Fagott – definíció, szerkezet, hangterjedelem és típusok (német vs francia)
Fedezze fel a fagottot: szerkezete, kettős nád, hangterjedelem (mély B–magas F) és a német (Heckel) vs francia (Buffet) típusok különbségei.
A fagott a fafúvósok családjának egyik legmélyebb hangszere; kettős náddal működik, és jellegzetes, meleg, de sokszínű hangszínt ad. Mérete és szerkezete miatt külön fogástechnikát és testtartást igényel; a hangszer súlyát a játékos ülve vagy állva külön hevederekkel és tartóval egyaránt támogathatja.
Szerkezet és részei
A fagott tipikus részei (a köznyelvben és a műszaki leírásokban is gyakran használt elnevezésekkel):
- Nád – két vékony gyékénylapból készült kettős nád (vagy reed), amely a rezonanciát indítja.
- Bocal (a szövegben említett „bütykös”) – egy ívelt fém szájrész, amelyhez a nád van erősítve, és amely a hangszer testéhez csatlakozik.
- Felső és alsó csuklók – a bocalt követő részeket gyakran „tenor-” (szárnycsukló) és „basszuscsukló” néven említik; ezekhez csatlakoznak a billentyűk és a hanglyukak.
- Bakancs – az U alakú aljdarab, amely összeköti az alsó részeket és vezet át egy nagyobb légteret; gyakran ide rögzítik az ülőpántot.
- Harang – a hangszer végén található kiszélesedő rész; egyes típusokon a harangcsukló felső részén dekoratív gyűrű látható (lásd alább).
A fagottot általában a játékos jobb oldalán tartják; a hangszer felső része a vállnál/oldalnál van, a bakancs alsó része pedig a csípő magasságában. Sok játékos használ ülőpántot (seat strap), amely a bakancs aljához rögzül és a játékost ülés közben tehermentesíti; léteznek nyakpántok és különálló talptartók is a kényelmesebb testtartásért.
Hangterjedelem és kottaírás
A fagott nagyon széles hangterjedelmű hangszer: a gyakorlati tartománya általában a mély B♭(vagy B)–tól a magas F-ig terjed, ami nagyjából B♭1–F5-nek felel meg a modern hangtani jelölésben. A kottaolvasásban a fagottot leggyakrabban basszuskulcsban írják; magasabb szólamoknál gyakori a tenorkulcs használata, ritkábban fordul elő, hogy transzponált vagy szopránkottát alkalmazzanak.
Nád és játék
A fagott hangját a kettős nád adja; a nád minősége, mérete és formálása alapvetően meghatározza a hangszer timbrumát és válaszát. Sok fagottos maga készíti vagy igazítja a nádat (vagy szakemberrel dolgoztatja), mivel apró változtatások is nagy hatással lehetnek a hangra és a játékkészségre. A nád rendszeres nedvesítést, beállítást és időnként cserét igényel.
Német (Heckel) vs. francia (Buffet) rendszer
Főként két történelmileg és akusztikailag eltérő fagottkonstrukció terjedt el Európában:
- Német (Heckel) rendszer – ez a ma világszerte legelterjedtebb rendszer. A Heckel-fagottokat gyakran jellemzik teltebb, sötétebb, „kerekebb” hanggal és széles dinamikai lehetőségekkel. A billentyűzet és a furat kialakítása is eltér a francia megoldástól.
- Francia (Buffet) rendszer – a francia fagottok (Buffet) kisebb számban fordulnak elő; hangjuk általában világosabb, direktebb, néhány hallgató „karcosabbnak” vagy élesebbnek érzi őket bizonyos regiszterekben. A bocal és a nád mérete, valamint a furatprofil eltérő, ezért a fogásrendszer és a hangkarakter is más lesz.
Egyes fagottokon fehér, elefántcsontból készült gyűrű található a harangcsukló felső részén — ez a jelleg különösen a német (Heckel) típusokra lehet jellemző. A francia fagottokon általában nincs ilyen gyűrű, és a két típus hangjában, fogásában és kiegyenlíthetőségében is különbségek észlelhetők.
Fogásrendszer és billentyűzet
A fagott billentyűzete nem a Böhm-féle rendszert követi, amelyet például a fuvolán és a klarinéton használnak. A német és a francia rendszer külön fogás- és mechanikai megoldásokat alkalmaz; emiatt a két rendszer játékosai néha nehezebben váltanak át a másik típusra. A modern pedagógia és gyártástechnika azonban sokat tettek azért, hogy a hangszerek kezelhetősége és intonációja javuljon mindkét iskolában.
Repertoár és szerep a zenekarban
Bár a fagottot sokszor „komikus” hangszerként ábrázolják (részben a jellegzetes timbrum és a hangterjedelem miatt), a fagott rendkívül fontos és sokoldalú szereplője a zenekarnak. Szólószerepek, kamarazene és rengeteg orkesztrális szólam várja: sok barokk és klasszikus szerző (például Vivaldi, Mozart – említhető különösen Mozart B-dúr fagottversenye K.191) írt a hangszerre koncertet vagy jelentős szólamot. A 20. századi zenében (például Stravinsky, Ravel, Prokofjev stb.) a fagott számos emlékezetes és virtuóz szólót kapott.
Gyártás, karbantartás és tartozékok
A fagott karbantartása magában foglalja a nád kezelését, a bocal és a furatok tisztítását, a csatlakozók (korkozások) ápolását, valamint a billentyűk és párnák rendszeres ellenőrzését. A játékosok gyakran hordoznak tartalék nádat, bocalt, korkrémet és tisztítóeszközöket. A faanyagú fagottokat (pl. juhar) különösen óvni kell a szélsőséges hő- és páratartalom-változásoktól; a modern műanyag/fúratos-modellek ennél időjárásállóbbak lehetnek.
Összegzés
A fagott sokszínű és kifejező hangszer, amely technikailag és hangzásvilágában is számos lehetőséget kínál. A különböző rendszerek (német/Heckel vs. francia/Buffet) eltérő karaktert és fogásrendszert adnak, de mindkettő gazdagítja a zeneművek hangzását. A hangszer karbantartása, a nád megfelelő kezelése és a jó testtartás elengedhetetlen a szép és megbízható játékhoz.
Érdekességként: a szaxofont Adolphe Sax olyan hangszernek szánta, amely a réz- és fafúvósok közötti hangszíni hézagot betöltheti, és bizonyos fafúvós szerepeket helyettesíthet; a zenekari gyakorlatban azonban a szaxofon nem váltotta be teljesen azt a szerepet, amit alkotója elképzelt.
Két Fox Products fagott.
Fagotton játszani
A fagotton való játékhoz nagyon fontos, hogy sok légzéstámogatással rendelkezzünk. Az oboához hasonlóan a gyors szakaszokat kettős nyelvhasználattal lehet játszani (az egyszerű nyelvhasználat olyan, mintha azt mondanánk, hogy "tu-tu-tu-tu-tu-tu", a kettős nyelvhasználat olyan, mintha azt mondanánk, hogy "te-ke-te-te-ke-te-ke"). A legtöbb zenében a fagott sok időt tölt a basszusvonal játékával, talán ugyanazokat a hangokat, mint a cselló vagy a tuba. Néha egészen mulatságosan hangzik, amikor "um-cha-um-cha" kíséretet játszik, mint Csajkovszkij Hattyúk tava című művének "Cigánytáncában". Nagyon dallamosnak és szomorúnak is hangozhat, mint Rimszkij Korszakov Sheherazade című művének második tételében. Hallgassa meg Stravinsky Tavaszi rítusának nyitányát, ahol néhány igen magas hangot játszik, hogy az embereket megtévessze, hogy ez a Cor anglais vagy az angolkürt. Még egy híres zeneszerző, Saint Saëns sem tudta, mi ez a hangszer. Prokofjev a fagottot használja a nagypapa dallamára a Péter és a farkasban. A fagotton való játékhoz is nagy kézre van szükség, mert a fagott billentyűi és lyukai elég szélesek.
A lyukakat ferdén fúrták be, hogy a felső regiszter ne legyen túlfúvott, és ne adjon kellemetlen hangot. A túlfúvás megakadályozására feltalálták a suttogó billentyűket is. A fagott a rekedtes hangjáról ismert. A felső regisztere harsány és néha ijesztő. A középső regisztert altatódalokhoz lehet használni, mert fenséges és nyugtató hangja van. Alsó regisztere mély, sötét, és ijesztő filmekhez és hasonlókhoz használható.
Történet és repertoár
A fagott a curtal vagy dulcian nevű reneszánsz hangszerből fejlődött ki. Ezek kettős nádú hangszerek voltak, amelyeket gyakran sálakkal játszottak. A barokk korban a fagott a basszusgitár hangszereként vált népszerűvé, talán a csellóhoz hasonlóan játszva. Egy Hotteterre nevű férfi készítette a modern fagott számos alkatrészét. A késő barokk korban olyan zeneszerzők, mint Antonio Vivaldi, fagottra és zenekarra írtak versenyműveket. Híresebb fagottversenyek közé tartozik Mozart és a közelmúltban Peter Maxwell Davies fagottversenye. A fagott nagyon fontos hangszer volt a zenekarban. Mozart és Beethoven fontos szerepet szánt a fagottnak a zenében.
Kontrafagott
Egyes nagyzenekari darabokban kontrafagottot használnak. Ez egy oktávval lejjebb játszik, mint a fagott, egészen a zongora alsó B vagy C hangjáig. Néhány kontrafagottot úgy készítenek, hogy egy hanggal lejjebb, azaz a zongora legmélyebb hangján (A) játszanak. Az ember azt várná, hogy a kontrafagott magasan a zenekar többi hangszere fölé magasodik, de valójában a cső folyamatosan U-fordulásokat tesz, és négy párhuzamos csősort alkot. Általában úgy készülnek, hogy a harang lefelé mutat. A súlyt a padlóhoz rögzített csapokkal támasztják alá. A kontrafagott régen a fagott formájára hasonlított.
A kontrafagott gazdagabbá teszi a teljes zenekari hangzást. Figyelmesen hallgassa meg a kontrafagottot Brahms 1. szimfóniájának utolsó tételének himnuszszerű bevezetőjében. Tisztán hallható, ahogyan Ravel balkezes zongoraversenyének nyitányában morog.
Kérdések és válaszok
K: Melyik a legalacsonyabb a fafúvósok családjába tartozó négy fő hangszer közül?
V: A fagott a fafúvósok családjának négy fő hangszere közül a legalacsonyabb.
K: Hogyan rögzítik a nádat a fagotthoz?
V: A nádat a fagott fő részéhez csatlakoztatott ívelt fém szájrészhez, az úgynevezett "bütyköshöz" vagy "bocal"-hoz rögzítik.
K: Melyik két rész alkotja a fagott nagy részét?
V: A legtöbb fagott két részből áll, amelyeket "basszuscsuklónak" és "szárnycsuklónak" (vagy "tenorcsuklónak") neveznek. E kettőt alul egy U alakú darab, a "csizma" köti össze. A hangszer tetején található a "harangcsukló".
K: Hogyan támasztják meg a játékosok általában a súlyát játék közben?
V: A játékosok általában vagy egy nyakpántot használnak a nyakuk körül, vagy a bakancs alján csatlakozó és a padlón átívelő üléspántot, hogy megtartsák a súlyát játék közben.
K: Milyen tartományt fed le a szopránkulcson?
V: A fagott az egyik legnagyobb hangterjedelemmel rendelkezik, a mély B-től a magas F-ig terjed a szopránkulcs felső vonalán.
K: Vannak billentyűi, mint más fafúvós hangszereknek?
V: Igen, a fagottnak vannak billentyűi, hogy a játékos minden lyukat le tudjon fedni, de ezek a billentyűk nem a Böhm-féle fogásrendszert használják, mint más fafúvós hangszerek. A német fagottok Heckel-rendszert, a francia fagottok pedig Buffet-rendszert használnak.
K: Miért utasították el a szaxofont az oboa és a fagott helyettesítésére a zenekarban?
V: A szaxofont azért utasították el az oboa és a fagott helyettesítésére a zenekarban, mert nem ugyanúgy szólt a zenekarban.
Keres