Alga
Az algák (egy alga, de több alga) a növényszerű élőlények egy fajtája, amelyek a napfényből fotoszintézissel képesek táplálékot előállítani. Az algák tanulmányozását fikológiának vagy algológiának nevezik.
A kifejezés a fotoszintetizáló szervezetek egész sorát foglalja magában, és sokuk nem áll szoros rokonságban egymással. Polifiletikus csoportot alkotnak.
A kifejezés számos különböző típusú organizmust foglal egybe. Közös bennük csak az, hogy autotrófok: természetes energiaforrásokat és egyszerű szervetlen anyagokat használnak fel formáik felépítéséhez. Nem érrendszeri növényként nem rendelkeznek a szárazföldi növények sejt- és szövetszerkezetével. Kényelmes, de nagyon tág fogalom. Csak az utóbbi években vált világossá, hogy a sokféle alga mennyire különbözik egymástól.
Dinobryon , a Chrysophyceae csoportba tartozó telepes alga
Hínár (Laurencia) közelről: az "ágak" többsejtűek és csak kb. 1 mm vastagok. A jobb alsó negyedben felfelé nyúló szerkezethez sokkal kisebb algák kapcsolódnak.
Fitoplanktonvirágzás az Atlanti-óceán déli részén Argentínánál
Biológia és rendszertan
Az algák az egyszerű, jellemzően autotróf élőlények nagy és változatos csoportját alkotják. Egyesek egysejtűek, mások soksejtűek. A legnagyobb és legösszetettebb tengeri algákat hínárnak nevezzük. Olyanok, mint a növények, és azért "egyszerűek", mert hiányzik belőlük a szárazföldi növényeknél megtalálható sok különálló szerv. Emiatt nem sorolják őket a növények közé.
Bár a prokarióta cianobaktériumok (korábban kék-zöld algáknak nevezték őket) a régebbi tankönyvekben "algaként" szerepeltek, ma már nem. Az alga kifejezést ma már az eukarióta szervezetekre használják. Minden valódi algának van egy membránon belüli sejtmagja és egy vagy több membránon belüli kloroplasztiszai. Az algák azonban határozottan nem egy monofiletikus csoportot alkotnak, mivel nem mindegyikük származik egy közös algás őstől. A modern taxonómusok azt javasolják, hogy monofiletikus csoportokra osszák fel őket, de nem mindenki ért egyet abban, hogy ezt hogyan tegyék.
Az algáknak nincsenek olyan struktúrái, mint a szárazföldi növényeknek, például levelei, gyökerei és egyéb szervei. Szinte minden algának vannak olyan részei, amelyek a cianobaktériumokhoz hasonlóan fotoszintézist végeznek. Oxigént termelnek, ellentétben más fotoszintetizáló baktériumokkal, például a lila és zöld baktériumokkal. Egyes egysejtű fajok csak külső energiaforrásokat használnak, és csak korlátozottan vagy egyáltalán nem rendelkeznek fotoszintetizáló részekkel.
A Vindhya-medencéből származó megkövesedett fonalas algákat 1,6-1,7 milliárd évvel ezelőttre datálták.
Az algák típusai
Az alábbiakban néhány fontos algafajtát mutatunk be. A lista nem teljes.
- Zöld algák: Azért tekintik őket növényeknek, mert ugyanolyan típusú klorofillt használnak, mint a zöld növények. A zöld algák és a zöld növények között evolúciós kapcsolatot feltételeznek.
- Vörösmoszatok: vörös pigmentet használnak a napfény energiájának megkötésére, ezért úgy gondolják, hogy a zöld növényektől elkülönülten fejlődtek ki.
- Barna algák: klorofill a-t használnak, de számos más biokémiai különbséggel rendelkeznek. Szintén nem számítanak zöld növénynek.
- Sárgászöld algák: a Xanthophyceae.
- Aranyalgák: a Chrysophyceae.
Életmód
Ökológia
Az algák általában nedves helyeken vagy vízben találhatók, és gyakoriak a szárazföldön és a vízen. A szárazföldi algák azonban általában nem feltűnőek, és sokkal gyakoribbak a nedves, trópusi területeken, mint a száraz területeken. Az algáknak nincsenek érszöveteik és más alkalmazkodási képességeik ahhoz, hogy a szárazföldön éljenek, de a szárazságot és más körülményeket elviselik egy gombával szimbiózisban, zuzmóként.
A különböző algafajok jelentős szerepet játszanak a vízi ökológiában. A vízoszlopban lebegő mikroszkopikus formákat fitoplanktonnak nevezzük. Ezek adják a legtöbb tengeri tápláléklánc táplálékbázisát. A moszat főként a sekély tengervizekben nő. Néhányat emberi táplálékként használnak, vagy agar vagy műtrágya készítésére gyűjtik be. A moszat nagy állományokban, úgynevezett moszaterdőkben is nőhet. Ezek az erdők megakadályozzák a hullámok okozta károk egy részét. Sok különböző faj él bennük, köztük tengeri sünök, tengeri vidrák és abalone.
Egyes algák más fajokat károsíthatnak. Egyes algák sokat szaporodhatnak, és algavirágzást okozhatnak. Ezek az algák védőmérgeket termelhetnek, amelyek megölik a vízben lévő halakat. A Dinoflagellák olyan vegyületet állítanak elő, amely a halak húsát nyálkává változtatja. Ezt a tápláló folyadékot aztán az algák megeszik.
Szimbiózis
Az algák számos szimbiotikus partnerséget alakítottak ki más szervezetekkel. A leghíresebbek a növényszerű zuzmók, amelyeket egy-egy gomba és egy alga alkot. Ez egy rendkívül sikeres életforma, és húszezer "faj" ismert. A zuzmó minden esetben teljesen különbözik megjelenésében és életmódjában bármelyik alkotójától; ez talán a legteljesebb ismert szimbiózis. Mindkét alkotórész profitál abból, hogy alacsony tápanyagértékű fülkékhez férnek hozzá, ahol a zuzmók megtalálhatók.
Kevésbé ismertek az algák és az állatok közötti kapcsolatok. A zátonyépítő korallok alapvetően társas Cnidari-polipok. A korallok fényfüggők, mert az algák fontos partnerek, és fényre van szükségük. A korallok olyan, gyakran fához hasonló szerkezeteket fejlesztettek ki, amelyek az algák számára maximális hozzáférést biztosítanak a fényhez. A korall gyengíti az algák sejtfalát, és az algák által szintetizált táplálék mintegy 80%-át megemészti. A korallok hulladéktermékei tápanyagot szolgáltatnak az algáknak, így a zuzmókhoz hasonlóan mindkét partner profitál a társulásból. Az algák aranybarna színű, gyakran a Symbiodinium nemzetségbe tartozó flagellás algák. A társulás egyik érdekessége, hogy a korall nehéz időkben kilökheti az algákat, és később visszaszerezheti őket. Az algapartner kilökődését fehérítésnek nevezik, mivel a korall elveszíti a színét.p200 .
A Cnideria más típusai, például a tengeri anemónák és medúzák is tartalmaznak algákat. Az algás medúzák úgy viselkednek, hogy társaik nappal a legjobb fényt kapják, éjszaka pedig mélyre ereszkednek, ahol a víz nitrátban gazdag és rothadástól barna. A tengeri csigák és a kagylók is jól ismertek arról, hogy algákat rejtenek magukban. Mindkét csoport puhatestű. A tengeri csigák korallokat legelnek, és ugyanolyan színűek, mint az általuk legelt korall. Képesek az algákat elválasztani az általuk megemésztett polipszövetektől. Az algasejteket a csápjaiba szállítják, ahol tovább élnek. Az egyébként védtelen csiga így álcázást és táplálékot is nyer.p204 Az óriáskagyló a köpenyében tartja az algákat, amelyek akkor kerülnek elő, amikor a kagyló nyitva van. A színes köpenyben vannak olyan helyek, ahol a bőr átlátszó, és lencseként működik, hogy a fényt az alatta lévő algákra koncentrálja. Ha az algák túl sokak lesznek, a kagyló megemészti őket. p203
Számos más tengeri gerinctelen csoportnak vannak olyan tagjai, amelyek algákkal szimbiózisban élnek. A laposférgek (Platyhelminták) és a polichaeta férgek (Annelidák) két ilyen csoport.
A Pteraeolidia ianthina fotoszintetizáló algákat tartalmaz, amelyek táplálékot nyújtanak a puhatestűnek.
Kérdések és válaszok
K: Hogy hívják az algák tanulmányozását?
V: Az algák tanulmányozását fikológiának vagy algológiának nevezik.
K: Az algák minden fajtája közeli rokonságban áll egymással?
V: Nem, a kifejezés különböző csoportokat takar, és nem mindegyikük áll szoros rokonságban egymással. Polifiletikus csoportról van szó.
K: Milyen idősek az algák?
V: Az algák nagyon régiek, és már jóval a többi növénytípus előtt léteztek. A mezoproterozoikumból származnak, több mint ezer millió évvel ezelőttről.
K: Az algák minden fajtája használ plasztidokat?
V: Igen, úgy tűnik, hogy mindannyian használnak plasztidokat, amelyek a cianobaktériumokból származnak.
K: Hogyan készítik az algák a táplálékot?
V: Az algák a napfényből fotoszintézissel állítanak elő táplálékot.
K: Mi a közös az algafajtákban?
V: Minden algafaj közös jellemzője, hogy autotrófok; természetes energiaforrásokat és egyszerű szervetlen anyagokat használnak.
K: Mi különbözteti meg a szárazföldi növényeket a nem vaszkuláris növényektől, például az algáktól?
V: A nem vaszkuláris növények, például az algák nem rendelkeznek olyan szerkezettel, mint a szárazföldi növények, ezért ez különbözteti meg őket egymástól.
