A henger az egyik legalapvetőbb görbe geometriai alakzat, amelynek felületét egy adott vonalszakasztól, a henger tengelyétől meghatározott távolságban lévő pontok alkotják. Az alakzatot úgy is felfoghatjuk, mint egy kör alakú prizmát. Mind a felületet, mind a benne létrejövő szilárd alakzatot hengerrel nevezhetjük. A henger felületét és térfogatát már az ókor óta tanulmányozzák, és a mai napig fontos szerepet játszik a matematikában, a fizikában és a műszaki gyakorlatban.
Mit értünk henger alatt?
Általánosan a henger olyan felület vagy test, amelyet egyenesek (a generátorok vagy oldalgörbék) egyparaméteres családja hoz létre egy adott görbe mentén történő eltolással. A leggyakrabban tárgyalt alakzat a körhenger (kör alakú alapokkal), amelynél az alapok párhuzamos körlapok, és a két alap közötti távolság a magasság (h). A henger részei magyarul: alap(ok), palást (oldalfelület), tengely és generátrix (a palástot alkotó egyenes).
Típusok
- Körhenger (kör alakú henger): mindkét alap kör, ez a leggyakoribb példa. Ha a generatrix merőleges az alapokra, akkor merőleges vagy jobb henger (jobb körhenger).
- Ferde henger: a generatrixok nem merőlegesek az alapokra; a palást ferdén áll. Fontos tulajdonság: azonos alap- és magasságadatok mellett a ferde henger térfogata megegyezik a megfelelő merőleges hengerével (Cavalieri-elv).
- Elliptikus, parabolikus és hiperbolikus hengerek: differenciálgeometriai értelemben a henger olyan szabályos felület, amelyet párhuzamos egyenesek egyparaméteres családja fed le. Az olyan hengert, amelynek keresztmetszete ellipszis, parabola vagy hiperbola, elliptikus henger, parabolikus henger vagy hiperbolikus henger nevezik. Ezeknél az alap görbéje nem kör, ezért a képletek és tulajdonságok általánosabbak vagy eltérők lehetnek.
- Poligonális alapú hengerek: a prizma speciális esetei, ha az alap többélű (pl. háromszög, négyszög), ezeket gyakran prizmának nevezik, de formálisan a „henger” fogalma kiterjeszthető ezekre is.
Felszín és térfogat – alapképletek (körhenger esetén)
A körhenger fontos paraméterei: sugár (r), magasság (h) és a henger tengelye. A legegyszerűbb és leggyakrabban használt képletek:
- Alap területe: A_alap = π r²
- Oldalfelület (palást) területe: A_palást = (alap kerülete) × h = 2π r h
- Teljes felszín: A_teljes = 2 · A_alap + A_palást = 2π r² + 2π r h = 2π r (r + h)
- Térfogat: V = A_alap · h = π r² h
Fontos megjegyezni: a palást nettója egy téglalap, amelynek méretei 2πr × h; ehhez járulnak a két alapkör.
Általános hengerek – képletek és megjegyzések
- Ha az alap egy tetszőleges sík görbe területe S, akkor a henger térfogata általánosan V = S · h (függetlenül attól, hogy a henger ferde-e), azaz a térfogat a alap területének és a magasságnak a szorzata.
- Elliptikus alap esetén az alap területe A = π a b (ahol a és b az ellipszis féltengelyei). A palást területe a görbe kerületének és a magasságnak a szorzata — az ellipszis kerülete viszont nincs zárt alakban, ezért közelítést szoktak használni (például Ramanujan-féle közelítés).
- Parabolikus vagy hiperbolikus hengerek esetén a „palást” görbe mentén halad, és a felület geometriája különbözik a körhengerétől; ilyen felületek fontosak differenciálgeometriában és PDE-kben.
Geometriai és analitikus jellemzés
Analitikusan egy jobb körhengert, amelynek tengelye a z-tengely, leírhatunk az egyenlettel x² + y² = r², ahol z korlátolt (például 0 ≤ z ≤ h). A palást paraméterezhető: (r cos t, r sin t, z) (t ∈ [0, 2π), z ∈ [0, h]).
Fontos tulajdonságok és tétel
- Szimmetria: a jobb körhenger forgásszimmetrikus tengelye körül és tükrözhető a középperpenikuláris síkra.
- Cavalieri-elv: azonos alap- és magasságadatok mellett különböző ferdék ugyanazt a térfogatot adják (az integrálás vagy a lemezes módszer alapján).
- Hálók (net): a henger hálója egy téglalap (palást) és két kör (alapok). A téglalap szélessége a kör kerülete (2πr), magassága a h.
Példák, mértékegységek és alkalmazások
Példa: ha r = 2 cm és h = 5 cm, akkor V = π · 2² · 5 = 20π cm³, A_palást = 2π · 2 · 5 = 20π cm², A_teljes = 2π · 2 (2 + 5) = 28π cm².
Alkalmazások: hengereket találunk csövekben, tárolótartályokban, hengerekben (gépészet), hengeres csövek hidraulikában, mérőeszközökben, továbbá a matematika és a fizika számos területén (pl. térfogatszámítás, hővezetés csőformákban, áramlástan).
Rövid történeti és didaktikai megjegyzés
A hengerrel kapcsolatos alapfogalmak és képletek antik forrásokból erednek, majd az analízis kialakulásával egyszerű integrálással könnyen meghatározhatók. A henger jó példája a testek síkbeli metszetekből való összerakásának, és didaktikailag is gyakran használják a térfogatszámítás bemutatására.
Összefoglalva: a henger egyszerű, mégis sokoldalú geometriai alakzat — a körhengerre vonatkozó zárt képletek könnyen alkalmazhatók a gyakorlatban, míg az általános hengerek (elliptikus, parabolikus, hiperbolikus) bővítik a vizsgálat tárgyát a differenciálgeometriában és a műszaki alkalmazásokban.


