Genfi Egyezmények

A négy egyezmény

Az egyezmények és a hozzájuk kapcsolódó megállapodások a következők:

• Első Genfi Egyezmény "a fegyveres erők harctéri sebesültjei és betegségeinek javításáról" (először 1864-ben fogadták el, utolsó felülvizsgálata 1949-ben történt). Ennek célja az volt, hogy a harcban megsérült emberek helyzetét javítsa. Alapvetően azt mondja ki, hogy a harctéren lévő egészségügyi csapatoknak segíteniük kell mindenkinek, aki megsérült, nem csak a saját oldalukról származó embereknek.
• Második Genfi Egyezmény "a fegyveres erők sebesült, beteg és hajótörést szenvedett tagjainak helyzetének javításáról a tengeren" (először 1949-ben fogadták el, az 1907-es X. hágai egyezmény átnézése után született). Hasonló az első egyezményhez, de a tengeren zajló harcokra vonatkozik.
• Harmadik genfi egyezmény "a hadifoglyokkal való bánásmódról" (1929-ben kezdődött, utolsó felülvizsgálat 1949-ben). Ez az egyezmény kimondja, hogy a hadifoglyot bizonyos jogok illetik meg. A közelmúltban az Egyesült Államok került a címlapokra. Azt mondták, hogy az Afganisztánban elfogott tálib harcosok közül néhányan nem hadifoglyok, hanem illegális harcosok, így nem rendelkeznek ezekkel a jogokkal.
• Negyedik genfi egyezmény "a polgári személyeknek háború idején való védelméről" (először 1949-ben fogadták el, az 1907. évi IV. hágai egyezmény részei alapján). Ha háború van, a háborúban részt nem vevő embereket (őket nevezzük civileknek) valamilyen módon védeni kell. Ez az egyezmény megmondja, hogyan kell ezt megtenni.

Protokollok

Ezenkívül a genfi egyezményekhez három további jegyzőkönyv is tartozik:

• I. jegyzőkönyv (1977): A nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szóló, az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyv. Ez a szerződés mondja ki, hogyan kell bánni a konfliktusok és háborúk áldozataival.

• II. jegyzőkönyv (1977): A nem nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyv. Ez a polgárháborúk áldozatairól szól.
• III. jegyzőkönyv (2005): Jegyzőkönyv az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményekhez, valamint egy kiegészítő megkülönböztető jelkép elfogadásáról. Ez a vörös gyémánt bevezetéséről szól, mint a Vöröskereszt vallási konnotációktól mentes szimbólumáról.

Változások

Az első egyezmény elfogadása után, 1863-ban megalakult a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.

Mind a négy egyezményt utoljára 1949-ben ellenőrizték és fogadták el. Ezek a változatok a korábbi felülvizsgálatokhoz kapcsolódnak. Néhány esetben az 1907-es hágai egyezményből származó gondolatokkal egészítették ki. Általában mind a négy egyezményt "1949. évi genfi egyezmények" vagy egyszerűen "genfi egyezmények" néven emlegetik. A későbbi konferenciák olyan szöveggel egészítették ki, amely illegálissá teszi a hadviselés bizonyos fajtáinak alkalmazását, például a vegyi hadviselést. Beszéltek a polgárháborúk kérdéseiről is.

Clara Barton fontos szerepet játszott az Egyesült Államoknak az első genfi egyezményhez való hozzájárulása érdekében folytatott kampányában. Az Egyesült Államok 1882-ben írta alá ezt az egyezményt.

Az 1949-es negyedik genfi egyezményt mintegy 47 nemzet ratifikálta.

Ma a világ majdnem mind a 200 országa "aláíró" nemzet. Ez azt jelenti, hogy aláírták a Genfi Egyezményeket, és vállalták azok betartását.

Kapcsolódó oldalak

• Háborús foglyok
• A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága
• A háború törvényei
• Háborús bűncselekmények (a genfi egyezményeket sértő bűncselekmények)
• Nemzetközi Büntetőbíróság (bíróság, amely a genfi egyezmények megszegőit bíróság elé állíthatja)