Hector Berlioz: Symphonie fantastique — Fantázia‑szimfónia (1830)
Hector Berlioz 1830-as Symphonie fantastique (Fantázia‑szimfónia) – monumentális romantikus mű idée fixe‑szólammal, 5 tétel, lenyűgöző zenei történet és drámai kifejezés
A Symphonie fantastique egy szimfónia, amelyet Hector Berlioz francia zeneszerző írt. Ez az egyik leghíresebb romantikus zenekari mű. A mű hivatalos címe Episode de la Vie d'un Artiste (Egy epizód a művész életéből), de mindig az alcíme Symphonie Fantastique, azaz Fantázia-szimfónia. A "fantázia" arra a történetre utal, amelyet a zene általuk leír. (A Fantasy Symphony jobb fordítás, mint a Fantastic Symphony, mert a fantastique nem olyan, mint az angol fantastic szó mai jelentése).
A szimfónia körülbelül 45 percig tart, és 5 tételre oszlik. Berlioz maga írta le a történetet, amelyet a zene leír, akárcsak Beethoven tette a hatodik szimfóniájával. Berlioz műve egy fiatal művészről szól. A zenében a fiatal művészt egy dallam jeleníti meg. Ez a dallam gyakran felcsendül a szimfónia alatt. Ezért is nevezik "idée fixe"-nek, ami annyit jelent, hogy "rögzített ötlet", azaz olyan ötlet, amely újra és újra előjön. Az idée fixe az, amit Wagner vezérmotívumnak nevezett volna (olyan dallam, amely mindig egy adott személy vagy dolog leírására szolgál egy zeneműben). Az első előadásra a párizsi Conservatoire-ban került sor 1830 decemberében. Berlioz 1831 és 1845 között számos változtatást eszközölt a zenén.
Szerkezet és tételek
A mű öt tétele világosan elkülöníthető, és mindegyik a programhoz kapcsolódó hangulatot, jelenetet ábrázol:
- I. Rêveries — Passions (Ábrándozások — Szenvedélyek): bemutatkozik az idée fixe, a szenvedélyes szerelmi téma, amely a mű folyamán többször visszatér és különböző formákat ölt.
- II. Un bal (A bál): a dallam táncos, keringő jellegben jelenik meg; a tétel társasági hangulatot és románc illúzióját adja.
- III. Scène aux champs (Táj jelenet / Vidéki jelenet): idilli, pásztori hangvétel; Berlioz érzékletesen festi meg a természetet és a magányos szereplő érzelmeit (az angolkürt szerepe jellegzetes).
- IV. Marche au supplice (Március a kivégzésre): karcos, szigorú menetdallam; a tétel brutális végkifejlete egy hirtelen, vágóhangszerű lezárással ábrázolja a kivégzést.
- V. Songe d'une nuit du sabbat (Boszorkányszombat álma / A boszorkányok éjszakája): groteszk, kabarészerű jelenet, ahol az idée fixe torz, parodizált formában bukkan fel; felhasználja a középkori halálszekvenciát (Dies Irae) és különleges effektusokat a kísérteties hangzás eléréséhez.
Hangzás és újítások
Berlioz orchestration-ja a korszakban rendkívül újszerűnek számított: nagy, kiterjesztett zenekart használ, különleges fúvós- és ütőhangszer-kombinációkkal, csengőkkel, néha két hárfával és az akkoriban előforduló ophicleide-hez hasonló basszushangszerrel (a modern előadásokban gyakran tuba helyettesíti). Alkalmazott effektek közé tartozik a vonósok col legno játéka (a vonófa dobverővel való ütése), távoli, „off-stage” szólamok, a szokatlan sulykolásos ritmusok és nagy dinamikai kontrasztok.
Legfontosabb zenei újítása az idée fixe használata: egy személyre (itt a szerelmi tárgyra) utaló vezérmotívum, amely a mű folyamán folyamatosan alakul. Ez a megoldás előremutató a későbbi vezérmotívumok és a programzene fejlődése felé.
Történet és fogadtatás
Berlioz szimfóniáját a saját életének, szenvedélyeinek és képzeletének programjaként írta: a mű inspirálója részben az ír színésznő, Harriet Smithson iránt érzett megszállottsága volt. A komponista maga is mellékletben írt részletes programmagyarázatot, hogy a hallgató kövesse a „történetet”.
Az 1830-as világpremier erős hatást gyakorolt: sokak számára meglepő és provokatív volt a hangszerelés és a tematikus újdonságok miatt, egyes kritikák pedig felháborodtak a program sötét, bizarr tónusai miatt. Ugyanakkor a darab hamar a repertoár fontos darabjává vált, és Berlioz hírnevét is megalapozta. A komponista az 1831-es és 1845-ös kiadásokban módosításokat végzett a partitúrán.
Hatás és örökség
A Symphonie fantastique nagy hatással volt a romantika zenei fejlődésére: előre jelezte a programzene és a motivikus szervezés (vezérmotívumok, később Wagner által továbbfejlesztett) szerepének erősödését. Berlioz orkestrációs megoldásai és dramatikus gondolkodása inspirálta Lisztet, Wagneret, Mahler-t és számos 19–20. századi zeneszerzőt. Ma a mű a zenekari repertoár egyik mérföldköve, gyakran hallható koncerteken és lemezeken.
Megjegyzés: A mű rövidsége (kb. 45 perc) és erőteljes, képszerű karaktere miatt kiváló bevezető is a romantika programzenei irányzataiba. Számos felvétel és értelmezés létezik, amelyek különböző hangszerelési és interpretációs hangsúlyokkal közelítik meg Berlioz gazdag partitúráját.
A felhasznált eszközök
A szimfóniát egy zenekar játssza, amely 2 fuvolából (a 2. páros pikoló), 2 oboából (a 2. páros angolkürt), 2 klarinétból (az 1. páros esz-klarinét), 4 fagottból, 4 kürtből, 2 trombitából, 2 kornettből, 3 harsonából, 2 ophicleidából (eredetileg egy ophicleid és egy serpent), 2 pár timpánból, kisdobból, cintányérból, nagydobból, c és g hangnemű harangokból, 2 hárfából és vonósokból áll.
A történet
A szimfónia a programzene példája, mert a zenén kívül is leír valamit. Ebben az esetben egy történetet ír le. Ezt írta a zeneszerző:
Első tétel: Egy fiatal művész mélyen szerelmes volt egy lányba, aki nem szerette őt. Olyan kétségbeesetten szomorú volt, hogy megpróbálta magát ópiummal megmérgezni. Nem vett be eleget ahhoz, hogy megölje magát. Csak mély álomba zuhant tőle. Ebben az álomban mindenfélét elképzelt. A szerelme álmában eljött hozzá. Átváltozik egy zenei témává (az idée fixe), amit egyszerűen nem tud elfelejteni. Elképzeli a lány szerelmét és az iránta érzett gyengéd érzéseit.
Második tétel: A férfi egy bálon találkozik a lánnyal. Mindenki táncol. A tömegben találja meg a szerelmét.
Harmadik tétel: A vidéken két pásztort hall, akik dudájukon szólongatják egymást. A fák lágyan ringatóznak a szélben. A fiatal művész boldogabbnak érzi magát. Aztán újra meglátja szerelmét. Aggódni kezd, hogy a lány talán már nem is akarja őt. A pásztorzene újra megszólal, de csak az egyik pásztor játszik. A nap lenyugszik. Távolról zivatar hallatszik.
A negyedik tétel: Azt álmodja, hogy dührohamában megölte a szerelmét. Most az állványra viszik, ahol levágják a fejét. Egy indulót játszanak, miközben elviszik. Egy pillanatra újra a szerelmére gondol, majd leesik a fejsze, és kivégzik.
Az ötödik tétel: A művész a boszorkányszombaton. Rengeteg szellem és szörny van körülötte, akik azért jöttek, hogy végignézzék a temetését. A szerelme hallatszik, de a dallama most borzalmasan hangzik. Eljött a szombatra. Csatlakozik a boszorkányokhoz, és táncolnak, miközben a temetési zene szól.
Az első tétel: Rêveries - Passions (Álmok - szenvedélyek)
Az első tétel lassú bevezetés. A hegedűkön hallható dallam már majdnem olyan, mint az idée fixe. Az idée fixe teljes formájában akkor hangzik el, amikor a zene a gyors részbe lép. A hegedűk és a szólófuvola játsszák. A ritmus, amelyet az alsóbb vonós hangszerek játszanak alatta, nagyon mozgalmas. A tétel formája nem nagyon hasonlít a hagyományos szonátaformához. Berliozt inkább az idée fixe érdekelte, amely végig kísérti a fiatal művészt.
A második tétel: (Egy labda)
A bált (azaz a táncos mulatságot) a zenében egy lendületes keringő képviseli. A két hárfa nagyon kecsessé teszi a hangzást. A keringőt kétszer szakítja meg az idée fixe.
A harmadik tétel: Scène aux champs (Vidéki jelenet)
Az egymásnak játszó két pásztort egy angolkürt (a zenekarban ülve) és egy oboa képviseli, amelyet a színpadon kívül játszanak, hogy távolinak hangozzon. Ezután a fő szelíd vidéki téma szólófuvolán és hegedűkön szólal meg. Az idée fixe a tétel közepén tér vissza. A tétel végén a távoli mennydörgés hangját négy timpani játssza.
A negyedik tétel: Marche au supplice (Menet az állványra)
A tétel a timpani dübörgésével és a kürtök indításával kezdődik. Ezután a csellók és a nagybőgők kezdik a menetet teljes formájában, amelyet hamarosan a hegedűk vesznek át. Kivégzése előtt egy rövid idée fixe ismétlés hangzik el egy szóló klarinéton, majd leesik a fejsze (hangos akkord), és a feje a kosárba esik (egy-egy pengetett hang, amely a hegedűktől a brácsákon, csellókon, majd a nagybőgőkön keresztül a brácsákon, csellókon, végül a nagybőgőkön át vezet).
Az ötödik tétel: Songe d'une nuit de sabbat (Álom egy boszorkányszombatról)
Az idée fixe mára "vulgáris táncdallá" vált, Esz-klarinéton játsszák. Rengeteg effekt van, többek között kísérteties col legno játszik a vonósokban, a boszorkányok üstjének fortyogását a fúvósok játsszák. Amikor a tánc a tetőpontra ér, a Dies Irae (Az ítélet napja) dallamát halljuk a Ronde du Sabbat (Szombati kör) dallamával együtt, amely egy vad fúga.
Harriet Smithson
1827-ben Berlioz elment Shakespeare Hamlet című darabjának előadására. A darabot angolul játszotta egy angliai színtársulat. Berlioz beleszeretett az Ophelia szerepét játszó ír színésznőbe, Harriet Smithsonba, akivel valójában nem találkozott, csak látta a színpadon játszani, de rengeteg szerelmes levelet küldött neki, de a lány anélkül hagyta el Párizst, hogy találkozott volna vele. Ezután megírta Symphonie Fantastique című művét. A szimfóniát azért írta, hogy leírja a lány iránti szerelmét és boldogtalanságát, mert a lány nem érdeklődött iránta. Amikor Harriet két évvel az ősbemutató után meghallgatta a szimfóniát, rájött, hogy ez a szimfónia róla szól. Végül találkozott Berliozzal, és 1833. október 3-án összeházasodtak. Több éven át boldog volt a házasságuk, bár nem beszélték egymás nyelvét. Kilenc év után azonban elváltak.
Kérdések és válaszok
K: Mi a Symphonie fantastique hivatalos címe?
V: A Symphonie fantastique hivatalos címe Episode de la Vie d'un Artiste (Egy művész életének epizódja).
K: Mire utal a "fantázia-szimfónia" kifejezés?
V: A Fantasy Symphony arra a történetre utal, amelyet a zene leír.
K: Mennyi ideig tart a szimfónia?
V: A szimfónia körülbelül 45 percig tart.
K: Hány tétele van?
V: A szimfónia 5 tételből áll.
K: Mit írt le maga Berlioz a művéhez?
V: Berlioz leírta a történetet, amelyet a zene leír, ugyanúgy, ahogyan Beethoven tette a hatodik szimfóniájával.
K: Mi az az idée fixe zenei szempontból?
V: Az idée fixe egy olyan dallam, amelyet mindig egy adott személy vagy dolog leírására használnak egy zeneműben, és amit Wagner vezérmotívumnak nevezett volna.
K: Mikor mutatták be először a Symphonie fantastique-ot?
V: A Symphonie fantastique első előadására 1830 decemberében került sor a párizsi Conservatoire-ban.
Keres