Asperger-szindróma definíció, tünetek, okok és kezelési lehetőségek
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavar egyik megjelenési formája, amely elsősorban a társas kommunikáció és a viselkedés területén okoz eltéréseket. Sok szakember ma már az Asperger-jelenséget a spektrum részeként kezeli, és nem különálló betegségtípusnak tekinti. Fontos kiemelni, hogy az Asperger nem betegség a hagyományos értelemben, hanem egy fejlődési különbség; nem mentális betegségként kezelendő, és az érintettek többsége képes teljes, értelmes életet élni.
Tünetek és jelek
Az Asperger-szindróma jellemzői változóak, de a leggyakoribb tünetek közé tartoznak:
- Társas kommunikációs nehézségek: nehézség a szemkontaktusban, a nem verbális jelek (testbeszéd, arckifejezések) értelmezésében, és nehezebb a kölcsönös beszélgetés fenntartása;
- Korlátozott, intenzív érdeklődések: nagyon szűk, de rendkívül mély érdeklődés egy vagy néhány téma iránt;
- Rutinok és megszokások fontossága: változásokra való érzékenység, merevség a napi rutinokban;
- Szenzoros érzékenységek: túl- vagy alulműködés bizonyos ingerekre (hangok, fények, érintés, illatok);
- Motoros ügyetlenség: finom- és nagymozgásokban jelentkező nehézségek;
- Nyelvi sajátosságok: sok esetben átlagos vagy jó beszédkészség, de nehézségek a beszéd pragmatikájában (például viselkedés a beszélgetésben, irónia megértése).
Gyermekeknél a tünetek gyakran óvodás vagy kisiskolás korban válnak észlelhetővé. Felnőtteknél az Asperger tünetei rejtettebbek lehetnek, de a társas helyzetekben és a munkahelyi kapcsolatokban okozhatnak problémákat.
Okok
Az Asperger kialakulásának pontos oka nem teljesen ismert, de a legfontosabb tényezők:
- Genetikai hajlam: családi halmozódás, több gén együttes hatása;
- Neurobiológiai különbségek: az agy szerkezetében és működésében észlelhetők eltérések;
- Környezeti tényezők: a prenatális és korai fejlődési időszak környezeti hatásai szerepet játszhatnak, de önmagukban nem magyarázzák az állapotot.
Fontos hangsúlyozni, hogy az Asperger nem a szülők nevelési hibájából ered; nem „okozza” rossz vagy szeretetlen gondoskodás.
Diagnózis
A diagnózis általában részletes fejlődési és viselkedési anamnézis, valamint több szakma (gyermekorvos/neurológus, pszichológus, logopédus, pedagógus) bevonásával történő vizsgálat alapján születik. A DSM-5 óta az Asperger-t gyakran az autizmus spektrumzavarok kategóriájába sorolják, ezért a diagnosztikai kritériumok a spektrumon belüli helyzetre összpontosítanak. Korai felismerés és megfelelő támogatás jelentősen javíthatja a hosszú távú kilátásokat.
Kezelési lehetőségek és támogatás
Nincs „gyógymód” az Asperger-re, de számos beavatkozás és támogatás segíthet az érintetteknek az élethosszig tartó jólét és önállóság növelésében:
- Szociális készségek fejlesztése: csoportos vagy egyéni tréningek, szerepjátékok és strukturált gyakorlatok segítenek a társas helyzetek kezelésében;
- Viselkedésterápiák: például viselkedés-modifikációs módszerek és kognitív viselkedésterápia (CBT) a szorongás és a rugalmatlanság kezelésére;
- Logopédia és kommunikációs fejlesztés: a pragmatikus nyelvhasználat és a nonverbális kommunikáció fejlesztése;
- Foglalatosság- és mozgásterápia (gyógytorna, ergoterápia): a motoros készségek és a szenzoros érzékenységek kezelése;
- Oktatási támogatás: egyéni tanulási terv, segítő pedagógus, strukturált környezet az iskolában;
- Gyógyszeres kezelés: nincs olyan gyógyszer, amely az Asperger alapvető tüneteit „meggyógyítaná”, de bizonyos gyógyszeres kezelés segíthet a társuló problémák—például szorongás, depresszió, figyelemzavar vagy tünetek miatti agresszió—kezelésében. A gyógyszerelésről mindig szakorvossal kell konzultálni.
A terápiák célja többek között, hogy az érintett személy megtanuljon jobban eligazodni a társas helyzetekben, és csökkentsék a mindennapi életre gyakorolt korlátozó hatásokat. A terapeuták például gyakoroltatják az érzelmek felismerését és kifejezését—ilyen gyakorlat lehet az, hogy eljátsszanak egy érzelmet, és a résztvevők kitalálják, mi az, ami segít a az érzelmek megértésében.
Társuló állapotok
Sok Aspergerrel élő személynél előfordulnak társuló nehézségek, például:
- szorongásos zavarok és depresszió,
- figyelemhiányos/hiperaktivitás-zavar (ADHD),
- tanulási nehézségek bizonyos területeken,
- alvászavarok és szenzoros feldolgozási problémák.
Ezek kezelése külön figyelmet igényel, és gyakran többféle szakember együttes munkáját.
Mindennapi élet és támogatás családoknak, iskoláknak
- Struktúra és előre jelezhetőség: a napirendek és a vizuális segédeszközök megnyugtató hatásúak lehetnek;
- Világos szabályok és kommunikáció: törekedjünk egyértelmű, rövid instrukciókra és elvárásokra;
- Támogató iskolai környezet: egyéni fejlesztési terv, mentorálás és rugalmas tanítási módszerek;
- Türelem és elfogadás: az empátia és a megfelelő elvárások segítik a hosszú távú alkalmazkodást;
- Kapcsolattartás szakemberekkel: rendszeres konzultációk orvossal, pszichológussal, gyógypedagógussal.
Kilátások (prognózis)
Sok Aspergerrel élő személy képes önálló, produktív életet folytatni, munkát végezni és erős kapcsolatokra szert tenni. A korai felismerés, célzott támogatás és a környezet rugalmas hozzáállása javítja az esélyeket. Ugyanakkor az érintettek gyakran élethosszig tartó támogatást vagy alkalmazkodási stratégiákat igényelhetnek bizonyos helyzetekben.
Mikor forduljon szakemberhez?
Ha egy gyermeknél vagy felnőttnél tartós társas kommunikációs nehézségek, szokatlan érdeklődésminták, vagy a napi működést akadályozó viselkedés észlelhető, érdemes szakemberhez fordulni. A korai diagnózis és a korai támogatás lényegesen javíthatja az életminőséget.
Ha szeretne többet megtudni a diagnózisról vagy kezelési lehetőségekről, kérjük, konzultáljon háziorvosával vagy egy autizmusra specializálódott szakemberrel. Az érintettek és családtagjaik számára hasznos lehet támogató csoportokhoz csatlakozni, és naprakész információkat keresni megbízható szakmai forrásokból.
Az Asperger-szindrómások gyakran mutatnak korlátozott érdeklődést, mint például ez a fiú a konzervdobozok rakosgatása iránt.
Okok és kezelés
Az Asperger-szindróma már kora gyermekkorban megfigyelhető és diagnosztizálható. Senki sem tudja pontosan, hogy mi okozza, de úgy gondolják, hogy genetikai oka van. Az Asperger-szindrómában szenvedő személyeknél az agynak az a része, amely a "szociális viselkedést" (a többi ember megértését és a velük való kommunikációt) irányítja, másképp növekedhet vagy működhet. Az agy egy másik része, amely eltérhet, az a rész, amely bizonyos testmozgásokat, például az egyensúlyt irányítja. Az ebben az állapotban lévő személy járhat vagy viselkedhet ügyetlenül, és nehezen végezhet olyan testmozgásokat, mint például a sportolás. Az is előfordulhat, hogy ismétlődően végeznek fizikai cselekvéseket, például ringatóznak, csapkodnak a kezükkel vagy kopogtatnak a lábukkal. Úgy tűnik, hogy ez az állapot családokban fordul elő. Az Asperger-szindrómás szülőknek gyakran vannak olyan gyermekeik, akiknek ez vagy az autizmus más fajtája van.
Az Asperger-szindróma nem állapítható meg vérvizsgálattal vagy a test megnézésével. Az orvosnak beszélnie kell az illetővel és más, őt jól ismerő személyekkel, figyelnie kell, hogyan mozog és viselkedik az illető, és meg kell ismernie az illető múltját. Előfordul, hogy az orvos tévedésből azt hiszi, hogy a személynek ehelyett skizofréniája, kényszerbetegsége, ADHD-ja vagy szellemi fogyatékossága van. A Tourette-szindróma "tikkekkel" (ismétlődő, kontrollálatlan cselekvések, például rángatózás, pislogás és köhögés) néha Asperger-szindrómával jár együtt. Sok Asperger-szindrómás embernek van ADHD-ja és/vagy kényszerbetegsége is. Becslések szerint a szindrómában szenvedő emberek több mint fele más típusú szindrómát, rendellenességet, fogyatékosságot, betegséget vagy betegséget is hordoz. Az MSD kézikönyv szerint "erős bizonyítékok támasztják alá a genetikai komponenst".
Az Asperger-szindrómás emberek intelligenciája a normális és a magas intelligencia között mozog. Gyermekként speciális otthoni és iskolai segítségre lehet szükségük a szociális viselkedés elsajátításához. A szindróma nem javítható gyógyszerekkel. Az ebben az állapotban szenvedő emberek néha gyógyszert kapnak, hogy segítsenek nekik a depresszióban, amelyet a szindrómában szenvedők gyakran tapasztalnak.
Az Asperger-szindrómások nehezen tudnak beilleszkedni mások közé. Ezt a szociális ügyetlenséget "aktív, de furcsa" jelenségnek nevezik. Az ebben szenvedő felnőttek általában elég "megküzdési készséget" tanulnak ahhoz, hogy normálisnak tűnő módon, de gyakran néhány eltéréssel viselkedjenek. A szindrómával élők többsége képes a barátokkal és a családdal való világos kommunikációra. Az új emberekkel való kommunikációban lehet, hogy nagyobb nehézségeik vannak. A szindrómát hordozó emberek néha gorombának vagy érdektelennek tűnhetnek a beszélgetések során, anélkül, hogy bármi rosszat akarnának. Az is előfordulhat, hogy stresszesek vagy nyugtalanok lesznek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan ők szeretnék.
Jellemzők
Az Asperger-szindróma jellemzői a következők:
- Hosszú, egyoldalú beszélgetések folytatása, anélkül, hogy észrevenné, hogy a hallgató figyel-e, vagy megpróbál-e témát váltani.
- Szokatlan nonverbális kommunikáció, például a szemkontaktus hiánya, kevés arckifejezés, vagy kínos testtartás és gesztusok.
- Egy vagy két konkrét, szűk témakör, például a baseball-statisztikák, a vonatmenetrendek, az időjárás vagy a kígyók iránti intenzív megszállottságot mutat.
- Úgy tűnik, mintha nem értené meg, nem érezné át mások érzéseit, vagy nem lenne érzékeny rájuk
- Nehezen "olvassa" a többi embert vagy nehezen érti meg a humort.
- Monoton, merev vagy szokatlanul gyors hangon beszélni.
- Jobban szeret egyedül lenni
- A saját fejükben ragadnak meg
- Furcsa gondolatai és előítéletei vannak a külvilággal kapcsolatban.
- Problémákat mutat az új emberekkel való találkozásban
- Nem élvezi az azonnali változásokat
- Kényelmetlenül érzi magát emberek, általában idegenek közelében.
- Szeme van a részletekre, és észreveszi az apró dolgokat.
- Követi a saját szokásait, rutinjait és hagyományait, például mindig ugyanazt a fajta ételt és italt vásárolja, vagy ugyanazt a dalt hallgatja újra és újra.
Az Asperger-szindróma akkor tűnik fel, ha az illető szociális helyzetekben másképp viselkedik. Szociális fogyatékosságuknak különböző szintjei lehetnek. Nem mindenkinek, akinek Asperger-szindrómája van, ugyanolyan szintű. Ez a jellemző nem az egyetlen. Aki általában nem kedveli az embereket, nem feltétlenül Asperger-szindrómás. További jellemző, hogy az Asperger-szindrómások utálnak minden változást a rutinjukban. Nem szeretik a szemkontaktust sem. Legtöbbször megpróbálják elkerülni azt. Elfordítják a tekintetüket. Általában az Asperger-szindrómával küzdő embereknek kevesebb arckifejezésük van, mint bárki másnak. Számos jellemzőjük van. Ha valakinek csak néhány ilyen jellemzője van, valószínűleg nincs vele probléma. Általában a szindrómával élők hajlamosak arra, hogy különböző hangokat dúdoljanak vagy ejtsenek ki magukban, amelyeket a környezetükben hallottak, például egy riporter hangját, egy emberét a rádióban, dalszövegeket, szavakat, olyan dolgokat, amelyeket olvastak, vagy amit a körülöttük lévő emberek általában mondanak. Előfordulhat, hogy ezeket a szavakat vagy kifejezéseket újra és újra megismétlik.
Történelem
Az 1940-es években egy Hans Asperger nevű orvos olyan gyerekeket tanulmányozott, akik különböztek a legtöbb általa ismert gyerektől, de mégis hasonlítottak egymásra. "Kis professzoroknak" nevezte őket, mert érdekesnek találta őket, és könyvet írt róluk. Dr. Asperger úgy gondolta, hogy az ő "kis professzorai" másfajta személyiséggel rendelkeztek.
Az 1980-as években Dr. Lorna Wing Hans Asperger munkásságának kutatása után találta ki az "Asperger-szindróma" elnevezést a magasan funkcionáló autizmussal élőkre.
1994-ben az Asperger-szindróma bekerült a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe (DSM-IV).
2013-ban az Asperger-szindrómát törölték a DSM-ből.
Az Asperger-szindróma egyike a sok különálló ICD szerinti autisztikus zavarnak, amely még mindig diagnosztizálható az ICD alapján, de a DSM-ben autizmus spektrumzavar vagy autisztikus zavar néven szerepel; és az egyértelműség kedvéért gyakran autisztikus spektrumzavar néven említik. A DSM-et használó szolgáltatók dokumentálhatják és hivatkozhatnak az ICD szerinti autisztikus zavarra, megadhatják Önnek a DSM szerinti autisztikus zavar kiegészítő diagnózisát, vagy megadhatják a két megjelölés kombinációját (pl. Autisztikus spektrumzavar "Asperger" 299.00 (F84.0), specifikus tanulási zavarral, enyhe).
Statisztika
Az Asperger-szindróma sokkal gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. A statisztikák szerint egy nőre három férfi jut.
Széles körben vitatják, hogy mennyire gyakori a szindróma, mivel vannak olyan adatok, amelyek nagyon eltérő számokat mutatnak. De valószínűleg 250-ből 1, egészen 10 000-ből 1 között van. A gyermekekkel végzett epidemiológiai tanulmányok 2003-as áttekintése szerint az autizmus aránya 0,03 és 4,84 között mozog 1000 főre vetítve, az autizmus és az Asperger-szindróma aránya pedig 1,5:1 és 16:1 között változik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az Asperger-szindróma?
V: Az Asperger-szindróma az autizmus spektrumzavar egyik típusa, amely befolyásolja azt a módot, ahogyan egy személy megérti, beszél és viselkedik más emberekkel.
K: Hogyan befolyásolja az Asperger-szindróma az ember képességét a másokkal való interakcióra?
V: Az Asperger-szindrómás személy nem biztos, hogy jól beilleszkedik a többi ember közé, és a különböző társas helyzetekben nem képes úgy viselkedni, mint mindenki más.
K: Mi az a neurotipikus (NT)?
V: A neurotipikus (NT) egy olyan kifejezés, amelyet az autista közösségben alkottak meg, mint egy címkét azokra a többi emberre, akik nem tartoznak az autizmus spektrumába.
K: Az Asperger-szindróma mentális betegségnek számít?
V: Az Asperger-szindrómáról úgy gondolják, hogy fejlődési rendellenességként jelentkezik, és nem tekinthető mentális betegségnek.
K: A legtöbb Asperger-szindrómás felnőtt megtanulhat barátkozni, hasznos munkát végezni és sikeres életet élni?
V: Igen, a legtöbb Asperger-szindrómás felnőtt megtanulhat barátkozni, hasznos munkát végezni és sikeres életet élni.
K: Mi az a megoldás, amellyel az Asperger-szindrómások megpróbálhatják csökkenteni az olyan tüneteket, mint az agresszió?
V: Az egyik megoldás lehet a gyógyszeres kezelés a különböző tünetek, például az agresszió korlátozására.
K: Mi az egyik módszer, amelyet a terapeuták arra használnak, hogy segítsenek az Asperger-szindrómában szenvedő embereknek megérteni az érzelmeket?
V: A terapeuták számos tevékenységet végeznek, például eljátszanak egy érzelmet, és hagyják, hogy az Asperger-szindrómás emberek kitalálják, mi az, hogy segítsenek nekik megérteni az érzelmeket.
