Tigriscápa

Leírás

A tigriscápa a nevét a fekete foltokról és csíkokról kapta, amelyek a tigrishez hasonlóan végigfutnak a testén. A test elülső része meglehetősen robosztus, de hátul karcsúbbá válik. Nagy, erős feje van, nagy szemekkel és nagyon tompa orral. Az első hátúszó meglehetősen széles, és a mellúszó hátsó részén helyezkedik el. A jóval kisebb második hátúszó a végbéluszony elején helyezkedik el, amely erősen visszahajló. A háton a hátúszók között egy gerinc húzódik.

A tigriscápa állkapcsa nagy, éles fogakkal rendelkezik, amelyek segítségével a cápa könnyedén átvágja a zsákmány húsát és csontjait. Mindegyik fog szélei csipkézettek. A felső és az alsó fogak hasonló alakúak, és az elülső fogak nagyobbak, mint a hátsók.

A tigriscápa hátfelülete a kékeszöldtől a sötétszürkéig vagy feketéig terjedő színű, hasa pedig a sárgásfehértől a tiszta fehérig terjedő színű. A tigriscápa fekete foltjai és csíkjai a fiatal cápákon jobban láthatók, és a cápa érésével egyre halványodnak. A tigriscápa az egyik legnagyobb ismert cápa, általában eléri a 3,25-4,25 méteres hosszúságot, és körülbelül 385-635 kg (850-1400 font) súlyú. Az újszülött tigriscápák hossza 51 és 76 cm (2 és 2,5 láb) között mozog. A hímek 2,3-3 méteren, míg a nőstények 2,5-3,3 méteren válnak ivaréretté. A legnagyobb példányok hossza elérheti az 5,5 métert, súlyuk pedig meghaladja a 900 kg-ot.

Egy tigriscápa állkapcsa

Habitat

A tigriscápa a Földközi-tenger kivételével az egész világ part menti mérsékelt és trópusi vizeiben megtalálható. Az Atlanti-óceán nyugati részén Massachusetts-től Uruguayig, valamint a Mexikói-öbölben, a Bahamákon és a Karib-tengerben fordul elő. Az Atlanti-óceán keleti részén Izlandon és valószínűleg az Egyesült Királyságban (a meleg Golf-áramlat miatt), Marokkóban, a Kanári-szigeteken, valamint Szenegáltól Elefántcsontpartig megtalálható. Az Indiai-óceánban Pakisztánban, Indiában, Srí Lankán, a Maldív-szigeteken, Thaiföldön, Vietnamban és a Vörös-tengertől Dél-Afrikáig megtalálható. A Csendes-óceán nyugati részén megtalálható Dél-Kínában, Japánban, a Fülöp-szigeteken, Indonéziában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Új-Kaledóniában, Palaun, a Salamon-szigeteken, a Marshall-szigeteken és Tahitin. A Csendes-óceán keleti részén Hawaiin, a Galapagos-szigeteken és Dél-Kaliforniától Peruig megtalálható.

A tigriscápa sokféle tengeri élőhelyen megtalálható, de általában a tengerparti területek zavaros vizeit kedveli. Gyakran megtalálható a torkolatokban és a kikötőkben is. A nagy szigetláncok és óceáni szigetek körüli sekély területek, beleértve a lagúnákat is, szintén a tigriscápa természetes környezetének részét képezik. A tigriscápa a felszín közelében akár 350 méteres mélységben is megtalálható.

Egy fiatal tigriscápa a Bahamákon

Behaviour

A tigriscápa éjszakai életmódot folytat. Napközben többnyire inaktívak, éjszaka pedig vadásznak. Magányosak, és megtámadhatnak minden cápát vagy embert, aki a közelükbe kerül. A tigriscápa nagyon agresszív tud lenni, és a nagy fehér és a bikacápával együtt az egyik legveszélyesebb cápa az emberre.

Etetés

A tigriscápáknak sokféle zsákmányuk van. Rájákkal, csontos halakkal, delfinekkel, hullákkal, tengeri madarakkal, tengeri teknősökkel, tengeri kígyókkal, rákfélékkel, fókákkal, tintahalakkal és más fajokhoz tartozó kisebb cápákkal táplálkoznak. Egyes tigriscápák gyomrában hajószemetet és autórendszámtáblákat találtak. Felnőtt tigriscápákról az is ismert, hogy fiatal tigriscápákat zsákmányolnak.

Az egyik nagytestű nőstény, amelyet a Vörös-tengerben, az Akabai-öböl északi végénél fogtak ki, két üres konzervdobozt, egy műanyag palackot, két zsák zsákvásznat, egy tintahalat és egy 20 cm hosszú halat találtak a gyomrában. Sok kikötőkben kifogott tigriscápánál is találtak már szemetet a gyomrában.

A tigriscápák a sötétben is képesek megtalálni a táplálékot, mivel érzékelik a zsákmányuk által a vízben keltett rezgéseket, valamint fokozott látásuknak köszönhetően.

Szaporítás

A tigriscápa esetében az ivarérettség a mérettől, nem pedig az életkortól függ. A hímek 2,3-3 méteren, míg a nőstények 2,5-3,3 méteren válnak ivaréretté.t A tigriscápák ovovivivarárisak, és a nőstények csak 3 évente egyszer párosodnak. A párzási időszak időpontja a helytől függ. Az északi féltekén a párzási időszak márciustól májusig tart, a déli féltekén pedig novembertől januárig. A vemhesség akár 16 hónapig is eltarthat, és a nőstények egyszerre 10-82 kölyköt hozhatnak világra. A tigriscápák átlagos élettartama a természetben 12 év.

Emberi kölcsönhatások

A tigriscápa a második helyen áll az emberre irányuló, feljegyzett támadások számát tekintve, a nagy fehér cápa az első. Szerencsére azonban a támadások ritkák. Hawaiin, bár a tigriscápák az 1990-es években több halálesetért is felelősek voltak, évente átlagosan egy cápatámadás történik.

A kereskedelmi és rekreációs célú halászat miatt a tigriscápa állománya elterjedési területének egyes részein csökkent. Sok cápafajhoz hasonlóan a tigriscápa uszonyát is nagy becsben tartják Ázsiában a cápauszonyleves készítéséhez. Húsát az emberek is fogyasztják, bőréből bőrt készítenek, máját pedig A-vitaminforrásként használják. Szerencsére ez a faj elég gyorsan növekszik, és nagyszámú utódot hoz világra, így a tigriscápát nem fenyegeti valódi veszély. Azokon a területeken, ahol a halászat miatt csökkent a felnőtt egyedek száma, a fiatal tigriscápák is gyakrabban fordulnak elő, mivel a felnőtt egyedek kevésbé ragadoznak. Mindazonáltal, mivel a cápauszonyok iránti kereslet egyre nő, aggodalomra ad okot, hogy ez a jövőben komoly hatással lehet erre a fajra. A tigriscápát az IUCN a közel veszélyeztetett fajok közé sorolja.