Hegyi-Karabah

Történelem

Hegyi-Karabah 1918-ban vált Örményország és Azerbajdzsán közötti vita tárgyává, amikor mindkét ország kikiáltotta függetlenségét Oroszországtól. A területi vita 1920-ig nem oldódott meg, amikor mindkét fiatal állam a Szovjetunió része lett, és tulajdonképpen az orosz kommunisták (bolsevikok) akciói miatt elvesztették függetlenségüket. Ez idő alatt sok azerit öltek meg örmény terroristák.

Az örmény álláspont támogatói gyakran hangsúlyozzák, hogy a Kaukázusi Iroda 1921. július 5-i határozatát nyilvánvalóan a bolsevikok nyomására fogadták el, és ez a határozat mindenesetre ellentmond az önrendelkezés elvének, és nem tekinthető érvényesnek: a problémát azoknak az országoknak kell megoldaniuk, amelyeket közvetlenül érint, nem pedig a külön erre az esetre létrehozott, a harmadik ország kormánypártján belüli bizottságnak.

Amikor Mihail Gorbacsov Moszkvában hatalomra került, és a 80-as évek végén megkezdte a nyilvánosság és a demokratikus reformok kampányát, a hegyi-karabahi örmények úgy döntöttek, hogy a problémáikkal a nemzetközi és a szovjet vezetőkhöz fordulnak. A régió "erőszakos azerizálása" miatt panaszkodva a többségi örmény lakosság függetlenségi mozgalmat indított.

1991 novemberében az azerbajdzsáni parlament, hogy megállítsa ezt a mozgalmat, eltörölte a régió autonóm státuszát. Válaszul a hegyi-karabahi örmények 1991. december 10-én népszavazást tartottak, amelyen a lakosság túlnyomó többsége a teljes függetlenség mellett szavazott. A Hegyi-Karabah azeri közössége bojkottálta ezt a népszavazást.

Ezek az események és különösen a mintegy 200 000 azeri erőszakos deportálása Örményországból az Azerbajdzsánban élő örmények elleni zavargásokhoz vezetett.

A Hegyi-Karabahért vívott háború a Szovjetunió utódállamainak leghosszabb és egyik legvéresebb konfliktusa lett. A legutóbbi becslések szerint 15 000 ember vesztette életét, a menekültek száma pedig meghaladta az egymilliót.

Ma Hegyi-Karabah egy de facto állam, amely Hegyi-Karabah Köztársaságnak nevezi magát.