Londoni metró (London Underground) – a világ legrégebbi földalattija

Kezdet

A Metropolitan Line volt az első metróvonal, amely a metró első részeként készült el. Ezt 1863-ban nyitották meg. Akkor Paddington és Farringdon között közlekedett. Naponta 40 000 utast szállított. Később meghosszabbították. A District Line-t egy másik társaság építette. A Circle Line 1884-ben készült el. Kezdetben mindezen vonalakon gőzmozdonyokat használtak.

1890-ben megnyitották a villamos vonatokat használó vonalat. Ez sokkal mélyebben volt a föld alatt, mint a többi vonal. Ma az északi vonal része. Több ilyen vonalat is nyitottak. Az embereknek tetszettek, ezért 1905-ben a gőzmozdonyokat használó vonalakat elektromos vonatokra cserélték.

A 20. századba

Mivel a különböző vonalakat különböző társaságok üzemeltették, a vonalváltás nehézkes volt. 1900 és 1902 között Charles Yerkes megvásárolta a legtöbb vállalatot, és Underground Electric Railways of London Company Ltd, röviden UERL néven céget alapított.

Az 1930-as és 1940-es években

1933-ban az összes busz-, villamos- és metrótársaságból társaságot hoztak létre, London Passenger Transport Board (LPTB) néven. Azt tervezte, hogy meghosszabbítja a hálózatot, de a második világháború ezt megakadályozta. A háború alatt néhány metróállomást a bombák elleni óvóhelyként használtak.

A háború után

A háború után egyre több utas használta a metrót. Kisebb változtatásokra került sor: A Victoria Line-t az 1960-as években nyitották meg, és jelenleg a Piccadilly Line-t 1977-ben meghosszabbították a Heathrow repülőtérig. A Jubilee Line-t 1979-ben nyitották meg, és 20 évvel később meghosszabbították Stratfordig. Az éjszakai metrót 2016-ban vezették be.

Vonatok

A rendszer kétféle vonatot használ, egy nagyméretű - úgynevezett felszín alatti vonatokat és egy kisebb típusú - mélyvonatokat. A nagyokat a négyszögletes alagutakban (District Line, Metropolitan Line, Circle Line), a kicsiket a kerek alagutakban használják. A legtöbb vonalon különböző vonatok közlekednek, bár a két kategória egyikébe illeszkednek.

Állomások

A metrószerelvények általában 270 állomásig közlekednek. Londonon kívül 14 állomás található.

Vonalak

Amikor a londoni metrórendszer legtöbb állomását építették, a mozgássérültek és a kerekesszékesek számára történő megközelítést nem vették figyelembe. Míg sok föld feletti állomáson csak néhány lépcsőfok vezet a peronhoz, addig a metróállomások szinte mindegyike rendelkezik a rendszer 410 mozgólépcsőjével és 112 liftjével (felvonóval). Az újabb állomásokon van mozgássérültek számára is elérhető, és sok régebbi állomáson a felújítás vagy átépítés során mozgássérültek számára is elérhetővé tették a pályaudvart. 2004 óta a vonatokban elhelyezett térképek mutatják, hogy mely állomásokon van lépcsőmentes hozzáférés az utcaszintről. A Transport for London tervei szerint 2020-ra több mint 100 teljesen akadálymentesített állomásból álló hálózattal kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a metróutak 75%-a lépcsőmentes hozzáféréssel tehető meg.

A londoni metró mozgólépcsői a leghosszabbak közé tartoznak Európában. Napi 20 órában, az év 364 napján üzemelnek, és óránként 13 000 ember használja őket, 95%-uk egyszerre.

Balesetek

A metró történetében viszonylag kevés baleset történt. A legtöbbször az történt, hogy emberek véletlenül a sínekre estek. Egyes állomásokon a sínek közepén gödröket alakítottak ki, hogy az emberek ne sérüljenek meg, ha a sínekre esnek. A rendszer újonnan átépített részein, különösen a Jubilee vonalon, peronajtók vannak. Ezek az ajtók csak akkor nyílnak ki, amikor a vonat megáll, és megakadályozzák, hogy az emberek a sínekre essenek vagy leugorjanak.

Emelvényajtók

A földalatti Jubilee Line meghosszabbított (Westminster és North Greenwich közötti) állomásain csúszó peronajtókat szereltek fel, hogy megakadályozzák a peronról a sínekre zuhanó embereket, és visszaszorítsák/megelőzzék az öngyilkosságokat.

Bombatámadások

A 30-as, 70-es és 90-es években az IRA többször is bombázta a metrót, és emiatt nem voltak szemetesek az állomásokon vagy azok környékén egészen a közelmúltig, amikor a rendszer egyes részein átlátszó műanyag zsákokat vezettek be. 2005. július 7-én radikális iszlám terroristák három támadást hajtottak végre a Circle Line két vonatán és egy Piccadilly Line vonatán.

Dohányzás

A dohányzás a földalatti egyik részében sem megengedett. A dohányzást a King's Cross állomáson 1987-ben bekövetkezett tűz után tiltották be.

A londoni ingázók gyakran panaszkodnak a metróra. Még az újságok, különösen az Evening Standard is gyakran kritizálják a rendszert.

A panaszok általában a késésekre, a túlzsúfoltságra és a viteldíjakra vonatkoznak. Néha előfordul, hogy a londoni metró személyzete sztrájkol.

Viteldíjak

A londoni metrójegyek jelenleg a legdrágábbak a világ összes vasúti rendszere közül, beleértve a fényűző Orient Expresszt is, és továbbra is nagyon magas szinten emelkednek. Aggodalomra ad okot az oyster-kártyás és a készpénzes viteldíjak közötti hatalmas különbség is, és az a kritika is elhangzott, hogy a magas készpénzes viteldíjak elriasztják a turistákat és a Londonba látogató egynapos látogatókat a Cityben való utazástól.

Késedelmek

Mivel a földalatti rendszer nagyon régi, gyakran mérnöki munkára van szükség, ami gyakran késedelmet okoz. Ennek más okai is lehetnek, például jelzési hibák vagy egyéb meghibásodások. Az ügyfelek visszatérítést igényelhetnek, ha a Transport For London által befolyásolható problémák miatt több mint 15 percet késik a metróútjuk.

Túlzsúfoltság

Mivel a tervezettnél sokkal több ingázó használja a metrót, gyakran előfordul a túlzsúfoltság. Ez stresszt és frusztrációt okozhat a metrórendszerrel kapcsolatban az ingázók körében. A képviselők jelentése szerint az ingázók "napi traumával" szembesülnek, és gyakran kénytelenek "elviselhetetlen körülmények között" utazni.

Munkabeszüntetés

Mivel a londoni metróhálózaton naponta nagyon sok utas utazik, a metróhálózaton zajló sztrájkok vagy sztrájkellenes intézkedések nagyon nagy hatással vannak London közlekedésére, és kihatnak London gazdaságára is. A London Underground és a vasúti szakszervezetek azt állítják, hogy a dolgozó lakosság, a magánvállalkozások és a kormányhivatalok nagy nyomás alatt állnak.

A londoni metróban számos okból, többek között az egészség és biztonság, a munkakörülmények és a bérek miatt kerül sor sztrájkokra. Az 1970-es évek végén több ilyen sztrájk is volt.