Autizmus

Történelem

Korai történelem

Az "autizmus" szó a görög "autos" szóból származik, ami "én"-t jelent. A kifejezés olyan állapotokat ír le, amelyekben a személy távol van a társas interakcióktól - ezért "elszigetelt én". Az "autizmus" kifejezést először egy Eugen Bleuler nevű pszichiáter használta 1911-ben a skizofrénia egyik tünetcsoportjának leírására. Sigmund Freud mérlegelte ezt a gondolatot, és úgy vélte, hogy az összefügg a nárcizmussal.

Discovery

Három évtizeddel később az Egyesült Államokban a kutatók az autizmus kifejezést kezdték használni az érzelmi vagy szociális problémákkal küzdő gyermekek leírására. Két kutató, Hans Asperger és Leo Kanner voltak az autizmus kutatásának úttörői az 1940-es években.

1943-ban Leo Kanner (a Johns Hopkins Egyetem orvosa) 11 gyermeken végzett vizsgálatot. A gyerekek nagyon intelligensek voltak. Kiderítette, hogy olyan nehézségeik voltak, mint a környezetváltás, bizonyos ingerekre való érzékenység, beszédproblémák és ételallergiák. Később a gyerekek állapotát "korai csecsemőkori autizmusnak" nevezte el, amit ma autizmusnak hívnak.

1944-ben Hans Asperger külön-külön tanulmányozott egy gyermekcsoportot, és nagyon hasonló állapotokat talált. Hans Asperger csoportjának gyermekei nem ismételtek szavakat, és nem voltak olyan beszédproblémáik, mint Kanneréknek. A gyerekeknek azonban problémáik voltak a finommotoros készségekkel, például a ceruzatartással. Az általa vizsgált gyerekek ügyetlenebbnek tűntek, mint a többi gyerek. Emellett "[...] hiányzott az empátia, kevéssé voltak képesek barátságot kötni, egyoldalúan beszélgettek, intenzíven elmerültek egy speciális érdeklődésben és ügyetlenül mozogtak". Hans Asperger az autizmus "enyhébb" formáját írta le, felfedezését ma Asperger-szindrómának nevezik.

A hűtőszekrény-anya elmélet

Kanner 1943-ban és 1949-ben tudományos munkákban írta le az általa vizsgált gyermekeket. Ezekben a tanulmányokban azt írta, hogy szerinte a gyerekek szülei nem szeretik őket eléggé. Azt írta, hogy részben ez lehet az oka annak, hogy a gyerekek autisták. Például 1949-ben azt írta, hogy a gyerekek szülei nem mutattak melegséget, vagyis szeretetet a gyerekeik iránt. Szerinte a szülők annyira "hidegek" voltak, hogy hűtőszekrényekhez hasonlította őket:

"[A gyerekeket] rendesen a hűtőszekrényekben hagyták, amelyek nem olvadtak ki. Visszavonulásuk az ilyen helyzettől való elfordulás aktusának tűnik, hogy a magányban keressenek vigaszt".

Ez az elképzelés a hűtőszekrény-anya-elmélet néven vált ismertté. Évtizedeken át a szülőket hibáztatták azért, hogy gyermekeik autizmusát az okozza, hogy nem szeretik eléggé a gyermekeiket. Mára már köztudott, hogy ez az elmélet érvénytelen. ^[]

Későbbi történelem

A skizofrénia és az autizmus számos kutatói vizsgálatban összekapcsolódott. Csak az 1960-as évektől kezdődően kezdték az egészségügyi szakemberek külön értelmezni ezt a két rendellenességet. 1980 óta a Kanner-féle úgynevezett korai gyermekkori autizmus szerepel a Mentális zavarokdiagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM). Éppen a skizofrénia és az autizmus közötti homályos megkülönböztetés miatt a DSM 1987-ben az autizmus pontosabb meghatározásával jelentkezett. Ettől kezdve a korai infantilis autizmust autizmus-zavarnak nevezik. Ezen túlmenően a DSM először vezetett be egységes kritériumokat az autizmus diagnosztizálására. A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének negyedik kiadása kibővítette az autizmus definícióját, és az autizmus enyhébb eseteit is felvette. De különösen az Asperger-szindróma került bele 1994-ben. A DSM ötödik kiadásának 2013-as megjelenésével az autizmus altípusait az autizmus spektrumzavar (ASD) általános kifejezésben foglalták össze. Az egyéneket ma már különböző intenzitású (enyhe, közepes és súlyos) autizmus spektrumon diagnosztizálják.

Tünetek

Interakció

• csecsemőként a tárgyakat kedvelheti az arcok helyett
• nem nézhetnek egy másodpercnél tovább az arcokba.
• jobban szeret egyedül lenni, vagy nem érdekli a barátkozás.
• esetleg nem reagál a szeretet jeleire, pl. az ölelésre.
• nehéz megismerni, hogy mások hogyan éreznek
• nevetés vagy sírás rosszkor

Kommunikáció

• nem beszélnek vagy kommunikálnak sokat
• "robotszerűen" beszélhet (azaz a hangszín vagy a hangmagasság alig változik).
• nehézségek az azonos betűzésű vagy hangzású, de eltérő jelentésű szavakkal kapcsolatban.
• a gesztusok vagy arckifejezések megértésével kapcsolatos problémák

Korlátozott viselkedés

• ugyanazt a cselekvést ismételten elvégezheti (stimming)
• korlátozott érdekeltséggel rendelkezhet (az úgynevezett különleges érdekeltség)
• a rutinváltozásokkal való megbirkózás nehézségei

Érzékenység

• Nagyobb érzékenység
• Bizonyos ételek kerülése, mert nem szeretik az állagukat, vagy olyan dolgok fogyasztása, amelyek nem ételek.
• bizonyos zajok iránti vonzalom
• jó figyelem a részletekre
• jó egyensúlyozási készség (néha)

Frekvencia

A különböző vizsgálatok különböző számokat mutattak ki az autizmus spektrumzavarok gyakoriságára vonatkozóan. Az egyik tanulmány szerint 10 000 emberből tíz esetben klasszikus autizmus, 2,5 esetben Asperger-szindróma és 15 esetben enyhe autizmus (PDD-NOS) fordult elő - tendencia: növekvő. Más források 10 000 emberre 60 autizmus spektrumzavaros esetről beszélnek. Az autizmus eseteinek száma azonban nem egyenlő a férfiak és a nők körében. Itt a tanulmányok eredményei nagymértékben eltérnek egymástól. A kutatók általában azt mondják, hogy minden diagnosztizált nőre 3-4 férfi jut. Ez az arány a súlyos esetek esetében 1:1-re csökken. A magasan funkcionáló esetek esetében nő, és az Asperger-szindróma esetében eléri a 8:1 arányt. Az utóbbi időben egyre inkább tudatosult, hogy ez az arány azért lehet ilyen magas, mert a tanulmányokból egyszerűen hiányoznak a női autisták. Ez azért lehet, mert az autizmusra vonatkozó tesztek jellemzően a férfi autizmus jellemzőire összpontosítanak. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy az autista nők talán jobban alkalmazkodnak a társadalmi elvárásokhoz és jobban elrejtik szociális problémáikat. Tanulmányok szerint az autista nők agya inkább hasonlíthat a neurotípusos férfiak (nem autista férfiak) azonos korú agyához. Ezek lehetnek az okai annak, hogy miért nem olyan könnyű felismerni, hogy egy nő autista-e - és ezért miért diagnosztizálnak több férfit, mint nőt.

Nemi különbségek

Az autizmus spektrumzavarok (ASD) gyakrabban fordulnak elő vagy diagnosztizálnak férfiaknál, mint nőknél.^[] Az arány közel egy nő jut minden négy diagnosztizált férfira. Vannak azonban bizonyítékok arra, hogy a nőket később diagnosztizálják, mint a férfiakat. A kutatók vitatják, hogy nemi előítélet játszhat-e szerepet abban, hogy a lányokat és nőket aluldiagnosztizálják vagy későn diagnosztizálják. Bár a férfiaknál gyakrabban fordulhat elő autizmus spektrum betegség, a nőknél az autizmus más tüneteket mutat, mint a férfiaknál. Az autista nők viselkedése is eltérő.

Az autizmus spektrumzavarok típusai

Az elmúlt években az egyének úgy használták az "autizmus" és az "autizmus spektrumzavar" kifejezéseket, mintha ugyanazt jelentenék. Az autizmus egy spektrumzavar. Ez azt jelenti, hogy az autizmussal élők egy része csak enyhén érintett. Ezek az emberek járhatnak rendes iskolába, dolgozhatnak, és lehetnek partnereik és családjuk. Vannak, akiket rosszabbul érint, mint másokat. Ezek az emberek képesek lehetnek arra, hogy a legtöbb otthoni szükségletükről gondoskodjanak, például öltözködjenek és ételt szerezzenek, de nem képesek rendes munkát vállalni vagy egyedül utazni. A súlyos autizmussal élő személy egész életében gondozásra szorulhat. Kevés autizmussal élő ember kivételesen tehetséges vagy tehetséges. Ezeket az embereket savant-szindrómásnak nevezik. Ők gyakran csak egy bizonyos dologban nagyon jók, például a matematikában, a zongorázásban vagy a futballeredmények megjegyzésében.

Az autizmus spektrumzavar általános kategóriáját pervazív fejlődési zavarnak nevezik. Az elnevezés olyan egészségügyi állapotokat ír le, amelyek számos területen fejlődési problémákkal járnak. A legtöbb esetben, amikor az autizmus spektrumzavarra hivatkozunk, a leggyakoribb rendellenességekre utalunk:

Az autizmus típusa	Gyermekkori autizmus	Atipikus autizmus	Asperger-szindróma
ICD-10	F84.0	F84.1	F84.5
Keletkezési kor	A kommunikáció, a nyelv, a játék és a kognitív fejlődés elmaradása vagy rendellenes működése hároméves kor előtt.	Az atipikus autizmus a gyermekkori autizmustól a betegség kialakulásának életkorában különbözhet. Itt az abnormális viselkedés csak hároméves kor után válik láthatóvá. Emellett a három kategóriából (szociális interakció, kommunikáció és viselkedés) csak egy vagy kettő érintett.	A kommunikáció, a nyelv, a játék vagy a kognitív fejlődés nem mutat észrevehető késedelmet gyermekkorban.
Interakció	Érintett		Érintett
Kommunikáció	Érintett		Nincs nyelvi késés
Viselkedés	Érintett		Érintett

A különböző kategóriákat, az úgynevezett "betegségek nemzetközi osztályozását" (ICD) az Egészségügyi Világszervezet határozza meg. Amint az a táblázatban látható, a betegségek több ponton eltérnek egymástól. Ezek a betegség kialakulásának kora, a szociális interakció, a kommunikáció és a viselkedés. Az egyén a károsodás területeitől függően tartozik egy bizonyos kategóriába. Mindhárom hasonlónak tűnhet a tünetek tekintetében, mégsem ugyanaz. Mégis, az egy csoporton belüli emberek hasonló tüneteket mutatnak. A csoportok segítségével keresni lehet a betegség kiváltó okát, és jobb kezelést lehet biztosítani.

Okok

A tudósok nem tudják pontosan, mi okozza az autizmust. Az autizmus spektrumzavar különböző típusainak számos különböző oka lehet. A tudósok tudnak néhány olyan dologról, amely miatt egy személynél nagyobb valószínűséggel alakul ki autizmus spektrumzavar.

Genetika és örökölhetőség

Az autizmus spektrumzavarok erősen öröklődő rendellenességek. Ez azt jelenti, hogy nagyon valószínű (több mint 90%), hogy egy autista személy gyermeke is az autizmus spektrumán lesz. Ennek oka bizonyos génekben keresendő. Ezek a gének kapcsolatban állnak az autizmussal, és a szülőktől öröklődnek a gyermekre. Már Leo Kanner és Hans Asperger is észrevette, hogy az autista gyermekek apjai gyakran jobban szeretnek egyedül lenni, mint emberekkel együtt. Ezért Kanner és Asperger genetikai okot gyanított. Ennek az elméletnek a vizsgálatára olyan családokkal végeztek vizsgálatokat, amelyekben autizmus spektrumú gyermek volt. Azt találták, hogy néha a gyermekek szülei (az apák és az anyák egyaránt) is szociális nehézségeket, félénkséget és problémákat mutatnak a kontextuális információk megértésében, amikor beszélgetnek valakivel. Egyes tanulmányok 100 családból csak 10 családban találták ezt, mások 100 családból 45-ben.

Az autista szülőkkel rendelkező gyermekeken végzett vizsgálatokon kívül a közelmúltban több olyan gyermeken is végeztek vizsgálatokat, akiknek testvére vagy ikertestvére autista tüneteket mutatott. Az autista szülőkkel végzett vizsgálatok eredményeihez hasonlóan a legtöbb autista testvérrel/ikertestvérrel rendelkező gyermekről kiderült, hogy autista tüneteket mutat. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az autista testvérekkel rendelkező csecsemők mintegy ötven százaléka mutatott valamilyen atipikus viselkedést, körülbelül egynegyedük késést és hiányosságokat mutatott a csecsemőkori mérföldkövek elérésében, és körülbelül 17%-uknál később ASD-t (autizmus spektrumzavar) diagnosztizáltak.

Az ikerkutatások továbbá kimutatták, hogy sokkal valószínűbb, hogy az egypetéjű ikrek mindketten az autizmus spektrumán vannak, mint az, hogy a nem egypetéjű ikrek mindketten az autizmus spektrumán vannak. Az egypetéjű ikrek DNS-e közel azonos. Ezért nagyon valószínű, hogy vagy mindketten autisták, vagy mindketten nem autisták. A nem egypetéjű ikrek csak a génjeik felén osztoznak, ami kevésbé valószínűvé teszi, hogy mindketten érintettek a rendellenességben. A tudósok kimutatták, hogy az ismétlődési kockázat (annak a valószínűsége, hogy egy gyermek az autizmus spektrumán van, ha a testvére vagy a bátyja is autista) 20-80-szor nagyobb, mint az átlagos népességben a rendellenesség előfordulásának valószínűsége.

Azonban nem egyetlen gén növeli az autizmus spektrumzavarok kockázatát. Több gént is összefüggésbe hoztak a rendellenességgel. Az összes azonosított gén összességében csak minden tíz autista esetből egy-kettőt tud megmagyarázni. Az autizmusban szerepet játszó gének közül egyik sem magyarázza 100 esetből több mint egyet.

A genetikai hatások közé tartoznak:

• mutációk,
• genetikai szindrómák (pl. törékeny X-szindróma),
• de novo (a családban újonnan előforduló), valamint öröklött kópiaszám-változások (CNV) - a CNV egy gén duplikációja vagy deléciója - és
• egynukleotid-variánsok (SNV) - az SNV egy nukleotidban bekövetkező, nagyon alacsony gyakorisággal előforduló változás.

Az érintett gének befolyásolják:

• az agysejtek közötti kölcsönhatás és a szinaptikus működés,
• neuronális növekedés és neuronális migráció (egy neuron vándorlása a születési helyéről az agyban található végső helyére) és
• gátló és gerjesztő neurotranszmisszió.

Neurális korrelátumok

A kutatók nem találtak egyetlen neuronális korrelátumot sem az autizmus spektrumzavarokra, azaz nem az agy rendellenes működése az egyetlen oka az autizmusnak. Mindazonáltal a tudósok találtak néhány különbséget az autisták agya és a tipikus emberi agy között. Ezek a különbségek az agy anatómiájában, az egyes agyi régiók aktivitásában, valamint az agyi régiók közötti kapcsolatokban rejlenek. Általános tendencia, hogy az autisták ugyanazokat az agyi régiókat használják, mint más emberek, de eltérő aktivitást mutatnak. Egyes területeken az aktivitás kisebb, más területeken erősebb. Ez azonban csak a férfi autistákra lehet igaz. Az elmúlt évek során a tanulmányok kimutatták, hogy az autista nők agya olyan lehet, mint a normális férfiaké.

Egyes kutatók három fő területre csoportosították az autisták nehézségeit, hogy megvizsgálják azok neuronális alapjait.

Az elme elmélete

A kutatók szerint az autisták egyik fő problémája az elmélet felépítése. Ez megnehezíti számukra a másokkal való interakciót. A társas interakcióval kapcsolatos problémákat valószínűleg súlyosbítja a társas ingerek, például az arcok iránti alacsony preferencia. Ezt a tendenciát a személy szemmozgását nyomon követő vizsgálatokban és EEG-vizsgálatokban is kimutatták. Az EEG-vizsgálatok a normálisnál alacsonyabb aktivitást mutattak ki a fusiform arcterületen (FFA), egy olyan agyi régióban, amely általában akkor aktív, amikor arcokat lát. Más vizsgálatok eredményei azonban nem tudták ezt kimutatni.

A tudósok az autizmus spektrumán élő emberek agyi aktivitását is megmérték fMRI-vel, miközben saját érzelmeikre gondoltak. Ugyanazokban az agyi régiókban találtak aktivitást, mint a nem autista embereknél. A különbség az volt, hogy egyes régiók, amelyek fontosak az önmagunkról és az érzelmekről való gondolkodásban (különösen az anterior insula), kevésbé voltak aktívak az autistáknál. Más agyi régiók sokkal aktívabbak voltak. Ezek az eredmények megmagyarázhatják azokat a nehézségeket, amelyeket az autista emberek tapasztalnak, amikor megpróbálják megérteni az összetett arckifejezéseket és érzelmeket (például a szégyent, a féltékenységet).

Végrehajtó funkció

Az autizmus spektrumán élő emberek alacsonyabb képességet mutatnak a végrehajtó funkciókra. A végrehajtó funkció fizikai, érzelmi és kognitív önkontrollt jelent. Ide tartozik a cselekvések megtervezése, a fókuszálás, a figyelemváltás, valamint a viselkedés és a gondolkodás rugalmassága. Az autisták képességei javulhatnak, de a végrehajtó funkciók terén a nem autista emberek képességei alatt maradnak.

A végrehajtó funkciókkal kapcsolatos problémákat valószínűleg az agyban lévő nagy hálózatok okozzák. A szürkeállomány és a fehérállomány rendellenességei negatívan befolyásolják a különböző agyi régiók együttműködését (funkcionális integráció). A kisebb corpus callosum rendellenességekhez vezet a munkamemóriában (az emlék aktív megőrzésének folyamata, amíg szükség van rá) és a cselekvések tervezésében.

Központi koherencia

A központi koherencia az a képesség, hogy a részekből egészeket tudunk építeni. Ez az autizmussal élőknél gyenge. Ez azt jelenti, hogy az autisták inkább a részletekre koncentrálnak. Nem tudnak egészeket építeni belőlük. Az, hogy nem tudnak az egészekre figyelni, érzékelési és nyelvi nehézségeket eredményez. Ezért az autista embereknek általában több időre van szükségük a környezetükből érkező információk feldolgozásához. Ennek következtében általában több időre van szükségük a válaszadáshoz is. A teljesítmény azonban az autizmus spektrumán belül az egyes emberek között változik. A központi koherencia fogalma továbbá számos, egymással kölcsönhatásban álló szempontot foglalhat magában. Ez megnehezíti, hogy az okát az agyban találjuk meg. A központi koherencia neurális korrelátumai még nem ismertek.

Családi kockázati tényezők

Az autizmus spektrumzavarok kockázata megnőhet, ha az anya terhesség alatt talidomidot, valproinsavat használ vagy túl sok alkoholt fogyaszt. Az autizmus kockázata az apa és az anya terhesség idején betöltött életkorával is nő.

A tudósok tudják, hogy a szülők nem azzal okozzák gyermekeik autizmusát, hogy nem elég szeretetteljesek.

Oltóanyagok

A tudósok biztosan tudják, hogy a vakcinák nem okoznak autizmust. Az oltások még csak nem is növelik az autizmus valószínűségét - még akkor sem, ha már az oltás beadása előtt is magas volt az autizmus kockázata.

1997-ben A. Wakefield és mások egy hónappal a kanyaró-mumpsz-rubeola (MMR) vakcina alkalmazása után autizmusra utaló jeleket találtak. Közzétettek egy tanulmányt, amelyben azt állították, hogy az autizmust az MMR vakcina okozza. A tanulmánynak azonban számos hibája volt:

1. nem zárták ki azokat a gyermekeket, akiknél ismert volt a genetikai ok,
2. nem mérték fel a gyermekek képességeit az oltás beadása előtt,
3. a neuropszichológiai és endoszkópos értékelések nem voltak vakok,
4. nem voltak kontrollalanyaik.

Továbbá semmilyen hihető biológiai mechanizmus nem magyarázza, hogy az MMR vakcina hogyan vezet autizmushoz. Azóta számos eset-kontroll vizsgálatot végeztek az oltások és az autizmus közötti kapcsolat vizsgálatára. Ez azt jelenti, hogy összehasonlítottak egy olyan csoportot, amelyet beoltottak egy olyan csoporttal, amelyet nem oltottak be, de ettől eltekintve azonosak voltak. Nem találták, hogy az MMR vakcinák okozzák az autizmust. Nem találták azt sem, hogy az oltás növelte volna az autizmus kockázatát.

A szülők attól is tartottak, hogy a tiomerzál (amerikaiul: thimerosal - egy olyan anyag, amely az oltóanyagokat és más gyógyszereket hosszabb ideig használhatóvá teszi) autizmust okozhat, mivel higanyt tartalmaz. Az oltóanyagokban lévő etil-higany mennyiségének ártalma nem volt ismert. Mégis kivonták a forgalomból a csecsemőknek szánt, higanyt tartalmazó oltóanyagokat. Mindazonáltal a tiomerzál mint az autizmus okozója biológiailag sem biológiai. A higanymérgezés egyértelműen más tüneteket vált ki, mint az autizmus. A kutatók mégis végeztek tanulmányokat a témában. Nem találtak kapcsolatot a tiomerzál és az autizmus között.

Végül egy harmadik elméletet is javasoltak. Azt állították, hogy a sok vakcina egyszerre gyengíti a csecsemők immunrendszerét. Az autizmus azonban nem az immunrendszerrel összefüggő rendellenesség. Továbbá az egyszeri és a sok oltás sem gyengíti az immunrendszert.

Diagnózis

Az autizmus diagnosztizálása nehéz, mivel nincs olyan orvosi vizsgálat, mint a vérvizsgálat. Ehelyett az értékelést egy orvosokból és más egészségügyi szakemberekből álló csapat végzi, akiknek van tapasztalatuk az autizmusban és ismerik az egyént.

Diagnózis gyermekeknél

Megbízható diagnózis először kétéves korban adható. A gyermekeknek 18 és 24 hónapos korukban szűrővizsgálaton kell részt venniük. Ha bármi rendellenességet észlelnek, további vizsgálatot végeznek. Ennek során egy szakemberekből álló csapat kikérdezi a gyermek gondviselőit a gyermek viselkedéséről, és megnézi, hogy milyenek a különböző környezetekben. Ez magában foglalhat viselkedési vagy fizikai vizsgálatokat, valamint intelligenciateszteket vagy fejlődési teszteket is. A gyermek jó, részletes kórtörténete gyakran nagyon hasznos a diagnózis felállításához.

Diagnózis felnőtteknél

Felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt diagnosztizálható. Ez azért lehet nehéz, mert az autizmus tünetei átfedhetnek más rendellenességekkel, például kényszerbetegséggel, amelyek felnőttkorra már megjelenhetnek. A szakértő általában megkérdezi a felnőttet az aggodalmakról, az életben jelentkező (például szociális vagy viselkedési) kihívásokról, valamint az ezeken a területeken végzett szabványosított teszteket. Gyakran kérnek fejlődési előzményeket is.

Diagnosztikai és statisztikai kézikönyv (DSM-5)

2013-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság közzétette a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének (DSM-V) ötödik kiadását. Ahhoz, hogy autizmussal diagnosztizáljanak egy személyt, két szabványosított kritériumnak kell megfelelnie. Fontos, hogy az egyéneknek már kora gyermekkorban tüneteket kell mutatniuk, még akkor is, ha ezeket a tüneteket később ismerik fel. Ezeknek a tüneteknek korlátozniuk kell a mindennapi működést. Továbbá ezek a tünetek nem magyarázhatók értelmi fogyatékossággal vagy fejlődési késéssel.

Az autizmus spektrumzavarra a szociális interakció, a verbális és nonverbális kommunikáció és az ismétlődő viselkedés nehézségei jellemzőek.

Egyidejűleg fennálló állapotok

Az autizmus spektrumzavar a tünetek, képességek és fogyatékossági szintek széles skáláját foglalja magában. Egyes autisták tanulási zavarokkal, mentális egészségügyi problémákkal vagy más betegségekkel is küzdenek. Ez azt jelenti, hogy az autizmus más betegségekkel és az alábbi rendellenességek tüneteivel is együttesen jelentkezhet:

• Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar
• Rögeszmés-kompulzív zavar
• Tanulási fogyatékosság
• Értelmi fejlődési zavar
• Szorongásos rendellenesség
• Értelmi fogyatékosság

A DSM-V-ben az autizmus diagnózisa kizárja más pszichiátriai rendellenességek formális diagnózisának felállítását. Ezért előfordulhat, hogy egy autista személynél nem diagnosztizálnak más mentális betegségeket, mert nem lehet komorbid klinikai diagnózist felállítani.

Kezelés

Mivel az autizmus egy spektrum, minden autista személy más és más. A különböző kezelések különböző embereknek segítenek. A kezelésnek néhány különböző kategóriája létezik. A legfontosabbak a gyógyszerek, a különböző terápiák és a diéták. A kezelés attól függően illeszkedik, hogy mire van szüksége az autizmussal élő személynek.

Gyógyszerek

Még mindig nem világos, hogy mi okozza az autizmust. Több oka is lehet. Jelenleg csak az autizmus tüneteit lehet csökkenteni. Az autizmusból való teljes gyógyulás nem lehetséges. Ha a terápiák nem tudják csökkenteni az autizmus tüneteit, akkor gyógyszereket alkalmaznak kiegészítőleg. Gyakran egyszerre több gyógyszert is alkalmaznak az autizmus különböző tüneteinek kezelésére.

Szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI)

A szerotonin egy kémiai hírvivő, amely jeleket szállít a sejtek között, és nagyon fontos a normális működéshez, például az érzékszervi érzékeléshez, a memóriához, a tanuláshoz és az alváshoz, amelyek mindegyike károsodott az autistáknál.

A kutatók még nem találtak kapcsolatot az autizmus és a szerotonin között, bár sikerrel kezelték az autizmust SSRI-okkal, amelyek megakadályozzák a sejtek szerotoninfelvételét, ami azt jelenti, hogy több szerotonin jut a jelzésekre.

Alkalmazhatók ismétlődő viselkedés, agresszió, hiperaktív viselkedés és dühkitörések kezelésére. Az SSRI-knek számos mellékhatása lehet. Általában a gyógyszereket a felnőttek jobban tolerálják, mint a gyermekek. Példák az SSRI-kre: klomipramin, fluvoxamin, szertralin, venlafaxin, trazodon és mirtazapin.

Antipszichotikus gyógyszerek

A dopamin egy kémiai hírvivő anyag az agyban. Segíti a mozgásokat, a hormonok felszabadulását és a kognitív képességek erősítését. A kutatók megállapították, hogy a dopamin mennyiségének növelése az agyban rontja az autizmus tüneteit. Az autizmus tüneteit csökkentő anyagok az antipszichotikus gyógyszerek. Kétféle antipszichotikus gyógyszer létezik. Az egyik típus a tipikus antipszichotikumok. Ezek blokkolják azokat a helyeket, ahol a dopamin kötődne a sejthez. Az atipikus antipszichotikumok viszont azokat a helyeket blokkolják, ahol a dopamin vagy a szerotonin kötődik a sejthez. Az antipszichotikus gyógyszer az autizmusban az izgatottság legsikeresebb kezelése. Segíthet az agresszió, az önkárosítás, a hiperaktivitás és a repetitív viselkedés csökkentésében is, bár számos mellékhatása lehet. Az antipszichotikus gyógyszereket eredetileg olyan mentális zavarok kezelésére használták, mint a depresszió, a bipoláris zavar vagy a skizofrénia. Az antipszichotikus gyógyszerek példái a haloperidol, a klozapin, a riszperidon és a paliperidon.

Pszichostimulánsok

Kezdetben a pszichostimulánsokat csak a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban szenvedő betegeknél alkalmazták. A kutatók rájöttek, hogy az autista betegeken is segíthetnek. A gyógyszerek csökkenthetik a hiperaktivitást és a figyelmetlenséget az autizmussal élőknél. A gyógyszereknek számos mellékhatása lehet. Ilyen például a metilfenidát, a klonidin és a guanfacin.

Diéta

Az autizmussal élőknek gyakran vannak problémáik az emésztőszervekkel, például a gyomorral vagy a bélrendszerrel. Ezek a problémák lehetnek gyulladások, hasi fájdalom, gázok, hasmenés vagy bakteriális túlszaporodás. Az okok lehetnek alultápláltság, ételintolerancia vagy allergia. Az ilyen problémákat okozó bizonyos élelmiszereket kizárják az étrendből. Sok esetben kizárják a glutént vagy a tejtermékekben előforduló fő fehérjét, a kazeint tartalmazó termékeket. Sok esetben vitaminokat, ásványi anyagokat, valamint esszenciális zsírsavakat is biztosítanak. Nagy probléma, hogy sok autista nem tudja megmondani, hogy fájdalmai vannak. Ezért sok, az emésztőszerveket érintő probléma észrevétlen marad.

Terápiák

Foglalkozásterápia

A terápia alkalmazható az érzékszervi túlterhelés okozta stressz minimalizálására. Egyéni terápiás tervek készülnek. A terapeuta sokféle szempontból próbál segíteni az autista személynek.

Ennek egyik része az érzékszervi integráció. A terapeuta segít a páciensnek, hogy értelmet adjon a különböző érzékszervi bemeneteknek. Például megkérheti a gyermek pácienst, hogy játsszon ujjfestékkel, vagy gyűjtsön tárgyakat a szárított babból.

Egy másik része a mindennapi élettevékenységek gyakorlása. A terapeuta segíthet a páciensnek, hogy hozzászokjon az olyan dolgokhoz, mint az öltözködés, az étkezés, a higiénia, a vásárlás és a pénzügyek intézése. Ezeket lépésenként lehet elvégezni, ha a tevékenység több lépést tartalmaz, mint például a főzés.

A játékterápia szintén hasznos, különösen a gyermekek esetében. Hasznos lehet bizonyos érzelmek megismerése, ami az autisták számára nehéz lehet. Segíthet a szociális konvenciók elsajátításában is, például abban, hogy idegenekkel való találkozáskor ölelés helyett kezet kell fogni.

Terápia állatokkal

Gyakran használnak állatokat az autista emberek megsegítésére. Leggyakrabban kutyákat vagy lovakat használnak. Az autizmussal diagnosztizált emberek gondozhatják ezeket az állatokat, simogathatják őket, sőt, a ló esetében akár lovagolhatnak is rajtuk. Tanulmányok kimutatták, hogy az autista személy és az állatok közötti interakció fokozhatja a kommunikációt, csökkentheti a stresszt, a félelmet, az agressziót és mérsékelheti az autizmus tüneteinek súlyosságát.

Zeneterápia

A zeneterápia két részből áll: Az egyik az aktív hallgatás. Itt a terapeuta maga zenél, vagy lemezről játszik zenét. A másik részben az autista személy maga is zenélhet, például hangszeren játszhat vagy énekelhet. A zeneterápia a kommunikáció különböző aspektusait javítja.

Művészetterápia

Itt különböző anyagokat és technikákat használnak a képek rajzolásához. A művészetterápia célja, hogy az autista személyt rugalmasabbá és nyugodtabbá tegye, valamint javítsa a kommunikációs készségeket, az önképet és a tanulási készségeket. A terápia hatása hosszú távon is fennmaradhat, és átvihető az iskolai, munkahelyi vagy otthoni környezetbe.

Kapcsolódó oldalak

• Nonverbális tanulási zavar (gyakori az autizmus spektrumzavarban szenvedőknél)
• Asperger-szindróma (az autizmus spektrumzavar egy formája)