Londoni metró

Történelem

Kezdet

A Metropolitan Line volt az első metróvonal, amely a metró első részeként készült el. Ezt 1863-ban nyitották meg. Akkor Paddington és Farringdon között közlekedett. Naponta 40 000 utast szállított. Később meghosszabbították. A District Line-t egy másik társaság építette. A Circle Line 1884-ben készült el. Kezdetben mindezen vonalakon gőzmozdonyokat használtak.

1890-ben megnyitották a villamos vonatokat használó vonalat. Ez sokkal mélyebben volt a föld alatt, mint a többi vonal. Ma az északi vonal része. Több ilyen vonalat is nyitottak. Az embereknek tetszettek, ezért 1905-ben a gőzmozdonyokat használó vonalakat elektromos vonatokra cserélték.

A 20. századba

Mivel a különböző vonalakat különböző társaságok üzemeltették, a vonalváltás nehézkes volt. 1900 és 1902 között Charles Yerkes megvásárolta a legtöbb vállalatot, és Underground Electric Railways of London Company Ltd, röviden UERL néven céget alapított.

Az 1930-as és 1940-es években

1933-ban az összes busz-, villamos- és metrótársaságból társaságot hoztak létre, London Passenger Transport Board (LPTB) néven. Azt tervezte, hogy meghosszabbítja a hálózatot, de a második világháború ezt megakadályozta. A háború alatt néhány metróállomást a bombák elleni óvóhelyként használtak.

A háború után

A háború után egyre több utas használta a metrót. Kisebb változtatásokra került sor: A Victoria Line-t az 1960-as években nyitották meg, és jelenleg a Piccadilly Line-t 1977-ben meghosszabbították a Heathrow repülőtérig. A Jubilee Line-t 1979-ben nyitották meg, és 20 évvel később meghosszabbították Stratfordig. Az éjszakai metrót 2016-ban vezették be.

A "Tube" becenév a kerek alagutakról származik, amelyeket egyes vonatok használnak. A képen látható "metrószerelvény" a londoni Hendon központi pályaudvar közelében lévő alagútban közlekedik.

Hálózat

Vonatok

A rendszer kétféle vonatot használ, egy nagyméretű - úgynevezett felszín alatti vonatokat és egy kisebb típusú - mélyvonatokat. A nagyokat a négyszögletes alagutakban (District Line, Metropolitan Line, Circle Line), a kicsiket a kerek alagutakban használják. A legtöbb vonalon különböző vonatok közlekednek, bár a két kategória egyikébe illeszkednek.

Állomások

A metrószerelvények általában 270 állomásig közlekednek. Londonon kívül 14 állomás található.

Vonalak

Név	Térkép színe	Első működtetett	Típus	Hosszúság	Nem.	Jelenlegi készlet	Tripsper annum (×1000)	Átlagos utazások/mérföld (×1000)
Bakerloo vonal	Barna	1906	DeepTube	23,2 km14 ,5 mi	25	1972-es készlet	111,136	7,665
Központi vonal	Red	1900	DeepTube	74,0 km46,0 mi	49	1992-es készlet	260,916	5,672
Kör vonal	Sárga	1871	Felszín alatti	27,2 km17,0 mi	36	S Stock	114,609	4,716
Kerületi vonal	Zöld	1868	Felszín alatti	64,0 km40,0 mi	60	S Stock	208,317	5,208
Hammersmith & City vonal	Rózsaszín	1864	Felszín alatti	25,5 km15 ,9 mi	29	S Stock	114,609	4,716
Jubilee line	Ezüst	1979	DeepTube	36.2 km22 .5 mi	27	1996-os készlet	213,554	9,491
Fővárosi vonal	Sötét magenta	1863	Felszín alatti	66,7 km41 ,5 mi	34	S Stock	66,779	1,609
Északi vonal	Fekete	1890	DeepTube	58,0 km36,0 mi	50	1995-ös készlet	252,310	7,009
Piccadilly vonal	Sötétkék	1906	DeepTube	71,0 km44 ,3 mi	53	1973-as készlet	210,169	4,744
Victoria vonal	Világoskék	1968	DeepTube	21,0 km13 ,3 mi	16	2009-es készlet	199,988	15,093
Waterloo & City vonal	Türkizkék	1898	DeepTube	2,5 km1 ,5 mi	2	1992-es készlet	15,892	10,595
1.      ↑ 1937 előtt Central London néven ismert. 2.      ↑ A Fővárosi és a Körvasút közös belső körjárata patkó alakban indult, a teljes hurok 1884-ben alakult ki, a jelenlegi spirál pedig 2009-ben. A vonalat legalább 1936 óta Circle line-ként emlegetik, és először 1948-ban jelent meg külön a metró térképén. 3.      ↑ Eredetileg a Great Western és a Metropolitan vasút közös szolgáltatása volt, de a vonal először 1990-ben jelent meg külön a metró térképén. 4.      ↑ A név 1937-ből származik. 5.      ↑ 1994-ig a Waterloo & City vonalat a British Rail és elődei üzemeltették.

A metróhálózat 1. zónája (központi zóna), ahogyan az a valóságban kinézne

Állomáshozzáférés

Amikor a londoni metrórendszer legtöbb állomását építették, a mozgássérültek és a kerekesszékesek számára történő megközelítést nem vették figyelembe. Míg sok föld feletti állomáson csak néhány lépcsőfok vezet a peronhoz, addig a metróállomások szinte mindegyike rendelkezik a rendszer 410 mozgólépcsőjével és 112 liftjével (felvonóval). Az újabb állomásokon van mozgássérültek számára is elérhető, és sok régebbi állomáson a felújítás vagy átépítés során mozgássérültek számára is elérhetővé tették a pályaudvart. 2004 óta a vonatokban elhelyezett térképek mutatják, hogy mely állomásokon van lépcsőmentes hozzáférés az utcaszintről. A Transport for London tervei szerint 2020-ra több mint 100 teljesen akadálymentesített állomásból álló hálózattal kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a metróutak 75%-a lépcsőmentes hozzáféréssel tehető meg.

A londoni metró mozgólépcsői a leghosszabbak közé tartoznak Európában. Napi 20 órában, az év 364 napján üzemelnek, és óránként 13 000 ember használja őket, 95%-uk egyszerre.

Lépcsők az északi vonal Bank állomásán.

Biztonság

Balesetek

A metró történetében viszonylag kevés baleset történt. A legtöbbször az történt, hogy emberek véletlenül a sínekre estek. Egyes állomásokon a sínek közepén gödröket alakítottak ki, hogy az emberek ne sérüljenek meg, ha a sínekre esnek. A rendszer újonnan átépített részein, különösen a Jubilee vonalon, peronajtók vannak. Ezek az ajtók csak akkor nyílnak ki, amikor a vonat megáll, és megakadályozzák, hogy az emberek a sínekre essenek vagy leugorjanak.

Emelvényajtók

A földalatti Jubilee Line meghosszabbított (Westminster és North Greenwich közötti) állomásain csúszó peronajtókat szereltek fel, hogy megakadályozzák a peronról a sínekre zuhanó embereket, és visszaszorítsák/megelőzzék az öngyilkosságokat.

Bombatámadások

A 30-as, 70-es és 90-es években az IRA többször is bombázta a metrót, és emiatt nem voltak szemetesek az állomásokon vagy azok környékén egészen a közelmúltig, amikor a rendszer egyes részein átlátszó műanyag zsákokat vezettek be. 2005. július 7-én radikális iszlám terroristák három támadást hajtottak végre a Circle Line két vonatán és egy Piccadilly Line vonatán.

Dohányzás

A dohányzás a földalatti egyik részében sem megengedett. A dohányzást a King's Cross állomáson 1987-ben bekövetkezett tűz után tiltották be.

A Westminster pályaudvar peronon lévő képernyőajtói.

Kritika

A londoni ingázók gyakran panaszkodnak a metróra. Még az újságok, különösen az Evening Standard is gyakran kritizálják a rendszert.

A panaszok általában a késésekre, a túlzsúfoltságra és a viteldíjakra vonatkoznak. Néha előfordul, hogy a londoni metró személyzete sztrájkol.

Viteldíjak

A londoni metrójegyek jelenleg a legdrágábbak a világ összes vasúti rendszere közül, beleértve a fényűző Orient Expresszt is, és továbbra is nagyon magas szinten emelkednek. Aggodalomra ad okot az oyster-kártyás és a készpénzes viteldíjak közötti hatalmas különbség is, és az a kritika is elhangzott, hogy a magas készpénzes viteldíjak elriasztják a turistákat és a Londonba látogató egynapos látogatókat a Cityben való utazástól.

Késedelmek

Mivel a földalatti rendszer nagyon régi, gyakran mérnöki munkára van szükség, ami gyakran késedelmet okoz. Ennek más okai is lehetnek, például jelzési hibák vagy egyéb meghibásodások. Az ügyfelek visszatérítést igényelhetnek, ha a Transport For London által befolyásolható problémák miatt több mint 15 percet késik a metróútjuk.

Túlzsúfoltság

Mivel a tervezettnél sokkal több ingázó használja a metrót, gyakran előfordul a túlzsúfoltság. Ez stresszt és frusztrációt okozhat a metrórendszerrel kapcsolatban az ingázók körében. A képviselők jelentése szerint az ingázók "napi traumával" szembesülnek, és gyakran kénytelenek "elviselhetetlen körülmények között" utazni.

Munkabeszüntetés

Mivel a londoni metróhálózaton naponta nagyon sok utas utazik, a metróhálózaton zajló sztrájkok vagy sztrájkellenes intézkedések nagyon nagy hatással vannak London közlekedésére, és kihatnak London gazdaságára is. A London Underground és a vasúti szakszervezetek azt állítják, hogy a dolgozó lakosság, a magánvállalkozások és a kormányhivatalok nagy nyomás alatt állnak.

A londoni metróban számos okból, többek között az egészség és biztonság, a munkakörülmények és a bérek miatt kerül sor sztrájkokra. Az 1970-es évek végén több ilyen sztrájk is volt.