Asperger-szindróma

Okok és kezelés

Az Asperger-szindróma már kora gyermekkorban megfigyelhető és diagnosztizálható. Senki sem tudja pontosan, hogy mi okozza, de úgy gondolják, hogy genetikai oka van. Az Asperger-szindrómában szenvedő személyeknél az agynak az a része, amely a "szociális viselkedést" (a többi ember megértését és a velük való kommunikációt) irányítja, másképp növekedhet vagy működhet. Az agy egy másik része, amely eltérhet, az a rész, amely bizonyos testmozgásokat, például az egyensúlyt irányítja. Az ebben az állapotban lévő személy járhat vagy viselkedhet ügyetlenül, és nehezen végezhet olyan testmozgásokat, mint például a sportolás. Az is előfordulhat, hogy ismétlődően végeznek fizikai cselekvéseket, például ringatóznak, csapkodnak a kezükkel vagy kopogtatnak a lábukkal. Úgy tűnik, hogy ez az állapot családokban fordul elő. Az Asperger-szindrómás szülőknek gyakran vannak olyan gyermekeik, akiknek ez vagy az autizmus más fajtája van.

Az Asperger-szindróma nem állapítható meg vérvizsgálattal vagy a test megnézésével. Az orvosnak beszélnie kell az illetővel és más, őt jól ismerő személyekkel, figyelnie kell, hogyan mozog és viselkedik az illető, és meg kell ismernie az illető múltját. Előfordul, hogy az orvos tévedésből azt hiszi, hogy a személynek ehelyett skizofréniája, kényszerbetegsége, ADHD-ja vagy szellemi fogyatékossága van. A Tourette-szindróma "tikkekkel" (ismétlődő, kontrollálatlan cselekvések, például rángatózás, pislogás és köhögés) néha Asperger-szindrómával jár együtt. Sok Asperger-szindrómás embernek van ADHD-ja és/vagy kényszerbetegsége is. Becslések szerint a szindrómában szenvedő emberek több mint fele más típusú szindrómát, rendellenességet, fogyatékosságot, betegséget vagy betegséget is hordoz. Az MSD kézikönyv szerint "erős bizonyítékok támasztják alá a genetikai komponenst".

Az Asperger-szindrómás emberek intelligenciája a normális és a magas intelligencia között mozog. Gyermekként speciális otthoni és iskolai segítségre lehet szükségük a szociális viselkedés elsajátításához. A szindróma nem javítható gyógyszerekkel. Az ebben az állapotban szenvedő emberek néha gyógyszert kapnak, hogy segítsenek nekik a depresszióban, amelyet a szindrómában szenvedők gyakran tapasztalnak.

Az Asperger-szindrómások nehezen tudnak beilleszkedni mások közé. Ezt a szociális ügyetlenséget "aktív, de furcsa" jelenségnek nevezik. Az ebben szenvedő felnőttek általában elég "megküzdési készséget" tanulnak ahhoz, hogy normálisnak tűnő módon, de gyakran néhány eltéréssel viselkedjenek. A szindrómával élők többsége képes a barátokkal és a családdal való világos kommunikációra. Az új emberekkel való kommunikációban lehet, hogy nagyobb nehézségeik vannak. A szindrómát hordozó emberek néha gorombának vagy érdektelennek tűnhetnek a beszélgetések során, anélkül, hogy bármi rosszat akarnának. Az is előfordulhat, hogy stresszesek vagy nyugtalanok lesznek, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogyan ők szeretnék.

Jellemzők

Az Asperger-szindróma jellemzői a következők:

• Hosszú, egyoldalú beszélgetések folytatása, anélkül, hogy észrevenné, hogy a hallgató figyel-e, vagy megpróbál-e témát váltani.
• Szokatlan nonverbális kommunikáció, például a szemkontaktus hiánya, kevés arckifejezés, vagy kínos testtartás és gesztusok.
• Egy vagy két konkrét, szűk témakör, például a baseball-statisztikák, a vonatmenetrendek, az időjárás vagy a kígyók iránti intenzív megszállottságot mutat.
• Úgy tűnik, mintha nem értené meg, nem érezné át mások érzéseit, vagy nem lenne érzékeny rájuk
• Nehezen "olvassa" a többi embert vagy nehezen érti meg a humort.
• Monoton, merev vagy szokatlanul gyors hangon beszélni.
• Jobban szeret egyedül lenni
• A saját fejükben ragadnak meg
• Furcsa gondolatai és előítéletei vannak a külvilággal kapcsolatban.
• Problémákat mutat az új emberekkel való találkozásban
• Nem élvezi az azonnali változásokat
• Kényelmetlenül érzi magát emberek, általában idegenek közelében.
• Szeme van a részletekre, és észreveszi az apró dolgokat.
• Követi a saját szokásait, rutinjait és hagyományait, például mindig ugyanazt a fajta ételt és italt vásárolja, vagy ugyanazt a dalt hallgatja újra és újra.

Az Asperger-szindróma akkor tűnik fel, ha az illető szociális helyzetekben másképp viselkedik. Szociális fogyatékosságuknak különböző szintjei lehetnek. Nem mindenkinek, akinek Asperger-szindrómája van, ugyanolyan szintű. Ez a jellemző nem az egyetlen. Aki általában nem kedveli az embereket, nem feltétlenül Asperger-szindrómás. További jellemző, hogy az Asperger-szindrómások utálnak minden változást a rutinjukban. Nem szeretik a szemkontaktust sem. Legtöbbször megpróbálják elkerülni azt. Elfordítják a tekintetüket. Általában az Asperger-szindrómával küzdő embereknek kevesebb arckifejezésük van, mint bárki másnak. Számos jellemzőjük van. Ha valakinek csak néhány ilyen jellemzője van, valószínűleg nincs vele probléma. Általában a szindrómával élők hajlamosak arra, hogy különböző hangokat dúdoljanak vagy ejtsenek ki magukban, amelyeket a környezetükben hallottak, például egy riporter hangját, egy emberét a rádióban, dalszövegeket, szavakat, olyan dolgokat, amelyeket olvastak, vagy amit a körülöttük lévő emberek általában mondanak. Előfordulhat, hogy ezeket a szavakat vagy kifejezéseket újra és újra megismétlik.

Történelem

Az 1940-es években egy Hans Asperger nevű orvos olyan gyerekeket tanulmányozott, akik különböztek a legtöbb általa ismert gyerektől, de mégis hasonlítottak egymásra. "Kis professzoroknak" nevezte őket, mert érdekesnek találta őket, és könyvet írt róluk. Dr. Asperger úgy gondolta, hogy az ő "kis professzorai" másfajta személyiséggel rendelkeztek.

Az 1980-as években Dr. Lorna Wing Hans Asperger munkásságának kutatása után találta ki az "Asperger-szindróma" elnevezést a magasan funkcionáló autizmussal élőkre.

1994-ben az Asperger-szindróma bekerült a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe (DSM-IV).

2013-ban az Asperger-szindrómát törölték a DSM-ből.

Az Asperger-szindróma egyike a sok különálló ICD szerinti autisztikus zavarnak, amely még mindig diagnosztizálható az ICD alapján, de a DSM-ben autizmus spektrumzavar vagy autisztikus zavar néven szerepel; és az egyértelműség kedvéért gyakran autisztikus spektrumzavar néven említik. A DSM-et használó szolgáltatók dokumentálhatják és hivatkozhatnak az ICD szerinti autisztikus zavarra, megadhatják Önnek a DSM szerinti autisztikus zavar kiegészítő diagnózisát, vagy megadhatják a két megjelölés kombinációját (pl. Autisztikus spektrumzavar "Asperger" 299.00 (F84.0), specifikus tanulási zavarral, enyhe).

Statisztika

Az Asperger-szindróma sokkal gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél. A statisztikák szerint egy nőre három férfi jut.

Széles körben vitatják, hogy mennyire gyakori a szindróma, mivel vannak olyan adatok, amelyek nagyon eltérő számokat mutatnak. De valószínűleg 250-ből 1, egészen 10 000-ből 1 között van. A gyermekekkel végzett epidemiológiai tanulmányok 2003-as áttekintése szerint az autizmus aránya 0,03 és 4,84 között mozog 1000 főre vetítve, az autizmus és az Asperger-szindróma aránya pedig 1,5:1 és 16:1 között változik.