Kisbolygók elnevezése: az IAU szám–név rendszer és szabályai
Fedezze fel a kisbolygók elnevezésének IAU szám–név rendszerét és szabályait — mikor kapnak számot, hogyan választanak nevet, példák és gyakorlati használat.
A kisbolygók elnevezései az IAU részét képező Kisbolygó Központ (Minor Planet Center) által kiadott szám–név kombinációk. Ezeket a törpebolygókra és a Naprendszer kis égitestjeire, például aszteroidákra használják, de az üstökösökre más, külön rendszert alkalmaznak. A szám–név megjelölést akkor kapja meg egy égitest, amikor a pályája már kellően biztosított; ez eltér az ideiglenes elnevezésektől, amelyeket a felfedezéskor adnak az objektumoknak.
A szám–név formátuma
A hivatalos kijelölés két részből áll:
- szám — egy sorozatszám, amelyet hagyományosan a felfedezések sorrendjében adtak; ma ezt a számot akkor kapja meg az objektum, ha a pályája biztosított;
- név — a felfedező(k) által javasolt, majd az IAU által jóváhagyott név, vagy ha név még nincs, az ideiglenes (províziós) elnevezés szerepel.
Az írásmód példa szerint: (szám) Név, például (90377) Sedna vagy (55636) 2002 TX300. A zárójeleket napjainkban gyakran elhagyják, ha a szerzők vagy katalógusok így kívánják — például 90377 Sedna — de hivatalosan a szám és a név együtt jelöli az objektumot. A gyakorlatban viszont a közbeszédben és a tudományos irodalomban általában magát a nevet (vagy az ideiglenes megjelölést) használják: Sedna, 2002 TX300.
Az ideiglenes (províziós) elnevezés
Az első beazonosításkor az objektumot provizórikus elnevezéssel látják el, amely a felfedezés évét, a hónap félperiódusát és az adott félperióduson belüli sorszámra utaló betűkből áll. Például a 2002 TX300 formátum arra utal, hogy az objektumot 2002-ben fedezték fel egy adott félhavi időszakban, és azonosítója a félhavi sorozatban. Ezeket az ideiglenes jelöléseket addig használják, amíg a pálya elég pontos nem lesz a tartós (permanens) számozáshoz.
A névadás folyamata
- Amikor a pálya elég jól ismert, a Kisbolygó Központ permanens számot ad az objektumnak.
- A permanens szám kiosztását követően a felfedező(k)nek joguk van névjavaslatot benyújtani a Nemzetközi Csillagászati Unió Kis Testek Nomenklatúrájáért felelős bizottságához (CSBN vagy Committee for Small Body Nomenclature).
- A javaslathoz rövid indoklást (címet, névadási indokot) kell csatolni; a bizottság felülvizsgálja a javaslatot, és döntése után a jóváhagyott neveket a Minor Planet Circulars közlik.
Nevadási szabályok és konvenciók
Az IAU-nak van néhány alapvető irányelve és korlátozása a kisbolygónevek elfogadására:
- A nevek általában rövidek (általában legfeljebb 16 karakter), kiejthetők és lehetőleg egy szóból állnak.
- A név nem lehet sértő vagy trágár, és nem lehet összetéveszthető meglévő névvel.
- Kereskedelmi célú névadás és reklámtilalom: a nevek nem lehetnek nyíltan reklámszerűek.
- Egyes témakörökre vonatkozó speciális szabályok: például a trojai kisbolygók, kentaurok, plutinók és más dinamikai csoportok esetén gyakran tematikus névadási konvenciók érvényesek (pl. mitológiai alakok bizonyos csoportoknál).
- A név javaslatát általában a felfedező teheti meg; a bizottság döntéséhez szükséges, hogy a név rövid indoklással legyen alátámasztva.
Megjegyzés: bizonyos különleges esetekre (például bolygók felszíni képződményeinek elnevezése) más, szigorúbb szabályok vonatkoznak; a kisebb testek neveire vonatkozó szabályok rugalmasabbak, és sok élő személyről, tudósról vagy közéleti szereplőről is neveztek el kisbolygókat.
Kisbolygók holdjai és római számozás
A kisbolygók holdjainál a hagyományos római számokkal való jelölést alkalmazzák, hasonlóan a bolygók holdjaihoz. Példa erre a (87) Sylvia holdjának hivatalos megnevezése: (87) Sylvia I Romulus. A római szám jelzi a rendszeren belüli sorrendet (I, II, III …), majd következik a hold neve.
Az üstökösök és más rendszerek
Bár a Kisbolygó Központ az üstökösök adatait is kezeli, az üstökösök jelölésére más szabványokat használnak (például a periódikus és nem periódikus üstökösök jelölése külön formátumú). Az üstökösök nevei és számozása ezért eltér a kisbolygókétól.
Összefoglalás
A szám–név rendszer célja, hogy egyértelmű, stabil azonosítást adjon a Naprendszer kis égitestjeinek. A folyamat: ideiglenes jelölés a felfedezéskor → a pálya igazolása → permanens szám → a felfedező névjavaslata → IAU jóváhagyása és közzététele. A gyakorlatban a legtöbb ismert kisbolygó esetében a név használata elterjedtebb, de a szám fontos a katalógusok és a hivatalos nyilvántartások számára.
További példák és részletek a gyakorlatból: (90377) Sedna, vagy rövidebben Sedna, illetve 2002 TX300 mint ideiglenes jelölés.
Ha szeretné, részletesen megmutatom az ideiglenes elnevezések képzésének szabályait (év + félhavi kód + sorszám), illetve példákkal illusztrálva a különböző dinamikai csoportokhoz kötött névadási konvenciókat.
Történelem
1851-re már 15 aszteroida létezett, egy kivételével mindegyiknek saját szimbóluma volt. A szimbólumok egyre kevésbé voltak egyszerűek, és mivel kézzel kellett rajzolni őket, a csillagászok néhányat nehezen tudtak megrajzolni. Ezt a nehézséget 1851-ben Benjamin Apthorp Gould orvosolta, aki azt javasolta, hogy az aszteroidákat számozzák meg a megtalálásuk sorrendjében, és ezt a számot egy körbe helyezve jelképezzék az aszteroidát, például ④ a negyedik aszteroidát, a Vestát. Ezt a gyakorlatot hamarosan magával a névvel együtt hivatalos szám-név elnevezéssé, "④ Vesta" elnevezéssé kapcsolták össze, ahogy a kisbolygók száma nőtt. Körülbelül 1858-ra a kört zárójelekre egyszerűsítették, "(4)" és "(4) Vesta", ami könnyebben volt gépelhető. Más írásjeleket is használtak, mint például a "4) Vesta" és a "4, Vesta", de 1949-re többé-kevésbé teljesen kihaltak.
A Plútó esete a legnagyobb kivétel az alól a konvenció alól, hogy a számok azt a sorrendet követik, amelyben a pályájukat kiszámították. Mivel a Plútót eredetileg bolygónak nevezték, nem kapott számot egészen a "bolygó" 2006-os újradefiniálásáig, amely nem tartalmazta. Ekkor a Plútó a hivatalos (134340) Plútó elnevezést kapta.
Kérdések és válaszok
K: Hogyan hívják a kisbolygókat?
V: A kisbolygók az IAU alá tartozó Kisbolygó Központ által megadott szám-név kombinációk. Ezeket törpebolygókra és a Naprendszer kis égitestjeire, például aszteroidákra használják, de üstökösökre nem.
K: Hogyan alakul ki a hivatalos név?
V: A hivatalos elnevezés két részből áll: egy számból, amelyet történelmileg a felfedezés sorrendjében adtak meg, és ma már csak a pálya megerősítése után adnak meg, valamint egy névből, amelyet vagy a felfedezést végző csillagász adott, vagy - ami még gyakoribb - egy ideiglenes elnevezés.
K: Hogyan néz ki a hivatalos név?
V: A hivatalos megnevezés így néz ki: (szám) Név; például (90377) Sedna vagy (55636) 2002 TX300. A gyakorlatban azonban a számot gyakran elhagyják a zárójelek nélkül, és 90377 Sedna néven jelenik meg.
K: Hogyan kapták a kisbolygók holdjai a nevüket?
V: A kisbolygók holdjaira vonatkozó szabály a római számok folytatása, amelyeket Galilei óta használnak a bolygók holdjaira. Például (87) Sylvia I Romulus egy Romulus nevű aszteroida.
Kérdés: A kisbolygórendszer irányítja az üstökösöket?
V: Igen, a Kisbolygó Központ is kezelte az üstökösöket, de más katalogizálási rendszert használt.
K: Van különbség az ideiglenes és a hivatalos megjelölések között?
V: Igen, az ideiglenes megnevezést akkor adják meg, amikor egy objektumot először felfedeznek, míg a hivatalos megnevezést csak akkor adják meg, amikor a pályáját megerősítik.
Keres