Női választójog
A női választójog a nők szavazati és tisztségre való választási joga. A jogot általában hosszú politikai kampányok után adták meg. Sok országban már az általános választójog előtt elismerték. A 19. század vége előtt egyetlen nő sem rendelkezett szavazati joggal egyetlen politikai választáson sem.
A nők szavazati jogának megszerzéséért indult modern mozgalom a 18. század végén Franciaországban kezdődött. A FranciaKöztársaság egy forradalom után alakult meg, és Antoine Condorcet politológus és Olympe de Gouges aktivista azért kampányolt, hogy a nők is részt vehessenek az országos választásokon.
A nők választójogának kezdeti időszakában csak azok a nők kaptak szavazati jogot bizonyos választásokon, akik megfeleltek bizonyos követelményeknek. Svédországban a szabadság korában (1718-1771) feltételes női választójog volt érvényben. New Jerseyben 1776-tól 1807-ig a nem házas, vagyonnal rendelkező nők szavazhattak. Sierra Leonéban az 1792-es választásokon minden családfő - akiknek egyharmada nő volt - szavazhatott.
Több brit gyarmat a legtöbb ország előtt elismerte a nők választójogát. A Bountyzendülőinek női leszármazottai, akik a Pitcairn-szigeteken éltek, 1838-tól szavazhattak. Ezt a jogot megtartották, amikor 1856-ban áttelepítették őket a Norfolk-szigetre. A dél-ausztráliai nők 1861-től szavazhattak a helyi választásokon, a Man-szigeten élő nők pedig 1881-től vehettek részt a parlamenti választásokon. 1893-ban Új-Zéland lett az első független ország, amely minden felnőtt nőnek megadta a szavazati jogot az országos választásokon. Dél-Ausztráliában a nők 1894-ben ugyanezt a jogot kapták meg, és elsőként kaptak jogot arra, hogy induljanak (induljanak) a parlamenti helyekért.
Nem sokkal később számos ország tette ugyanezt, hasonló csatákat követően. A 19. század végén több nyugati országban, köztük Svédországban, Finnországban és az Egyesült Királyságban is korlátozott szavazati jogot szereztek a nők. Az Orosz Birodalom volt az első európai ország, amely 1906-ban bevezette a nők választójogát. Az 1907-es választásokon megválasztották a világ első női parlamenti képviselőit is. Abban az időben az Orosz Birodalom része volt. Az első világháborút megelőző években Norvégiában (1913) és Dániában (1915) a nők szintén választójogot kaptak, akárcsak a többi ausztrál államban. A legtöbb más nyugati országban a nők választójoga az első világháború végén jött el.
Ceylon, mai nevén Sri Lanka 1931-ben ismerte el a jogot. Az 1960-as választásokon megválasztották a világ első női kormányfőjét, Sirimavo Bandaranaikét. Az ENSZ 1979-ben kifejezetten elismerte a nők választójogát.
Női választójog
Az összesen tizenkilenc női képviselőből tizenhárom. Ők voltak a világ első női képviselői, akiket az 1907-es finnországi parlamenti választásokon választottak meg.
Másik oldal
- Suffragette
Kérdések és válaszok
K: Mi az a női választójog?
V: A női választójog a nők joga a választásokon való részvételre, ami magában foglalja a jelöltre való szavazást és a politikai tisztségek betöltésére való megválaszthatóságot.
K: Mikor kezdődött a női választójogért indított modern mozgalom?
V: A nők választójogáért indult modern mozgalom a 18. század végén Franciaországban kezdődött.
K: Melyik évben volt Új-Zéland az első független ország, amely minden felnőtt nőnek megadta a választójogot?
V: Új-Zéland volt az első független ország, amely 1893-ban minden felnőtt nőnek megadta a szavazati jogot az országos választásokon.
K: Melyik volt az első európai ország, amelyik bevezette a nők választójogát?
V: Az Orosz Birodalom volt az első európai ország, amely 1906-ban bevezette a nők választójogát.
K: Kit választottak a világ első női kormányfőjévé?
V: Sirimavo Bandaranaike-ot választották a világ első női kormányfőjévé Ceylonban (ma Sri Lanka) az 1960-as választásokon.
K: Mikor ismerte el az ENSZ a nők választójogát mint jogot?
V: A nők választójogát az ENSZ 1979-ben ismerte el kifejezetten jogként.
