János Kálvin (Jean Calvin) – a kálvinizmus alapítója (1509–1564)

János Kálvin (1509–1564) – a kálvinizmus alapítója: életrajz, tanítások, Genf reformjai és vitatott tettei. Ismerje meg hatását és örökségét!

Jean Cauvin, más néven Jean Calvin (angolul John Calvin) (1509. július 10. – 1564. május 27.) francia protestáns teológus volt a protestáns reformáció idején, a kálvinizmusnak vagy református teológiának nevezett keresztény teológiai rendszer egyik központi kidolgozója. Genfben elutasította a pápai hatalmat, és új polgári és egyházi kormányzati rendszert hozott létre. Híres volt tanításairól és írásairól, és ismertté vált Michael Servetus kivégzésében játszott szerepe is, amely a reformáció egyik legsúlyosabb vitáját váltotta ki.

Kálvin Jean Chauvin (vagy Cauvin, latinul Calvinus) néven született a franciaországi Picardie-ban, Noyonban, Gérard Cauvin és Jeanne Lefranc gyermekeként. 1523-ban Kálvin apja, aki ügyvéd volt, tizennégy éves fiát a párizsi egyetemre küldte, hogy bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytasson. Orléansban 1532-re megszerezte a jogi doktorátust. 1536-ban a svájci Genfben telepedett le. Miután kiutasították a városból, 1538–1541 között Strasbourgban szolgált lelkészként, majd visszatért Genfbe, ahol 1564-ben bekövetkezett haláláig élt.

Élete röviden és személyes vonatkozások

Kálvin korai éveiben humán és jogi tanulmányokat folytatott, de hamar kapcsolatba került a humanista és reformátori gondolatokkal. 1533 körül Párizsban és más helyeken ismert keresztény humanistákkal ismerkedett, és fokozatosan a reformátori nézetek felé hajlott. 1534–1536 között Svájcban töltött idő alatt kezdte meg fő művét, amely később nagy hatással lesz az európai protestantizmusra.

Magánéletében feleségül vette Idelette de Bure-t, egy strasbourg-i református család leszármazottját; gyermekeik sajnos korán meghaltak, és Idelette 1549-ben elhunyt. Kálvin élete nagy részét a teológiai munka, levelezés és egyházi szervezés töltötte ki.

Fő művek, teológiai központi gondolatok

Kálvin legismertebb műve az Institutio Christianae Religionis (A keresztény hit rendszere) – magyarul gyakran Institúciók – amelyet először 1536-ban adott ki latinul, majd többször bővítve, végleges formájában 1559-ben jelent meg. Ebben a műben összefoglalta teológiájának alapelveit: az Írás tekintélyét (sola scriptura), az ember bűnösségét, az üdvösség kizárólagos alapját a hitben (sola fide) és Isten szuverenitását, beleértve a választás (predesztináció) tanát is. A predesztináció kérdése különösen vitatott rész volt, és Kálvin tanítását sokszor leegyszerűsítve, a „kettős predestináció” kifejezéssel azonosítják; ő azonban a hangsúlyt Isten mindenhatóságára és kegyelmére helyezte.

Kálvin sokat foglalkozott az egyház állam és a társadalom viszonyával is. Hangsúlyozta az egyházi rend és fegyelem fontosságát, ezért Genfben nagy szerepet kapott az egyházi fegyelmi testület, a konzisztórium (egyházmegyei tanács) működtetése, amely egyaránt foglalkozott liturgiával, erkölcsi ügyekkel és tanítási kérdésekkel.

Genf, iskola és intézményesítés

Genf városát Kálvin a reformáció „laboratóriumává” tette: kidolgozta az egyházi szolgálatok és az iskolarendszer szabályait, fontos hangsúlyt kapott az oktatás és a prédikátorok képzése. 1559-ben megalapította a genfi akadémiát (Collège de Genève), amely később a genfi egyetem alapja lett, és jelentős szerepet játszott a református lelkészképzésben. Genfben bevezették a diakóniát, a szegénygondozást és más szociális intézkedéseket, amelyek mintaként szolgáltak más reformátori központok számára.

Vita és vitatott ügyek: Michael Servetus ügye

Kálvin pályafutása nem volt mentes a vitáktól. A legismertebb és legtöbbet vitatott eset Michael Servetus peréhez kötődik: Servetus antitrinitárius nézetei és nyílt vitái miatt Genfbe utazva 1553-ban letartóztatták, elítélték és kivégezték. A történészek és teológusok azóta is élesen vitatják Kálvin szerepét: míg egyesek rámutatnak, hogy Kálvin nem volt a város polgári hatalmának egyetlen döntőbírája, és a felelősség megoszlik a genfi hatóságokkal, mások Kálvint bírálják, mert támogatta a halálbüntetést, illetve aktívan részt vett a per előkészítésében. Az ügy hosszú távon rontotta Kálvin hírnevét sok protestáns és katolikus körben egyaránt, és ma is fontos vita tárgya az egyház és a vallásszabadság viszonyáról.

Hatás és örökség

Kálvin teológiája és szervezési módszerei alapvetően formálták a református egyházak tanítását és intézményrendszerét Európában és azon túl. Hatása érezhető volt Skóciában (John Knox közvetítésével), a Németalföldön, Franciaországban, Magyarországon és a későbbi angol-amerikai református hagyományokban. Írásai és levelezése révén széles körben terjedtek eszméi; tanítványai és követői (például Théodore de Bèze) tovább vitték és rendszerezték nézeteit.

Kálvin 1564. május 27-én halt meg Genfben. Halála után eszméi évtizedeken át hatották a reformátori mozgalmakat, és a kálvinizmus a protestantizmus egyik meghatározó áramlatává vált, amely mind teológiai, mind társadalmi és kulturális értelemben jelentős hatást gyakorolt a modern Európa alakulására.

Főbb forrásmunkák és emlékek: Kálvin legismertebb műve, az Institutio mellett számos prédikációt, levelet és egyházi rendeletet írt, amelyek ma is fontos források a reformáció tanulmányozásához. Genf városában és a protestáns közösségekben Kálvin személye és munkássága emlékműveken, intézményeken és folyamatos tudományos vizsgálatok tárgyán keresztül él tovább.

Utolsó évek (1555-1564)

Kálvin hatalma nagyon nagy volt utolsó éveiben. Az egész világon úgy ismerték, mint egy Luther Mártontól eltérő reformátort. Főként Luther és Kálvin tisztelték egymást. Luther és egy zürichi reformátor, Huldrych Zwingli azonban másként gondolkodott az eucharisztiáról. Kálvin erről szóló gondolatai miatt Luther úgy vélte, hogy Kálvin egyetértett Zwinglivel. Ugyanakkor Kálvin szomorú volt, hogy a reformátorok nem voltak együtt. A Consensus Tigurinus aláírásával megpróbálta őket összefogni. Ez egy megállapodás volt a zürichi és a genfi egyházak között.

Kálvin az angol nyelvű népnek nyújtott legnagyobb segítséget azzal, hogy a Genfbe száműzött mariánusoknak védelmet nyújtott. Ezt 1555-től kezdve tette. A város védelmével megalakíthatták saját református egyházukat John Knox és William Whittingham vezetésével. Később Kálvin számos eszméjét vitték vissza Angliába és Skóciába. Kálvint azonban leginkább az érdekelte, hogy megpróbálja megváltoztatni hazáját, Franciaországot. Irodalomosztással és lelkészek felajánlásával segítette a gyülekezetek építését. 1555 és 1562 között több mint száz lelkészt küldött Franciaországba.

Genfben Kálvin elsősorban egy kollégiumot, egy iskolát akart létrehozni a gyermekek számára. Az iskola építésének helyét 1558. március 25-én választották ki. A következő évben, 1559. június 5-én nyitották meg. Két részre volt osztva. Az egyik rész egy gimnázium volt. A gimnáziumot collège-nak vagy schola privata-nak nevezték. A másik rész egy felsőfokú iskola volt, amelyet académie-nak vagy schola publicának neveztek. Öt év alatt 1200 diák volt a gimnáziumban és 300 a felső tagozaton. A collège később a Collège Calvin, Genf egyik főiskolai előkészítő iskolája lett. Az académie-ből lett a genfi egyetem.

1558 őszén Kálvin lázasan megbetegedett. Attól félt, hogy meghal, mielőtt befejezné az Institutio utolsó átdolgozását. Emiatt kényszerítette magát a munkára. Az utolsó kiadás sokkal hosszabb lett, ezért Kálvin új műnek nevezte el. Az utolsó előtti kiadásban 21 fejezet volt. Az utolsóban azonban már 80 volt. Ennek oka az volt, hogy részletesebb lett a már meglévő anyag: több témát nem igazán adtak hozzá. Nem sokkal azután, hogy jobban lett, megerőltette a hangját prédikálás közben. Ettől hevesen köhögött. Megrepedt egy ér a tüdejében. Egészsége ezután sokkal rosszabb lett. Utolsó prédikációját 1564. február 6-án tartotta St. Pierre-ben. Április 25-én végrendelkezett. Végrendeletében egy kis pénzt hagyott a családjára és a kollégiumra. Néhány nappal később a templom lelkészei meglátogatták. Szepszisben halt meg. Ezt a búcsút a Discours d'adieu aux ministres című könyvben örökítették meg. Visszaemlékezett genfi életére. Kálvin 1564. május 27-én halt meg. Ötvennégy éves volt. Másnap temették el a Cimetière de Plainpalais jelöletlen sírjában. Az emberek nem tudják pontosan, hol van a sír. A 19. században azonban egy kővel jelölték meg a hagyományosan Kálvin sírját.

Kálvin János 53 éves korában René Boyvin metszetén.


A Collège Calvin ma a svájci Maturité főiskolai előkészítő iskolája.


Kálvin hagyományos sírja a genfi Cimetière de Plainpalaisban. Nem tudjuk, hogy hol van a sír.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Jean Cauvin?

K: Hol született?

K: Mivel foglalkozott az apja?

K: Mikor járt egyetemre?

K: Hol telepedett le, miután elhagyta az egyetemet?

K: Mi történt a genfi letelepedés után?

Keresés betűvel