Dologház olyan
A dologház olyan hely volt, amely lakhatást és munkát kínált azoknak, akiknek nem volt. Angliában és Walesben a 17.században kezdődött. A munkásház szó első használata Abingdon polgármesterének 1631-ben készült jelentésében szerepel, amely egy munkásház építéséről szólt a városban.
A dologházak kezdetei az 1388-as szegénytörvényre nyúlnak vissza. Ennek célja az volt, hogy segítsen megoldani a fekete halál utáni munkaerőhiányt. Megnehezítette, hogy az országon belül mozogjanak, és megakadályozta, hogy máshol keressenek jobban fizetett munkát. Ez ahhoz vezetett, hogy az állam lett felelős a szegények jólétéért. A napóleoni háborúk után nagy volt a munkanélküliség. Az is munkanélküliséget okozott, hogy a gépek átvették a munkát a mezőgazdasági munkásoktól. Az 1830-as években több rossz termés is volt. Ezek a dolgok túl nagy nyomást gyakoroltak a szegények ellátásának meglévő módozataira.
Új törvényeket fogadtak el, az 1834-es új szegénytörvényt, hogy megpróbálják kezelni a problémát. Az emberek csak akkor kaphattak segítséget, ha a dologházba mentek élni. Egyes helyeken azt remélték, hogy az emberek ingyenes munkájának felhasználásával profitot termelhetnek a dologházból. A legtöbbjüknek nem volt olyan képzettsége, hogy rendes munkát kapjon, így a munkásotthoni munkák közé tartozott a sziklák apró kövekre törése, a csontok összetörése trágya készítéséhez, vagy a régi kötél széthúzása a rostok újrafelhasználása érdekében. Ezt a régi kötelet, az úgynevezett oakumot a hajóépítésben használták a kötélhézagok tömítésére, hogy azok vízhatlanok maradjanak. A kötél kibontásához egy fémtüskét használtak, ezért a munkásház beceneve a tüske volt.
A dologházi élet nem volt könnyű. Azért tették nehézzé, hogy csak a nagyon szegények, akiknek nem volt reményük munkát találni, menjenek oda segítségért. A dologház azonban ingyenes orvosi ellátást és oktatást biztosított a gyermekek számára. Ez a fajta segítség a szegény emberek számára a dologházi rendszeren kívül nem volt elérhető.
Az 1800-as évek vége felé a dologházak a munkanélküli szegények helyett az idősekkel és a betegekkel teltek meg. 1929-ben megváltoztatták a törvényeket, és a dologházakból kórházak lettek. Néhány munkásotthont átneveztek közhasznú intézetnek. Ezek végül akkor tűntek el, amikor 1948-ban elfogadták a nemzeti segélyről szóló törvényt.
Étkezés a St. Pancras munkásszállón
A nantwichi dologház
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a munkásházak célja?
V: A dologházak olyan helyek voltak, amelyek lakást és munkát kínáltak olyan embereknek, akiknek nem volt. Azért hozták létre őket, hogy segítsenek megoldani a fekete halál utáni munkaerőhiányt, és hogy jólétet biztosítsanak a szegényeknek.
K: Mikor jelentek meg először a dologházak?
V: A dologház szó első használata Abingdon polgármesterének 1631-ben készült jelentésében szerepel, amely egy dologház építéséről szólt a városban. A kezdetek azonban az 1388-as szegénytörvényre nyúlnak vissza.
K: Mi okozta a munkanélküliség növekedését ebben az időszakban?
V: A napóleoni háborúk után nagy volt a munkanélküliség, valamint a mezőgazdasági munkások munkáját átvevő gépek okozta munkanélküliség. Ezenkívül ebben az időszakban több rossz termés is volt, ami túl nagy nyomást gyakorolt a szegények ellátásának meglévő módozataira.
K: Miben különbözött a dologházban töltött élet a dologházon kívüli élettől?
V: A dologházi élet nem volt könnyűnek szánták; azért tették nehézzé, hogy csak azok keressenek ott segítséget, akiknek nem volt reményük arra, hogy más munkát találjanak. A dologházi raboknak nem voltak jogaik, és szigorú szabályoknak és kemény büntetéseknek voltak kitéve, de ingyenes orvosi ellátásban és gyermekoktatásban részesültek - ami a rendszeren kívül nem volt elérhető.
K: Mikor változtak meg a törvények a segélyezés módját illetően?
V: Az 1800-as évek vége felé a törvények úgy változtak, hogy ahelyett, hogy a legtöbb helyet munkanélküli szegények töltötték volna ki a dologházakban, ahelyett idős és beteg emberekkel töltötték meg azokat. 1929-ben további változások történtek, amikor ezek az intézmények kórházakká váltak, amelyeket Közsegélyintézeteknek neveztek el, és végül eltűntek, amikor 1948-ban elfogadták a Nemzeti Segélytörvényt.
K: Milyen típusú munkákat végeztek a rabok egy dologházban?
V: A legtöbb rab nem rendelkezett a normál munkához szükséges készségekkel, így a feladataik közé tartozott a sziklák apró kövekre törése, a csontok összetörése trágya készítéséhez, vagy a régi kötél széthúzása, hogy újra felhasználják a rostját (az úgynevezett oakumot). Ezt a régi kötelet hajóépítési projekteknél használták a kötélkötegek tömítésére, hogy vízhatlanul tartsák azokat, és fémtüskéket használtak a kibontásukhoz.
