Perugia
Perugia (kiejtése "Pah-ru-zha" ) a közép-olaszországi Umbria régió fővárosa, a Tiberis folyó mellett, és Perugia tartomány fővárosa. A város mintegy 160 kilométerre (160 mérföldre) északra fekszik Rómától. Egy magas dombtetőt és a környező völgyek egy részét foglalja el.
Perugia története a Római Birodalomig nyúlik vissza. A város jelentős részei azonban számos háború és a 19. század közepén bekövetkezett földrengés következtében elpusztultak, majd újjáépültek. Az utóbbi évtizedekben a város egyetemi városként vált ismertté, a Perugiai Egyetemmel (kb. 34 000 hallgató), a Külföldiek Egyetemével (5000 hallgató), és néhány kisebb főiskolával is. Évente fesztiválokat és rendezvényeket tartanak: az Eurocsokoládé Fesztivált (októberben), az Umbria Jazz Fesztivált és a Nemzetközi Újságíró Fesztivált (áprilisban).
Perugia Olaszország jól ismert művészeti központja. A híres festő, Pietro Vannucci, becenevén Perugino, a Perugia melletti Città della Pieve városából származik. A helyi Sala del Cambio-t gyönyörű freskósorozattal díszítette; nyolc képe az Umbriai Nemzeti Galériában is látható. Perugino Raffaello tanára volt, a nagy reneszánsz művész, aki öt festményt készített Perugiában (ma már nincs a városban) és egy freskót. Egy másik híres festő, Pinturicchio is Perugiában élt. Galeazzo Alessi a leghíresebb perugiai építész. A város jelképe a griff, amely a városszerte található épületeken emléktáblák és szobrok formájában látható.
Perugia dombtetőn fekvő város és a völgy látképe
Kilátás Perugia felől, egy völgy felett.
Perugia griffje, egy középkori latin nyelvű dokumentumban.
Történelem
Perugia egy umbriai település volt, de az írott történelemben először Perusia néven szerepel, Etruria tizenkét szövetséges városának egyikeként. Először Q. Fabius Pictor beszámolója említi, amelyet Livius is felhasznált, a Fabius Maximus Rullianus által i. e. 310-ben vagy 309-ben az etruszkok ellen indított hadjáratról. Ekkor harminc évre szóló indutiae (fegyverszünet) megállapodás született; Kr. e. 295-ben azonban Perusia részt vett a harmadik szamniták háborújában, és a következő évben Volsinii és Arretium (Arezzo) városaival együtt kénytelen volt békét keresni.
Kr. e. 216-ban és 205-ben Perugia segítette Rómát a második pun háborúban. Kevés másról tudunk Kr. e. 41-40-ig, amikor Lucius Antonius (Marcus Antonius testvére) itt talált menedéket a Marcus Antonius és Octavianus közötti római polgárháborúban. Az ókori Perugia nagy részét Octavianus (a későbbi Augustus császár) hosszú ostrom után lerombolta, szenátorai pedig a halálba kerültek. A városban és környékén számos, a parittyások által használt ólomgolyót találtak. A várost felgyújtották, állítólag Vulcanus és Juno templomának kivételével. A hatalmas etruszk teraszfalak természetesen aligha szenvedhettek kárt. Ezután a várost, egy mérföldes körzetével együtt, bárki elfoglalhatta, aki csak jött. Szinte azonnal újjáépülhetett, mert több szobor talapzata is létezik, amelyeken a következő felirat olvasható: "Augusto sacr(um) Perusia restituta". A város azonban csak Kr. u. 251-253 között vált coloniává, amikor C. Vibius Trebonianus Gallus császár alatt Colonia Vibia Augusta Perusia néven újratelepítették.
Perugiát a geográfusok kivételével alig említik, egészen addig, amíg Umbria egyetlen városaként ellenállt Totilának, aki 547-ben, hosszas ostrom után elfoglalta és lerombolta a várost, miután a város bizánci helyőrsége kiürült. Az ostromló erőkkel folytatott tárgyalások a város püspökére, Herculanusra, mint a városlakók képviselőjére hárultak. Totila állítólag elrendelte a püspök megnyúzását és lefejezését. Szent Herculanus (Sant'Ercolano) később a város védőszentje lett.
A lombard korban Perugiát Tuscia egyik legfontosabb városaként emlegetik. A 9. században Nagy Károly és Jámbor Lajos beleegyezésével a pápák alá került, de a 11. században a város önkormányzata megerősödött, és sok évszázadon keresztül a város továbbra is önálló életet élt, háborúskodva a szomszédos országok és városok közül sokakkal: Foligno, Assisi, Spoleto, Todi, Siena, Arezzo stb. ellen. 1186-ban VI. Henrik szent római császár, rex romanorum és későbbi császár diplomáciai elismerésben részesítette a város konzuli kormányát; ezt követően III. Innocent pápa, akinek fő célja az volt, hogy a Szent Péter örökségét képező uradalmaknak állami méltóságot adjon, elismerte a császári nyilatkozat érvényességét, és elismerte a törvény erejével bíró, kialakult polgári gyakorlatot.
A pápák a római konfliktusok elől többször is menedéket találtak falai között, és öt konklávé (perugiai pápaság) találkozóhelye volt, köztük azoké, amelyek III. Honoriust (1216), IV. Kelemen (1285), V. Celesztinust (1294) és V. Kelemen (1305) választották; a pápai jelenlétet a belső rivalizálás közötti békeidő uralma jellemezte. Perugia azonban nem volt hajlandó csupán a pápai érdekeket szolgálni, és soha nem fogadta el a pápai fennhatóságot: a város a papság tagjai felett gyakorolt joghatóságot. Emellett 1282-ben Perugiát a ghibellinek elleni újabb katonai konfliktus miatt kiátkozták, a pápai tiltástól függetlenül. A másik oldalon, Perugia 13. századi bronz griffje mellett, a Palazzo dei Priori ajtaja fölött, mint gülfi embléma, az oroszlán áll: Perugia a guelfek és ghibellinek küzdelmeiben többnyire hű maradt a guelf párthoz. Ez az uralkodó irányzat azonban inkább németellenes és olaszellenes politikai stratégia volt. Az itáliai anjouini jelenlét a pápai hatalom ellenpólusaként jelent meg: 1319-ben Perugia az anjouini Toulouse-i Szent Lajost "a város szuverenitásának és a perjelek palotájának védelmezőjévé" nyilvánította, és alakját a többi védőszent között a Palazzo dei Priori gazdag kapuja fölé állította. A 14. század felében Sassoferratói Bartholus, aki neves jogtudós volt, azt állította, hogy Perugia sem császári, sem pápai támogatásra nem szorul. 1347-ben, Rienzi szerencsétlen vállalkozása idején, amikor a Római Köztársaságot újjáélesztette, Perugia tíz követet küldött, hogy tiszteletét tegye; és amikor a pápai követek idegen katonákkal próbálták kényszeríteni, vagy adományokat követelni, heves ellenállásba ütköztek, ami 1369-ben nyílt háborúskodásba torkollott V. Urbán pápával; 1370-ben a nemesi fél a bolognai szerződést aláírva megegyezésre jutott, és Perugia kénytelen volt elfogadni egy pápai legátust; a pápai állam általános helytartóját, Gérard du Puy-t, Marmoutier apátját és IX. Gergely pápa unokaöccsét azonban 1375-ben egy népfelkelés elűzte, és Porta Sole erődítményét a földdel tette egyenlővé.
A 14. században a polgári békét folyamatosan megzavarták a népet képviselő párt (Raspanti) és a nemesek (Beccherini) közötti harcok. Miután 1398-ban meggyilkolták Biordo Michelottit, aki Perugia urává tette magát, a város az itáliai háborúk zálogává vált, és Gian Galeazzo Visconti (1400), IX. Bonifác pápa (1403), majd Nápolyi Ladislaus (1408-14) kezébe került, mielőtt a pápasággal egyetértésre jutó Braccio da Montone condottiero (1416-24) Signoriája alatt a jó kormányzás időszakába került. Az Oddi és a Baglioni családok kölcsönös atrocitásait követően a hatalom végül a Baglioniak kezében összpontosult, akik, bár nem rendelkeztek jogi pozícióval, szembeszálltak minden más hatalommal, bár véres belső viszályaik 1500. július 14-én mészárlásban csúcsosodtak ki. Gian Paolo Baglionit 1520-ban Rómába csalták, és X. Leó lefejeztette; 1540-ben pedig Rodolfót, aki megölt egy pápai legátust, Pier Luigi Farnese legyőzte, és a katonái által elfoglalt és kifosztott várost megfosztotta kiváltságaitól. Az ifjabb Antonio da Sangallo "ad coercendam Perusinorum audaciam" tervei alapján épült a Rocca Paolina nevű fellegvár, III. pápa (olaszul: Paolo) neve után.
1797-ben a várost francia csapatok hódították meg. 1798. február 4-én megalakult a Tiberinai Köztársaság, amelynek fővárosa Perugia volt, zászlaja pedig a francia trikolór. 1799-ben a Tiberinai Köztársaság beolvadt a Római Köztársaságba.
1832-ben, 1838-ban és 1854-ben Perugiát földrengés sújtotta. Az 1848-49-es római köztársaság összeomlását követően, amikor a Roccát részben lerombolták, 1849 májusában az osztrákok elfoglalták. 1859 júniusában a nép fellázadt a pápa világi hatalma ellen, és ideiglenes kormányt hozott létre, de a felkelést IX. Pius csapatai véresen leverték. A várost 1860 szeptemberében Umbria többi részével együtt véglegesen egyesítették az Olasz Királyság részeként.
A Rocca Paolinában.
Palazzo dei Priori: a közösségi kormányzat központja
Középkori vízvezeték
Kilátás a Perugia környéki többi dombra.
Perugia belvárosának egy másik látképe.
Gazdaság
Perugia a csokoládéjáról vált híressé, főként egyetlen cég, a Perugina miatt, amelynek Baci (csókok) csokoládéját széles körben exportálják. A perugiai csokoládé nagyon népszerű Olaszországban, és a város minden októberben csokoládéfesztivált rendez.
Földrajz
Perugia Umbria régió fővárosa. Városok távolsága Perugiától: Siena 102 km (63 mi), Firenze 145 km, Róma 164 km (102 mérföld).
Éghajlat
Bár Perugia Közép-Olaszországban fekszik, a város éghajlata nedves szubtrópusi (Köppen éghajlati besorolása Cfa), hasonlóan Észak-Olaszország nagy részéhez.
| Perugia éghajlati adatai (1971-2000, szélsőségek 1967-től napjainkig) | |||||||||||||
| Hónap | Jan | Február | Márc | Április | Május | Jun | Július | Aug | Sep | Október | Nov | December | Év |
| Rekordmagas °C (°F) | 17.3 | 21.7 | 25.6 | 29.7 | 35.0 | 37.5 | 39.6 | 38.9 | 35.3 | 30.2 | 24.0 | 19.3 | 39.6 |
| Átlagos legmagasabb hőmérséklet °C (°F) | 8.9 | 10.9 | 14.1 | 16.8 | 22.1 | 26.1 | 30.0 | 30.0 | 25.5 | 19.7 | 13.3 | 9.3 | 18.9 |
| Napi átlag °C (°F) | 4.8 | 6.0 | 8.4 | 11.0 | 15.7 | 19.4 | 22.6 | 22.8 | 19.2 | 14.4 | 8.9 | 5.5 | 13.2 |
| Átlagos alacsony °C (°F) | 0.6 | 1.1 | 2.6 | 5.1 | 9.3 | 12.6 | 15.2 | 15.6 | 12.8 | 9.1 | 4.4 | 1.8 | 7.5 |
| Rekord alacsony °C (°F) | −15.8 | −17.0 | −8.3 | −5.0 | −1.9 | 5.2 | 6.9 | 6.0 | 3.6 | −1.4 | −8.2 | −14.8 | −17.0 |
| Átlagos csapadékmennyiség mm (hüvelyk) | 52.7 | 56.8 | 54.0 | 72.0 | 75.6 | 69.9 | 37.4 | 49.7 | 87.6 | 85.7 | 94.7 | 68.4 | 804.5 |
| Átlagos csapadékos napok (≥ 1,0 mm) | 7.1 | 7.1 | 7.0 | 8.7 | 8.4 | 7.1 | 4.7 | 4.9 | 6.5 | 7.7 | 8.4 | 7.8 | 85.4 |
| Átlagos relatív páratartalom (%) | 83 | 77 | 73 | 74 | 74 | 71 | 68 | 69 | 71 | 76 | 82 | 85 | 75 |
| Forrás: Servizio Meteorologico (páratartalom 1968-1990) | |||||||||||||
Demográfia
2007-ben Perugiában, Perugia tartományban (Umbria) 163 287 fő élt, akiknek 47,7%-a férfi és 52,3%-a nő volt. A kiskorúak (18 éves vagy annál fiatalabb gyermekek) az emberek 16,4%-át tették ki, szemben a nyugdíjasokkal, akik 21,5%-ot tettek ki. Ez az olasz átlaghoz képest 18,1% (kiskorúak) és 19,9% (nyugdíjasok). A perugiai lakosok átlagéletkora 44 év, szemben az olaszországi 42 éves országos átlaggal. A 2002 és 2007 közötti öt évben a lakosság száma 7,86%-kal nőtt, míg Olaszország egészében 3,85%-kal.
2006-ban a lakosság 90,84%-a olasz volt. A legnagyobb bevándorlócsoport más európai országokból (különösen Albániából és Romániából) érkezett: 3,93%, Amerikából: 2,01%, Észak-Afrikából: 1,3%. A legtöbben római katolikusok.
Házak Perugia.
Oktatás
Perugia ma két fő egyetemnek ad otthont, az ókori Perugiai Egyetemnek (olaszul: Università degli Studi) és a Perugiai Külföldi Egyetemnek (Università per Stranieri). A Stranieri olasz nyelvi és kulturális iskolaként szolgál a világ minden tájáról érkező diákok számára. További oktatási intézmények a perugiai "Pietro Vannucci" Képzőművészeti Akadémia (1573-ban alapították), a Perugiai Zenei Konzervatórium a klasszikus zene tanulmányozására, valamint a RAI közszolgálati rádió-televíziós újságíró iskola. A város ad otthont az Umbra Intézetnek is, amely egy akkreditált egyetemi program amerikai diákok számára, akik külföldön tanulnak. A városban található az Università dei Sapori (Ízek Egyeteme), az élelmiszeripari szakképzés nemzeti központja is.
Frazioni
A községhez tartozik Bagnaia, Bosco, Capanne, Casa del Diavolo, Castel del Piano, Cenerente, Civitella Benazzone, Civitella d'Arna, Collestrada, Colle Umberto I, Cordigliano, Colombella, Farneto, Ferro di Cavallo, Fontignano, Fratticiola Selvatica, La Bruna, La Cinella, Lacugnano, Lidarno, Migiana di Monte Tezio, Monte Bagnolo, Monte Corneo, Montelaguardia, Monte Petriolo, Mugnano, Olmo, Parlesca, Pianello, Piccione, Pila, Pilonico Materno, Ponte della Pietra, Poggio delle Corti, Ponte Felcino, Ponte Pattoli, Ponte Rio, Ponte San Giovanni, Ponte Valleceppi, Prepo, Pretola, Ramazzano-Le Pulci, Rancolfo, Ripa, Sant'Andrea delle Fratte, Sant'Egidio, Sant'Enea, San Fortunato della Collina, San Giovanni del Pantano, Sant'Andrea d'Agliano, Santa Lucia, San Marco, Santa Maria Rossa, San Martino dei Colli, San Martino in Campo, San Martino in Colle, San Sisto, Solfagnano, Villa Pitignano. Collestrada, Ponte San Giovanni külvárosának territorio területén 1202-ben Perugia és Assisi népe között csata zajlott.
Főbb látnivalók
Templomok
- A S. Lorenzo székesegyház.
- San Pietro templom és apátság (16. század vége).
- San Domenico bazilika (1394-ben kezdték el építeni és 1458-ban fejezték be). Azon a helyen áll, ahol a középkorban a piacot és a lovasvásárt tartották, és ahol 1234-ben a dominikánusok letelepedtek. Vasari szerint a templomot Giovanni Pisano tervezte. A belső díszítéseket Carlo Maderno tervezte újra, míg a hatalmas harangtornyot a 16. század közepe táján részben kivágták. A templomban az umbriai művészet példái találhatók, köztük XI. Benedek pápa értékes síremléke és egy reneszánsz fakórus.
- Sant'Angelo vagy San Michele Arcangelo templom (ez ugyanaz) (5-6. század). A paleokeresztény művészet példája, központi alaprajza a római Santo Stefano Rotondo temploméra emlékeztet. A templom 16 antik oszlopot tartalmaz.
- San Bernardino-templom (Agostino di Duccio homlokzatával).
- Sant' Ercolano templom (14. század eleje). Jelenleg sokszögletű toronyra hasonlít, egykor kétemeletes volt. A felsőt lebontották, amikor a Rocca Paolina épült. A templom 1607-ben megrendelt barokk díszítéseket tartalmaz. A főoltár egy 1609-ben talált 4. szarkofágból készült.
- Sant'Antonio da Padova di Perugia temploma.
- Santa Giuliana-templom, egy 1253-ban alapított női kolostor örököse, amely későbbi éveiben a züllöttség hírében állt, mígnem a franciák magtárrá alakították. Ma katonai kórházként működik. Az egyhajós templomban a régi freskók (13. század) nyomai láthatók, amelyek valószínűleg az összes falat borították. A kerengő a 14. század közepi ciszterci építészet figyelemre méltó példája, amelyet Matteo Gattaponénak tulajdonítanak. Ez egyidős a campanile felső részével, amelynek alapja a 13. századból származik.
- A San Bevignate-i templom.
Világi épületek
- A Palazzo dei Priori (városháza, amely magában foglalja a Collegio del Cambio, a Collegio della Mercanzia és a Galleria Nazionale épületeit), Olaszország egyik legnagyobb épülete. A Collegio del Cambio Pietro Perugino freskóival, a Collegio della Mercanzia pedig a 14. század későbbi, fából készült, szép belső terével rendelkezik.
- Galleria Nazionale dell'Umbria, a középkori és reneszánsz umbriai művészet nemzeti galériája (többek között Duccio, Piero della Francesca, Beato Angelico, Perugino művei).
- Fontana Maggiore, egy középkori szökőkút, amelyet Fra Bevignate tervezett, és Nicola és Giovanni Pisano szobrászok faragtak.
- San Severo kápolna, amely egy Raffaello és Perugino által festett freskót őriz.
- a Rocca Paolina, egy reneszánsz erődítmény (1540-1543), amelyből mára csak egy bástya maradt meg. Az eredeti terveket Antonio da Sangallo az ifjabb és Bastiano da Sangallo, más néven Aristotile da Sangallo) készítette, és magában foglalta a Porta Marzia (Kr. e. 3. század), Gentile Baglioni házának tornyát és egy középkori pincét.
- Orto Botanico dell'Università di Perugia, az egyetem botanikus kertje
Régiségek
- az Ipogeo dei Volumni (a Volumnus család hipogeuma), egy etruszk kamrás sírkamra.
- egy etruszk kút (Pozzo Etrusco).
- Umbriai Régészeti Nemzeti Múzeum, ahol az egyik leghosszabb etruszk nyelvű feliratot, az úgynevezett Cippus perusinust őrzik.
- Etruszk boltív (más néven Porta Augusta), etruszk kapu római elemekkel.
Modern építészet
- Centro Direzionale (1982-1986), az Umbria régió tulajdonában lévő közigazgatási központ. Az épületet a Pritzker építészeti díjjal kitüntetett Aldo Rossi tervezte.
Art
Perugia gazdag művészeti és művészeti hagyományokkal rendelkezik. A főreneszánsz festő, Pietro Perugino Perugia környékén alkotta meg néhány remekművét. A másik magas reneszánsz mester, Raffaello szintén Perugiában tevékenykedett, és itt festette híres Oddi oltárát 1502-1504-ben.
A perugiai Galleria Nazionale dell'Umbria ma számos remekműnek ad otthont, köztük a Madonna a gyermekkel és hat angyallal (Duccio) című képnek, amely Duccio reneszánsz római katolikus máriás művészetét képviseli. A Fondazione Cassa di Risparmio di Perugia magángyűjteménye is két különálló helyszínen található.
A Collegio del Cambio egy reneszánsz épület rendkívül jól megőrzött reprezentációja, és egy csodálatos Pietro Perugino-freskónak ad otthont.
Pietro Perugino, Önarckép
Etruszk boltív Porta Augusta
Fontana Maggiore (szökőkút)
Kultúra
- Az Umbria Jazz Fesztivál Európa egyik legfontosabb jazz fesztiválja, amelyet 1973 óta évente rendeznek meg, általában júliusban.
- Sagra Musicale Umbra
- Nemzetközi Újságíró Fesztivál (Festival del Giornalismo).
- Eurochocolate, általában minden év októberében.
|
|
|
|
Szállítás
Perugia drasztikus intézkedéseket hozott az autóforgalom ellen. A nap bizonyos óráiban tilos az autózás a városközpontban. Az alsóvárosban nagy parkolókat alakítottak ki, ahonnan mozgólépcsők vezetnek fel a Rocca Paolinán keresztül a városba. 2008 óta egy MiniMetro is üzemel, hét állomással.
Perugia vasútállomása, más néven Perugia Fontivegge, 1866-ban nyílt meg. A Foligno-Terontola vasútvonal részét képezi, amely Firenze és a római Roma Termini pályaudvar között is összeköttetésben áll. Az állomás a Piazza Vittorio Veneto téren található, a sűrűn lakott Fontivegge negyedben, a városközponttól mintegy 3 kilométerre délnyugatra.
A San Egidio repülőtér 12 kilométerre van a várostól.
Santa Anna vasútállomás.
Minimetrò
Testvérvárosok - testvérvárosok
Perugia a következő városokkal rendelkezik testvérvárosi és testvérvárosi megállapodásokkal:
Aix-en-Provence, Franciaország
Pozsony, Szlovákia, 1962 óta
Grand Rapids, Michigan, Egyesült Államok
Potsdam, Németország- Seattle, Egyesült Államok
- Tübingen, Németország
Kapcsolódó oldalak
- Perugia Calcio - helyi futballklub
Kérdések és válaszok
K: Hogyan kell kiejteni a Perugia szót?
V: Perugia kiejtése "Pah-ru-zha".
K: Hol található Perugia?
V: Perugia Közép-Olaszországban található, a Tiberis folyó közelében, Rómától mintegy 160 kilométerre északra.
K: Mióta létezik Perugia?
V: Perugia története a Római Birodalomig nyúlik vissza. A város jelentős részei azonban háborúk és földrengések következtében elpusztultak és újjáépültek a 19. század közepén.
K: Milyen egyetemek vannak Perugia városában?
V: Perugiában több egyetem is található, köztük a Perugiai Egyetem (kb. 34 000 hallgató), a Külföldiek Egyeteme (5000 hallgató) és néhány kisebb főiskola.
K: Milyen fesztiválokat rendeznek évente Perugiában?
V: Évente több fesztivál és rendezvény is zajlik Perugiában, például az Eurochocolate Festival (októberben), az Umbria Jazz Festival és a Nemzetközi Újságíró Fesztivál (áprilisban).
K: Ki volt a Perigua melletti Città della Pieve híres festője?
V: A híres festő, Pietro Vannucci, becenevén "Perigino" a Peuriga melletti Città della Pieve városából származott.
K: Milyen szimbólum jelképezi Peuriga városát?
V: Peuriga szimbóluma egy griff, amely a városszerte elhelyezett emléktáblákon és szobrokon látható.
