Jean Cauvin, más néven Jean Calvin (angolul John Calvin) (1509. július 10. – 1564. május 27.) francia protestáns teológus volt a protestáns reformáció idején, a kálvinizmusnak vagy református teológiának nevezett keresztény teológiai rendszer egyik központi kidolgozója. Genfben elutasította a pápai hatalmat, és új polgári és egyházi kormányzati rendszert hozott létre. Híres volt tanításairól és írásairól, és ismertté vált Michael Servetus kivégzésében játszott szerepe is, amely a reformáció egyik legsúlyosabb vitáját váltotta ki.

Kálvin Jean Chauvin (vagy Cauvin, latinul Calvinus) néven született a franciaországi Picardie-ban, Noyonban, Gérard Cauvin és Jeanne Lefranc gyermekeként. 1523-ban Kálvin apja, aki ügyvéd volt, tizennégy éves fiát a párizsi egyetemre küldte, hogy bölcsészeti és jogi tanulmányokat folytasson. Orléansban 1532-re megszerezte a jogi doktorátust. 1536-ban a svájci Genfben telepedett le. Miután kiutasították a városból, 1538–1541 között Strasbourgban szolgált lelkészként, majd visszatért Genfbe, ahol 1564-ben bekövetkezett haláláig élt.

Élete röviden és személyes vonatkozások

Kálvin korai éveiben humán és jogi tanulmányokat folytatott, de hamar kapcsolatba került a humanista és reformátori gondolatokkal. 1533 körül Párizsban és más helyeken ismert keresztény humanistákkal ismerkedett, és fokozatosan a reformátori nézetek felé hajlott. 1534–1536 között Svájcban töltött idő alatt kezdte meg fő művét, amely később nagy hatással lesz az európai protestantizmusra.

Magánéletében feleségül vette Idelette de Bure-t, egy strasbourg-i református család leszármazottját; gyermekeik sajnos korán meghaltak, és Idelette 1549-ben elhunyt. Kálvin élete nagy részét a teológiai munka, levelezés és egyházi szervezés töltötte ki.

Fő művek, teológiai központi gondolatok

Kálvin legismertebb műve az Institutio Christianae Religionis (A keresztény hit rendszere) – magyarul gyakran Institúciók – amelyet először 1536-ban adott ki latinul, majd többször bővítve, végleges formájában 1559-ben jelent meg. Ebben a műben összefoglalta teológiájának alapelveit: az Írás tekintélyét (sola scriptura), az ember bűnösségét, az üdvösség kizárólagos alapját a hitben (sola fide) és Isten szuverenitását, beleértve a választás (predesztináció) tanát is. A predesztináció kérdése különösen vitatott rész volt, és Kálvin tanítását sokszor leegyszerűsítve, a „kettős predestináció” kifejezéssel azonosítják; ő azonban a hangsúlyt Isten mindenhatóságára és kegyelmére helyezte.

Kálvin sokat foglalkozott az egyház állam és a társadalom viszonyával is. Hangsúlyozta az egyházi rend és fegyelem fontosságát, ezért Genfben nagy szerepet kapott az egyházi fegyelmi testület, a konzisztórium (egyházmegyei tanács) működtetése, amely egyaránt foglalkozott liturgiával, erkölcsi ügyekkel és tanítási kérdésekkel.

Genf, iskola és intézményesítés

Genf városát Kálvin a reformáció „laboratóriumává” tette: kidolgozta az egyházi szolgálatok és az iskolarendszer szabályait, fontos hangsúlyt kapott az oktatás és a prédikátorok képzése. 1559-ben megalapította a genfi akadémiát (Collège de Genève), amely később a genfi egyetem alapja lett, és jelentős szerepet játszott a református lelkészképzésben. Genfben bevezették a diakóniát, a szegénygondozást és más szociális intézkedéseket, amelyek mintaként szolgáltak más reformátori központok számára.

Vita és vitatott ügyek: Michael Servetus ügye

Kálvin pályafutása nem volt mentes a vitáktól. A legismertebb és legtöbbet vitatott eset Michael Servetus peréhez kötődik: Servetus antitrinitárius nézetei és nyílt vitái miatt Genfbe utazva 1553-ban letartóztatták, elítélték és kivégezték. A történészek és teológusok azóta is élesen vitatják Kálvin szerepét: míg egyesek rámutatnak, hogy Kálvin nem volt a város polgári hatalmának egyetlen döntőbírája, és a felelősség megoszlik a genfi hatóságokkal, mások Kálvint bírálják, mert támogatta a halálbüntetést, illetve aktívan részt vett a per előkészítésében. Az ügy hosszú távon rontotta Kálvin hírnevét sok protestáns és katolikus körben egyaránt, és ma is fontos vita tárgya az egyház és a vallásszabadság viszonyáról.

Hatás és örökség

Kálvin teológiája és szervezési módszerei alapvetően formálták a református egyházak tanítását és intézményrendszerét Európában és azon túl. Hatása érezhető volt Skóciában (John Knox közvetítésével), a Németalföldön, Franciaországban, Magyarországon és a későbbi angol-amerikai református hagyományokban. Írásai és levelezése révén széles körben terjedtek eszméi; tanítványai és követői (például Théodore de Bèze) tovább vitték és rendszerezték nézeteit.

Kálvin 1564. május 27-én halt meg Genfben. Halála után eszméi évtizedeken át hatották a reformátori mozgalmakat, és a kálvinizmus a protestantizmus egyik meghatározó áramlatává vált, amely mind teológiai, mind társadalmi és kulturális értelemben jelentős hatást gyakorolt a modern Európa alakulására.

Főbb forrásmunkák és emlékek: Kálvin legismertebb műve, az Institutio mellett számos prédikációt, levelet és egyházi rendeletet írt, amelyek ma is fontos források a reformáció tanulmányozásához. Genf városában és a protestáns közösségekben Kálvin személye és munkássága emlékműveken, intézményeken és folyamatos tudományos vizsgálatok tárgyán keresztül él tovább.