Bernard Haitink CH KBE, (sz. 1929. március 4., Amszterdam) híres holland karmester.

Haitink Amszterdamban, szülővárosában tanult zenét a konzervatóriumban. Pályafutását zenekari hegedűsként kezdte. Ezután megtanult vezényelni.

1955-ben a Holland Rádió Unió Zenekarának második karmestere lett. Ezt követően 1957-ben a Holland Rádió Filharmonikus Zenekarának vezető karmestere lett. 1956. november 7-én a híres karmester, Carlo Maria Giulini nem tudta vezényelni a Concertgebouw Zenekar koncertjét, így a fiatal Bernard Haitink vezényelt helyette. Ez segített neki abban, hogy híressé váljon. Három évvel később az amszterdami Concertgebouw Zenekar karmestere lett, és negyedszázadon át maradt velük. 1963-ban ennek a zenekarnak lett a vezető karmestere, 1999-ben pedig tiszteletbeli karmesteri címet adományoztak neki.

Haitinknek Hollandián kívül is volt munkája. 1967 és 1979 között a Londoni Filharmonikusok vezető karmestere volt, 1978 és 1988 között a Glyndebourne-i Operaház zeneigazgatója, 1987 és 2002 között pedig a Covent Garden-i Királyi Operaház zeneigazgatója. A Drezdai Staatskapelle és a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezetője is volt, és a világ számos más nagy zenekarát vezényelte.

1977-ben a Brit Birodalom Lovagrend tiszteletbeli lovaggá ütötte.

Haitink számos zeneszerző zenéjét vezényelte különböző korszakokból. Számos nagyszerű művet rögzített a Phillips, a Decca és az EMI számára. Janáček Jenufa című operájának felvétele 2004-ben elnyerte a legjobb operafelvételnek járó Grammy-díjat.

Haitinknek öt gyermeke van első házasságából. Negyedik feleségével, aki korábban a Királyi Operaház zenekarának brácsása volt, Svájcban él.

Elhunyt 2021. október 21-én Amszterdamban; munkássága és felvételei a 20. és 21. századi karmesteri élet meghatározó részei maradtak.

Élete és tanulmányai

Bernard Haitink zenével töltött korai éveit Amszterdamban töltötte: a helyi konzervatóriumban tanult, és fiatalon zenekari hegedűsként dolgozott. Később autodidakta módon és tanárok irányításával fejlesztette vezénylési képességeit, előbb kisebb rádió- és regionális együtteseknél, majd nemzetközi színpadokon kapott lehetőséget.

Karrier – fő állások és nemzetközi szerep

Haitink pályafutása a holland rádiós zenekaroknál indult: 1955-ben a Holland Rádió Unió Zenekarának második karmestereként kezdett, majd a Holland Rádió Filharmonikus Zenekaránál folytatta. A pályáját előre lendítette az a váratlan alkalom, amikor 1956. november 7-én a Concertgebouw Zenekar koncertjén helyettesített, és a közönséget, valamint a szakmát egyaránt lenyűgözte. Ennek hatására három évvel később a Concertgebouw állandó karmestere lett, majd 1963-ban az együttes vezető karmestere; a zenekarral töltött évtizedek alatt meghatározó értelmezéseket adott elő, és negyedszázadon át állt kapcsolatban velük. 1999-ben a zenekar tiszteletbeli karmesterré választotta.

Nemzetközi pályafutása intenzív volt: 1967–1979 között a Londoni Filharmonikusok vezető karmestere volt, jelentős operai munkát végzett a Glyndebourne-i színpadon, és hosszú időn át volt a Covent Garden-i Királyi Operaház zeneigazgatója. Emellett vezető szerepet töltött be olyan együtteseknél is, mint a Drezdai Staatskapelle és a Bostoni Szimfonikus Zenekar, valamint rendszeres vendégkarmester volt a világ legnagyobb zenekarainál.

Repertoár, felvételek és elismerések

Haitink repertoárja széles volt: a klasszikus és romantikus szimfóniáktól az operairodalomig sokféle stílust átfogott. Különösen ismert volt Bruckner, Mahler, Beethoven és Brahms műveinek értelmezéseiről, de jelentős operai felvételeket is készített, például Janáček műveiből. Számos teljes ciklust és kiemelkedő egyéni lemezt rögzített a Philips, a Decca és az EMI lemezcégek számára. A Janáček Jenufa című operájának felvétele 2004-ben elnyerte a legjobb operafelvételnek járó Grammy-díjat.

1977-ben a Brit Birodalom Lovagrend tiszteletbeli lovaggá ütötte, pályafutása során pedig számos más nemzetközi díjat és elismerést kapott. A munkája iránti alázat, a formai világosság és a zenekari egyensúlyra törekvő stílus tette őt a modern karmesterek egyik legnagyobb alakjává.

Személyes élet és örökség

Haitink magánéletét alapvetően a zene határozta meg. Első házasságából öt gyermeke született. Negyedik felesége korábban a Királyi Operaház zenekarának brácsása volt, és a pár Svájcban élt. Kedvelt volt a kollégák és a közönség körében szerény, elmélyült munkamódszere miatt; karmesteri stílusa a tiszta struktúrát és a hangszerelés részleteinek átláthatóságát helyezte előtérbe.

Haitink felvételei és koncertfelvételei ma is alapműveknek számítanak a repertoár sok részében. Halála után a zenészvilágban széles körű megbecsülés és méltatás követte pályáját; öröksége a pontos formaérzék, a zenei őszinteség és a sokszínű repertoár iránti elkötelezettség.