Dajkacápa (Ginglymostoma cirratum) — méret, táplálkozás és élőhely

A dajkacápáknak két gerinctelen, lekerekített hátúszójuk van, az első hátúszó sokkal nagyobb, mint a második, és egy anális úszójuk van. Az első hátúszó a medenceúszó felett helyezkedik el. A farokúszó a cápa teljes hosszának több mint egynegyedét teszi ki. A szubterminális száj jóval a szemek előtt helyezkedik el, a tüskék kicsik, és a szájon hosszú tüskék vannak. A dajkacápának orrbarázdái vannak, de nincs orrbarázda.

A kifejlett ápolónőcápák színe általában a világossárgától a sötétbarnáig terjed. Az akár 60 cm (24 hüvelyk) hosszú fiatal cápáknak apró fekete foltjaik vannak, amelyek körül minden egyes folt körül világos terület található, és amelyek az egész testet beborítják. A nagyobb, 70-120 cm (28-47 hüvelyk) hosszú ivadékok korlátozott színváltozásokra képesek. Tanulmányok azt mutatják, hogy a napfénytől távol tartott dajkacápák színe kissé világosabb lesz, mint a napfénynek kitett dajkacápáké. Szokatlan színű (például ragyogó sárga vagy tejfehér) dajkacápákról már többször beszámoltak.

A dajkacápák fogazata a cápák között található legegyszerűbb fogazatú. Ez azt jelenti, hogy a fogak között nincs átfedés, és a fogak előremozgása, amely a fogak kihajlásához vezet, nem függ más fogaktól. A sok átfedő foggal rendelkező cápáknál a fogak cseréje nem tud megtörténni, amíg a külső blokkolófogak el nem vesznek. A fiatal dajkacápák gyorsabban képesek fogat cserélni, mint a felnőttek. A fogak cseréje is gyorsabban történik nyáron, amikor a vízhőmérséklet magasabb. A felnőtt nőstények átlagosan 2,2-2,7 méteres teljes hosszukkal és 75-105 kg-os súlyukkal nagyobb méreteket érnek el, mint a kifejlett hímek, amelyek körülbelül 2,1-2,6 méter hosszúak és 90-120 kg körüli súlyúak. A nőstények körülbelül 2,3 méteres (7,6 láb), a hímek pedig körülbelül 2,1 méteres (7 láb) korukban érik el az ivarérettséget. Az újszülött cápák hossza 28 és 30 cm között mozog, növekedési rátájuk 13 cm és évi 2,3 kg. Amint a dajkacápák elérik az ivarérettséget, növekedési ütemük általában jóval alacsonyabb lesz.

A dajkacápa a Csendes-óceán keleti részének és az Atlanti-óceánnak a part menti trópusi és szubtrópusi vizeiben gyakori. Az Atlanti-óceánban Szenegáltól Gabonig, Rhode Islandtől Brazília déli részéig és Mexikótól Peruig terjed. A délnyugat-franciaországi Gascogne-öbölből is jelentettek néhány nővércápát. Ez a faj gyakori a sekély vizekben az egész Nyugat-Indiában, Dél-Floridában és a Florida Keysben.

A dajkacápa éjszakai állat, amely nappal homokos fenéken vagy sekély vizek barlangjaiban vagy hasadékaiban pihen. Általában akár 40 fős csoportokban is megtalálhatók, mivel nagyon szorosan egymás mellett fekszenek, néha egymásra is halmozódnak. A dajkacápák éjszaka nagyon aktívak. A fenék közelében való úszás mellett a dajkacápa a tengerfenéken is képes mozogni, végtagokként használva rugalmas, izmos mellúszóit. A nagyméretű fiatal és felnőtt egyedek nappal általában mély korallzátonyok és sziklás területek környékén, 3-75 méteres mélységben találhatók, majd sötétedés után sekélyebb, 20 méternél kisebb mélységű vizekbe vándorolnak. A fiatal, legfeljebb 1,7 méteres (6 láb) növendék cápák általában sekély korallzátonyok, füves laposok vagy mangrove-szigetek környékén találhatók 1-4 méter mélységű vizekben. Gyakran csoportokba verődve fekszenek mészkőlyukakban vagy sziklapárkányok alatt. A dajkacápákról ismert, hogy többször visszatérnek ugyanazokba a barlangokba és hasadékokba, amelyekben korábban megpihentek.

A dajkacápák lomhák, és nem agresszívak az emberrel szemben, és nem támadnak, hacsak nem provokálják őket. Ha provokálják őket, akkor általában harapnak, de a harapásuk nem halálos.

Etetés

A nővércápa éjszakai ragadozó, és egyedül vadászik. Halakkal (például harcsákkal, sügérekkel és gömbhalakkal), rájákkal, puhatestűekkel (például polipokkal, tintahalakkal és kagylókkal), tengeri kígyókkal és zsákállatokkal táplálkozik. Nagyon lassan mozognak, miközben a fenéken vadásznak. Fogyasztanak továbbá algákat, korallokat, rákféléket (például homárokat, rákokat és rákokat), tengeri sünöket, csigákat és kéthéjú kagylókat.

A nővércápa azon kevés cápafajok egyike, amelyek képesek mozdulatlanul maradni a vízben, ha akarnak. Ez nem csak az energiamegtakarításban segít neki, hanem a vadászat során is előnyt biztosít a dajkacápának. Mivel mozdulatlan marad, zsákmánya általában nem veszi észre, így a dajkacápának lehetősége nyílik arra, hogy lesből támadjon zsákmányára.

Szaporítás

A párzási időszak 18 havonta egyszer következik be, és június végétől július végéig tart. Ovoviviviparosok, a vemhesség 6 hónapig tart. A nőstények egyszerre 21-29 kölyköt hozhatnak világra. Előfordul azonban, hogy a nagyobb kölykök a kisebb kölykökkel táplálkoznak. Ennek eredményeként egy-egy alomból csak kevés kölyök éri meg az ivarérettséget. A kölykök foltokkal születnek, amelyek a cápák öregedésével elhalványulnak. A vadon élő cápák átlagos élettartama 25-30 év.

Bár a dajkacápának nincs igazi ragadozója, a dajkacápák maradványait tigriscápák és citromcápák gyomrában találták meg. Arról is beszámoltak, hogy bikacápák és nagy fehér cápák táplálkoztak dajkacápákkal.