Szekularizmus (világiasság): definíció és az állam–egyház különválasztása

Szekularizmus (világiasság): érthető magyarázat az állam–egyház különválasztásáról, történeti és jogi példákkal, hatásaival a modern demokráciákban.

A szekularizmus (más néven világiasság) az az elv, hogy az állami intézmények és közélet működése nem vallásfüggő, és a kormányzati döntések alapjául nem egyetlen vallás tanai szolgálnak. Nem jelenti feltétlenül a vallás ellenzését vagy az egyéni vallásgyakorlás korlátozását: a szekularizmus alapelve általában a vallásszabadság és az állami semlegesség biztosítása.

Az állam és az egyház különválasztása

A gyakorlatban a szekularizmus többféle formában jelenhet meg: az állam nem hivatalos vallásának hiánya, a vallási szervezetek és az állami intézmények pénzügyi és jogi elkülönítése, valamint az, hogy a közoktatás és közigazgatás vallástól független. Vannak országok, ahol a kormány független minden vallástól; ugyanakkor léteznek olyan államok is, ahol az állam hivatalos vagy uralkodó vallást tart fenn. Például Pakisztánban, Egyesült Királyságban, Görögországban, Iránban vagy Szaúd-Arábiában van államvallás, ami azt jelenti, hogy a kormány az államvallás elveit vagy intézményeit részesíti előnyben.

Ezzel szemben Indiában, Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban olyan törvények vannak, amelyek szerint a vallásnak és a kormánynak külön kell maradnia: ezek az országok jogi vagy alkotmányos eszközökkel igyekeznek biztosítani az állam vallási semlegességét és az egyének vallásszabadságát.

Különböző modellek

• Konfesszionális államok: az állam vallási intézményeket támogat vagy hivatalosan is vallásos jellegű (pl. államvallás), mint bizonyos ortodox vagy iszlám államokban.
• Laikus (szekuláris) államok: az állam nem vesz részt a vallási ügyekben, és nem támogat egyetlen vallást sem — cél a vallási semlegesség és az egyenlő bánásmód.
• Laïcité típusú modell: (például Franciaországban) erőteljesebb elválasztást követel meg a vallás és a közélet között, gyakran intézményi korlátozásokkal (például közintézményekben viselhető vallási jelképek szabályozása).
• Teokrácia: ahol a vallási vezetés közvetlenül gyakorolja a politikai hatalmat.

Egy teokráciában a vallás papjai az ország uralkodói. Ilyen rendszerben a vallási normák és vezetők döntő befolyással bírnak a jogalkotásban és a közigazgatásban.

Történeti és társadalmi megfontolások

A szekularizmus kialakulása sok helyen összefügg a modern nemzetállamok és a felvilágosodás eszméivel: a vallási hatalom korlátozásával, a jogegyenlőség és az egyéni szabadság oltalmával. Ugyanakkor a szekularizmus megvalósítása és értelmezése országonként eltérő lehet, és gyakran politikai, kulturális vagy történelmi okokra vezethető vissza.

Gyakorlati kérdések és viták

A szekularizmus gyakorlati alkalmazása számos vitás kérdést vet fel: lehet-e vallási jelkép közintézményben, milyen szabályok vonatkozzanak vallásos ruházatra az iskolákban vagy munkahelyen, állami finanszírozás járjon-e felekezeti iskoláknak, hogyan kezeljük a vallási törvényeket az állami joggal szemben stb. A megoldások gyakran kompromisszumokat igényelnek a vallásszabadság, az állami semlegesség és a társadalmi kohézió között.

Mi a célja?

A szekularizmus célja általában az, hogy minden állampolgár vallási hovatartozástól függetlenül egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkezzen, ugyanakkor biztosítsa az egyéni vallásszabadságot és megakadályozza egyetlen vallás politikai túlsúlyát. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állami döntések nem egyetlen vallási tanból indulnak ki, és a közszféra semleges marad a vallási ügyekben.

Keresés betűvel