A Távol-Kelet kifejezés Kelet-Ázsia országait jelenti. Az angol nyelvben a Brit Birodalom idején kezdték használni a Brit Indiától keletre fekvő országokra.

Az első világháború előtt a Közel-Kelet az Oszmán Birodalom viszonylag közeli területeit, a Közel-Kelet Dél-Ázsia északnyugati részét és Közép-Ázsiát, valamint a Csendes-óceán nyugati része mentén fekvő távol-keleti országokat és az Indiai-óceán keleti részén fekvő országokat jelentette. Számos európai nyelvben vannak analóg kifejezések, például a francia Extrême-Orient, a spanyol Extremo Oriente, a portugál Extremo Oriente, a német Ferner Osten, az olasz Estremo oriente és a holland Verre Oosten.

A Távol-Keletet soha nem használják Ausztrália és Új-Zéland kulturálisan nyugati országaira, amelyek még keletebbre fekszenek Európától, mint Kelet-Ázsia nagy része.

Mit értünk pontosan a „Távol-Keleten”?

A hétköznapi és a tudományos használatban a „Távol-Kelet” kifejezés általában Kelet-Ázsiára utal, de a határok nem mindig egyértelműek. Geográfiailag leggyakrabban a következő térségeket sorolják ide:

  • Kelet-Ázsia: Kína (beleértve Hongkongot és Makaót), Japán, Koreai-félsziget (Észak- és Dél-Korea), Mongólia, Tajvan
  • Gyakran kapcsolódó térségek: Japánszigetek környéke és a Csendes-óceán nyugati partszakasza

Szélesebb, történelmi vagy európai kontextusban a kifejezés néha kiterjedtebb területekre is utal(ott), például Délkelet-Ázsiára (Filippinok, Vietnám, Thaiföld, Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Mianmar, Laosz, Kambodzsa, Brunei), azonban a modern szakirodalom és a regionális elemzések inkább az „Kelet-Ázsia” és „Délkelet-Ázsia” elkülönítése mellett tesznek hitet a pontosabb fogalomhasználat érdekében.

Története és elnevezésének eredete

A „Távol-Kelet” kifejezés Európából nézve keletre fekvő régiók megnevezésére alakult ki, párhuzamosan a „Közel-Kelet” és a „Távoli Nyugat” fogalmaival. A 19–20. századi gyarmatosítás, kereskedelem és diplomáciai kapcsolatok során vált széles körben használt kifejezéssé az angol nyelvterületen és más európai nyelvekben is (lásd a bevezetőben felsorolt idegen nyelvi megfelelőket).

Az ipari forradalom utáni európai érdekeltség, a tengeri kereskedelem, valamint a politikai események (például a kínai–európai kapcsolatok, a japán Meidzsi-restauráció és a gyarmati törekvések) tovább erősítették a fogalom használatát. Ugyanakkor a kifejezés eredete és használata erősen eurocentrikus, ami kritikák tárgya a posztkoloniális és orientalista elemzésekben.

Modern használat és kritikák

Mai kontextusban a „Távol-Kelettel” kapcsolatban fontos megkülönböztetni a földrajzi, kulturális és politikai jelentéseket. Sok szakértő és intézmény ma már előnyben részesíti a pontosabb, specifikusabb régiómegnevezéseket (pl. Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Csendes-óceán régió), mert a „Távol-Kelet” kifejezés:

  • Eurocentrikus: feltételezi Európa központi nézőpontját (innen viszonyítva „közel”, „közép” és „távoli” Keletek),
  • Általánosító: elrejtheti a régiók közötti politikai, kulturális, nyelvi és gazdasági különbségeket,
  • Orientalista felhangjai lehetnek: a kifejezés használata hozzájárulhat az „egységes, egzotikus Kelet” képéhez, amelyet a nyugati diskurzus gyakran idealizál vagy leértékel.

Gazdasági, kulturális és politikai jellegzetességek

A régiók rendkívül sokszínűek: nyelvek (sinoszferikus írásrendszerek, koreai, japán, uráli és más nyelvek), vallások (buddhizmus, taoizmus, konfucianizmus, kereszténység, shinto, népi vallások), valamint eltérő történelmi fejlődés jellemzi őket. Az elmúlt évtizedekben a Távol-Keleten található országok gazdasági szerepe globálisan is megerősödött (különösen Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan területein), ami tovább növelte a térség jelentőségét a nemzetközi politikában és gazdaságban.

Összefoglalás

A „Távol-Kelet” kifejezés történetileg és nyelvileg Európa központú elnevezés, amely ma leggyakrabban Kelet-Ázsiára utal. A pontos használat során érdemes megkülönböztetni Kelet-Ázsiát és Délkelet-Ázsiát, és tudatában lenni a kifejezés eurocentrikus és általánosító természetének. Kulturális, politikai és földrajzi vizsgálatoknál előnyösebb a konkrét régiónevek alkalmazása a pontosság és az érzékenység érdekében.