Genfi egyezmények: a háborús humanitárius jog négy alapelve

Genfi egyezmények: ismerje meg a háborús humanitárius jog négy alapelvét, történetét és gyakorlati jelentőségét a civilek és sebesültek védelmében.

Szerző: Leandro Alegsa

A genfi egyezmények a háborús időkben a nemzetközi jog négy szerződéséből állnak. Ezeket a svájci Genfben fogalmazták meg. Mind a négy egyezmény humanitárius kérdésekkel foglalkozik. A svájci Henri Dunant volt az a személy, aki az egyezmények létrehozását kezdeményezte. Tette ezt azután, hogy látta az 1859-es solferinói csata elképzelhetetlen kegyetlenségét.

A négy genfi egyezmény egyes részei kimondják, hogy minden aláíró országnak nemzeti törvényeket kell alkotnia, hogy a genfi egyezmények megsértése bűncselekménynek minősüljön.

A négy genfi egyezmény rövid áttekintése

  • 1. egyezmény (1949) – A sebesült és betegekről szóló rendelkezések a szárazföldi hadseregek körében: védelem, ellátás és orvosi személyzet joga és kötelezettségei.
  • 2. egyezmény (1949) – A tengeri hadviselés során elsüllyedt, hajótörött személyek védelme: a hospice jellegű ellátás és a hajóorvosi tevékenység szabályai.
  • 3. egyezmény (1949) – A hadifoglyok jogai: emberi bánásmód, látogatások, üzenetküldési jog, és a kényszermunka szabályozása.
  • 4. egyezmény (1949) – A polgári személyek védelme háborús időben: internálás, kitelepítés, megszállás alatti jogok és a civil lakosság ellátása.

Fontos megjegyezni, hogy a 1949-es genfi egyezmények az addigi korábbi szabályokat rendszerezték és bővítették. Emellett később, 1977-ben és 2005-ben kiegészítő jegyzőkönyvek (Additional Protocols) készültek, amelyek tovább pontosítják a nemzetközi és a belső jellegű fegyveres konfliktusokra vonatkozó szabályokat, például a polgári célpontok védelmét és a partizánharc szabályait.

A humanitárius cselekvés négy alapelve (a Vöröskereszt mozgalom elvei)

  • Emberség (humanity) – Célja a szenvedés megelőzése és enyhítése minden érintett fél részére, az emberi méltóság tiszteletben tartásával.
  • Semlegesség (neutrality) – A humanitárius szervezetek nem vehetnek részt politikai vagy katonai vitákban, hogy bizalmat és hozzáférést biztosítsanak minden fél számára.
  • Elfogulatlanság (impartiality) – Segítségnyújtás a szükség mértéke alapján, megkülönböztetés nélkül nem, faj, vallás, politikai nézet alapján.
  • Függetlenség (independence) – A humanitárius munka autonómiája a politikai, gazdasági vagy katonai céloktól.

Alkalmazás és érvényesítés

A genfi egyezmények elsődlegesen nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkoznak, de a Common Article 3 rendelkezései már a belső fegyveres konfliktusokban is minimális védelmet írnak elő. A szerződések kötelezik az államokat, hogy:

  • alkossanak jogszabályokat a megsértések büntethetőségének biztosítására;
  • védelmet nyújtsanak sebesülteknek, hadifoglyoknak és polgári személyeknek;
  • biztosítsák a humanitárius szervezetek biztonságos és zavartalan működését (például a Vöröskereszt tevékenységét és a jelképek — kereszt, félhold — védelmét).

A genfi egyezmények alapvető célja, hogy emberi korlátokat állítson a fegyveres erők viselkedése elé, csökkentve a háború által okozott szenvedést. A jogi normák betartatása és az esetleges megsértések kivizsgálása nemzetközi és nemzeti mechanizmusokon keresztül történik (pl. nemzetközi büntető eljárások, vizsgálatok, humanitárius segélyek koordinálása).

A négy egyezmény

Az egyezmények és a hozzájuk kapcsolódó megállapodások a következők:

  • Első Genfi Egyezmény "a fegyveres erők harctéri sebesültjei és betegségeinek javításáról" (először 1864-ben fogadták el, utolsó felülvizsgálata 1949-ben történt). Ennek célja az volt, hogy a harcban megsérült emberek helyzetét javítsa. Alapvetően azt mondja ki, hogy a harctéren lévő egészségügyi csapatoknak segíteniük kell mindenkinek, aki megsérült, nem csak a saját oldalukról származó embereknek.
  • Második Genfi Egyezmény "a fegyveres erők sebesült, beteg és hajótörést szenvedett tagjainak helyzetének javításáról a tengeren" (először 1949-ben fogadták el, az 1907-es X. hágai egyezmény átnézése után született). Hasonló az első egyezményhez, de a tengeren zajló harcokra vonatkozik.
  • Harmadik genfi egyezmény "a hadifoglyokkal való bánásmódról" (1929-ben kezdődött, utolsó felülvizsgálat 1949-ben). Ez az egyezmény kimondja, hogy a hadifoglyot bizonyos jogok illetik meg. A közelmúltban az Egyesült Államok került a címlapokra. Azt mondták, hogy az Afganisztánban elfogott tálib harcosok közül néhányan nem hadifoglyok, hanem illegális harcosok, így nem rendelkeznek ezekkel a jogokkal.
  • Negyedik genfi egyezmény "a polgári személyeknek háború idején való védelméről" (először 1949-ben fogadták el, az 1907. évi IV. hágai egyezmény részei alapján). Ha háború van, a háborúban részt nem vevő embereket (őket nevezzük civileknek) valamilyen módon védeni kell. Ez az egyezmény megmondja, hogyan kell ezt megtenni.

Protokollok

Ezenkívül a genfi egyezményekhez három további jegyzőkönyv is tartozik:

  • I. jegyzőkönyv (1977): A nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szóló, az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyv. Ez a szerződés mondja ki, hogyan kell bánni a konfliktusok és háborúk áldozataival.
  • II. jegyzőkönyv (1977): A nem nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szóló, 1949. augusztus 12-i genfi egyezményeket kiegészítő jegyzőkönyv. Ez a polgárháborúk áldozatairól szól.
  • III. jegyzőkönyv (2005): Jegyzőkönyv az 1949. augusztus 12-i genfi egyezményekhez, valamint egy kiegészítő megkülönböztető jelkép elfogadásáról. Ez a vörös gyémánt bevezetéséről szól, mint a Vöröskereszt vallási konnotációktól mentes szimbólumáról.

Változások

Az első egyezmény elfogadása után, 1863-ban megalakult a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága.

Mind a négy egyezményt utoljára 1949-ben ellenőrizték és fogadták el. Ezek a változatok a korábbi felülvizsgálatokhoz kapcsolódnak. Néhány esetben az 1907-es hágai egyezményből származó gondolatokkal egészítették ki. Általában mind a négy egyezményt "1949. évi genfi egyezmények" vagy egyszerűen "genfi egyezmények" néven emlegetik. A későbbi konferenciák olyan szöveggel egészítették ki, amely illegálissá teszi a hadviselés bizonyos fajtáinak alkalmazását, például a vegyi hadviselést. Beszéltek a polgárháborúk kérdéseiről is.

Clara Barton fontos szerepet játszott az Egyesült Államoknak az első genfi egyezményhez való hozzájárulása érdekében folytatott kampányában. Az Egyesült Államok 1882-ben írta alá ezt az egyezményt.

Az 1949-es negyedik genfi egyezményt mintegy 47 nemzet ratifikálta.

Ma a világ majdnem mind a 200 országa "aláíró" nemzet. Ez azt jelenti, hogy aláírták a Genfi Egyezményeket, és vállalták azok betartását.

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Mik azok a genfi egyezmények?


V: A Genfi Egyezmények a háborús időkben érvényes nemzetközi jog négy szerződéséből álló sorozat.

K: Hol fogalmazták meg a genfi egyezményeket?


V: A genfi egyezményeket a svájci Genfben fogalmazták meg.

K: Miért hozták létre a genfi egyezményeket?


V: A genfi egyezményeket humanitárius kérdések miatt hozták létre.

K: Ki kezdeményezte a genfi egyezmények létrehozását?


V: A svájci Henri Dunant volt az a személy, aki a Genfi Egyezmények létrehozását kezdeményezte.

K: Miért Henri Dunant kezdte el a Genfi Egyezmények létrehozását?


V: Henri Dunant kezdte el a Genfi Egyezmények létrehozását, miután látta az 1859-es solferinói csata elképzelhetetlen kegyetlenségét.

K: Mit mondanak a genfi egyezmények egyes részei?


V: A Genfi Egyezmények egyes részei kimondják, hogy minden országnak, amely aláírta, nemzeti törvényeket kell alkotnia, hogy a Genfi Egyezmények megsértését bűncselekménynek tekintsék.

K: Hány Genfi Egyezmény létezik?


V: Négy Genfi Egyezmény van.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3