszaállítani a hatalomba. A lázadást a kormánycsapatok május 31-re leverték. Az ADR vezetői vagy a Grúz Demokratikus Köztársaságba menekültek, amely az utolsó független kaukázusi ország volt, amelyet Szovjet-Oroszország 1921-ben megszállt, majd Törökországba és Iránba, vagy a bolsevikok fogságába estek, mint Mammed Amin Rasulzade, akinek később engedélyezték az emigrációt (az ország elhagyását), vagy kivégezték (megölték), mint Gen. Szelimov, Szulkevics tábornok, Agalarov tábornok, összesen több mint 20 tábornok, vagy örmény terroristák gyilkolták meg őket, mint Fatali Khan Khoyski és Behbudagha Javanshir. A legtöbb külföldre utazó diák és állampolgár ezekben az országokban maradt, és soha többé nem tért vissza hazájába. Más fontos ADR katonai vezetőket, mint a korábbi védelmi minisztert, Samedbey Mehmandarov tábornokot és a védelmi miniszterhelyettest, Ali-Agha Shikhlinski tábornokot (akit "a tüzérség istenének" neveztek ) először letartóztatták, de két hónappal később Nariman Narimanov erőfeszítéseinek köszönhetően szabadon engedték. Mehmandarov tábornok és Shikhlinski tábornok utolsó éveiket az Azerbajdzsáni SZSZK katonai iskolájában töltötték tanítással.
Végül "az azeriek nem adták fel gyorsan vagy könnyen 1918-20-as rövid függetlenségüket. Nem kevesebb mint 20 000-en haltak meg az ellenállásban, ami gyakorlatilag egy orosz visszafoglalás volt". Az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság megalapítását azonban megkönnyítette, hogy Azerbajdzsánban, a bakui ipari munkások körében volt némi népi támogatottsága a bolsevik ideológiának.
Kapcsolódó oldalak
- Azerbajdzsán
- Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a neve annak az első sikeres kísérletnek, amely a muszlim világban demokratikus és világi köztársaság létrehozására irányult?
V: Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság (ADR).
K: Mikor alapították az ADR-t?
V: Az ADR-t 1918. május 28-án alapították.
K: Mik voltak az ADR határai?
V: Az ADR határai északon Oroszországgal, északnyugaton a Grúz Demokratikus Köztársasággal, nyugaton az Örmény Demokratikus Köztársasággal, délen pedig a Perzsa Birodalommal (Iránnal) voltak.
K: Ki lett az első miniszterelnök?
V: Fatali Khan Khoyski lett az első miniszterelnök.
K: Milyen politikai pártoknak volt helye a parlamentben?
V: A Muszavátnak volt többsége a parlamentben, míg más politikai pártok, mint az Ehrar, az Ittihad, a muszlim szociáldemokraták, valamint az örmény (a 120 képviselői helyből 21), az orosz, a lengyel, a zsidó és a német kisebbség képviselői is helyet kaptak.
K: Milyen fontos eredményt értek el a nők jogaiért?
V: A nőknek a férfiakkal egyenlő politikai jogokat biztosítottak azzal, hogy szavazati jogot adtak nekik - Azerbajdzsán volt az első muszlim nemzet, amely ezt megtette.
K: Milyen egyéb eredményeket értek el ebben az időszakban?
V: Megalapították a Bakui Állami Egyetemet, amely az egyik legfontosabb eredményük volt ebben az időszakban - ez volt az egyik legkorábbi modern típusú egyetem, amelyet Azerbajdzsánban alapítottak.
Keres