Mi a humanizmus? Definíció, alapelvek és története
Ismerd meg a humanizmust: definíció, alapelvek és története — kritikus gondolkodás, szekularizmus és emberi értékek érthetően, tömören.
A humanizmus egy filozófia és világnézet, valamint egy olyan etikai rendszer is, amely azt vizsgálja és határozza meg, hogyan kellene az embereknek élniük és cselekedniük. A humanisták a döntések és értékítéletek során a kritikus gondolkodást és a bizonyítékokat (a racionalizmus és a empirizmus módszereit) részesítik előnyben a hagyományos dogmák vagy a babonák automatikus elfogadásával szemben. A humanizmus középpontjában általában az emberi méltóság, a személyes autonómia és a mások iránti felelősség áll.
A modern humanizmus sok tekintetben közel áll a szekularizmushoz: többnyire nemteista, és a világ megértésében a tudományos módszert, valamint a racionális párbeszédet helyezi előtérbe a vallási dogmák elsődlegességével szemben. A 20. század közepétől – részben a vallási tekintély kritikája és a tudományos eredmények térnyerése miatt – a humanizmus fogalma szélesebb körben ismertté vált. Sok humanista azt hangsúlyozza, hogy léteznek emberi értékek és erkölcsi elvek, amelyek nem függenek vallási alapoktól.
Számos humanista nézete és hangsúlyai a következők lehetnek:
- Emberi méltóság és jogok: minden ember alapvető jogaival és értékével való tisztelet.
- Értelem és bizonyíték: a tudományos módszer, a logika és az empirikus bizonyítékok fontossága.
- Etikai autonómia: az erkölcsi döntések humánus, racionális megfontolásokon alapuljanak, nem parancsokból.
- Szabadság és felelősség: személyes szabadság együtt jár társadalmi és erkölcsi felelősséggel.
- Tolerancia és pluralizmus: eltérő nézetek békés elfogadása, amíg azok nem sértik mások jogait.
- Emberi jólét és igazságosság: szociális igazságosság, egyenlőség és a sérülékenyek védelme.
- Oktatás és kritikus gondolkodás: a műveltség és a gondolkodásmód fejlesztése a társadalmi fejlődés alapja.
- Környezeti felelősség: a természet és a jövő generációk iránti gondoskodás.
Történeti áttekintés
A humanista gondolatok története több korszakon keresztül fejlődött. A reneszánsz humanizmus (pl. Petrarca, Erasmus) az emberi kultúra, műveltség és antik tanulmányok felé fordult, hangsúlyozva az egyéni erény és az emberi képességek fejleszthetőségét. A felvilágosodás korában az ész és a tudomány szerepe tovább erősödött, és megjelentek a modern politikai és erkölcsi elvek – mint például az emberi szabadság és egyenlőség fogalma.
A 19–20. században alakultak ki azok a formális humanista mozgalmak és dokumentumok (például a Humanist Manifestók), amelyek nyíltan vállalták a szekuláris etika és a vallásfüggetlen emberi értékek képviseletét. A 20. század második felétől nemzetközi szervezetek is létrejöttek, amelyek a humanista elvek terjesztésén és a vallásszabadság, szekularizmus ügyének védelmén dolgoznak.
Főbb irányzatok
- Szekuláris humanizmus: hangsúlyozza a vallástól független, tudományon és racionális erkölcsi mérlegelésen alapuló etikai rendszert.
- Religius humanizmus: vallásos keretek között értelmezi a humanista elveket, és összekapcsolja a hitet az emberközpontú etikai hangsúlyokkal.
- Reneszánsz és klasszikus humanizmus: elsősorban kulturális és humanisztikus műveltségre, az antik filozófiára és irodalomra épít.
- Szociális humanizmus: kiemeli a társadalmi igazságosságot, gazdasági egyenlőséget és a közösségi felelősséget.
Gyakorlati vonatkozások
- Oktatás: a kritikus gondolkodás, a tudományos ismeretek és a kulturális műveltség hangsúlyozása.
- Közélet és politika: a világi államelv, az emberi jogok és a törvény előtti egyenlőség támogatása.
- Etika és bioetika: orvosi döntések, élethosszig tartó tanulás és élettel kapcsolatos etikai kérdések racionális megközelítése.
- Szociális tevékenység: jótékonyság, emberi jogi aktivizmus és közösségi kezdeményezések a jólét növeléséért.
Kritika és viták
A humanizmust több oldalról is bírálják. Egyes vallási közösségek azt vetik a szemére, hogy túlzottan elutasítja a transzcendens vagy isteni dimenziót. Mások azzal vádolják, hogy relativista morálhoz vagy túlzott scientizmushoz (mindenre a tudományos magyarázatot alkalmassá tévő szemlélet) vezethet, illetve hogy antropocentrikus — az ember érdekeit a természet rovására helyezi. Humanisták részéről gyakori válasz ezekre, hogy a kritikai önreflexió, a tudomány határaival való tisztában levés és a környezeti etika beépítése csökkenti ezeket a kockázatokat.
Kapcsolódó fogalmak
- filozófia
- etika
- kritikus gondolkodás
- bizonyítékok és a racionalizmus, empirizmus
- szekularizmus
- dogmák és babonák mint elutasított források
Megjegyzés: A humanizmus sokféle formában létezik, és országonként, kultúrkörönként eltérő hangsúlyokkal jelenik meg. Alapvetően azonban közös eleme az emberi érdeklődés, a racionális vizsgálódás és a mások iránti felelősség.)
Történelem
A humanista eszméket az ókori Görögországban Thalésztől Anaxagoraszig és Protagoraszig vitatták. Zarathusztra és Lao-ce tanításai is erős humanista elemeket tartalmaztak, és még sok más példa van erre.
Az ókori görögök írásait az 1400-as években, a reneszánsz idején kezdték tanulmányozni. Ebben az időszakban azonban a "humanizmus" kifejezés a humán tudományokban képzetteket jelentette, ami egy egészen másfajta eszme. Petrarca-t gyakran említik az első modern humanistaként, de ő visszafelé mutatott a klasszikus szerzőkre. A humanizmus modern jelentése inkább a tudományok felhasználásával a világ jobbá tételére irányul. Alfred North Whitehead angol matematikus és filozófus 1925-ös megjegyzése a következőképpen hangzott
"Francis Bacon próféciája most beteljesedett; és az ember, aki időnként az angyaloknál valamivel alacsonyabbnak álmodta magát, alávetette magát, hogy a természet szolgája és szolgálója legyen. Az még hátravan, hogy ugyanaz a színész képes-e mindkét szerepet eljátszani".
Kérdések és válaszok
K: Mi az a humanizmus?
V: A humanizmus egy filozófia vagy a világról való gondolkodásmód. Ez egy sor etikai vagy eszmei alapelv arról, hogy az embereknek hogyan kellene élniük és cselekedniük.
K: Mit részesítenek előnyben a humanisták a dogmák vagy babonák elfogadásával szemben?
V: A humanisták a kritikus gondolkodást és a bizonyítékokat (racionalizmus és empirizmus) részesítik előnyben a dogmák vagy babonák elfogadásával szemben.
K: Kik a humanisták?
V: Humanistáknak azokat az embereket nevezik, akik olyan etikai elveket vallanak, amelyek a kritikus gondolkodást és a bizonyítékokat helyezik előtérbe a dogmákkal vagy babonákkal szemben.
K: Hogyan kapcsolódik a humanizmus a szekularizmushoz?
V: A modern korban a humanizmus közel áll a szekularizmushoz, amely az élet nem teista megközelítésére utal, és a világ megértéséhez a vallási dogmák helyett a tudományra összpontosít.
K: Ki tette széles körben ismertté a humanizmus kifejezést?
V: A 20. század közepén a tudósok tették széles körben ismertté a "humanizmus" kifejezést.
K: Miért akarta sok humanista elismerni az emberi értékeket?
V: Sok humanista az emberi értékeket anélkül akarta felismerni, hogy az értékek fő forrásaként a vallástól függene.
K: Milyen nézeteket vallanak általában a humanisták?
V: Sok humanista által vallott nézetek közé tartozik a kritikus gondolkodás és a bizonyítékok előtérbe helyezése, az ész és a logika értékelése, valamint az egyéni szabadság és felelősség fontosságának elismerése.
Keres