Szonátaforma
A szonátaforma egy zenemű szervezési módja. A klasszikus korszak óta (a 18. század közepétől) számos műben használják. A szonátaformájú zenedarabok meghallgatása segít a teljes megértésben, és hasznos, ha tudsz valamit a különböző hangnemekről.
A szonátaformát nem csak a szonátákban használják. Ez lehet a szimfóniák, versenyművek, nyitányok stb. tételeinek formája is.
A barokk korban olyan zeneszerzők, mint Bach és Händel, tánctételeket, például menüetteket írtak. Ezek "bináris formában" készültek. Ez azt jelentette, hogy két részből állt. A két szakasz gyakran azonos hosszúságú volt, és kettős ütemvonal választotta el őket egymástól, ami azt jelentette, hogy mindkét szakasz ismétlődött. A zene nem mindig ugyanabban a hangnemben szólt. Az első szakasz modulálódhatott (hangnemet váltott), majd a második szakasz fokozatosan visszamodulált, hogy a végén befejezettnek tűnjön.
Domenico Scarlatti szintén bináris formában írt szonátákat csembalóra, de hosszúakat és bonyolultabbakat. Az első szakasz a fő hangnemben lévő témával kezdődött, majd kontrasztként egy másik hangnembe modulált. A második szakasz lehet hosszabb, mint az első másodperc, távoli hangnemekbe modulálva indulna, mielőtt visszaérkezne a főtéma megismétlésére. Ez a fajta darab a szonátaforma kezdete.
Haydn, Mozart és Beethoven dolgozta ki a szonátaforma gondolatát. A szonátaforma egy tételének három szakasza van, az ún: "expozíció", "kidolgozás" és "rekapituláció".
- Az expozícióban halljuk az összes fő anyagot: az első dallamot - vagy dallamcsoportot - a fő hangnemben, majd egy vagy több kontrasztdallamot egy kapcsolódó hangnemben (általában a "domináns", azaz a fő hangnem skálájának 5. hangján lévő hangnemben, vagy a relatív mollban). Vagy egy moll hangnemben lévő első szakasz esetében gyakran hallhatjuk a második témát vagy témákat a relatív dúrban.
- A fejlődési szakaszban a zene fejlődik, több különböző hangnemben haladva. A zene itt instabilnak tűnik. A feszültség érzése van jelen. A hallgató vissza akar térni a fő hangnemhez.
- A rekapitulációban az expozíció megismétlődik, de a vége felé megváltozik, így a fő hangnemben fejeződik be. Úgy érzi, mintha a feszültség megszűnt volna, és a hallgató boldognak érzi magát.
A zeneművek felépítésének ezt a módját a 18. század közepétől kezdve szinte minden zeneszerző alkalmazta - egészen a 20. századig. Nagyon drámai darabok létrehozására ad lehetőséget. Természetesen a zeneszerzők néha másképp használják. Gyakran az egész darab alatt van egyfajta fejlődés, nem csak az úgynevezett "fejlődési szakasz" alatt. Beethoven V. szimfóniájának első tétele az elején hallott híres gondolat - az első négy hang (rövid-rövid-rövid-hosszú) - egész idejét a fejlődéssel tölti. Még a másik három tétel is továbbfejleszti ezt a gondolatot.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a szonátaforma?
V: A szonátaforma egy zenemű szervezési módja, amelyet a klasszikus korszak óta használnak. Használható szimfóniák, versenyművek, nyitányok és egyéb tételek esetében.
K: Hogyan használták a zeneszerzők a bináris formát a barokk korban?
V: A barokk korban olyan zeneszerzők, mint Bach és Händel, "bináris formában" írtak tánctételeket tartalmazó darabokat, például menüetteket. Ez azt jelentette, hogy két, gyakran azonos hosszúságú szakasz volt, amelyeket kettős ütemvonal választott el egymástól. A zene nem maradt egy hangnemben, hanem modulált (hangnemet váltott) az egyes szakaszok között, mielőtt a fő hangnemben fejeződött volna be.
K: Ki fejlesztette ki a szonátaformát?
V: Haydn, Mozart és Beethoven fejlesztette tovább a szonátaformát. A szonátaformában egy tétel három szakaszból áll, amelyeket "expozíciónak", "fejlődésnek" és "rekapitulációnak" neveznek.
K: Mi történik az expozíció alatt?
V: Az expozíció során először a fő hangnemben halljuk az összes fő anyagot - általában egy vagy több témát -, majd kontrasztos dallamokat vagy egy kapcsolódó hangnemben (általában domináns vagy relatív moll) lévő dallamokat.
K: Mi történik a kidolgozás során?
V: A kidolgozás során a zene továbbfejlődik azáltal, hogy több különböző hangnembe megy át, hogy feszültséget teremtsen, mielőtt a rekapitulációkor visszatér a főhangnembe.
K: Beethoven V. szimfóniája hogyan használja másképp a szonátaformát?
V: Beethoven Ötödik szimfóniája az egész időt a híres négyhangú motívum fejlesztésével tölti, ahelyett, hogy csak a kidolgozási szakaszban használná, mint más darabok. Még a másik három tétel is végig fejleszti ezt az ötletet.
