Hegyi‑Karabakh (Artsakh) egy hegyvidéki régió a Dél‑Kaukázusban, jelentős történelmi, etnikai és politikai vitákkal. A hely neve a helyi nyelveken általában „hegyi Karabah” vagy „hegyi fekete kert” jelentésű elemekből áll: a „nagorno” oroszul „hegyes / hegyen lévő”, a „kara” törökül „fekete”, a „bakh” pedig azerbajdzsánul „kertet” jelent.

  • Örmény: Լեռնային Ղարաբաղ, átírva Lernayin Gharabagh.
  • Azerbajdzsán: Dağlıq Qarabağ, vagy Yuxarı Qarabağ (jelentése: "felső Karabah" vagy "hegyi Karabah").
  • Orosz: Karabah, átírva: Нагорный Karabakh

Földrajz és lakosság

Hegyi‑Karabakh hegyvidéki terület, az Ázovi‑Kaukázus keleti részén fekszik, jellemzően dombokkal és hegyekkel. A régió éghajlata kontinentális, a gazdaságot hagyományosan a mezőgazdaság, állattenyésztés és kisebb ipari tevékenységek határozták meg. Történelmileg az itt élő közösségek többségét örmények alkották; a 2010-es évek közepén a lakosságot gyakran 120–150 ezer fő körülire becsülték, bár a háborúk és a népvándorlások miatt a szám jelentősen ingadozott.

Történeti áttekintés

A területet évszázadokon át különböző helyi hatalmak és birodalmak uralták. A 19. században az orosz birodalom, majd a 20. században a Szovjetunió részeként alakult ki a mai helyzet előzménye: a Szovjetunió idején a térségből létrehozták a Nagorno‑Karabah Autonóm Körzetet (NKAO) az Azerbajdzsáni SZSZK keretein belül, miközben a lakosság többsége örmény volt. A Szovjetunió felbomlásával a terület státusza és határai ismét vitatottá váltak, a 1990‑es évek elején fegyveres konfliktushoz vezetve.

Politikai státusz és nemzetközi jog

Nagorno‑Karabakh vitatott terület. Az ENSZ szerint Azerbajdzsán része. A területet az Arzah Köztársaság irányítja, amelyet nem ismernek el széles körben; a nemzetközi közösség többsége — köztük az ENSZ — Azerbajdzsán területi integritását támogatja. 1993‑ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa több határozatban (például a 822., 853., 874. és 884. számú határozatokban) felszólította a fegyveres erők kivonását a megszállt területekről és a humanitárius helyzet javítását, valamint a békés rendezésre tett erőfeszítéseket.

A konfliktus a 20–21. században

A 1990‑es években lezajlott háborúban az örmény és azeri erők közötti harcok jelentős területek elfoglalásához és etnikai tisztogatásokhoz vezettek, több százezer menekültet és belső elmozdulást okozva. Később az ún. OSCE Minsk‑csoport (az Egyesült Államok, Oroszország és Franciaország vezetésével) közvetítése mellett folytak tárgyalások a tartós rendezésről, de a megoldás többször meghiúsult.

2020 szeptemberében ismét fegyveres konfliktus robbant ki, amely heves harcokhoz és jelentős veszteségekhez vezetett. A 2020. novemberi orosz közvetítéssel kötött tűzszünet értelmében Azerbajdzsán visszafoglalta a korábban elvesztett területek egy részét, és orosz békefenntartó erők települtek bizonyos területekre.

2023 szeptemberében Azerbajdzsán katonai műveletet indított a régió ismételt ellenőrzéséért; a helyzet gyorsan változott, és a helyi örmény vezetés 2023 szeptemberében megállapodott a hatalmi struktúrák feloszlatásáról, majd bejelentették, hogy az állami intézményeket 2024. január 1‑ig megszüntetik. A műveletek és az azt követő kiszivárgó menekülthullám súlyos humanitárius következményekkel jártak: több tízezer örmény lakos hagyta el a régiót, többségük Örményország felé menekült.

Nemzetközi reakciók és békefolyamat

A nemzetközi közösség általában Azerbajdzsán területi integritását ismeri el, ugyanakkor több ország és szervezet aggodalmát fejezte ki a polgári lakosság biztonsága és a menekültek helyzete miatt. A békefolyamatot politikai és diplomáciai eszközökkel próbálják előmozdítani, de a bizalomhiány, a területi viták és a múltbeli atrocitások nehezítik a tartós megállapodást.

Társadalom, gazdaság és kulturális örökség

A régió gazdasága nagyrészt helyi forrásokra és Örményországgal fennálló kapcsolatokra támaszkodott: mezőgazdaság, élelmiszeripar és kisebb feldolgozóipar volt jellemző. A határok többször lezárt állapota és a nemzetközi el nem ismerés korlátozta a fejlesztési lehetőségeket.

Kulturális szempontból Hegyi‑Karabakh gazdag örmény örökséggel rendelkezik: több középkori kolostor, templom és temetkezési hely található a térségben (például Gandzasar és Dadivank), amelyek vallási és műemléki értéket képviselnek. A konfliktusok miatt ezeknek a helyszíneknek a védelme és hozzáférhetősége gyakran nemzetközi aggály tárgya volt.

Összegzés

Hegyi‑Karabakh/Artsakh egy bonyolult történelmi és geopolitikai múltú régió, ahol az etnikai alapokon álló követelések, a szovjet örökség, a nemzetközi jog és a helyi realitások közti feszültségek hosszú ideje konfliktusok forrásai. Az ENSZ, regionális szereplők és nemzetközi közvetítők továbbra is a békés, tárgyalásos rendezés elérésére törekednek, miközben a helyi lakosság humanitárius és biztonsági helyzete prioritást élvez.

Az ENSZ felszólította az örmény csapatok kivonását a megszállt térségből.