A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a rekviemcápák egyik faja, a Galeocerdo nemzetség egyetlen tagja. Ez az egyik legnagyobb ismert cápafaj. Hossza általában 3–4,5 méter között változik, de ritkán előfordulnak nagyobb példányok is; dokumentált rekordok 5,5 méterig (18 láb) és körülbelül 900 kg-os (2000 font) testtömegig terjednek. A tigriscápa a Földközi-tenger kivételével az egész világ part menti mérsékelt és trópusi vizeiben előfordul, és ismert, hogy akár 350 méteres mélységben is úszik. A tigriscápák elsősorban csontos halakkal, rájákkal, tintahalakkal, rákfélékkel, fókákkal és delfinekkel táplálkoznak. A tigriscápa az egyetlen faj a családjában, amely ovovivivaros, és egyszerre 10–82 kölyköt hoz világra.

Külső megjelenés és azonosítás

A tigriscápa robusztus testfelépítésű, széles fejjel és tompa orral. Fogazata erősen fűrészelt, háromszögletű, a hátsó élben apró recék találhatók, ami lehetővé teszi, hogy a kemény, páncélozott zsákmányt – például teknősöket és rákokat – is feldarabolja. Testének oldala fiatalon jellegzetes, függőleges, sötétebb „tigriscsíkokkal” van díszítve, amelyek az életkor előrehaladtával halványulnak. A háti uszony aránylag nagy, a test rövid és erőteljes. Szemei nagyok, érzékszervei fejlettek.

Élőhely és elterjedés

A faj széles geográfiai elterjedésű: trópusi és szubtrópusi tengerparti vizekben található meg világszerte, partközeli öblökben, torkolatokban, korallzátonyok környékén és nyílt tengeri környezetben egyaránt. A fiatal egyedek gyakran sekély, part menti és folyótorkolati területeken tartózkodnak, míg az idősebb példányok kiterjedtebb vándorlásokat végezhetnek a kontinentális self és a mélyebb vizek között.

Táplálkozás és zsákmány

A tigriscápa mindenevő ragadozó és opportunista dögevő: étrendje rendkívül változatos.

  • Zsákmányállatok: csontos halak, ráják, tintahalak, rákok, tengeri teknősök, cápák és delfinek.
  • Dögevés: nem ritka, hogy elpusztult állatok tetemét is elfogyasztja.
  • Különleges táplálék: alkalmanként madarakat, part menti hulladékot vagy emberi eredetű táplálékot is elfogyaszt.

Táplálkozásában fontos szerepet játszanak kiváló érzékszervei: fejlett ampullae of Lorenzini rendszer, a lateral line és jó szaglás segíti a zsákmány felkutatását, még sötétben vagy zavaros vízben is.

Szaporodás és fejlődés

A tigriscápák ovovivivaros szaporodásúak: a megtermékenyített peték a nőstény testében fejlődnek, és élve születnek a fullyak. A vemhességi idő hosszú, körülbelül 14–16 hónapra becsülik. A kölykök száma egy költésben széles skálán mozog (10–82), a kölykök születési mérete általában 60–90 cm között van, és rögtön önállóan kezdenek táplálkozni.

Viselkedés és vándorlás

A tigriscápák magányos életmódot folytatnak, de előfordulhat, hogy adott területeken nagyobb sűrűségben találkoznak, például bőség vagy szaporodási időszakokban. Bizonyos populációk szezonális vándorlásokra hajlamosak, követve a táplálékforrásokat vagy a szaporodási helyeket.

Veszélyeztetettség és emberrel való kapcsolatok

A tigriscápa szerepel az IUCN Vörös listán, és helyenként sebezhetőnek vagy veszélyeztetettnek számít a túlhalászás és a véletlen fogások miatt. Főbb veszélyeztető tényezők:

  • célzott halászat és finning (uszonyvadászat),
  • veddékhozatal és tengeri élőhelyek pusztulása,
  • bycatch (mellékfogás) kereskedelmi halászhálókból.

Emberi támadások tekintetében a tigriscápa gyakran szerepel a statisztikákban; ritkábban, de súlyos sérüléseket is okozhat. Sok esetben azonban a támadások oka az, hogy a cápa összetéveszt valamit (pl. halat vagy delfint), illetve a part menti halászati tevékenység, illetve ételmaradékok növelik az ember–cápa találkozások esélyét. Az óvatosság és a helyi figyelmeztetések betartása jelentősen csökkenti a kockázatot (pl. ne ússzunk alkonyatkor vagy hajnalban, ne viseljünk fényes ékszereket, ne közelítsünk etetett vagy halászó területekhez).

Ökológiai szerep és jelentőség

Mivel csúcsragadozó, a tigriscápa fontos szerepet tölt be a tengeri ökoszisztémákban: szabályozza a zsákmánypopulációk állapotát, és hozzájárul a tengerparti ökoszisztémák egészségéhez. Veszélyeztetettségük visszafordíthatja ezen szerep egyensúlyát, ezért a fenntartható halászat és a védelmi intézkedések kulcsfontosságúak.

Érdekességek

  • A tigriscápa neve a jellegzetes csíkozásról kapta, amely különösen a fiatal egyedeken jól látható.
  • Rendkívül alkalmazkodó és opportunista táplálkozási viselkedése miatt gyakran találkoznak vele különféle élőhelyeken, a partoktól a nyílt tengerig.