Peter Grimes — Benjamin Britten operája: mű, cselekmény és jelentősége

A második világháború kitörésekor Britten és Pears Amerikába ment, hogy elkerülje a háborút. 1941-ben Britten honvágyat kezdett érezni, mert elolvasta E.M.Forster egyik cikkét George Crabbe költőről, aki Angliának azon a részén élt, ahonnan Britten is származott. Britten kezdett rájönni, hogy ahhoz, hogy jól tudjon komponálni, vissza kell mennie a saját hazájába. Britten és Pears 1942-ben tért vissza Angliába.

Sergei Koussevitzky karmester felkérte Britten-t, hogy írjon operát George Crabbe verse alapján. A vers, amelynek címe "The Borough" volt, Peter Grimes történetéről szólt. A versben szereplő falu fiktív volt, de nagyon hasonlított Aldeburgh-ra, ahol Britten később otthonra lelt. Britten felkérte Montagu Slater-t, hogy írja meg a librettót Crabbe versének története alapján.

Az operát 1945. június 7-én mutatta be a londoni Sadler's Wells Színházban a későbbi English National Opera társulata. A karmester Reginald Goodall volt. Pears énekelte a címszerepet.

Az első amerikai előadás 1946-ban volt Tanglewoodban, Koussevitzky tanítványa, Leonard Bernstein vezényletével. Britten Koussevitsky feleségének ajánlotta.

Prológus

Az első fiatal fiút, aki Peter Grimes tanonca volt, már megölték. Három napig volt a tengeren ivóvíz nélkül. Vizsgálatot tartanak annak eldöntésére, hogy Grimes bűnös-e a fiú halálában. Úgy tűnik, az emberek mindannyian úgy gondolják, hogy ő a bűnös. A bíró úgy dönt, hogy a fiú halála baleset volt. Azt mondja azonban Grimesnek, hogy ne vegyen fel másik tanoncot. Grimes nagyon dühös, hogy ezt mondták neki. Ellen Orford, egy tanárnő vigasztalja őt. Gyönyörű duettjükben Ellen és Peter először különböző hangnemben énekelnek, de végül együtt énekelnek ugyanabban a hangnemben.

1. felvonás

A tájképen a Moot Hall, a Boar Inn (a falu kocsmája) és a templom látható. Az emberek "Jó reggelt" mondanak egymásnak, különösen a szolgabíró, aki többször is mondja ezt. A halászok munkához látnak, és a hálóikat javítják. Keene elmondja Grimesnek, hogy talált neki egy másik tanoncot. Egy szegény fiú, aki a dologházban él. Senki sem akarja, hogy Grimesnak legyen egy másik tanonca. Hobson, a kocsis nem hajlandó elhozni őt. Ellen azonban támogatja Petert. Énekel a tömegnek: "Aki köztetek hibátlan, az vesse rá az első követ" (vagyis: "Mindannyian hibásak vagytok, ezért ne kritizáljatok"). Hobson elindul a fiúért. Szörnyű vihar közeledik.

A helyszín most a The Boar Innre változik. Odabent nagyon zajos. Bob Boles berúg és szeretkezni akar a házinéni unokahúgaival. Odakint még mindig tombol a vihar. Grimes bejön. Az emberek megdöbbennek, de Grimes nem veszi észre. Elénekel egy dalt az emberi sorsról: "Most a Nagy Medve és a Plejádok". A dallam a zenekar kánonjában szól, miközben Grimes nagyon egyszerű sorokat énekel. Az emberek zavarba jönnek, ezért elkezdenek egy kört énekelni: "Az öreg Joe elment halászni". Három dallamot tartalmaz, és hét számolás van egy ütemben. A fiút behozzák, és Grimes a vihar ellenére kiviszi.

2. felvonás

A következő felvonás nyitánya békés. Vasárnap reggel van. Az emberek a templomban vannak, és most ismét éneket hallunk a templomból. Ellen beszélget a fiúval. Elborzadva látja, hogy a fiúnak zúzódás van a nyakán. Grimes azt mondja, hogy baleset volt. Bosszantja, hogy Ellen aggódik a fiúért, és elszalad vele. A falu lakói észrevették, és felvonulnak Grimes kunyhójához. A jelenet békés kontraszttal zárul: a két unokahúg duettjét énekli.

A zenekar gyönyörű passacagliát játszik, amely átvezet a következő jelenethez. Grimes azzal vádolja a fiút, hogy "mesél". Aztán bűntudatot kezd érezni az első fiú halála miatt. Hallja, hogy jönnek a falusiak, és azt mondja a fiúnak, hogy halászni kell menniük. Kilöki őt a sziklákra, és a fiú a halálba zuhan. Amikor a falusiak megérkeznek a kunyhóhoz, azt üresen találják.

3. felvonás

A 3. felvonás az éjszakai holdfényt leíró zenével kezdődik. Az emberek táncolnak a Moot Hallban. Az emberek nagyon vidámak. Mrs. Sedley megpróbálja elmondani az embereknek, hogy Grimes gyilkos, de nem hallgatnak rá. Az emberek ezután távozni kezdenek, és "Jó éjt" mondanak egymásnak (különösen a rektornak). Balstrode Ellennel sétál. Elmondja neki, hogy Grimes hajója bent van, de Grimes nem található. Egy fiú trikót sodort a partra a víz. Ellen elénekel egy áriát: "A hímzés gyermekkoromban a semmittevés luxusa volt". Ez a drámában a csend pillanata.

Egy rövid, egy akkordra épülő közjáték vezet át a következő jelenethez, amelyben Grimes-t keresik. Grimes kivonszolja magát a partra. Úgy tűnik, mintha megőrült volna. Ködkürtöt hallunk (amelyet egy színpadon kívüli tuba játszik), miközben énekel. Balstrode azt mondja Grimesnek, hogy menjen ki a tengerre a csónakjával, és süllyessze el.

Epilógus

Az opera egy epilógussal zárul, amelyben a jelenet megegyezik az opera elejével. Valaki azt mondja, hogy egy hajót láttak elsüllyedni a tengeren, de ez senkit sem érdekel. Az emberek elfelejtették Grimest, és nélküle folytatják az életüket.

• 1958: Peter Pears (Peter Grimes), Claire Watson (Ellen Orford), James Pease (Balstrode), Jean Watson (Néni); Chorus and Orchestra of the Royal Opera House, Covent Garden, Benjamin Britten - (Decca).
• 1978: (Peter Grimes), Heather Harper (Ellen Orford), Jonathan Summers (Balstrode), Elizabeth Bainbridge (Néni); a Royal Opera House, Covent Garden kórusa és zenekara, Colin Davis - (Philips).
• 1992: (Peter Grimes), Felicity Lott (Ellen Orford), Thomas Allen (Balstrode), Patricia Payne (Néni); a Covent Garden-i Királyi Operaház énekkara és zenekara, Bernard Haitink - (EMI Classics).